Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-07 / 105. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. május 7. Egymillió tonna áru Szálkáról Csak jó partneri kapcsolatokkal teljesíthetik Mátészalkán az állomás emeleti, tenyérnyi kis szobájában szinte érezni a „szatmári vasút” lüktetését: a legfrissebb információk Puskás István üzemviteli helyetteshez futnak be és innen indulnak a közlekedéssel, rakodással kapcsolatos rendelkezések az állomások felé. Asztalán még ott vannak a — néhány napja tartott — Kiváló üzemfőnökség-ün- nepség iratai, de (mint mondta! ez már a múlt és ebben az évben is úgy kell dolgozni, hogy az a kiváló szint felett legyen. Az első negyedév után kíváncsian várták a rövid számvetést: vajon sikerült-e a szálkái vasutasoknak a tavalyi kimagasló eredményt tartani, vagy csak fellángolás volt. Az év elején megkapott áruszállítási terv ugyanis nagyon feszített: közel egymillió tonna árut ebből a térségből még sohasem szállítottak el. — Először úgy éreztük, hogy teljesíthetetlen — mondta Puskás István. — Később elkezdtünk számolni, s ma már nem tartjuk telje- síthetetlennek, de egész évben őszi csúcsforgalomra emlékeztető tempóban kell dolgoznunk. A nagyobb szállíttató partnereknek elmondtuk gondjainkat, egyeztettük a szállító felek igényeit a vasút lehetőségeivel. A mindennapi munkában bevezették a „rugalmas” kocsikiállítást, ami azt jelenti, hogy a kiürült tehervagonokat a lehető leggyorsabban újra megrakták áruval, vagy átcsoportosították a legszükségesebb helyekre. Ha élő küldeményről, vagy élelmiszerről volt szó, még a személyvonatokkal is elküldték az üres kocsit a szállító partnereknek. Természetesen az érkező áruk kirakása legalább olyan figyelmet igényel, mint a feladás. Az üzemfőnökség területére sokszor 2—3 „fordavonat” is érkezik kővel, sóderrel rakva. A gyors ürítésben csak dicsérni lehet a Volán fehérgyarmati kirendeltségét, de az Érdért mátészalkai telepe, a Szatmár Bútorgyár, a fehérgyarmati téglagyár segítsége nélkül nem tudták volna teljesíteni a 230 ezer tonnás áruszállítási tervüket a szálkái vasutasok. S hogy nem fellángolásról van szó, ékesen bizonyítja az a tény, hogy a debreceni vasút- igazgatóság területén csak a mátészalkai üzemfőnökség teljesítette maradéktalanul a tervezett áruszállítási feladatát. Hét gazdag esztendő Beszélgetés Lónczi János városi tanácselnökkel Mátészalka, városközpont. (Elek Emil felvétele.) Gazdag hét évet zár most Mátészalka Város Tanácsa, hiszen tulajdonképpen ez alatt tette meg a legfontosabb lépéseket a szatmári település ahhoz, hogy a jogi státus elnyerése után valójában is város legyen. Mindezekről Lán- czi János tanácselnökkel beszélgettünk. — Jó összetételű, hozzáértő, lelkes, valóban lokálpatrióta tanács mandátuma jár most le — mondja a tanácselnök. — Az a felgyorsult fejlődés, amely a várossá nyilvánítás után éppen erre a hosszúra nyúlt ciklusra jutott, fellelkesítette a tanácstagokat. Magam huszonhét éve dolgozom a tanácsi apparátusban, de örömmel mondhatom, -hogy számomra az utóbbi öt-hat év tanácsülései, szenvedélyes hozzászólásai élménynek számítottak. Leginkább az ragadott meg, hogy a 62 tagú tanács tagjai gyakran igen kitűnően képviselték saját választókerületük érdekeit, de ha a városi érdekről volt szó, megértették a rangsorolás szükségességét, az átfogó, nagyobb lélegzetű terveket, amelyek Mátészalka jövőjét alapozták meg. — Egy hete fejeződtek be a jelölő gyűlések, melyek voltak ezek legfontosabb tapasztalatai? — A még oly jó tanács ellenére is számottevő a változás. Most 64 lesz a tanácstagok száma, közülük 31 az új jelölt. Két nagy gondunk volt, amikor a pártbizottság és a népfrontelnökség illetékeseivel a választások előkészítésével foglalkoztunk. Hét év, közel egy évtized alatt alaposan megnőtt az átlagéletkor, mondhatnánk, kissé elöregedett a tanács: sok a nyugdíjas tanácstagunk és jó néhány kiváló tanácstagunktól örökre elbúcsúztunk az utóbbi években. Másrészt teljesen új városrészek alakultak ki Mátészalkán, olyanok, mint a Keleti lakótelep, a Felszabadulási lakótelep és ezeknek például nem volt megfelelő képviseletük a tanácsban. Másfélszeresére nőtt a város létszáma is, tehát több ok indokolta a változtatást. A jelöltek ismeretében úgy találjuk, arányosabb lesz a lakosság képviselete, de például a város alapos megfiatalodása ellenére a fiatalok képviselete (várhatóan 16 harminc éven aluli tanácstaggal) változatlanul kevés lesz. A megnövekedett számú ipari munkásokat viszont megfelelő arányban képviselik majd a tanácsban, s általában jól tükrözi a jelöltek megoszlása a város új társadalmi szerkezetét. — Mit tart az elmúlt hét év legfontosabb eredményeinek Mátészalkán? — A legfontosabb volt a részletes rendezési terv elkészítése, amely évtizedekre megszabta Mátészalka fejlődésének irányát. Nagy szerencsénkre ez igen jól sikerült, hat tervezőintézet mérnöki kollektívája pályázataiból a legjobb elemeket ötvözte egységes egésszé a debreceni Szokolai Örs által vezetett tervezőcsoport. Ez a terv már egy évtizedes és eddig minden lényeges pontját megtartottuk — ami ilyen gyors ütemű fejlődés mellett rendkívül nagy eredménynek számít. Minden intézménynek, nagyobb lakóépületnek, kapcsolódó szolgáltató, kereskedelmi, kulturális, egészség- ügyi és más létesítménynek helye van. Szakemberek tárták fel az összefüggéseket, az egyes részek közötti kapcsolatokat, s mi ezeket töltöttük fel élettel. — Melyek mai legfőbb gondjaik? — Nagyon megnőtt a város. Jó eredményünk^ hogy bővíthető a vízmű- és a távlatban is megfelelő csatornahálózatunk, szennyvíztisztítónk van, közműveink korszerűek. Egy évtizedre vagy még hosszabb távra közművesített, nagyon kedvező lakásépítési területünk van és még csak fele részben épült be az országosan is egyedülálló előközmű- vesített iparterület. De minden eredményünkhöz gondok is tapadnak. Nem lesz könnyű a közművek tervszerű fejlesztéséhez szükséges súlyos összegeket előteremteni. Űj lakónegyedeinkben mór érezhetők az életmódváltás feszültségei. A Felszabadulás lakótelepen például — ahová többnyire a falvak kertes házaiból költöznek be a lakók — szinte nem tudunk előbbre lépni a közösségek kialakításában, s az is előfordul, hogy a tanácsi pénzeken létrehozott parkokat felszántva káposztával ültetik be, zöldséges kertet létesítenek. Az egyik oldalról határozott törekvés van, hogy óvoda, iskola, szolgáltatóház, kulturált környezet épüljön. Sokan társadalmi munkájukat is felajánlják a város érdekében. — Mátészalka egyre inkább a szatmári térség központjává fejlődik. Melyek a legfontosabb terveik? — Ma 16 ezer munkahely van a városban, 7 ezren naponta járnak be mátészalkai munkahelyükre a környező településekről. Az egyik legfontosabb tehát a bejárás feltételeinek javítása. Vonaton utazni (ahonnan lehet) még kényelmes. A Volán-buszok nagy része (reggel, este) zsúfolt. Ez utóbbin a vállalatok együttműködésével segítünk: több, mint harminc vállalati busz vesz részt a munkásszállításban — és még nem beszéltünk a diákokról, akik szintén jelentős számban járnak be Mátészalkára. Nagyon vigyáznunk kell a város gyors növekedésére. Ezt fékezni is szeretnénk, mert az infrastruktúra máris feszít, nehezen tudunk lépést tartani a növekvő igényekkel. Nagyon fontosnak tartjuk a környező településekkel kialakított együttműködést. Azt szeretnénk, ha a Mátészalkára beköltözni kívánók közül azok, akik kertes lakásban éreznék jobban magukat, a várostól csak néhány kilométerre lévő, könnyen megközelíthető településeken építkeznének, mivel Mátészalkán kevés a családi házas telek, az értékes területeken főleg emeletes házakat építünk. — Diktálhat-e továbbra is ilyen ütemet a mátészalkai városfejlesztés? — Az ütem mérséklődik, de sok év gyümölcse fog beérni a következő esztendőkben. Igyekszünk meglévő értékeinkkel jobban gazdálkodni. Erre egy példát mondanék. A Budapesti Finomkötöttárugyár üzemébe újabb 400 dolgozót szeretnének felvenni, mert a termékeik keresettek és a munkacsarnokhoz hasonló nagy raktárukból minimális befektetéssel tudnak ennyi munkahelyet teremteni. Ez jó példa és perspektíva azoknak, akik még a környékből Mátészalkára jönnének dolgozni. Lehetőségeink tehát vannak, amelyek egyben már a június 8-án megválasztásra kerülő új tanácsnak is szép munkát, programot adnak a következő fél évtizedre. , A mátészalkai Zalka Máté városi-járási Művelődési Központ tanfolyamai közül a szabó-varró, illetve a gyors- és gépíró a legismertebb. Ebben az évben új tanfolyamokat szerveznek a művelődési központ dolgozói. A kezdő és kis gyakorlattal rendelkező ügyintézőknek, előadóknak szervezik az ügyviteli és ügyintézői ismeretek tanfolyamát. Az ipari és mezőgazdasági üzemekben dolgozóknak pedig a 60 órás raktárkezelői és raktárgazdálkodási tanfolyamot ajánlják, de a helyesírásai hadilábon álló diák (és talán egy-egy gépírónő is) javíthatja készségét a helyesírási tanfolyamon. A szabó-varró tanfolyam mellett a kézimunka kedvelői a makramé ügyes csomóival ismerkedhetnek meg. Jelentkezni, illetve érdeklődni személyesen, telefonon, valamint levélben a művelődési központban lehet. H villamosítás hőskora A magyarországi villamosítás méltatlanul elfelejtett emléke Mátészalkán, a Kossuth u. 16. szám alatti ház. Itt gyulladt ki először a villany lakóházban. Az egykori tulajdonos, a Szalkay család minden kényelemmel ellátott, modern épülete volt, vízvezetékkel, villanyvilágítással. A tulajdonukat képező gyártelep gépházából a Rákóczi utcán végighaladva faoszlopos egyenáramú hálózatot építettek, így jutottak el a mai házig. Az épület 1931 decemberében leégett (akkor dr. Szalkay Pál tulajdona volt), tornyosán kiképzett része megsemmisült. Felvételünkön a Kossuth és Rákóczi utca sarkán levő egykori villanyoszlop emlékeztet a hazai villamosítás hőskorára. (nyéki) A Budapesti Finomkötöttárugyár mátészalkai gyárában szovjet nak. ÚJÍTÁS NYOMÁN • ■ ií-. -V,.- i j i -oi oUiiiii ci—ua oooj msn Nincs több égett kenyér Teflonfüggöny huzat ellen exportra női ruhákat varrA sütőipari vállalatoknál a több évtizedes technológia konzerválta az újítási lehetőségeket, így a korábbi években a vállalatnál újítási mozgalomról szinte nem is beszéltek. A Mátészalkai Sütőipari Vállalat korábbi beruházásai — a Fehérgyarmaton és Vásárosnaményban megépített új rendszerű kemencék — gondolkodásra késztették a műszakiakat. Az alapötletet az adta, hogy a lengyel típusú kemencék szinte gőz nélkül sütnek, így viszont nem felelnek meg a hazai szokásoknak. Herdon Béla művezető és Gellért Attila lakatos csoportvezető azon fáradozott, hogy a lengyel kemencék „magyar ízű” kenyeret süssenek. A legfontosabb feladat az volt — tájékoztat Herdon Béla —, hogy a kemence gőztartását szabályozzuk, de a párásító berendezést is át kellett alakítani. Ezek felismerése után a műszakiak két gőzfúvókás csövet vezettek be a kemencébe, kisebb lett a gőzlecsapódás. Eredmény: az égett kenyér ismeretlen fogalom Fehérgyarmaton és Vásárosnaményban. Nehezebb feladatnak látszott az egyenletes gőztartás elérése a kemencében, de megoldották. Az elülső és hátsó részébe egy-egy teflonfüggönyt építettek be, így a huzat kisebb lett, egyenletesebb lett a gőztartás, javult a kenyér minősége, illetve „magyarosabb ízű” lett. S ekkor ért mindenkit meglepetés. Arra ugyanis nem számítottak, hogy a változtatások nyomán kisebb gőznyomás is megfelelő. A korábbi 120 kg/ óra, helyett 70 kg/óra is elegendő, ami óránként 3—4 kg gázolaj-megtakarítást jelentett az üzemekben. Januárban az említett két üzemben 150—150 mázsa gázolajat használtak fel gőzszolgáltatásra, az újítás után mindkét helyen csak 60—70 mázsára volt szükség. Az első újítások sikere nagy lendületet adott a kollektíváknak, s már jelentkeztek is újabb használható ötletekkel. Egy a sok közül: az alagútkemencék áthordó szalagja esetenként megakad és ilyenkor a kenyér az ötven perces idő helyett tovább van a kemencében és megéghet. Ennek kiküszöbölésére a kemence közepére egy rugalmas kart terveznek beépíteni, hogy még csak véletlenül se legyen égett a kenyér. Az ötlettel egyben az áthordó szalag rongálódását is meg tudják akadályozni. (zsoldos) Az oldalt összeállította: Marik Sándor VALÓDI URBANIZÁCIÓ Tanuló felnőnek AllisS MÁTÉSZALKÁN
