Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-09 / 107. szám

1980. május 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Baleset S ok a baleset a mezőgaz­dasági üzemekben. Az év első három hónap­jában 317-en sérültek meg, összesen 9085 napot töltöttek betegállományban. Egy bal­eset halállal, három csonku- lással végződött. Kezdődhetett volna ez az .j£ásj^Jj&J}(?gaf az.^rrmlt. év hasonló időszakához ‘Viszo­nyítva a balesetek 92-vel, a kiesett munkanapok száma 1600-zal csökkent. E statiszti­kai adat szerint javult a mun­kavédelmi helyzet a mező- gazdasági üzemeinkben. De most nem ezen van a hang­súly. A baleset nem feltétlenül velejárója a munkának. Még akkor sem, ha a nagyarányú gépesítéssel, a kemikáliák szé­les körű alkalmazásával hat­ványozottan nőtt a veszély- források száma. A gép és vegyszer csak akkor válik az ember ellenségévé, ha az ember önmaga ellensége lesz. Ezt az elmúlt évi balesetek okainak vizsgálata igazolja. Tavaly a mezőgazdaságban tíz halálos végű üzemi baleset történt. Az okok között első helyen az ittasság áll. Fogat­hajtók és gépkocsivezetők vesztét okozta az alkohol, de ugyanez vonatkozik számos súlyos balesetre is. Előkelő helye van a balesetet kiváltó okoknál a figyelmetlenségnek is, annak, hogy emberek gé­pekkel, vegyszerekkel felüle­tesen bánnak, vagy kellő szakértelem nélkül vegeznek feladatokat. A mezőgazdasági üzemek évről évre fejlesztik a gépesí­tés biztonságtechnikai részét, jelentős .anyagiráfordítások— "kál tökélétésitik á munkakul­túrát. 1979-ben a megyében 138 millió forintot költöttek a munkavédelemmel összefüg­gő feladatok teljesítésére. Nem kis pénz, de kerüljön bármennyibe is a felvilágosí­tó munka, az oktatás, az egészségügyi nevelés, avagy a védőfelszerelés, ez önmagában kevés. Akarni kell a balesetmentes munkát és elsősorban azok­nak az embereknek, akik ve­szélyes helyen, veszélyes gép­pel vagy vegyszerrel dolgoz­nak. Nekik kell vigyázni ön­magukra és másokra. A me­zőgazdaságban egy nagy munka, a tavaszi szántás-ve­tés már mögöttünk van. Saj­nos ezúttal is számtalan bal­eset történt. Okulni szüksé­ges belőle, annál is inkább, mert a nyári, őszi munka­csúcs még előttünk van és jó lenne, ha a helyzet nem rosz- szabbodna; javulna. Seres Ernő A Kender-Juta Politextil Vállalat nagyhalászi gyárában Bakó Imre műszakonként 450 kilogramm polinet fóliát ké­szít. (Császár Csaba felvétele) Értünk harcolt Szaakjan, az örmény gárdaaltiszt Sztyepan Avetiszovics Szaak­jan, a Nagy Honvédő Háború veteránja és hadirokkantja. Levelet hozott a posta Nyíregyházára — Jerevánból. Feladója a Szovjet—Magyar Baráti Társaság örmény ta­gozatának vezetősége. A kül­deményben történelmi érté­kű dokumentum: Sztyepan Avetiszovics Szaakjan egykori gárda-főtörzsőrmester emlé­kezése a háborúra, melynek a kezdettől 1945 áprilisáig kato­nája volt. Harmincöt év múl­tán ismerkedjünk meg vele. Olvassuk sorait, melyek egy első vonalban harcolt hős közvetlen élményeit örökítik meg. Főiskola helyett — front Letelőben volt Sztyepan AA'étísköxÚck téhyléÉ'és' .‘kato­nai ideje. Tervezgette, hogy felvételezik a főiskolára, s le­telepszik kedves városában, Jerevánban. Telve volt elkép­zelésekkel, s mint minden 20 év körüli fiatal, álmokkal. Az életnek talán ezek a legszebb pillanatai, amikor a fiatalem­ber egy boldog jövő képét rajzolja maga elé. És itt szólt közbe a fasiszta Németország támadása a Szovjetunió ellen. A jövőről szőtt álmok helyé­be a kegyetlen jelen lépett, s megkezdődött vándorlása csa­tamezőkön át, Európa köze­péig. Egy igazolás margójára Kiadva: Sztyepan Avetiszo­vics Szaakjan gárda-főtörzs­őrmesternek arról, hogy ki­váló harci cselekményeiért Sztálin elvtárs, a Szovjetunió marsallja, főparancsnoka az alábbi kitüntetéseket adja Önnek a fasiszta német meg­szállók fölött aratott ragyogó győzelmekért... és itt kezdő­dik a felsorolás: Taganrog, Novij Bug, Razgyalnaja, Ogyessza, Sztolbij, Minszk, Baranovicsi, Szlonyim, Breszt, Nagyvárad, Debrecen, Nyír­egyháza, Budapest, Balassa­gyarmat, Nógrád, Vác, Aszód, Ercsi, aztán, szlovákiai váro­sok hósszú sora, Pozsony és végül Brno bevételéért adott kitüntetések. Egyszerű olvas­mány ma. Pokoljárás 34—35 évvel ezelőtt. És vajon van-e érdemérem, mely gyógyír le­het a háborús rokkantságra? Csatakép „Prohorov főtörzsőrmester ágyúja úgy volt beállítva, hogy ha a német tank feltű­nik az emelkedőn, azonnal az ágyú megsemmisítő tüzével találja magát szembe. Amikor az első harckocsi egészen kö­zel került Prohorov álcázott ütegéhez, elhangzott az első lövés. A tank hirtelen meg­állt és füstölni kezdett. Eb­ben a pillanatban eldördült a többi löveg tüze. Az ellenség azonban nem állt meg, viha­ros tüzet nyitott. Néhány tankjuk fokozva a sebességét, felénk közeledett, hogy elné­mítsák ágyúinkat. Néhány tank balszárnyunk ütegei fe­lé fordult. Abinkov irányító­tüzér pontos lövéseitől azon­ban kigyulladt az első, majd a második és a harmadik tank is. De támadt a német gya­logság. Őket gépfegyvertűzzel fogadtuk. Olyan közel kerül­tek időnként állásainkhoz, hogy Jefimov szilánkgránát­tal lőtte őket. Sokan haltak bajtársaink hősi halált itt, Tépe mellett, de ezzel a helyt­állással ezrek életét mentette meg a harcálláspontot hősie­sen harcoló csapatunk.” A 302-es parancs A 302-es számot viselő pa­rancs kelte: 1944. október 22. Lényege rövid: Sztyepan Ave­tiszovics Szaakjant Nyíregy­háza visszafoglalásáért kitün­tetik. Hogy mire emlékezik az akkori időkből? Nos, néhány idézet a dokumentumaiból: „Gyorsan odakúsztam ahhoz a lövészárokhoz, ahol a rá­diónk volt. Ott találtam a ha­lálosan megsebesült Zsandu- bejev híradóst, akire rázu­hant a rádióállomás. Amikor összeszorított kezéből kisza­badítottam a kagylót, a törzs híradósának hangját hallot­tam: ,Hogy hallanak? Felel­jenek!’ Kézbe tartottam a kagylót, s jelentkeztem.. „Ahogy elcsendesedett a meg­feszített küzdelem, még ki sem fújhattuk magunkat, pa­rancsot kaptunk az előnyomu­lásra Az ellenség új és új erőket vetett támadás­ba. Soraink ritkultak, helyze­tünk egyre nehezebbé vált. Kosztyiljev őrnagy parancsá­ra az ezred minden ütegét segítségül hívtuk.” Gondolatok Végig szoktuk-e gondolni ilyen sorok olvasása közben, mit is érezhetett a neves vagy névtelen hős? A szorongás, félelem, a győzniakarás, a már ismert halállal való szün­telen randevúzás, az elesett bajtárs miatt ejtett könny, a sárban lapulás, a hazagondo­lás kínzó emléksorai, az ide­gen föld ezernyi veszélye, a megélt tegnap miatt öröm, a bizonytalan holnapért aggó­dás, a minden fölött úr élm- akarás jut-e eszünkbe? Mert ettől voltak hősök azok, akik értünk harcoltak, köztük a húsz évet alig megáit Sztye­pan Avetiszovics. A kandidátus Szaakjan álma mégis valóra vált. Bejárván fél Európát, igaz, meggyötört testtel, korán éretté vált lélekkel, a győze­lem és a gyűlölet, az újonnan szerzett barát iránti szeretet, a jövőt féltő érzések sokasá­gával hazaért Jerevánba. Ta­nulni, megkésve folytatni az álmot. Ma a műszaki tudo­mányok kandidátusa, tudo­mányos kutató, aki főiskolán oktat. Békés tudományokat. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság örmény tagozatának egyik irányítója. Hazánk úgy él tudatában, mint az az or­szág, melynek szabadságot hoztak, s ahol éltek is a lehe­tőséggel. A harcok életre szó­ló élményei mellé odasorakoz­nak a felszabadulás utáni Magyarország képei, mintegy bizonyítékul: érdemes volt küzdeni. Ezt a tudatát ösz- szegzi az a mondat is, mely büszkén idézi azt, hogy Nyír­egyházán lovas szobor érce őrzi maradandón a hősök em­lékét. Ez a dátum; a győzelem! Nézzük a fényképet, amely az immár nem fiatal Sztye­pan Avetiszovics Szaakjant ábrázolja. Büszke, messzené- ző szemében ott látom a so­kat próbált ember bölcsessé­gét. A múltat tudó jövő félté­sét. Nézzük újólag az igazo­lást, mely 18 kitüntetésről beszél, s mintegy keresztmet­szete a második világháború keleti frontjának. Szívszorító hónapok, évek históriája. Az­tán egy pillantás arra a dá­tumra, mely az igazolás kel­tét adja hírül: 1945. május 9. Ez a nap az értünk is vívott harc győzelméé. A kitüntetések igazolásának kelte: 1945. május 9. Ötlet 4 rkagyij Penykov meg­feszült, akár a felhú­zott rugó. A legutóbbi képriportjával alaposan ki­húzta a gyufát. — öregszel, testvér — mor­góit a rovatvezetője. — Egy álló nap alatt a szerelőbri­gádon kívül semmit sem fényképeztél. Arkagyij lljics most elha­tározta, hogy kiköszörüli a csorbát. Az ünnepien feldí­szített postahivatalnál Zsenya Vaszin, a gyakornok várta. — A végtelent nem ölelhe­ted át — mondta neki Peny­kov. — De ma meg kell ten­nünk. A tribünök előtt gyors ütemben váltották egymást a sportolók alakzatai. Mo­torkerékpárosok robogtak a sportklubok zászlóival, be­mutatták tudásukat a tor­nászok, akrobaták. A száz­méteres futás startjánál kővé dermedten várakoztak a lá­nyok. — Akkor kell lekapni, ami­kor a melle eléri a célszala­got! — suhant át Penykov agyán. Eldördült a lövés, a lányok nekiiramodtak. Arkagyij ll­jics a fényképezőgépével utá­nuk eredt. Utolérte az egyi­ket, lehagyta a másikat, go­lyóként süvített el a harma­dik mellett. Hallatlan erőfe­szítés, egy utolsó hatalmas nekirugaszkodás — és meg­csinálta a képet. Penykov gyorsan tovább­tekerte a filmet, és maga után vonszolta Vaszint a tömegbe. A kapronkombinátos lányok körülfogták őket: — Minket vegyenek le ...! Arkagyij lljics azonban a nyakát nyújtogatva a mellet­tük haladó oszlopot figyelte, amelyben a fiatalok menet közben a levegőbe dobálták a veteránokat. — Lányok, kedveskéim — könyörgött Penykov —, mind- egyikőtökről csinálok képet, csak dobjatok fel engem is. A lányok csengő kacagás közepette teljesítették a ké­rését, és Penykov mentében — jobban mondva: röptében befogta a lencsébe a munka levegőben lebegő hősét... Az egyetem dolgozóinak menetoszlopában Penykov egy negyven év körüli nőre lett figyelmes. Csodálatosan szép volt, csak egy kicsit túl­ságosan is komoly. — A fizikai tudományok doktora — jelentette a felde­rítésből visszatérő gyakornok. A filmet Arkagyij lljics maga hívta elő, ezt a munkát nem bízta a laboratóriumra. A több mint száz felvételből kiválasztott egy tucatnyit. A második forduló végén nyolc kép feküdt az asztalon. A harmadik forduló eredménye­ként a zsűri — amely Peny- kovból állt Penykov elnök­letével — kiválasztotta a há­rom legsikerültebbet. — Klassz! — mondta a ro­vatvezető. — Ügy látom, ja­vadra vált a kritika ... Kik ezek az emberek? Zsenya Vaszin a noteszét lapozgatva kereste a szüksé­ges feljegyzéseket. — Ez a munka hőse, Bo- bosko Vaszilij Georgijevics művezető. — A lány a sport érdemes mestere, Bobosko Irina. — Biztosan névrokonok — szólalt meg Penykov. — Hát a tudományok dok­tora? — Bobosko Anna Vaszil- jevna. — Hm... — szűrte a szót a foga között a rovatvezető. — Ügy látom, javíthatatlan vagy. A múltkor egy brigád, most meg egy család. — Végzetes véletlen — mormogta a szerencsétlen fo­tóriporter. A főszerkesztő figyelmesen tanulmányozta a képeket és az aláírásokat, aztán tenye­rével a levonatokra csapott. — Merész! Kinek az ötlete volt, hogy az ünnepet egy családon keresztül mutassuk be? — Igyekszünk, igyekszünk — lépett előbbre szerényen a rovatvezető. (Fordította: Zahemszky László JEGYZETEK Legelő M ájusban kihajtják a jó­szágot a legelőre. Is­métlődő esemény ez nincs benne semmi érdekes, ha csak az nem, hogy a szarvasmarhatartók egy ré­sze ilyenkor levelezni kezd. Többségük okkal. Kifogásol­ják, hogy a legelőbér. vagy fűbér irreálisan magas, hol­ott a jószág számára nincs biztosítva a megfelelő zöld­takarmány. A legelők a termelőszövet­kezetek tulajdonában vannak. A legelőbért a szövetkezet ál­lapítja meg a háztáji, vagy ahol van a legeltetési bizott­ság közreműködésével. Nincs központilag meghatározott ta­rifa, de olyan szabály igen, hogy a bérleti díj fedezze e legelő fenntartási, karbantar­tási költségeit. Ezért van az hogy községenként eltérő ösz- szegeket állapítanak meg Többségben, amit a termelő- szövetkezet kér, jogos, né­hány helyen azonban túlzás­ba esnek, és a háztáji állat­tartók rovására kívánnál« többletjövedelemhez jutni. A háztáji állattartás na­gyon sok dologra érzékenyer reagál. Nem csak az szeg kedvét az állattartónak, ha árújának kedvezőtlen a pia- , ca, ha körülményes az értéke­sítés és akadozó a takar­mányellátás. Sok kistermelő akkor is felhagy a szarvas­marha-tenyésztéssel, ha nem megfelelő a legelő, vagy a szolgáltatással szemben túl magas a legelőbér. Erre na­gyobb figyelmet indokolt for­dítani. Másik gondolatkör a legel­tetéssel kapcsolatban; gyak­ran elfelejtünk hasznos és jól bevált dolgokat. Ilyen példá­ul a szakaszos legeltetés. Az utóbbi években tapasztalható volt, hogy a csordákat neki­engedték a fűnek, így a ta­karmány a taposás miatt csak íelében-harmadában haszno- ’ sült. Helyenként a rossz mód­szert a pásztorhiánnyal in- ’ dokolták. Tény, ma nem igen tolakod­nak csordásnak, kanásznak az emberek, de ahol van csor­dás, ott szervezzék meg, vagy segítsék a munkát villany- ] pásztor beállításával. A sza­kaszos legeltetéssel sok ezer mázsa fűtermés menthető ■ meg és ez a mai gazdálkodási i körülmények között nem le­het sehol sem közömbös. $ $ »o« Q jp MW nOBEXlHJTHÍ ^ CIIPABKA V5r /Mil M te* ^ ** 'Vroww üémMSH. w Jfr*. * »/„, «4ÜL_. - ,*jy c<~ " M— CTAJIHHA H.. nuHwji **mcm**mtJt >ma mtm***» bammim/KUM* , , MAroAM*MOf:rH 71 SE IPLJ0 zzr * * mcm wwr atpiw* fffyffoftf h V ’ ... winirn i ma* r * -A» » w *mw mttoáím PASatJtbMAM-*tm*a > M 44tm S****** m* t. í i ~ ******* m ****** ><*** , * % sssr as: ~ " » xo n. m «I ■ .*.1111.11 .—.faji /é to » w ****** /M4 a. ** JWIWfcMWeé ***** *********** <***p^*xmon**t ByiAnEUITA * *m* t*umt ******* »AJlAWUUMhílPM* T. hOb FflM, IUIL kCCA, 3P*4M—my*K* j M 235 cm 9 ******* ífHi * li. 3» ************ *** n*Q H » HM IPA * m o*jmO*m** royoA*** KO- MAPhO HOBbi 1AMKH, tUYPAMbi, KOMbíUMLlt, BPAhJff ****** AB BJB om mmrnpm* \9*Á *. >*■ 3* ********* m/wauh MHTPM * f A.1AHTA * #»** **>,«>***■ #**•* BAr-*p**m* M 439 om SÍ mopm* m* , 16. 3* ********* i»p*é*MM TPHABA, mOfOBtU, CtHttl -*?***> M 939 *m / ****** 1%AS t H 3****a4Anm»**poé*m KPA Tf4CJtABA~-*****» A6 tttom 4 u*pr • ■ /'*4 !6- 3* omwAmnW *t**é*M SPHO—*y»*o < .V Hj om Jb a***.»< , í H***Á**m* **,i*m*mé*,i* 4-to ímyoetcxoto Hy6*mi kok ha ­heM4*/mffar**0 *fé*tm Jltmmm* *pacm> méMfmmatJ, oftOrna Ly*»*o*s hopmjrc* 5 r**fé*m *oa*o*hy ^ . /KiPUtHHOf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom