Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-31 / 126. szám
1980. május 31. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Hester falun K éptémákat gyűjtöttünk falvakban, a kovácsról, a cipészről, szerelőkről, kisiparosok és szövetkezetek lakossági szolgáltatásairól. A képekhez természetesen információt is kértünk, hiszen egy-egy község közérzetét rontja, vagy javítja az alapvető szolgáltatások minősége. Ha az igényeket vallatjuk, hamar kiderül, hogy falun ugyanarra van manapság szükség, mint a városokban, ugyanúgy kell televízió és vízvezeték-szerelő, kőműves és festő, ugyanúgy kell a gépkocsiszerelő és a karosszérialakatos. Kell akkor is, ha vonattal, vagy autóbusz- szal a város néhány percnyire van a falutól, de jobban, ha a várostól való távolság nagyobb. Nem véletlen, a tanácsok különös gonddal szervezik hát a szolgáltatást jelentő ipart, készséggel adnak engedélyt a jelentkezőknek, nem véletlen, hogy az állam adókedvezményekkel, mellékállású iparengedélyek váltásának lehetőségével segíti falun a szükséges szolgáltatási rendszer biztosítását. Történik viszont valami más is. Szamosszegen például a tanács egy Mátészalkán dolgozó autószerelő másodállású iparengedélyének kiadásán fáradozik. Ugyanitt viszont rövid időn belül visszaadta iparát a falburkoló, a vízvezeték-szerelő, a villanyszerelő és éppen most visszaadni készül a község egyetlen lakatosa is. Kosa Gábor nem minden keserűség nélkül mondta nekünk, hogy javítanivalót Szamosszegen már alig hoznak, ki-ki elvégzi a javítást otthon, csak egy utcányi házban is több mint húsz hegesztőfelszerelés van, és a családokon belüli „fusi” megpli az iparost. Igaza lenne? Nyilván igaza van, hiszen jóllehet nincs falburkoló és vízvezeték-szerelő, csempével épülnek a fürdőszobák, ács nélkül épülnek fel tetők, villanyszerelők nélkül a házak. (A bekötést nem számítva.) Szakemberek nélkül javulnak meg a háztartási gépek is. A magyarázat egyszerű: a falvakból sok az eljáró szakmunkás, sok a javításokhoz valamennyit értő, felelősséget azért semmiképpen sem vállalható kontár. Nem jósolom, hogy lehullik a szakszerűtlen felrakott csempe, hogy eldugul a vízvezeték, hogy összedől a tető, de igen is félek, hogy „életveszélyessé” lesz a javítástól a háztartási gép, hogy giccsé lesz a barkácsolt kerítés, hogv rosszá lesz mindaz, amihez nevet, szakmai becsületet, nem ad az ember. Városon egyszerűbb. — Bár itt is ritka. — Feljelenteni egy kontárt. Falun ez a családok haragját jelentené. Nem csinál hát senki ügyet belőle, legtöbbször még a tanács sem, ha egy mestervizsga nélküli kőműves a tudásához szintezett javítások helyett kétszintes házat épít, ha egy televízióba az „ügves kezű” ezermester nyúl. E gy felmérés, amely az iparvisszaadások okairól készülne, segíthetne abban, hogy a veszélyekre felfigyeljünk. Nem attól félek ugyanis, hogy elsorvad a falusi szolgáltatóipar, hanem attól, hogy ami sorvasztja, az rosszabb lesz, és attól, hogy mire felfedezzük, már késő lesz megmenteni a sorvadót. Bartha Gábor Képviselőjelöltjeink , i ... ... — A közélet élvonalában Pár perce még Moszkva volt a vonalban. Tyeresko- vát, a szovjet nőtanács elnökét kereste teléfonon Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, hogy az éter hullámain köszönthesse az első űrhajósnőt a világűr meghódításának legújabb szenzációs eseménye alkalmából. Aznap lőtték fel a mi Farkas Bertalanunkat, s így Erdei Lászlóné, a 'kisvárdai járásban lévő 19-es számú országgyűlési választókerület képviselője, lapunk munkatársának, az első szabolcsi lakosnak, akivel a hír óta találkozott — adta át gratulációját. A címzett: szűkebb hazánk, Szabolcs-Szatmár, konkrétabban pedig Gyulaháza egyike a tizenhat településnek a választókerületben. Beszélgetésünk kezdetén a választókerület és a képviselő személyes emberi kapcsolatairól esett szó. Erdei Lászlóné szívesen elevenített fel néhány kedves emléket. Az egyiket éppen 'Gyulaházáról. Jó néhány éve azzal a kéréssel keresték fel a faluból, segítsen rajtuk, egy pettyes futball-labdára volna szükségük. A labdát a fővárosban sikerült megvásárolni, hamarosan a gyulaházi gyerekek rúgták, talán Berci is. Akkor bizonyára egy foci jelentette álmai netovábbját, most meg a kozmoszból jön a hangja. A kis történettel azt kívánta kifejezni a képviselő, milyen fejlődés jellemző arra a megyére, mely őt, ha nehezen is, de befogadta. De ez már egy másik történet. — Kisvárdán, ?. Vulkán vasöntödében volt az első jelölő gyűlésem. Nem volt valami nagy lelkesedés a személyem iránt, hiszen nem ismertek közelebbről. Egyszer- csak felállt egy öreg bácsi, és azt mondta: igaz, hogy az elvtársnő városi is, meg nő is, de hát ha jó a pártnak, meg a népfrontnak, akkor fogadjuk el, jó lesz nekünk is! Így kezdődött 1958-ban. És azóta minden ciklusban újjáválasztották. Vita nélkül. ERDEI LÁSZLÓNÉ — Sok nehéz időt megéltünk együtt. Csak egy példa: a tsz-szervezés. Az emberek meggyőződtek arról, hogy volt értelme az agitációnak, megerősödtek a tsz-ek. Igazolódott, hogy amit én képviseltem, abban bízhatnak. Az MSZMP politikáját képviselem, és az emberek tudják, hogy ebben bízhatnak, hogy ennek lehet hinni. Az én emberi kapcsolataim egy ilyen politikai bizalomra épülnek. Befogadták a választókerület lakói, megszerették az asszonyok, akikkel mindig szívesen állt meg beszélgetni, tisztelettel, kalaplevéve köszöntik az idős emberek. Rengeteg emléket őriz a választókörzetből. Van közöttük humoros is. Egyszer Tisza- mogyoróson férjhez akarták adni — meséli. — Kommen- dáltak neki egy brigádvezé- tőt, kétablakos házzal, illendő jómóddal. Amikor megkérdezte, miért gondolták, hogy egyedül álló nő, azt felelték: „Mindig olvassuk meg hallgatjuk, hogy itt járt a képviselő asszony, meg ott járt, csak otthon nincs soha. Azt hittük, hogy özvegyasz- szony.” Valóban, a képvi -elő, mint közéleti ember jelenik meg elsősorban az állampolgárok előtt. Erdei Lászlónéról a leggyakrabban azt halljuk, hogy a nők társadalmi szerepéről, a béke ügyéről beszél, hivatalos teendőknek tesz eleget, és ez természetes is. A hivatalos adatok közük, hogy Budapesten született es már 13 éves korában textil- munkásként dolgozott. Arról azonban ritkábban értesül a választó, amiről pedig szintén szívesen beszél Erdei Lászlóné. Hogy ő is jár bevásárolni, hogy otthon ugyanolyan egyszerű háziasszony, mint a többi családanya, hogy férje, két gyermeke és négy unokája van. Megkérdeztük Erdei Lász- lónét arról is, hogyan értékeli a választókörzetben a nők helyzetének fejlődését, társadalmi szerepük alakulását? — Igen nagymértékű volt az utóbbi években a megye fejlődése. Enélkül a nők helyzetéről sem lehetne beszélni. Gyáregységek települtek, nagy méreteket öltött a foglalkoztatottság. Azok a nők, akik dolgozni akarnak, dolgozhatnak. És ha a nő munkába áll, egyúttal a társadalmi szerepe is változik. Természetesen velejárója, hogy változik a világképe, belép a közösségbe, szélesedik a látóköre, s ez kihat egész életmódjának változására. Ezt tapasztaltam például az Egyesült Izzó gyáregységében Kisvárdán. Végezetül arra kértük a képviselő asszonyt, foglalja össze az elkövetkezendő évekről szóló terveit. Válaszában megemlítette: van bőven teendő a választókerületben, ezek közül is a legsürgetőbb — ha megfelelő anyagi alapok állnak rendelkezésre — az iskolaépítés. ' Áldatlan állapotok nehezítik néhol a korszerű oktatás megvalósítását. Szeretne segíteni. — A következő évek legfontosabb feladata számomra is az, — mondta befejezésül----, hogy végrehajtsuk a pártkongresszus határozatait. Mert akkor lesz több óvoda, bölcsőde, akkor lesz jobb a közlekedés, akkor javulnak életviszonyaink, ha a kongresszus által kitűzött célokat megvalósítjuk.- A 19-es választókerületben is és az egész országban. Baraksó Erzsébet Lakatos a parlamentben Amikor Jeszenszki Gábort, á nyíregyházi ÉPSZER fiatal lakatosát a megyeszékhely lakóinak felét jelentő 1-es számú választókerületben képviselőnek választották, félszegen és megilletődve lépett be először a Parlament kapuján. Azóta 2 ciklus, 9 év telt el, s ha a félszegség, a megille- tődöttség el is múlt, Jeszenszki Gábor szerénysége mit sem változott. Erről beszéltek többek között ajánlói nemrég a jelölő gyűlésen: azok is, akik lakókörzetéből, Jósavárosból ismerik, de megegyezett a véleménye főnökeinek és beosztottainak egyaránt. Az első választásig, 1971-ig a szakszervezetben végzett munka jelentette a közéleti szereplés színhelyét, ahol nemcsak szűkebb kollektívájának, a háromszoros arany fokozattal kitüntetett brigád tagjainak érdekeit képviselte, hanem mint a vállalati szakszervezeti tanács tagja, a vállalat minden munkásáét. Tudta: mi foglalkoztatja az embereket, mi a gond a munkások között, s azt is: mit hiányolnak az emberek a városban. Alapvető feladatának a gondok enyhítését tűzte ki célul. Ott volt a megyei, a városi tanács ülésein, a népfront szervezte legkülönfélébb tanácskozásokon, de sokan mondták el neki gondjaikat munkahelyén és este, a lakásán is. Ma is emlékszem, milyen izgalommal készült első felszólalására, az úgynevezett székfoglalóra. 1973-at írtunk JESZENSZKI GÁBOR akkor, s a képviselőcsoport ülésén ő jelentkezett, hogy szót akar kérni a költségvetés vitájában. Mindenki egyetértett vele, hiszen ki, ha nem ő illetékes arra, hogy a szabolcsi munkások véleményét hallassa az ipartelepítés eredményeiről és az iparfejlesztés gondjairól. A szünetben más megyebeli társai, miniszterek és fontos közéleti emberek gratuláltak neki. Itthon újból a munka várta. A tmk-s brigád, amelynek vezetője lett, a választó- körzet, ahol óvodát, vízvezetéket sürgettek az emberek, s Jeszenszki Gábor talpalt, kopogtatott, hogy segíthessen megbízói gondjain enyhíteni. Vízvezeték épült a Táncsics Mihály utca környékén, elkészült az út, a vízvezeték, az óvoda Borbányán, aztán az öt évvel ezelőtti sóstóhegyi jelölő gyűlésén újabb óvodát kértek a településnek. A képviselőjelölt ígért, s ha kicsit késve is, de ebben az évben beköltözhetnek a gyerekek. Az elmúlt ciklusban a honvédelmi törvény vitájában kért ér. kapott szót Jeszenszki Gábor, s megszámolni is lehetetlen, hányszor hallatta hangját az évente 8—10 alkalommal ülésező éDÍtési és közlekedési bizottságban, amelynek immár 9 éve tagja. Záhonytól Pécsig, Miskolctól Paksig, Százhalombattától Budapestig járták végig az országot, hogy ott vitathassák meg a gondokat, ahol segíteni kell, s munkájának megbecsüléseként eljuthatott Finnországba is, egy parlamenti delegáció tagjaként. Jeszenszki Gábort most újból képviselőnek jelölték Nyíregyháza egyharmadá- nak lakói, mert úgy értékelték, hogy kilenc éven át jól képviselte érdekeiket. A két- gyermekfes családapa közben munkahelyén is nehezebb feladatot kapott: az ösz- szeszokott brigád helyett a megye minden pontján dolgozó könnyűgépkezelők brigádvezetője lett. de maradt ideje, hogy leérettségizzék, politikailag is kéoezze magát, továbbra is ott legyen a város, a megye fejlődését meghatározó testületek ülésein, tevékenyen részt vegyen a vállalat szakszervezetének és pártvezetőségének munkájában. Harmadszori képviselővé választása a szabolcsi építőmunkások és a megyeszékhely minden munkása tevékenységének elismerése lesz. Balogh József Szarka Miklós Hudák Miklós Szükösdi Ferenc Áz anyagellátásról „A gazdaságban a fő tennivaló a hatékonyság erőteljes növelése.” (Az MSZMP XII. kongresszusának határozatából.) SZARKA MIKLÖS, a MEZŐGÉP nyírbátori gyáregységének anyaggazdálkodási csoportvezetője: — Gyáregységünk fő profilja a mezőgazdasági pótkocsikhoz futómű és légtartály gyártása. A légtartályból havonta 2500—3000 darabot készítünk, s a három milliméteres vaslemezből ötven tonna a szükségletünk. Ebben az évben lemezhiány nem gátolta a munkánkat, az alapanyagszükséglet 80—90 százalékát egy hónappal előre a központ biztosítja. Már problémásabb a futóműgyártás. Havi 800—1100 készül ezekből program szerint. A lemezekkel és a koracélokkal nincs is gondunk, annál in>v‘kább az utóbbi időben a fékdobotokal. Ezt az újpesti öntöde szállítja nekünk, s márciusban, áprilisban éppen csak csordogált, ami nagyban befolyásolta a termelés folyamatosságát —• Nagy gondunk a gyártáshoz szükséges szerszámok beszerzése is. Amit tudunk azt központi ellátásból, a többit az anyagbeszerzőnk igyekszik felkutatni az ország minden részében. A tengelycsonk-eszter- gáláshoz például sehol sem kapunk megfelelő kést. Az anyaghiányos időszakot elő- revaló termeléssel igyekszünk áthidalni, utána azonban — ha megérkezett az anyag — hajrá van. HUDÁK MIKLÓS. « Lakatosüzem művezetője: — A lakatosüzemben a lemezek legszélesebb skáláját használjuk egészen az egy- tized milliméterestől a tíz milliméteresig. Itt készülnek a légtartályok és a futóművek részegységei. Sajnos az egyes lemezekből az ellátás nem mindig folyamatos, ami gátolja az egyenletes teljesítményt. Néha a hiány már fel sem tűnik, többször előfordul. Az anyaghiány nem a mi megrendelésünkön múlik. Hiába rendeljük meg, nem érkezik időben. Ezért a munkát úgy szervezzük, hogy ennek ellenére folyamatosan tudjunk termelni. — A hengerműtől mi egyenesen tekercsben kap- \ juk a lemezt. Ez mindenképpen gyorsítja és jobbá teszi az anyagellátásunkat. Ügy másfél éve készítettünk egy egyengető- és darabológépet, ezzel vágjuk megfelelő méretű táblákra. Így csökkentjük az anyaghiányból eredő kiesést. Természetesen az anyagellátási hiányosságokat nem úgy keü értelmezni, hogy nincsen mit végeznünk, azí mindig van, hiszen csak időszakos hiányról beszélhetünk. SZÜKÖSDI FERENC, esztergályos : — Talán nincsen olyan alkatrésze a futóműnek, amelyet ne kellene esztergálni. Akár a féktengelyeket, akár a féktartókat, vagy a csapágyszemeket, fékdobokat vesszük. Két műszakban megy a munka, s a nyersáruként beérkező alkatrészek itt mind keresztülfutnak. Az anyagellátást külön diszpécserszolgálat biztosítja, s bizony az elmúlt hónapokban gyakran előfordult a fékdobok hiánya. Ez éreztette is a hatását a termelésben. Ügy tudom most már nem -lesz ezzel probléma, mert Üjpesten nagyobb kapacitással dolgozik az öntöde. — Komoly gondot jelent nálunk, s közvetlenül az esztergályosoknak a szerszámhiány. Jó minőségű munkát csak kiváló szerszámmal lehet végezni. Országosan hiánycikknek számít az az esztergakés, amellyel dolgoznunk kell. Szerencsére van két szerszámkészítőnk, akik behe- gesztik a késszárba a vidia lapkákat. Ez Dersze csak kényszermegoldás lehet, amíg az anyagbeszerzőnk nem kap valahol. Sípos Béla KGST-tanácskozás Nyíregyházán Gumiipari fiatalok találkozója A KGST-országok gumiiparában dolgozó fiatalok képviselői találkoznak június elején Nyíregyházán. A KGST „Gumiipari ifjúság baráti tanácsa” elnevezésű szervezet itt rendezi június 2—7. között tizedik nemzetközi konferenciáját. Az első napon, hétfőn ismerkedési est keretében találkoznak egymással a fiatalok, s ezen részt vesznek a város vezetői, a Taurus vezetésének képviselői is. 3-án, kedden a KISZ feladatairól hallgatnak előadást a résztvevők, délután pedig városnézésre indulnak. Szerdán az elmúlt évi munkáról tanácskoznak, majd találkoznak a nyíregyházi KISZ-szervezetek képviselőivel. Csütörtökön meglátogatják a Taurus nyíregyházi gyárát, és egy zempléni kirándulás is szerepel a programban. Pénteken, június 6-án jegyzőkönyvek, dokumentumok aláírásával zárul a konferencia, és a csoportok szombaton utaznak el Nyíregyházáról. Mi a véleménye?