Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-10 / 108. szám

1980. május 10. c KELET-MAGYARORSZÁG 7 GYERMEKVILÁG Vetélkedtek az úttörő tűzoltik A nyíregyházi járásban és a városban április 30-án rendezték az úttörő tűzoltók versenyét. A Sóstón megrendezett találkozón 21 csapat mérte össze elméleti és gyakorlati tudását. A lányrajok közül a nyírbogdányiak végeztek az első helyen, a második helye­zést a nagyhalásziak érték el. A fiúcsapatok közt a nagykállóiak bizonyultak a legjobbnak, meg­előzve a kótaji és a nyirbogdá- nyi együtteseket. Ezeket a csa­patokat a városi tűzoltóparancs­nokság pénzjutalomban részesí­tette. A járási úttörőelnökség tárgy- jutalmait az ibrányi és a1 keme- csei iskolások lánycsapatai, mig a fiúk közül a nagyhalásziak, az ibrányiak és a sényőiek kapták. Nyíregyháza úttörő tűzoltói először szerepeltek ilyen verse­nyen, így őket külön kategóriá­ban értékelték. A győzelmet a 10-es iskola csapata szerezte meg, a második helyen a 15-ös, a harmadikon az 5-ös iskola le­ánycsapata végzett. A tűzoltó- parancsnokság különdíjjal ju­talmazta az 5-ös iskola fiú-, il­letve a 10-es iskola leánycsapa­tát. Emlékezetes ünnepség részesei voltak az idei május elsején a gyermekotthon lakói Cégény- dányádon. Gyügye, Szamosújlak és Cégénydányád lakói szórakozását gazdagíthatták a Mezei Beatrix nevelő által tanított ritmusos gyakorlataikkal. A műsort a festői parkban mutatták be. (M. K.) 75 ÉVE TÖRTÉHT Tragédia a Szenkén „Ezerkilencszázötödik évben, Kilenc kislány belehalt a vízbe, Beleültek a hajó orrába, Kiborultak a Szenke habjába.*’ Ha a Penyigére vetődő né- zelődő a település lakóihoz fordulva „nevezetességről” érdeklődik, azonnal kész a vá­lasz: a Szenkéről, a balladá­ról. Mint Kormány Margit út­törő rajvezető megerősíti a honismereti szakkör kisdobo­sainak és úttörőinek tájékoz­tatóját: 1905, május 5-én in­dult 13 kislány a végzetes út­ra. A tiszta, széles Szenke túlsó partjára, a Vályi-urasági birtokra mentek dolgozni (na­pi 20 krajcárért) a 13—17 éves gyerekek. Az uradalomba csak csónakkal lehetett át­menni, s mivel az öreg révész néni nem akart sokat fuva- rozgatni, tizenötödmagával szállt a csónakba. Velük volt egy epilepsziás fiú is, akitől a kislányok féltek, ezért megle­hetősen egy oldalra húzódtak. A 4—5 méter mély víz köze­pe táján a csónak felborult. A 13 kislányból 9 belefulladt a vízbe. Kettő kiúszott, kettő a felfordult csónakba kapaszko­dott. A révész és a beteg fiú is kiúszott. A faluban nagy riadalom támadt, csak későn tudtak mentőcsónakokat keríteni. A tisztiorvosi, szolgabírói vizs­gálat után május 8-án volt a kilences temetés — a környe­ző falvak lakóinak nagy rész­véte mellett. Miért kellett meghalniuk? Akkoriban már megépült a Szenkén a vasúti híd, azon is átjárhattak volna? Ám az áthaladást a vasúti szabály­zat tiltotta, s kerülő vigyázott a „rendre”. A csónak viszont rozoga volt, s Vályi uraság nem javíttatta meg. A kora­beli sajtó — természetesen — az uraságot nem, csak a gye­rekeket hibáztatta. A tragédia után, még azon a nyáron, egy balladisztikus dal keletkezett és terjedt el a környéken, amelyet sokan is­mernek, énekelnek ma is. Szerzője ismeretlen. Miként ismeretlen, emlék nélküliek voltak a sírok is az utóbbi évekig. Ma a 9 kislány a penyigei temetőben, a helyi tanács, a Hazafias Népfront, a terme­lőszövetkezet, a református egyház és a honismereti szak­kör összefogásával kialakított sírhelyen pihen. Emléktábla és névtáblák hirdetik a tragé­dia helyét. A penyigei kisdo­bosok és úttörők alkotta hon­ismereti szakkör tagjai ide­genvezetéssel, s a sírok gon­dozásával segítenek emlékezni e szomorú eseményre. (MK) Poros Jóska, a szegény kiskakas Q gyszer volt, hol nem volt, volt egyszer valahol, az egyik falu szélén egy ba­romfiudvar, és ebben a baromfiudvarban nagyon sok kakas, meg nagyon sok tyúk élt együtt. A gazdaasszony minden reggel és minden este megetette őket, igy aztán nem volt semmi­re se gondjuk, egész nap az ud­varban kergetőztek, verekedtek, mikor mire volt kedvük. Kuty- kurutty kakas volt a legerősebb, mindenkit, akivel csak össze­akadt, megcsipkedett és megfu- tamitott. Sorra jöttek utána az alattvalók, Gézengúz, Boldizsár, és Sándor kakasok, akiket egye­dül csak Kutykurutty csipked­hetett, de akik rajta kivül min­denkit megcsípkedhettek. A sor végére pedig a szegény Poros Jóska kakas került, akit még a leglomposabb tyúkok is megcsíp­kedhettek, olyan gyenge volt. Ha valakinek rossz kedve volt, csak odaugrott Jóska kakashoz, a ta­rajába csípett egyet, és máris el­felejtette, mi a baja. Egyre ke­vesebbet verekedtek egymással a baromfiudvar lakói és egyre jobban érezték magukat, nem volt sebes a tarajuk a tyúkok­nak, borzas a tollúk a kakasok­nak. Egyedül Poros Jóska ka­kasnak nem tetszett ez a nagy békesség, mert bizony az ő tol­la még a réginél is borzasabb Volt, sőt, most már itt-ott rit­kulni is kezdett, a taraja meg majdnem elfogyot a sok csipke­déstől. Annyire elbúsult rossz során, hogy egyik nap elhatározta, vi­lággá megy, otthagyja a barom­fiudvart, ahol született, ahol fölcseperedett, hátha több szerencséje lesz másutt, ide­genben. így is történt: reg­gel, amikor a kakasok kuko­rékolni kezdtek, Jóska kakas hangja már hiányzott közülük, de ekkor még nem vette észre senki, hogy eltűnt. Még a reg­geli etetésnél is csak annak a görbe hátú jércének hiányzott, aki most nem tudott senkit olyan gondtalanul oldalba csípni, mint Jóska kakast szokta régen, pedig megint csak egy? pár szem kukoricát hagytak neki a többi­ek, s igen rossz kedve volt. Így kénytelen kikezdett az egyik; j ércével, aki persze nem hagyta magát. A verekedést végignéz­ték a többiek is. Akiben föltá­madt a harci kedv, rögtön Jós­ka kakast kereste, hogy bele­csípjen egyet, és megbéküljön, de nem találta, újabb verekedést volt kénytelen kezdeni. És ek­kor már nem volt megállás. Es­tére kelve mind fáradtak voltak, véresek, borzosak. Ekkor jöttek csak rá, hogy az ő kis pajtásuk, a békéltető Jóska kakas hiányzik. Kutykurutty azon nyomban elküldte Gézen­gúzt, hogy hozza vissza Poros Jóskát. Gézengúz meg is találta egy szénaboglya tövében és hív­ta vissza a baromfiudvarba. — Gyere a te régi jó játszó­társaid közé! — Poros Jóska nem válaszolt, csak szomorúan in­gatta a fejét. Pedig szeretett volna ő menni, csak nem mert. — Hát ha nem jössz, akkor nem — mondta Gézengúz és elindult. — Várjál, megyek — kiabált Gézengúz után Poros Jóska, mert nagyon meghatódott attól, hogy bár rosszul bántak vele, nem fe­lejtették el a társai. Amikor be­léptek a baromfiudvarba, min­denki nagyon megörült Jóska ka­kasnak. Még meg is éljenezték. — De ugye, nem bántottok töb­bet? — kérdezte tőlük, látva, hogy mennyire szeretik. — Ugyan, hogy gondolod! — mondták a többiek. — No, de biztosan? — fordult a görbe hátú jércéhez, aki mel­lette állt, és talán a legjobban örült Jóska kakas megkerülésé­nek. — Ej, ne bosszants! — for-i tyant föl az, és úgy belecsípett Poros Jóskába, hogy annak egy­ből kipottyant a könnye, és nem is mert többet megszólalni az ünneplés alatt. Oláh János GYERHEKPOSTA Távcső a jutalomból Papp Anikó Terem község általános iskolájából írt a Gyermekpostának. Úttörőcsa­patuk irodalmi szakkörének munkájáról számol be. „1966 óta működik a szakkör, melynek vezetője űz Miklós- né tanárnő. Ez az a szakkör, melynek a legmagasabb a létszáma iskolánkban. Hét­főnként találkozunk egymás­sal, s ekkor kapjuk meg sze­repeinket, melyeket rendsze­rint mindig pontosan megta­nulunk. Persze igen sok pró­bát kell tartani, amíg kiala­kul az előadás, amíg minden hibát kijavítunk. Szívesen já­runk a foglalkozásokra, mert igen színes, érdekes mind­egyik. Az eredménye is meg­van munkánknak: nemrégi­ben például a faluban kultúr­műsort rendeztünk, ahol ren­geteg néző volt. A bevételből közösen kirándulni megyünk! Tombolát is árultunk, me­lyen különféle ajándéktár­gyak találtak gazdára. A sze­repeinkhez a kellékeket, a ruhákat magunk készítettük, amit a színpadi díszletből nem tudtunk elkészíteni, azt jókora lapokra rajzoltuk föl, s kifestettük. A műsor után még diszkót is tartottunk. Sok szó esett már e hasá­bokon az igen jól dolgozó tor- nyospálcai madártani szakkör életéről. Most egy kissé szo­morú levél érkezett Tornyos­pálcáról: „A szakkört vezető Agárdy Sándor tanár bácsi katona lesz hét hónapig. Bú­csúzásképpen levetítettük együtt azt a közel másfél száz színes diaképet, mely szakkörünk életéről, munká­járól készült az elmúlt évek­ben. Nemcsak a szakköri ta­gok, hanem minden érdeklő­dő részt vehetett a vetítésen. Örömmel vettük munkánk­nak azt az elismerését is, hogy a megyei úttörőelnökség öt­ezer forintos jutalmat adott szakkörünknek. Ezt a pénzt hátizsákok, távcsövek vásár­lására fordítjuk! A munkát egyébként tanár bácsi távol­létében sem hagyjuk abba, reméljük, hamar eltelik az a hét hónap...” — írja Rin- kács Judit, hatodikos kislány, Tornyos pálcáról. „A nyíregyházi 5. számú Volán Vállalat kiszes fiataljai érdekes programot szerveztek számunkra május elsején — írja levelében Vastag Ani­kó, az 5610. számú nyíregy­házi Jósa András Úttörőcsa­pat tanácstitkára. — Reggel nyolckor gyülekeztünk az is­kola előtt, s különbusz vitt bennünket a Volán-pályára. Itt aztán volt kerékpárver­seny a 6—8. osztályosok szá­mára, a nyertesek jutalmat kaptak, melyet a közlekedési rendőrség ajánlott fel. Aztán csoportos versenyként több fordulós játék volt: karikán átbújás, szekrényugrás, lab­dajáték. Az őri iskolából Kocsis Il­dikó, nyolcadikos tanuló szá­mol be az érdekes anyák na­pi ünnepségről. Ekkor ren­dezték ugyanis itt tizenhárom kisgyerek ünnepélyes névadó­ját, ahol óvodások, ^kisdobo­sok, úttörők köszöntötték az édesanyákat — és persze az apróságokat. A sikeres név­adó után az úttörők elhatá­rozták: ha igény lesz rá, máskor is tartanak hasonló ünnepséget. Ragadozó madarak az erkélyen Azt, hogy honnan és fő­ként milyen módszerrel ke­rültek az erdőkből, mezők­ről oda az erkélyekre, nem tudni. Tény az, hogy ott van­nak, éspedig többedmaguk- kal, s „szemet gyönyörködte- tően csodálkoznak” az alat­tuk elhaladó járókelőkre. Talán évekig bámulnak ki­fejezéstelen üvegszemeikkel, majd, ha tollúk már hullani kezd, s méltóságuk ily mó­don történt elvesztésével gazdájuk kegyeit is elvesz­tik, belezuhannak egy kuká­ba. Sanyarú sorsuk így ér véget — a szeméttelepen. Ragadozó madarakról van szó, kicsinyekről, nagyokról, sőt, egyszerűen madarakról, melyek hazánk természetvé­delmi törvénye értelmében védelem alatt állnak. Sajnos, mégis sok esetben az erké­lyeken vagy az előszobák­ban találkozunk velük, ahol preparált állapotban „kö­szöntik” a belépő vendéget. Azonban talán mégis na­gyon „betegek” és szerfölött „figyelmetlenek” lehetnek ezek az állatok, ha még­is ennyi páldány van ép tollazattal, holtában is rabságra kényszerítve. Vagy talán más lehet az oka an­nak, hogy néhány évvel ez­előtt szinte a kipusztulás szélére került, s csak a nap­jainkban is tartó gondos, szakszerű termőszetyédelmi intézkedések állították meg a sok-sok ragadozó madár­faj számszerű apadását? Köztudott, hogy e madarak a tápláléklánc végén helyez­kednek el, s ily módon sok esetben áldozatul eshetnek a kisebb emlősök számára kira­kott mérgeknek, mivel a mérgezett állat elfogyasztá­sával saját maguk is elpusz­tulnak. Napjainkban azonban terv­szerűbben és nagyobb körül­tekintéssel történik a rágcsá­lók elleni védekezés. De hát akkor mi az igazság? Ha nem természetes okból, hanem mérgezéstől, akkor mikép­pen kerül annyi madár me­rev, porosodó, kétes díszítő értékű lakásdíszül olyan sok „természetkedvelő” ember otthonába? E választ min­denki lelkiismerete szerint döntheti el. Azonban illene tudomásul vennie mindenki­nek, hogy a természet min­denkié! Pusztítói, felelőtlen rongálói látszólag senkinek sem okoznak kárt — csupán mindenkinek! (agárdy) A Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet dolgozóit köszön­tötték anyák napján a patro­nált kisdobosraj tagjai. A most másodjára kiváló fehér- gyarmati szövetkezetiek kó­lával köszönték meg a virá­gokat a műhelycsarnokban. TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (folytatás a függ. 15. sorban!). 6. Talmi. 7. Járom. 8. Szomszédos baráti állam gépkocsi-rövidí­tése. 9. Fontos táplálék. 11. Hím állat. 12. Csetneki csikós teszi a Tiszán. 14. Oro­szul: mir. 16. Fán élő kedves erdei em­lős. 18. Ajándékoz. 20. Nyír .. . (község Kisvárda előtt a 4-es sz. műút mentén). 21. Kötőszó. 22. Tőszámnév. 24. Jó késnek van. 25...............berény (Szolnok megyei város). 27. Névelővel, fontos táplálék. 28. Névelővel, vágóeszköz. 29. Sülttésztaféle- ség. FÜGGŐLEGES: 1. Lét. 2. Vissza: ősi fegyvertípus. 3. A legkisebb egész szám. 4. Nátrium vegyjele. 5. Kerti munkát vég­zek. 6. Atmásoltatja. 10. Lekvárféleség. 14. Szomorú (—’). 17. Kosár. 19. Pozitív fil­mek. 21. ... és Tudomány (folyóirat). 23. Kiejtett kétjegyű mássalhangzó. 24. .. . csiga. 26. Kétjegyű mássalhangzó. 27. AP. Megfejtendő: vízszintes 1. és függ. 15. A megfejtéseket csak levelezőlapon fo­gadjuk el. A lapra írjátok rá: Törd a fe­jed! Beküldési határidő: május 14. Múlt heti megfejtés: INDIA — KÍNA — IRAK — SZÍRIA — IRÁN. Könyvjutalom: Bári Mária Nagyhalász, Csordás László, Nyírbogát, Huszár József, Homonyik Zoltán Ny.-háza, Makay Andrea Fülesd, Gliba Ildikó Piricse, Kiss Katalin Nyíregyháza, Szikszay Judit Kisvárda, ifj. Pták István Nyíregyháza, Gergely József Mátészalka, Keresztesi Mónika Porcsal- ma, Gál Zita Nyírpazony, Darai Attila Baktalórántháza, Szűcs Zsuzsanna Sza­koly, Németh Ágnes Nyírparasznya.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom