Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-17 / 114. szám
Varsói üzenet A lengyel fővárosban felhívás és nyilatkozat aláírásával zárult a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülése. Már az első visszhangok is világossá teszik, hogy világszerte nagy figyelemmel tanulmányozzák az európai szocialista országok védelmi szövetségének legfelsőbb szintű javaslatait. A Politikai Tanácskozó Testület soros ülését a szervezet negyedszázados jubileumán tartották. A Varsói Szerződés megalakulására 1955-ben reagálásként, válaszként került sor: alig néhány esztendővel az emberiség legszömyűbb világégése, a második világháború után a nyugati hatalmak Washingtonnal és Londonnal az élen felrúgták a közös harcban kialakult antifasiszta koalíció alapelveit és a nyílt fenyegetés jegyében megalakították az Észak-atlanti Szövetséget, a NATO-t. A Szovjetunió, a többi szocialista ország az első pillanattól kezdve hangsúlyozta, hogy a Varsói Szerződés kizárólag védelmi jellegű, s mindig szorgalmazta a két katonai tömörülés egyidejű megszüntetését, a fegyverkezési hajsza felszámolását. Addig azonban, amíg erre a NATO nem hajlandó, a Varsói Szerződés tagállamai azon munkálkodnak, hogy csökkentsék a nemzetközi feszültséget Európában és az egész földön. Hála a szövetségben megtestesült hatalmas politi- kai-gazdasági-katonai erőknek és a nemzetközi erőviszonyok változásának, a Varsói Szerződés erőfeszítései a hidegháború visszaszorítására, az újabb világháború megakadályozására sikerrel jártak. Azt, hogy érdemes küzdeni, hogy van remény a legbonyolultabb problémák békés rendezésére is, elsőként az az esemény bizonyította, amelynek ugyancsak most ünnepük 25. évfordulóját: az osztrák államszerződés megkötése. Ám bármilyen nagy eredmény volt ez, még nem bizonyult front- áttörésnek a hidegháborútól az enyhülés felé vezető úton. Még sok esztendős szívós erőfeszítésre, a szocialista világrendszer és a nemzeti felszabadító harc újabb sikereire volt szükség ahhoz, hogy — a hatvanas években — megkezdődjék az enyhülés. Ez a folyamat elképzelhetetlen lett volna a Varsói Szerződésben tömörült államok tevékenysége nélkül, amely a további sikerek zálogának bizonyult. Hosszú és nehéz út vezetett az NSZK-val megkötött szerződésekig, annak az alapvető ténynek a hivatalos elismertetéséig, hogy a legtöbbet szenvedett kontinens szívében két német állam létezik. Ezt követte ~ folyamat megkoronázása, a Helsinkibe összehívott európai biztonsági és együttműködési konferencia. Ezen a tanácskozáson 33 európai -ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada a legmagasabb szinten, állam- és kormányfői aláírásával elismerte a második világháború és a történelmi fejlődés nyomán a kontinensünkön kialakult realitásokat. Ezen az alapon örvendetesen szélesedtek a két- és sokoldalú nemzetközi kapcsolatok, eredménnyel kecsegtető tárgyalások indultak több fórumon a leszerelésről és a katonai szembenállás enyhítéséről. Százmilliók élvezték világszerte az enyhülés kézzelfogható — a többi között a turizmusban, a növekvő kereskedelmi kapcsolatokban testet öltött — áldásait. Négy esztendeje azonban az új amerikai kormányzat aggasztó lépésekkel mutatkozott be. Tavaly ugyan az osztrák fővárosban létrejött a szovjet—amerikai csúcs- találkozó, aláírták a SALT—II szerződést, ám ezt Washingtonban a hidegháborús erők koncentrált támadása követte. Brutálisan felemelték a katonai kiadásokat, szüntelenül új, veszélyes fegyverfajtákkal jelentkeztek. Egyre világosabbá vált, hogy a támadás a világbéke alapja, a katonai erőegyensúly ellen irányul. Ezt bizonyította, hogy a NATO tavaly decemberben — a szocialista országok tárgyalási javaslatai ellenére — döntést hozott új típusú közép-hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták gyártásáról és nyugat-európai elhelyezéséről. Az óceán túlpartján egymást követték a feszültséget súlyosbító, az enyhülést immár nemcsak megtorpanással, hanem megsemmisüléssel fenyegető lépések. A SALT—II ratifikálásának és egy sor más fórumon folytatott tárgyalásnak az elszabotálása, kalandorpolitika az olajban gazdag Közel- és Közép-Keleten, beleértve az Irán elleni kommandóakciót, az afganisztáni fejlemények ürügyén a nemzetközi feszültség durva szítása, hadjárat az olimpia és a népek barátságát hirdető olimpiai eszme ellen — Washingtonból és a brüsszeli NATO-főhadiszállásról dermesztőén jeges sze- leg süvítettek a világpolitikai porondra. I lyen helyzetben ült össze a Politikai Tanácskozó Testület. A Varsói Szerződés tagállamai, miként a múltban oly sokszor, most is síkraszálltak a béke megvédése mellett. A lengyel fővárosban elfogat dott felhívás és nyilatkozat ismét kifejezi a szocialista országok eltökéltségét a nemzetközi feszültséggócok felszámolására, a háború megakadályozására. A felhívás a világ vezető politikusainak csúcsértekezletére, a nyilatkozat hét pontba szedett konkrét javaslatai a legsürgetőbb tennivalókról újra bizonyítják, hogy a negyedszázados jubileumát ünneplő Varsói Szerződés az új, nehéz helyzetben is hű maradt alakulásakor elhatározott legfőbb céljához: a béke és a haladás védelméhez. „A jövőt a ma teremti meg, s a népek életének holnapja attól függ, hogy az államok együttesen és külön- külön milyen döntéseket hoznak most, a kiélezett nemzetközi kérdésekben. E döntések meghozatalakor tudatában kell lenniök: valamennyi állam és nép közös érdeke, hogy azokból a területi és politikai realitásokból induljanak ki, amelyek a fasiszta agresszorok fölött a második világháborúban aratott hatalmas győzelem, valamint a háború utáni fejlődés eredményeként alakultak ki, s hozzájáruljanak az ENSZ alapokmányának elvein és céljain nyugvó nemzetközi törvényesség megszilárdításához” — hangoztatják a varsói tanácskozás nyilatkozatának aláírói. Ünnepi megemlékezés Budapesten a Varsói Szerzőlés jubileumán Borbándi János miniszterelnök-helyettes méltatta as évforduló jelentőségét Az európai szocialista országok védelmi közössége, a Varsói Szerződés szervezete megalakulásának 25. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést tartottak pénteken az Országház kongresszusi termében. A díszünnepségen részt vett Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Maróthy László, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Méhes Lajos, a budapesti pártbizottság első titkára, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Berecz János és Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetői, Sebestyén Nán- dorné, az Országos Béketanács elnöke, Csémi Károly vezérezredes, honvédelmi államtitkár és Rácz Pál külügyi államtitkár. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Jurij Andrejevics Naumenko vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyar- országi képviselője és Vlagyimir Ivanovics Szivenok, vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka. A Himnusz elhangzása után Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a díszünnepség elnöke köszöntötte a részvevőket. A megnyitó beszéde után Borbándi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. — 1955. május 14-e, a Varsói Szerződés aláírásának napja a békéért és a nemzetközi biztonságért vívott harc jelentős állomásaként került be a történelembe. Az emberiség történelme során ekkor jött először létre olyan politikai és katonai szövetség, amelynek alapvető célja az abban részt vevő országok függetlenségének, szabadságának, elért vívmányainak megvédése és a béke megőrzése. Ma már negyedszázad tapasztalata bizonyítja, hogy a Varsói Szerződés minden tekintetben beváltotta a hozDíszünnepség a Parlamentben a Varsói Szerződés megalakulásának 25. évfordulója alkalmából. (Kelet-Magyar- ország telefotó) zá fűzött reményeket. Európában hozzájárult a háború megakadályozásához, elősegítette a béke megszilárdítását, a nemzetközi feszültség csökAz osztrák államszerződés aláírása 25. évfordulójának pénteki központi rendezvényeként a Belvedere-palotá- ban, az aláírás egykori színhelyén, pénteken díszünnepséget tartottak. Bruno Kreisky kancellár az ünnepséget megnyitó beszédében üdvözölte az osztrák vezetőket, az aláíró hatalmak, valamint a szomszédos országok külügyminisztereit, Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt, továbbá az egykori aláíró külügyminiszterek közül jelen lévő brit Harold Macmillant és a francia Antoine Pinay-t. Kreisky beszéde után sorrendben Gromiko szovjet, Francois-Poncet francia, Lord Carrington brit és végül Mvs- kie amerikai külügyminiszter mondott az évforduló jelentőségét méltató, illetve a jelenlegi nemzetközi helyzetre is utaló rövid beszédet. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter az osztrák államszerződés 1955-ben történt aláírásáról megemlékezve hangoztatta, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a 35 évvel ezelőtt történt eseményeket sem, amikor Európa népei — köztük az osztrák — felszabadultak a német fasizmus alól. Gromiko ezután leszögezte: ami a Szovjetuniót illeti, a múltban és most is következetes híve az enyhülési pokentését és a békés egymás mellett élés erősödését. A továbbiakban hangsúlyozta: — A Varsói Szerződés védelmi szervezete az egész emberiség érdekeit szolgálva hozzájárult ahhoz, hogy az imperializmus szándéka meghiúsult, s nem tudott új világháborút kirobbantani; működése elválaszthatatlanul összefonódott azzal a küzdelemmel, amelyet a szocialista közösség országai — elsősorban a Szovjetunió — vívtak a stratégiai erőegyensúly megteremtéséért és a fegyverkezési hajsza megfékezéséért. E törekvések mögött hatalmas erő áll, mindenekelőtt a Szovjetunió gazdasági, katonai potenciálja, hadseregének ereje. Az egyesített fegyveres erők fegyverrendszere, kiképzése, a harc megvívásának elmélete korszerű hadtudományra a összehangolt, egységes hadi- technikára épül. Ez párosul a szerződésben részt vevő (Folytatás a 4. oldalon) litika töretlen folytatásának a nemzetközi kapcsolatokban. Híve annak, hogy a politikai enyhülést kiegészítsék a katonai enyhülés terén hozandó hatékony intézkedések. A márványtáblát, amely a 25 évvel ezelőtti eseménynek állít emléket, az ünnepség végén Herta Firnberg osztrák tudomány- és kutatási miniszter leplezte le. Pénteken délelőtt megérkezett Bécsbe Púja Figyes magyar külügyminiszter. Szálláshelyén, a Bristol Hotelben a meghívó és vendéglátó osztrák kormány képviseletében Willibald Pahr külügyminiszter üdvözölte. Jelen volt dr. Ülést tartott a TOT Az MSZMP XII. kongresz- szusának határozataiból adódó feladatok megoldása szerepelt a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa pénteki ülése napirendjén a Gel- lért-szállóban. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Kovács Antal, az MSZMP KB osztályvezetője is. A 125 tagú testület sokoldalú és termékeny vita után a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom feladatait summázó állásfoglalást fogadott el. A TOT meggyőződése, hogy a termelőszövetkezeti parasztság a kongresszusi határozatban megfogalmazott célokat magáénak tekinti és alkotó módon közreműködik megvalósításában — hangzik az állásfoglalás. Az országos tanács teljes egészében egyetért annak ismételt ki- nyilvánításával, hogy a termelőszövetkezeti parasztság a munkásosztály szilárd szövetségese és közös helytállásuk alapja a munkás-paraszt szövetség. A tsz-ek és érdek- képviseleti szerveik kiemelt feladatuknak tekintik, hogy a XII. kongresszus határozatainak eredményes végrehajtását a mozgalom eszközeivel elősegítsék. A vitában elhangzottakat Czimbalmos Béla főtitkár foglalta össze. Bécsben folytatódtak az osztrák államszerződés 25. évfordulójának ünnepségei. Képünkön: (balról jobbra) Andrej Gromiko szovjet és Edmund Muskie amerikai külügyminiszter a pénteki díszebéden. (Kelet-Magyarország telefotó) Randé Jenő, bécsi magyar nagykövet is. Púja Frigyes ezután az angol nagykövetségre hajtatott, hogy Lord Carrington brit külügyminiszterrel folytasson megbeszélést. Délután folyamán a svájci, majd a nyugatnémet külügyminiszterrel tárgyalt. Gromiko—Muskie- találkozó Bécsben Púja Frigyes megbeszélései Anglia, Svájc és az NSZK külügyminiszterével ■I Ke,g» 1 IBagyarország XXXVII. évfolyam, 114. szám ÁRA: 1,20 FORINT 1980. május 17., szombat MA Szabolcstól a dzsungelig (2. oldal) Jorajött az élet (3. oldal)
