Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-04 / 102. szám
MA Anyákat köszöntünk (2. oldal) Egész heti rádió- és tévéműsor (7. oldal) Á béke, a munka, a szolidaritás jegyében Színpompás felvonulás Budapesten Az idén is milliók ünne- A Felvonulási tér díszemelv ényéről a párt és a kormány vezetői üdvözlik a felvonulókat. A képen: Losonczi Pál, Kádár János és Lázár György. (Kelet-Magyarország) Gépek E gy felmérés tanúsága szerint: ha az építőipar eszközeinek 1970. évi kihasználását 100 százaléknak vesz- szük, akkor ez a mutató 1978-ra fél percent híján 60 százalékra esett vissza. Vagyis az eszközök gyarapodásával fordított arányban változott a kihasználásuk. Más szemszögből ez azt jelenti, hogy egységnyi munka elvégzéséhez csaknem még egyszer annyi gép, jármű, telephely — és egyéb, az állóeszköz fogalomkörébe sorolt dolog — szükséges, mint amennyivel azt valójában el lehetne végezni. Ha a veszteségből levonjuk az időjárás okozta kényszerkiesést (mert a statisztikai hivatal órája ekkor is ketyeg) és hozzáadjuk a fiktív munkaigazolásokat — erről viszont senki sem vezet statisztikát — szóval akkor is igaz lehet az előbbi arány. A tanulság kínálja magát: a meglévő eszközök intenzívebb hasznosítása helyett inkább pótlólagos eszközöket vonnak be a termelésbe a vállalatok. Vajon miért választják évről évre e drágább megoldást? Az előbbi arány, ha lehet, még rosszabb a nagy értékű építőipari gépeknél. A jövő útja tehát a géphasználatnál is a meglévővel való jobb gazdálkodás, de mit sem ér a szigorú előírás, ha nem szűnnek meg a pazarlás indítékai. Melyek ezek? Jó néhány vállalat nem a majdani munkáihoz vásárolt gépeket, hanem „jó ha van” alapon. Tehették, hiszen beruházásaikhoz állami támogatást is kaptak. így jöttek be az országba a tucatnyi típusú földmunkagépek, autódaruk, betonkeverő gépkocsik. A sokféleség jó akkor, ha funkciógazdasággal jár, de rossz, ha azonos teljesítményű és rendeltetésű gépek több ország, több vállalatánál készültek. Az alacsony gépkihasználásnak van másik oka is, az önellátás. Mindig, minden gépre nincs szüksége a vállalatnak, ennek ellenére felszereli magát többféle kontróval, autódaruval, cölöpverővel és a sor még folytatható. Egy biztos, hogy akkor használhatja ezeket az eszközöket. amikor akarja. De az is biztos, hogy gazdaságtalan az ilyen túlbiztosítás. A cikk végén szólni kell a gépkezelőkről is, hiszen nélkülük szintén állnak a gépek. A nagy értékűnek számító gépek kezelői még csak-csak megkeresik az építőipari szakmunkások átlagbérét, viszont az úgynevezett középgépek — például felvonók, ha- barcskeverők — kezelői kevesebb bért kapnak, mintha lapátot fognának a kezükbe. Márpedig a gépkezelőhiányt ilyen hétköznapi okok is befolyásolják. pelték, országszerte a munka ünnepét. A felvonulók között ott voltak a néhány napja kitüntetett üzemek dolgozói, a szocialista munkaverseny legjobbjai, az élen járó vállalatok kollektívái. A színes lobogók, a politikai meggyőződésünket és gazdasági céljainkat hirdető transzparensek alatt vonuló embersorok dolgozó népünk tettvágyát, békébe és jövőbe vetett hitét tanúsították. A leginpozán- sabb felvonulásra ezúttal is a fővárosban került sor. A felvonulási téren a Nép- köztársaság címerével ékesített márványburkolatú díszemelvényen néhány perccel tíz óra előtt foglalták el helyüket a párt és a kormány vezetői: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Benke Valéria, Gáspár Sándor, Korom, Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly, Övári Miklós és Sarlós István az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, továbbá a főváros párt- és tanácsi vezetői, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői, a munkásmozgalom veteránjai, a kitüntetett szocialista brigádok és a termelésben élen járó munkáskollektívák képviselői. Több száz budapesti úttörő köszöntötte virágcsokrokkal a neves közéleti személyiségeket, valamint a világ négy tájáról érkezett külföldi szakszervezeti delegációkat, a munkásmozgalom veteránjait. Színpompás élőkép után kilenc oszlopban indultak el a zászlókat, transzparenseket, májusfákat magasra emelő budapestiek. Munkások, szövetkezeti dolgozók, értelmiségiek, gyáruk, üzemük, intézményük termékeinek kicsinyített mását hozták magukkal. A feliratok között újra, meg újra feltűnt a „Békét és biztonságot a világnak!” mélyről fakadó követelése. A budapesti dolgozók meg- ragadóan színes és változatos felvonulását a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Magyar Honvédelmi Szövetség egységeinek menete követte, majd a sportolók következtek: együtt meneteltek az előző olimpiák nagy csaKÁDÁR IÁKOS Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a fővárosi dolgozók május 1-1 felvonulásán nyilatkozatot adott: — Nagy élmény a Magyar Népköztársaság fővárosának, Budapest dolgozóinak május 1-i felvonulása, amelyen körülbelül negyedmillió ember vesz részt: nők és férfiak, idősek, fiatalok és gyerekek. Sok külföldi vendégünk is van, összesen 33 országból jöttek el barátaink. A rádió és televízió jóvoltából — itthon és külföldön — milliók kísérhetik figyelemmel seregszemlénket. Aki itt van, az érzi, aki nézi, láthatja, hogy ez a felvonulás lelkes, egységes, jó hangulatú, mondhatnám, családias. — Mi érződik ezen a felvonuláson? Mindenekelőtt az idei tavasz nagy politikai programsorozata. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt megtartotta XII. kongresszusát, népünk megünnepelte április 4-ét, az új világ születésének 35. évfordulóját, a kiválóan dolgozó vállalatok átvették megérdemelt kitüntetéseiket, s megkezdődtek a képviselő- és tanácstagválasztások előkészületei. — Most május 1-ét ünnepeljük. Érződik: pártunk és népünk egységes, céljaiban bizakodó, tudatában van annak, hogy ha a munkát „megfogjuk”, ha sorainkat szorosabbra zárjuk, akkor eredményesen megoldjuk a szocialista társadalom építésétákat nyert egyéniségei a moszkvai viadalra készülő élversenyzőkkel. Ezután mintegy kétezer leány és fiú formált élőképet a moszkvai olimpia tiszteletére, hogy végezetül kirajzolódjék a záró kép: „Éljen a párt!” A budapesti ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. NYILATKOZATA nek soron következő feladatait. Meggyőző bizonyítéka ennek ez a felvonulás is, hiszem, hogy hazánk más városaiban, falvaiban is ugyanilyen hangulatban ünnepelnek. — Május elseje hagyományosan a nemzetközi munkásosztály szolidaritásának napja. Most már talán több is ennél, hiszen a földkerekség egynegyedén a szocializmust építik; május elseje ma már a népek barátságának ünnepe is. Május elsejének természetesen mindig volt, most is van központi harci célja. Ez az idén világszerte: küzdelem az enyhülésért, a békéért, hiszen az élet, a társadalmi haladás, a nemzetek szabadságtörekvéseinek legelemibb feltétele a béke, az, hogy megakadályozzuk egy új világháború kirobbanását, hogy tért hódítson az enyhülés folyamata. — Mi, magyar dolgozók itt is a békéért, az enyhülésért emeljük fel szavunkat, ugyanúgy, mint barátaink, küzdőtársaink világszerte. A közelmúltban Párizsban 22 európai kommunista és munkáspárt megbeszélést tartott, amelynek egyetlen témája volt: valamennyi békeszerető erő fogjon össze és küzdjön az enyhülésért, a béke és a biztonság megszilárdításáért Európában és az egész világon. Mi, magyar kommunisták — egész dolgozó népünk, —, e tanácskozás szellemében (Folytatás a 4. oldalon) Május 1. ünnepe megyénkben Gazdag és színes programmal ünnepelték meg Sza- bolcs-Szatmár megye dolgozói május 1-ét, a munka ünnepét. Nyírbátorban, Fehér- gyarmaton, Záhonyban. Ti- szavasváriban, Tiszalökön, Nyírteleken, Baktalóránthá- zán, Tiszadobon. Demecser- ben, Dombrádon, Nagyhalászban színpompás felvonulásokkal, a megye többi településén nagygyűlésekkel, majálisokkal, sport- és kulturális vetélkedőkkel, műsorokkal köszöntötték a munkás- osztály nagy nemzetközi ünnepét. (Megyénk május elsejei ünnepségeiről lapunk 3. oldalán képes összeállításban számolunk be.) A május elsejei kellemes időjárás nemcsak a felvonulóknak kedvezett: bármerre jártunk a megyében, mindenütt dolgozó emberekkel és gépekkel találkoztunk. A megkésett tavasz miatt sürgőssé vált a burgonyaültetés befejezése, a napraforgómag vetése, de a talaj hőmérsékletének emelkedése lehetővé tette a dohány- és paradicsompalánták kiültetését is. Az ünnep és a kedvező idő jó eredményt hozott: befejezhették a közös gazdaságok a tervezett 14 ezer hektár burgonya ültetését, befejezéshez közeledik a 16 ezer hektár napraforgó vetése és teljes erővel végezhették a már sürgőssé vált kukoricavetéseket is. Néhány helyen még a kalászosok vegyszerezését fejezték be, permetezték a gyümölcsösöket és ültették a káposztapalántát. A munka ünnepén végzett munkáról tanúskodnak a ti- szaberceli és a gégényi határban készült felvételeink is. A tiszaberceli Bessenyei Termelőszövetkezet dolgozói a paradicsompalánták kiültetését végzik. A pátrohai Zöld Mező Termelőszövetkezet gégényi határában húsz hektáron ültették el május elsején a burgonyát. Kádár János és Gáspár Sándor külföldi szakszervezeti vezetőkkel találkozott Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára a Szak- szervezeti Világszövetség elnöke a felvonulási téren találkozott azokkal a külföldi szakszervezeti vezetőkkel, akik 33 országból és a Szak- szervezeti Világszövetség képviseletében részt vettek a budapesti dolgozók május elsejei ünnepségén. Kádár János hangoztatta, hogy munkásosztályunk, népünk szocialista hazafiságát, internacionalizmusát tükrözi a május 1-i ünnepi seregszemle. Jól kifejezi népünk béketörekvéseit, erejét, szocialista céljainkba vetett hitét. Demonstrálja testvériségünket a szocializmust építő népekkel, hirdeti, hogy aktív, cselekvő szolidaritást vállalunk a szabadságukért, nemzeti függetlenségükért harcolókkal, a haladásért, a békéért küzdőkkel. Kádár János megköszönte a külföldi szakszervezeti delegációk részvételét a budapesti május 1-i ünnepségen, és sok sikert kívánt az általuk képviselt országok szak- szervezeti mozgalmának, dolgozóinak. || Kelet-BBB niagyarnrszág | XXXVII. évfolyam, 102. szám ÁRA: 1,20 FORINT 1980. május 4„ vasárnap
