Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-10 / 108. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. május 10. Kommentár Belgrádi eszmecserék Gromiko üdvözlete Washington, 1980. május 9. (Reuter) — Edmund Muskie, az Egyesült Államok új kül­ügyminisztere csütörtök este a Fehér Házban letette a hi­vatali esküt. Gromiko, szovjet külügy­miniszter hivatalba lépése al­kalmából táviratban üdvözöl­te Muskie, amerikai külügy­minisztert. A táviratban Gro­miko reményét fejezte ki, hogy az új amerikai külügy­miniszternek e felelős poszton kifejtendő tevékenysége „elő fogja mozdítani a szovjet— amerikai kapcsolatok konst­ruktív fejlődését a két ország népei és a béke javára”. Vita a dokumentumok fölött Tanácskozik a BVT elnöksége A világ békemozgalmának nemzetközi hírű képviselői pénteken folytatták Budapes­ten tanácskozásukat. A több mint 70 országból, 12 nemzet­közi szervezettől hazánk fő­városába érkezett 260 küldött a Parlamentben felelősségtel­jes eszmecsere során vitatja meg a békeharc legsürgetőbb teendőit. A delegátusok pénteki ple­náris ülésen is egy nyelven szóltak, kifejezve: az emberi­ség jövendője, boldogulása csakis békében, mind széle­sebb körű gazdasági és kultu­rális együttműködés közepet­te képzelhető el. A békés egy­más mellett élés és nemzet­közi együttműködés elvei­nek gyakorlati kiteljesedése természetesen hosszú távra szóló történelmi feladata né­peknek és kormányoknak — szögezték le. Ez azonban nem ad haladé­kot egyetlen percre sem az emberiség sorsáért felelőssé­get érző politikusoknak. A feszültségtől terhes jelenlegi nemzetközi helyzetben azon­nal cselekedni kell, a világ békemozgalmának tekintélyes erőit késlekedés nélkül moz­gósítva a fegyverkezési haj­sza újabb szakaszának meg­akadályozására. A békeharco­soknak nemzeti hovatartozás­ra, pártállásra és világnézeti különbözőségre való tekintet nélkül kell fellépniük azért, hogy a diplomáciai lépéseket a katonai enyhülés kövesse. Az ülésen — amelyen James Lamond, a Brit Mun­káspárt parlamenti képvise­lője, Aberden nyugalmazott főpolgármestere elnökölt — számos fölszólaló hangsúlyoz­ta, hogy a Béke-világtanács elnökségének tanácskozását a győzelem napja vonja be fé­nyével, az a nap, amikor a fa­sizmus fölött aratott győze­lem 35. évfordulójára emlé­keznek kontinensünk népei. Európában már két világhá­ború zsarátnoka izzott föl, bo­rította lángba a világot. A vi­lág békémozgalmára még so­ha nem hárult ekkora felelős­ség mint most. Erői összefo­gásával kell hatnia mind­azokra a tényezőkre — hang­súlyozták az előadók —, ame­lyek a hidegháborús hangula­tot szítják. A Béke-világtanács buda­pesti elnökségi ülésének egyik teendője, hogy kidolgozza sa­Ilyen évek, ilyen tapaszta­latok, ilyen kínlódások után hozta elém az élet Miklóst. Társaságban találkoztunk. Egy asszony barátnőm hívott össze egyszer néhány embert, mert sok gondot okozott neki facér hajadonságom, és jó révkalauzként szerette volna sajkám a házasság biztoná- gos öblébe kormányozni. E kissé átlátszó szándék álcázá­sára persze több házaspár is fölvonult aznap este, de a gondos káderezés úgy válo­gatta össze a vendégeket, hogy — mit tesz isten! — a házas férfiakból éppen egy bridzskompánia alakulhatott, az asszonyokból egy kanasz- taparti — és mi ketten Mik­lóssal itt is, ott is számfölöt­tinek bizonyultunk. Míg a két társaság az asztalt csattogtat­ta, mi egy hangulatlámpa ke­rítő fényében beszélgettünk. Van sors. Nekem az volt a sorsom, hogy harmincéves ko­romban, annyi gyötrődés után, már túl az első fiatal­ságon, a Thököly út egyik mellékutcájában találkozzam Szalók Miklóssal. Szombat es­te volt, másnap vasárnap; a társaság így éjfél után egyig elkártyázgatott. Amikor aztán lassan szedelődzködtek volna, a háziasszony hirtelen egy kis táncot ajánlott. A férfiak ugyan nem sok lelkesedést mutattak, de a háziasszonyi tervbe alighanem beavatott asszonyok újjongva tapsolták meg a javaslatot. A kártya- asztalokat hát összehajtogat­ták, s a nagyobbik szoba elő­lépett táncteremmé. A csil­ját ajánlásait az európai biz­tonság és együttműködés eredményeinek megóvására. A Cél, hogy már Madridban — a helsinki záróokmány szellemében az élet minden területét átfogóan sikerüljön az enyhülés további távlatait megalapozni. A népek béke­szerető táborának védőpajzsot kell tartania az emberiség fö­lé, megfékezni a nyerészkedő tervvel háborút kívánókat. Rámutattak a felszólalók arra, hogy az Amerikai Egye­sült Államok legreakciósabb körei gondolkodás nélkül kockára teszik a világbéke sorsát. Az „öreg kontinensen”, Európában az imperializmus egyre nyilvánvalóbban igyek­szik szembeállítani egymás­sal azokat a nemzeteket, amelyek — megannyi kény­szerű háborús megpróbálta­tás után — készek békejob­bot nyújtani egymásnak. A Szakszervezeti Világszö­vetség képviselője arra szó­lított, hogy a békemozgalmi erők — karöltve a szakszer­vezeti világmozgalommal — szenteljék az 1980-as eszten­dőt a faji megkülönböztetés elleni harc évének. lárt eloltották, csupán egy fa­likar égett a sarokban. A lemezjátszót megindítot­ta valaki, Miklós átölelt, s én már a harmadik lépésnél tudtam: vagy ez az ember lesz a férjem, vagy senki. Én már akkor tudtam, érez­tem, amikor az a krapek fel­bukkant, hogy ennek nem lesz jó vége. Az ördög tudja, hogy van ez: az embernek van valami belső masinája, amelyik jelzi a jót is, a rosz- szat is. Amikor harmadszor fölkérte Csutit, én már tud­tam, jobb lesz vigyázni, mert a srác szemlátomást bezson­gott. Amúgy nem volt agresszív, vagy tolakodó. Sőt. Udvaria­san hajlongott, valahányszor fölkérte, vigyorgott istenesen és igazgatta a nyakkendőjét. Nekem majd a gálám ment ki, ahányszor csak ránéztem. Volt benne valami a mama kedvencéből. A fehér inge, a jól vasalt sötét zakója, a hány­inger selyem nyakkendő­je. Ide általában pulcsiban jártak a srácok, télen persze, tavasszal meg cs-zel farmer­ban. Ez meg itt ebben a ska­tulyából húzott úrifiú-szere- lésben ... De röhögött is raj­ta mindenki, nemcsak én. Ki­dobni nem lehetett, mert a A tanácskozás első két napjának plenáris ülésén a dokumentumok vitájában, az állandó bizottságok eszme­cseréin több mint 110-en szó­laltak föl. ★ A plenáris üléssel párhu­zamosan együttesen tanács­kozott a Béke-világtanács és a magyar béketanács fejlő­dési bizottsága Bíró József­nek, az Országos Béketanács Fejlődési Bizottsága elnöké­nek, nyugalmazott miniszter­nek a vezetésével. Petros Bechnam, a BVT titkára re­ferátumában az idei akció- programot terjesztette elő, különös tekintettel az ENSZ „Világstratégia a fejlődé­sért” elnevezésű programjá­hoz történő békemozgalmi hozzájárulása. A tanácskozás ideje alatt a Parlamentben Jozef Cyran- kiewicz, a Lengyel Népköz- társaság volt államelnöke, a Lengyel Béketanács elnöke ünnepélyes keretek között átnyújtotta a kommunista és munkáspártok párizsi kon­ferenciájáról közzétett felhí­vást Romesh Chandrának, a BVT elnökének. klub szabályaihoz tartozott, hogy minden tisztességesen öltözött, nem részeg és nem kötekedő fiatalt fogadni kell. Hát ez aztán igazán megfelelt az alapszabálynak: colát ivott, kötekedés helyett vi­gyorogva hajlongott, és a szerkója is több volt, mint tisztességes... Intettem a fiúknak, hggy nézzenek a körmére, ne hagy­ják sokáig legelni. Szegény, így aztán alig léphetett ket- tőt-hármat, máris ott volt va­lamelyik haver, és kérte el Csutit. Figyeltem a krapekot; észrevett valamit. A forga­lomból megérthette, hogy ko- rántse facér csajra bukkant, akinek ő lesz a megváltó üd­vössége, hanem egy kézben lévő lányt abajgat, ami pe­dig nagy rizikó, mert csak a jó isten tudja a végét... Az elején még nem látta, hogy a háromszög harmadik szöge én vagyok, csak annyit lá­tott: gáz van. De tartotta ma­gát, meg kell adni. Az ilyen mama kedvencei ilyenkor ál­talában abbahagyják a vi­gyorgást, fapofával odamen­nek a büféhez, isznak vala­mit, aztán vagy azt nézik, hogy lehet a legkisebb feltű­néssel megpattanni innét, vagy — ritkábban — megpró­(Folytatás az 1. oldalról) A kommunistáknak egész Európában — miként azt a 20 testvérpárt legutóbbi pári­zsi tanácskozása is jelezte — az a céljuk, hogy e politika érdekében, pártállásra való tekintet nélkül, közös mun­kára hívjanak minden béke­szerető embert, s az őket kép­viselő szervezeteket, intézmé­nyeket. A győzelem napjá­nak évfordulóján az emberi józanság nevében jelentjük ki: a vitákat nem lehet boj­kottal, blokáddal, embargó­val, tengerek elaknásitásával, kommandóakciókkal lezárni. Mi tudjuk jól, hogy az erő­szak nemcsak félelmet szül, hanem létrehozza az erőszak lefogásának eszközét is. — Mi nem akarunk fegy­vert ragadni, ezért javasolta a Szovjetunió, hogy az atom­hatalmak jelentsék ki: első­ként soha nem alkalmaznak nukleáris fegyvert; ezért in­dítványozta ugyancsak a Szovjetunió, hogy a fegyver­zetek alacsonyabb szintjén hozzák létre az erőegyensúlyt: ezért kezdeményezője a Szov­jetunió a SALT-nak és a le­szerelési tárgyalásoknak is. És mindezek végkövetkezte­téseként ezért tanácsoljuk másoknak is: ne fegyverrel, hanem érvekkel, ne erőszak­kal, hanem tárgyalásokkal, ne embargóval, hanem szélesedő szállításokkal és vásárlások­kal közeledjenek a vitás kér­dések feloldásához. — A 35. évfordulón a jobb­nak tartott politika és maga­tartás elfogadására hívunk fel és ösztönzünk mindenkit — mondotta végezetül Sarlós István. Ez után Rhomes Chandra, a Béke-világtanács elnöke lépett a mikrofonhoz, s Bu­dapest lakóinak a vi­lág népeitől hozott üdvözle­tét adta át. — Az üdvözlet a követke­ző üzenetet tartalmazza: a világ minden országában ugyanaz a vágy, s ez a béke vágya. Ugyanaz az aggoda­lom is, hiszen manapság van­nak, akik visszafelé akarják forgatni a történelem órá­ját. Egy új hidegháború in­dításán mesterkednek, s ha­lállal, szomorúsággal fenye­getik az egész világot. A Bé­ke-világtanács elnökségi ülésére 7Q országból érkez­tünk Budapestre. Hirdettük és hirdetjük, hogy a háború nem elkerülhetetlen. — Senki sem feledkezhet meg napjaink veszélyéről — figyelmeztetett a BVT el­bálnak újítani. Kiszúrnak egy egyedülálló csajt. És ha megbizonyosodnak róla, csak­ugyan az, mert a srácok hagy­ják nála érvényesülni, vadul ráhajtanak. De ennek más volt a tech­nikája. Ez is elment ugyan a pulthoz, kért megint egy Co­lát, s beszédbe elegyedett a büféslánnyal, de a fél szeme azért minduntalan Csutit ke­reste. Mit csinálhattam volna? Alapító tag voltam a pince­klubban, nekem volt a leg­nagyobb szájam a Kisz-ben meg a tanácsnál, hogy kell a telepnek egy rendes hely, ahol a srácok összejönnek; hülyén vette volna ki magát, ha éppen én kezdek patáliáz- ni... Gondoltam, enélkül is tiszta helyzetet tudok terem­teni. Elkértem hát Csutit az ügyeletes havertól, de előző­leg megkértem egy másikat, tartsa szemmel a mama ked­vencét, és lehetőleg súgja meg neki finoman: ha megint táncolni akarna, hát ne ép­pen az egyik góré menyasszo­nyát nézze ki magának. Na, így is történt. A srác végre elszopogatta a coláját, beszélt még valamennyit a büféssel, aztán úgy találta, hogy eleget táncoltam már a kontójára, mert odajött és el­kérte Csutit. Szó nélkül oda­adtam, s intettem Gyurinak, hogy öt taktus, és jöhet a le­kérés, aztán a hegyi beszéd. Bólintott, hogy érti. Az ujja- immal számoltam: három négy, öt. (Folytatjuk) nöke. — Az imperialisták minden erőfeszítéssel azon mesterkednek, hogy megállít­sák az enyhülési folyamatot. — Budapestről kiáltványt, felhívást bocsátunk ki, amely a béke védelmére szólít, s amelyet — hisszük — a vi­lág minden népe támogat. A kiáltvány mindenkinek szól, mindenkit közénk hív, tekintet nélkül arra, hogy milyen politikai párthoz tar­tozik. A béke erőinek, har­cosainak táborába invitáljuk, csatlakozásra szólítjuk a szocialistákat, a szociálde­mokratákat, kommunistákat, liberálisokat, vallásos embe­reket, vagyis mindenkit. Mindenkit! Méltán esett Bu­dapestre a választás, hogy innen tegyük közzé ezt a mozgósító felhívást. Tu­dom és érzem: ez az a város, ez az az ország, amelynek lakói, egész népe mélyen el­kötelezett azért a célért, amelyért én is harcolok. Ez a cél az élet alapján jelentő szóban elmondható: a béke! — A világon mindenütt ma ünnepeljük a hitleri fasiz­mus felett aratott győzelem 35. évfordulóját — mondotta a továbbiakban Romesh Chandra. És emlékezünk a második világháború egyik legfonto­sabb tanúságára is: a fasiz­must azért sikerült legyőzni, mert minden antifasiszta erő összefogott. A világméretű küzdelem nyomán, a Szovjet­unió 20 millió állampolgárá­nak életáldozatát látva a né­pek megértették, hogy a tör­ténelmi jelentőségű diadalban az első szocialista országé volt a főszerep. Most azt mondjuk: sikerül száműzni a háborús veszélyt, győzelemre vinni a békét, mert ebben a harcban — mint akkor — ma is velünk van a Szovjetunió. — A mai napra az a meg­tiszteltetés jutott nekem, hogy ennek a gyönyörű városnak, Budapestnek — a Béke-világ­tanács elnökségének megbí­zásából — hálánkat fejezzük ki. Testületünk döntése alap­ján. deklarálj ük:,. ,]VJagy,ar;>£j szág fővárosa, Budapest a bé­ke városa! — jelentette be Romesh Chandra. — Ez a vá­ros egész mozgalmunk törté­nete során a békéért folyta­tott harc bástyája volt. Min­den nép úgy tekint Budapest lakosságára, mint igazi szö­vetségeseire, barátaira, az el­nyomás ellen, a békéért, a társadalmi igazságosságért folytatott harcban — mondot­ta befejezésül nagy tetszés- nyilvánítástól kísérve a BVT elnöke. A nagy tapssal fogadott be­szédet követően Romesh Chandra átadta Szépvölgyi • Zoltánnak, a Fővárosi Tanács elnökének a kitüntetésről szóló diplomát. Az elismerést Szépvölgyi Zoltán köszönte meg, hang­súlyozva : valamennyi ha­zánkfia számára öröm és meg­tiszteltetés ez az elismerés. A budapesti békenagygyű­lés a DlVSZ-induló hangjai­val ért véget. Harmadszor kiváló (Folytatás az 1. oldalról) ger József, Illés József né, Fásy Zoltán, Molnár Gábor, Recsán_ György, Gombita Sándor, Szabó Györgyné,- Ba­logh Sándorné és Lengyel Péter tagoknak Kiváló Dol­gozó kitüntetést, 28 tagnak pedig pénzjutalmat adott át. Dr. Hegymegi István, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Szamos men­ti Állami Tangazdaság igaz­gatója a felsőbb pártszervek és az állami gazdaság dolgo­zóinak nevében gratulált a sikerekhez és kívánt további eredményes munkát. Molnár Gábor a kitüntetettek, Aszta­los Mihály nyugdíjas pedig az idősek nevében szólalt fel, s mindketten kérték a veze­tőséget, továbbra is bátran kezdeményezzenek, alkal­mazzák a haladó módszere­ket. Az ünnepi közgyűlést a helyi általános iskola úttörői köszöntötték, illetve műso­rukkal tették emlékezeteseb­bé az oklevélátadást. Tam,?/: Másfél szoba — Regény — összkomfort Kádár János nemzetközi bákemozgalmi vezetőkkel Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára pánteken az Ország­házban szívélyes, baráti han­gú eszmecserén találkozott a Béke-világtanács budapesti elnökségi ülésén résztvevők képviselőivel, a BVT elnök­ségének vezetőivel, az élen Losonczi Pál fogadása Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja pénteken este a Parlament­ben fogadást adott a Béke-vi­lágtanács budapesti elnökségi ülése alkalmából. A fogadáson megjelent Ká­dár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Részt vett: Sarlós István, a Politikai Bizottság tagja, a Romesh Chandrával, a Béke­világtanács elnökével. A találkozón részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja és Sebestyén Nándorné, az Or­szágos Béketanács elnöke, a BVT elnökségének tagja. Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Márká­ja Imre igazságügyminiszter, Púja Frigyes külügyminiszter, Berecz János, a Központi Bi­zottság külügyi osztályának vezetője, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, va­lamint politikai, gazdasági és társadalmi életünk több más képviselője. A fogadáson Losonczi Pál pohárköszöntőt mondott. S zomorú esemény — Jo- szip Broz Tito jugo­szláv elnök temetése — szolgáltatta az alkalmat, hogy Belgrádban végtisz­tesség megadása céljából je­len legyen 117 ország ma­gas rangú képviselője. A szertartás előtt és után az összesereglett államférfiak kétoldalú megbeszéléseket folytattak a házigazdákkal és egymás között is. A ma­gyar delegációt vezető Ká­dár János megérkezése után találkozott Sztevan Do- ronyszkival, a JKSZ KB el­nökség ügyvezető elnöké­vel. A részvétkifejezés után a két pártvezető szívélyes, baráti megbeszélést folyta­tott. Kiemelkedő jelentőségű volt Leonyid Brezsnyevnek a jugoszláv vezetőkkel tör­tént találkozója. Brezsnyev rámutatott a szovjet veze­tésnek ama óhajára, hogy a kétoldalú kapcsolatokat mindig a kölcsönös megér­tés, a szívélyesség és a teljes egyenjogúság hassa át. A szovjet emberek — . mondotta — változatlanul azt kívánják, hogy Jugoszlá­via egységes, összeforrott, virágzó, a szocializmust si­keresen építő ország legyen. Nem kétséges, hogy ez a vi­lágos állásfoglalás tovább erősíti a két ország baráti kapcsolatait, de egyben csattanós válasz a szovjet— jugoszláv viszonnyal össze­függő bizonyos nyugati spe­kulációkra is. Ez utóbbiakra való cél­zásként értékelendő: Mon­dale amerikai alelnök a ju­goszláv vezetőkkel történt megbeszélésen szükségesnek tartotta megemlíteni, hogy országa a „jövőben is tá­mogatni fogja Jugoszlávia függetlenségét”. Nem árt azonban emlékeztetni arra, hogy maga Tito elnök nem­egyszer leszögezte: országa képes önmaga erejéből meg­védeni függetlenségét. H osszú lenne felsorolni, hogy ki kivel találko­zott — vagy fog talál­kozni — Belgrádba». Az ál­lamférfiak elutazása után nem lesz érdektelen számba venni, hogy ki kivel nem ta­lálkozott. Csak üdvözölni le­het viszont a kontaktus­teremtést, a párbeszéd új- rafelvételére való törekvést. Erre való készségét nyugati részről leginkább Schmidt nyugatnémet kancellár mu­tatta ki. Még Belgrádba in­dulása előtt egy választási beszédében azt javasolta, hogy a nagyhatalmak tár­gyaljanak ellentéteik tisztá­zásáról és adjanak új len­dületet az Európában levő haderők csökkentését célzó tárgyalásoknak. S egyet kell értenünk azon megállapítá­sával is, hogy az európai békét és enyhülést szolgáló politikának mind a mai na­pig nincs ésszerű alternatí­vája. Pálfi Viktor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom