Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-13 / 110. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. május 13. Kommentár Észak-vesztfáliai barométer Vasárnap tartották Észak- Rajna Vesztfáliában a tarto­mányi választásokat, ame­lyeknek hivatalosan nincs köze az októberre tervezett általános parlamenti erőpró­bához, mégis próbamenetnek tekinthető. Ez a vidék az NSZK legné­pesebb, iparilag, kulturáli­san, tehát politikailag döntő része, ezért vártuk fokozott érdeklődéssel az itteni ered­ményeket: mit mutat a kép öt hónappal az országos mé­retű mérkőzés előtt? Most vasárnap a politikai barométer a szociáldemokra­táknak mutatott derült időt. Akár fordulatról is beszélhe­tünk. Eddig (miként Bonn­ban) a szociáldemokrata— szabaddemokrata együttes kormányzott itt de csak együtt tettek ki kormányké­pes többséget. A legerősebb párt a jobboldali ellenzék, a kereszténydemokrata unió volt. Most változott a hely­zet : a szociáldemokraták, folytatva az utóbbi esztendő irányzatát, előretörtek. Két vezető párviadala jel­lemzi a nagy nyugatnémet választási kampányt (amely­nek fontos epizódja volt az észak-rajna-vesztfáliai sza­vazás) : Helmut Schmidt, a je­lenlegi kancellár, a szociálde­mokrata párt alelnöke áll szembe Franz Josef Strauss- szal, a kereszténydemokrata —keresztényszociális iker­párt fő jelöltjével. S ebben az összehasonlításban Helmut Schmidt viszi el a pálmát. Helmut Schmidt hat éve áll a kormány élén és tekin­télyt vívott ki magának a ha­zai közvélemény előtt, első­sorban nemzetközi tevékeny-- ségével. A jobboldal kudarcot val­lott. Vajon milyen következte­tést vonnak le ebből kancel­lárjelöltjükkel kapcsolat­ban? Személycserére valószí­nűleg nem kerül sor, de vár­ható, hogy a kereszténypárti­ak mozgósítják nem csekély tartalékaikat, megváltoztat­ják módszereiket. A harc és a hangnem élesedése várható az NSZK-ban őszig. t. i. A felújítások után kísérleteznek az űrhajósok A Föld megfigyelése a leg­érdekesebb feladat a jelenle­gi szovjet űrexpedíció két tagja számára. A moszkvai televíziónak adott szokásos heti összefoglalójukban nagy lelkesedéssel szóltak erről. Valerij Rjumin, az expedíció mérnöke, aki gépészmérnöki diplomáját az erdészeti főis­kola gépészeti tagozatán sze­rezte meg, azt is elmondotta: szeretné, ha több ideje jutna az erdők megfigyelésére, emellett a világóceánok és a kontinensek egyes részeinek megfigyelésére is. A két űrhajós kijelentette: gyakorlatilag minden felújí­tást elvégeztek, és egyre több idejük jut a kísérletek és megfigyelések végrehajtására is. Az elmúlt napokban pél­dául kristályosítási és bioló­giai kísérletekkel is foglal- koztak. Fontos szerepet kap­tak a programban az orvosi kísérletek is. A gondos fel­készítés eredménye volt, hogy viszonylag igen gyorsan alkalmazkodott szervezetük a súlytalanság körülményei­hez, s így hamar kezdhették meg az érdemi munkát. Bár egyes kisebb javítások, át­alakítások még hátravan­nak, a Szál jut 6. űrállomáson megvannak az ideális felté­telek a további munkára. Leonyid Popov, az expe­díció parancsnoka, azt is el­mondotta, hogy számára a legérdekesebb az űrállomás irányítása: ez valamelyest el­tér attól, ahogy azt a földön begyakorolták, de nagyon fontos feladat, s végrehajtá­sa gondos munkát igényel. (Folytatás az 1, oldalról) nek szombaton az európai biztonságról és együttműkö­désről, békemozgalmi fel­adatokról elfogadott dekrétu­ma a tettek mezejére szólít mindenkit, akit aggaszt a vi­lágbéke sorsa. A budapesti fórumon csak­nem 80 ország, 12 nemzetkö­zi tömegszervezet mintegy 300 képviselője vett részt, tol­mácsolta népének békeóhaját. — mondotta, —, hogy min­den erőnkkel megőrizzük a békét, visszaszorítjuk azokat a hatalmakat, amelyek ismét népek millióit áldoznák föl, újra lángba borítanák a vi­lágot. S ezek az erők az utóbbi évtizedek során tán még soha ilyen elszántsággal riem munkálkodtak, mint napjainkban, amikor földke­rekségünk szinte minden tér­ségén a hidegháború hangu­lata hűti az enyhülést. Az Országos Béketanács főtitkára beszámolt a magyar békemozgalom eredményei­ről, arról, hogy hazánkban május hagyományosan a bé­ke és a barátság hónapja, majd néhány javaslatot ter­jesztett elő. Az európai nemzeti béke­mozgalmak képviselőinek ta­lálkozóján — melyen felvált­va elnökölt Gordon Schaffer, az európai biztonsági és együttműködési brit bizottság elnöke és Jean Pavett, a BVT titkára — a kibontakozó széles körű vitában számos ország küldötte között szólalt fel Hans Joachim Oeffler, NSZK-ból érkezett delegátus, a Keresztény Békekonferen­cia nemzetközi titkára. Hasonló békemozgalmak bontakoznak ki Írországban, amely a közös piaci kilencek közül az egyetlen atlanti tömbön kívül álló állam — mondotta el Prionsis Mac Aonghusa, az ír Nemzeti Bé­kemozgalom elnöke. Javasol­ta, hogy a szófiai népek vi­lágparlamentjén vitassák meg országa nemzetközi kapcsola­tainak gondjait, helyzetét Tiltakozó mozgalmak elő­zik meg a szófiai világparla­mentet Európa északi részén is; Petter Savola finn parla­menti képviselő vázolta fel a fórumon azokat a békeakció­kat, amelyekre hazája és a szomszédos országok népe ké­szül, követelve a SALT—II. ratifikálását. Sokan szóltak arról is, — köztük Ion Cirja publicista, román küldött —. hogy a béke oldalán kell mind nagyobb számban csa­tasorba állítani az ólombetű, a hangszóró és a képernyő harcosait, ékes példák bizo­nyítják, hogy a toll hatáso­sabb fegyver lehet a kardnál, s bízunk benne, a rakétánál is. 9. Az úton hazafelé, egy le­robbant ház kapujának sö­tétjében cSókolództunk elő­ször istenigazában, dacolva a decemberi hideggel. Mind­ketten kigomboltuk a télika­bátunk, úgy tapadtunk egy­máshoz. „Mért vártunk ezzel de­cemberig? — kérdeztem a te­lep első házainál szemrehá­nyóan. — Szeptemberben is újra kezdhettük volna!” Sapkájához emelte kezét, szabályszerűen tisztelgett, akár egy katonanö. „ön miért lépett le ezelőtt két évvel búcsú nélkül had­nagy úr?” „Most mit vacakolsz? — kérdeztem sértetten, — az élet ilyen!” „Na látja! — mondta pi­masz kis fintorral. — Ezt mondom én is!” „Mit?” „Hogy ilyen az élet”. A házuk előtt voltunk már, búcsúzkodtunk. „Holnap hol várjalak? — súgtam a kézfogás után. „Csak a villamosnál — súg­ta vissza. S arcán újra átsza­ladt az a csibészes mosoly. — Semmi kedvem, hogy me­gint a falon olvassam a ne­vünket!” A következő nyáron lett az enyém, a gyümölcsszedő tá­borban. Almaszüretre men­tünk most is, mint minden évben, a szokásos helyünkre: egy nagy alföldi termelőszö­vetkezetbe. A fiúk persze kü­lön szálláson laktak, sátortá­borban, a lányok meg egy öreg gazdasági épületben. De nyár volt, az almaszagú éj­szakák melegek, még a sza­bad ég alatt is ... Csuti úgy lett az enyém, olyan magá­tól értődőn, mintha csak a nászútunkon lettünk volna. „Vigyázz! — súgta első es­te. — Nekem még nem írnak föl tablettát!” A gyümölcsszedés két hétig tartott, addig a nászútunk is. Volt valami isteni felszaba- dultság az egészben, mintha csakugyan férj és feleség let­tünk volna: nappal együtt dolgoztunk az almaszedésen, este együtt üldögéltünk a tá­bortűznél, sütöttük a szalon­nát, ittuk az olcsó vizezett bort, aztán együtt mentünk aludni. Azt hiszem, nemcsak az összes gyerek, de még egy­két tanár is tudta, mi történt köztünk. Egyáltalán, ez a nyár cso­dálatos volt! Valami kis pré­miumot is kaptunk a mun­kánkért a szövetkezettől, pár száz forintja volt neki is, ne­kem is, és előttünk volt a nyár! Csuti tizenhat volt, én tizennyolc, és jártak a kirán­dulóhajók Visegrádra, nyitva voltak a strandok a Palatí­nustól a Rómaiig, esténkint szólt a zene az Ifjúsági park­ban, és a környékünkön egy­két vendéglő kertjében. Iste­nem, hogy elmúlik minden! Ilyen nyaram, már akkor éreztem, az életben nem lesz többé! Aztán hát jött az ősz, az is­kola megint, sőt engem már az érettségi is fenyegetett év végére, így aztán rá kellett kapcsolni a tanulásra. De reg- gelenkint továbbra is együtt mentünk a suliba, és a va­sárnapok is csak a mieink maradtak! Aztán leérettsé­giztem, és ősszel dolgozni mentem. Protekcióm nem na­gyon volt semerre, így aztán be kellett érnem a szakmun­kássággal egy közeli szesz­gyárban, pedig megfordult a fejemben, hogy tovább tanu­lok. estin vagy levelezőn. De azt csak úgy győztem volna, ha legalább egy jobb labo- ránsságot kifogok valahol; ahhoz viszont már ismeret­ség kellett volna, összekötte­tés, protekció. De apámnak sehol senkije: világéletében gép mellett dolgozott a Ganz­ban. és uralkodó osztály ide, uralkodóosztály oda. a köz­vetlen főnökein kívül senkit nem ismert, semerre nem volt befolyása. Persze, nem panaszkodom: azért elégedett voltam a sor­sommal. A pénzem meg volt a gyárban, egy év alatt föl­mentem háromezerre, apám négyet hozott haza havonta, anyám is megkereste a kettő és felet a pamutfonóban — hármunknak majdnem tízez­rünk volt, annyi, mint egy miniszterhelyettesnek, ha egyedül keres a családban ... (Folytatjuk) Nagygyűlés Kisvárdán a győzelem napja alkalmából (Folytatás az 1. oldalról) jón meg, ratifikálják a SALT II-tőt, és tárgyaljanak az enyhülés, a kapcsolatok fej­lesztése érdekében. Meggyő­ződésünk, hogy ez a külpoli- ka győzedelmeskedik, mert ez fejezi ki a népek érdekét. A népek nem akarják a fegy­verkezés fokozását, nem akar­nak háborút. Ezért minden békeszerető embernek csele­kedni kell, hogy életét, alko­Ez a mai ünnepségünk is to­vább erősíti a magyar—szov­jet barátságot, minden béke­szerető ember közös akaratát, a béke megőrzését. Alekszandr Csulej, a szov­jet delegáció vezetője mon­dott beszédet ezután. Átadta az Ukrán Kommunista Párt területi bizottsága és a terü­leti tanács üdvözletét, majd a 35 évvel ezelőtti esemé­nyekről, a győzelem napjáig vezető hősies küzdelemről A kisvárdai üzemek képviselői koszorúznak a szovjet hősi emlékműnél tását, biztonságát, családját, a civilizációt megvédje. Fele­lősségteljesen jelenthetjük ki, hogy nem vagyunk kiszolgál­tatva az imperializmus ka­landor, agresszív politikájá­nak, van elegendő erőnk le­fogni a háborús uszítok kezét. A 35. szabad esztendő ered­ményeiről, e három és fél év­tized történelmi tapasztala­tairól szólva dr. Tar Imre ki­emelte: „A mi pártunk kül­politikájának a XII. kong­resszuson megerősített alap­vető célja továbbra is az, hogy biztosítsa a kedvező kül­ső feltételeket a szocialista építőmunkához, járuljon hoz­zá az egyetemes béke, a tár­sadalmi haladás ügyéhez, a szocializmus térhódításához. Beszéde befejező részében a békehónapról szólt a me­gyei pártbizottság első titká­ra, arról, hogy hagyománya­inknak megfelelően májust a béke és barátság hónapjának nyilvánítjuk. Megyénk lakos­sága egyöntetűen foglal állást a béke, a barátság, a haladás, a szocializmus mellett, öntu­datos magatartással, a fegy­verkezés és a háború elítélé­sével, jó munkával, a kitűzött célok teljesítésével járulnak hozzá a béke fenntartásához. szólt. Többek között elmond­ta: a felszabadító harcok so­rán nyerte vissza szabadsá­gát szovjet Kárpátontúl is, amely ezzel egy időben lépett a szocialista fejlődés útjára. A terület eredményeiről, fej­lődéséről szólva elmondta, hogy az országos szocialista versenyben elért 1979. évi eredmények alapján a Kár- pátontúli területet az SZKP KB és a minisztertanács a közelmúltban vörös vándor­zászlóval tüntette ki. Ebben az évben egyben az ötéves terv túlteljesítéséért jelenleg is jó eredményekkel folyik a munkaverseny, számos kol­lektíva tett újabb vállaláso­kat. A szovjet—magyar barát­ságról, a testvéri együttmű­ködésről beszélt ezután a szovjet delegáció vezetője, s többek között kiemelte: az együttműködés új, hatékony formája lett a két szomszédos terület testvérvállalatainak szocialista versenye, a mind gyakoribbá váló tapasztalat- csere. Beszédét a nemzetközi kérdésekkel, a békéért foly­tatott világméretű küzdelem­mel fejezte be a Kárpátontúli területi pártbizottság titkára. Munkások szólaltak fel ez­után a nagygyűlésen: Páskuj Béla záhonyi mozdonyvezető, a kisvárdai városi-járási pártbizottság tagja és Nyi- kolaj Ozornyin, a Nagy Hon­védő Háború veteránja, a csapi mozdonyszín oktatója, ungvári járási pártbizottság tagja egyaránt a magyar és a szovjet vasutasok építőmun­kájáról, együttműködéséről, közös munkasikereiről be­szélt. Az ünnepi nagygyűlést kul­turális műsor követte, amely­ben fellépett az Ifjú Gárda­zenekar, a Nyíregyházi ve­gyes kar, a városmajori cite- razenekar és a Kárpátontúli terület Junoszty táncegyütte­se. Pillanatkép a kulturális műsorból: táncosok. (Gaál Béla felvételei) a pódiumon a szovjet a vasArosnaményi do­hánybeváltó ÜZEM felvételt hirdet körzeti felügyelői mun­kakör betöltésére. Szükséges is­kolai végzettség: mezőgazdasági technikusi oklevél, kertészeti technikusok előnyben. Fizetés: a 14/1977. MÉM rendelet alapján. Cím: vásárosnamény, Szabadság tér 25. (574) Felveszünk megyénk területén lévő változó munkahelyre lakatos, hegesztő, csőszerelő, betanított, illetve segédmunkást. Minden héten szabad szombat, munkásszállást biztosítunk. A MÉM REPÜLŐGÉPES SZOL­GALAT felvételt hirdet fényező szakmunkások részére. Jelentke­zés : Nyíregyháza, Repülőtér 1. (Műszaki vezetőnél.) (573) JELENTKEZÉS: Gép- és Felvonószerelő Vállalat kirendeltsége, Nyíregyháza, Vasvári Pál u. 68. sz. 1/21. (Zöld Elefánt étterem mögött.) VIZ-HOSZIGETELÖ, villany- szerelő, asztalos, lakatos szak- és betanított, továbbá segédmunká­sokat felvesz a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat Nyír­egyháza, Toldi u. 1. sz. (366) SZABOLCS CIPŐGYÁR NYÍRBOGDANYI ÜZEME „BÉKE” MG. TSZ. NYÍREGY­HÁZA, felvesz 2 fő LAKATOS SZAKMUNKÁST, 5 évnél több gyakorlattal. Jelentkezés: Deb­receni u. 79. alatt, a központi gépműhely vezetőjénél. MŰANYAG ÉS FÉNYKÉPÉSZ IPARI SZÖVETKEZET felvesz legalább 5 éves szakmai gya­korlattal rendelkező 1 villany- szerelőt a fotószolgáltatáshoz. Jelentkezés: Nyíregyháza, Már­tírok tér 9. I. emelet. (580) FELVESZ N0I ÉS FÉRFI MUNKAVÄLLALÖKAT CIPÖFELSÖRÉSZKÉSZlTÖ MUNKAKÖRBE. Dolgozóink részére 3 hónap betanulási időt biztosítunk. Jelentkezni lehet az üzemben, vagy a vállalat munkaügyi csoportjánál, Nyíregyháza, Repülőtér. (2&210) Tamási Másfél szoba — Regény — összkomfort

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom