Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-20 / 116. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. május 20. „ Gazdagabban jöttünk haza..." Nyíregyházi munkásőr ifjúgárdisták a miskolci találkozón Pénteken délelőtt érkeztek Miskolcra, de délután volt csak a megnyitó. Benkő Sándor, a csapat vezetője: — Csináltunk a hegyen át Lillafüredig egy jó 10 kilométeres túrát. Ha már itt vagyunk ... Megyénket a munkásőr ifjúgárdisták harmadik országos találkozóján, a MEZŐGÉP nyíregyházi gyárának fiataljai képviselték. Sza- bolcs-Szatmár legjobb rajából a legjobb 8 fiatal. Barátság és diszkó Eljutni az országos találkozóig dicsőség. Kérdezem hát Murnyák Lászlót és Kiss Csabát: — Legjobbnak lenni miből való? Mondták: — Mi itt nagyon együtt vagyunk... Kötekedtem volna: — Barátkozni az utcák sarkán is lehet, s a barátság a diszkókban is erősödhet? Mondták: — Ennek már valami célja, értelme, tartalma van. Különben erről a találkozóról sem hiányzott a diszkó, ott a csa- nyiki KISZ-iskolában szovjet polbeat-együttes vendégünk volt... — Mi volt a legemlékezetesebb? — Talán a veterántalálkozó, és a munkásőrökkel való sok-sok beszélgetés ... Harci játék — Talán az, hogy az egész országból voltunk, Dunántúltól, Pestig .. . — Az idősebbek ... — A hevesiek és a szolnokiak. Velük lettünk nagyon jóba... — A munkásőrkórus műsora ... Válasz van sok, pontosan annyi, mint az élmény. — A verseny? — Egy harci játékot rendeztek, húsz csapat közül a nyolcadikok lettünk. — Ez kevés, vagy sok? — Becsületes helytállás, mi legalábbis így éreztük. Különben is együtt versenyeztünk, és nem egymás ellen. Ez volt a nagyon jó ebben a találkozóban. — Itthon? Tovább? „Együtt vagyunk" — Láttuk, éreztük, tapasztaltuk, hogyan lehet, vagy részletkérdésekben hogy lehetne jobban rendezni egy ilyen találkozót. Két héten belül lesz az ifjúgárdista munkásőr szakegységek városi találkozója. Már mondtuk magunkról, hogy mi nagyon együtt vagyunk. Mondanom sem kell, hogy a városi találkozón is szeretnénk jól szerepelni. Más dolog, de kinek-kinek a maga haszna, hogy barátaink lettek szerte az országban, hogy a rövidre kurtított szabad időben is jutott időnk sok-sok jó beszélgetésre. Gazdagabban jöttünk haza, mint ahogy elmentünk innen ... B. G. Színjátszók bemutatója Nagykállóban Szabolcs-Szatmai megye drámáját mutattak be Teg- hat jó nevű amatőr színpa- lási Lászlóné rendezésében, dát hívták meg Nagykállóba Képünkön a mándoki együt- május 18-ra, hogy bemutatót tes. (Gaál Béla felvétele) tartsanak. A jelentkezők kö- ....... Feszült figyelem az arcokon. Békenap Penészleken Százak gyűltek össze a pe- nészleki iskolában, hogy a vasárnap délelőtt szokásos tennivalók helyett a május 18-i békenap egyik fő rendezvényén, a választási gyűlésen vegyenek részt. Az utóbbi évek fejlődéséről adott számot a gyűlés szónoka, és volt miről számot adnia. Száz új ház épült a faluban, s a lakóházak 80 százalékát felújították, korszerűsítették. Szinte mindenkinek van rádiója, televíziója. Míg 1973-ban csak 422 ezer forintot fordíthattak szociális gondoskodásra, addig 1980-ban már közel kétmillió forint jut erre a célra. Ha a jövőt nézik, akkor is biztató jeleket láthatnak: a következő ötéves tervben is mintegy 35 millió forinttal gazdálkodhat a község. Senki sem állítja, hogy virágzó faluvá lett Penészlek. De az bizonyos, már régen nem az. ami volt. Fesztivál amatörfilmeseknek Jól szerepeltek a nyíregyházi amatőrfilmesek a Szolnokon május 16—18. között megrendezett országos fesztiválon. Gazdag termés érkezett az amatőrfilmek szemléjére: több mint 120 alkotás. Ebből 47-et mutattak be az előzsüri után. A fesztiválon vetített kisfilmek közül tizennégy érdemelte ki a filmrendezőkből, kritikusokból és népművelőkből álló zsűri dicséretét, Köztük Bogdányi Ferenc: Láttam a prágai várat című kis játékfilmje és Kurecskó István: Mezítlában Notre Dame című filmje. A legszínvonalasabb alkotások közül három kapott arany-, három ezüst-, kettő pedig bronzdiplomát. A KPVDSZ a tagokért Május 19-én Nyíregyházán ülést tartott a KPVDSZ megyei bizottsága. Napirendre került a megyei bizottság ötéves munkája, majd jelentés hangzott el a megyei bizottsághoz tartozó társadalombiztosítási tanácsok érdekvédelmi munkájáról. Az elmúlt öt év alatt sokat javult a szervezettség. A szak- szervezet az említett időben többször ellenőrizte a 44 órás munkahét alkalmazását. A sokrétű munkában külön figyelmet érdemel a táppénzellenőrzés. Tavaly az ellenőrök öt esetben intézkedtek táppénzmegvonás ügyben. Javult a nyugdíj-előkészítő munka. Egyre nagyobb figyelmet fordítanak a nyugdíjasok üdültetésére, segélyezésére. Elítélték a tiszaeszlári rablétámadékat zül csak három színpad tagjai vettek részt a bemutatón (ami elég különös!), ám így is színvonalas műsort láthattak a nézőtéren ülők. A pe- nyigei színjátszó együttes Galgóczi Erzsébet: Használt koporsó című darabját vitte színre (rendezte: Márton István), s megőrizték eddigi ezüst fokozatú minősítésüket. A hodászi pedagógusok színpada Továbbképzés mindenkinek címmel mutatta be műsorát (Kujbus István rendezésében) és sikerrel megszerezték az ezüst minősítést. A harmadik színre lépő együttes a mándoki színpad volt. Aarisztofanész — Bicskei Gábor: Lüzisztrate című A 16 éves B. Bálint sem iskolába járni, sem dolgozni nem szeretett. Már gyermekkorában ösz- szeütközésbe került a törvénnyel, két esetben lopott. A 14. életévét betöltve, tovább folytatta a bűnöző életmódon. Űjabb lopás után 1980. február 11-én, a felnőtt korú Budai Jánossal együtt megdöbbentő kegyetlenséggel bántalmazták a 76 éves Kapitány Gyulát. Ezen a napon Budai János igen sokat ivott, s amikor már berúgott, még egy üveg kölnivizet is megivott. Ilyen állapotban határozták el, hogy az idős sértettől pénzt szereznek. Bementek a sértett tiszaeszlári lakásának udvarába, itt a fiatalkorú B. Bálint kikapcsolta a villanyórát, majd felmászott a padlásra, ott kopogott, hogy a sértettet ezzel kicsalja a lakásból. Ezalatt Budai János egy karóval a kezében az ajtónál várakozott. Az idős ember a kopogásra felébredt és kiment a lakásból. Az udvaron az eddig elbújva várakozó fiatalkorú B. Bálint kalapácscsal nagy erővel megütötte, majd baltanyéllel kezdte bántalmazni. Ezzel többször a fejére ütött és pénzt követelt. Kapitány Gyula könyörgött, hogy ne bántsák. A fiatal bűnözők azonban nem hatódtak meg: a baltanyél segítségével betuszkolták a konyhába és ott a földre lökték. Budai ekkor egy köpenyt dobott a sértett fejére és rákiáltott: adja a pénzét és ne merjen szólni. Ezalatt B. Bálint kutatott a belső szobában. A zsákmány azonban igen csekély volt: egy ébresztőóra, három kés és 300 forint. A rablók ezen megosztoztak, majd távozóban a fiatalkorú B. Bálint a baltanyéllel még néhány ütést mért az akkor már amúgyis eszméletlen sértett fejére. A 76 éves idős ember agyrázkódást és többrendbeli súlyos sérülést szenvedett. A fiatalkorú B. Bálintot és vádlott-társát, a felnőtt korú Budai Jánost rablás és súlyos testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek a Nyíregyházi Járásbíróság, mint a fiatalkorúak bírósága és ezért B. Bálintot 1 év 8 hónap szabadságvesztésre ítélte, és 2 évre eltiltotta a közügyektől, míg Budai János 2 év 2 hónap szabadságvesztést kapott és 3 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Dr. Dávid Irén ügyész hatóan — ön- vagy közveszélyes. (Ami minden bizonnyal helyes is, hiszen az előbbi feltételek bármilyen enyhítése beláthatatlan visszaélésekre adna alkalmat.) Csakhogy a szándék, vagy a véghez nem vitt kísérlet önmagában még nem bizonyítja az ön- vagy közveszélyességet. Továbbá, ha az egyszer már ápolt valaki más városba (megyébe) költözik — s ráadásul a leleteit, diagnózisát zárt borítékban saját kezébe adják, rábízva, hogy új lakóhelyén átadja-e, vagy sem — könnyen kicsúszhat az ideg- és elmegondozás hálójából. Mint a bemutatott tragikus esetben, mikor egy Budapestről Szegedre költözött, idegbetegség miatt kezelt és leszázalékolt férfi sósavval szembeöntve meg vakította körzeti orvosát. A műsorból kiderült, hogy a rögeszmés betegnek már korábbi lakóhelyén is volt hasonló célzatú kísérlete, csak Szegeden sikerült leszázalékolásának okát és betegségének diagnózisát eltitkolnia... A jól szerkesztett „oknyomozó” dokumentumjáték első felében talán kissé sokat időztek a riportok készítői az áldozat, a körzeti orvos szeme világának menthetetlen- ségénél, mint szükséges lett volna. A továbbiakban azonban kárpótoltak. Merkovszky Pál A KÉPERNYŐ Iliin Az embert leginkább munkája, tettei alapján ítélik meg, kevésbé a szavaiból. Ha a televízióban valakit be akarnak mutatni, akkor ugyancsak a munkájáról kérdezgetik legtöbbet, s mindarról, ami vele összefügg. Vagyis a magánélet is „belefér” — bele kell férnie! — egy ilyen beszélgetésbe. A Pár-beszéd legutóbbi adása ilyen kitágított arckép volt, benne láthattuk a gombai tsz-elnök családját is. A tévéportrék sorában még nem mondható szokványosnak az ilyen szerkezet, de követendőnek mindenképpen. Hogy magam is a közhasználatú kifejezést használjam: emberibb lett a portré, közvetlenebb hangulatú. Annak ellenére, hogy a beállítás (a képi megoldás) változatlan maradt. Ezt a statikusságot a tsz-elnök — Szászik Károly — oldott hangulatú, de nagyon gazdaságosan, pontosan megfogalmazott gondolatai — érdekességük révén — lefedték ugyan, de teljesen nem változtathatták meg. A tiszta, világos gondolatmenetnek varázsa van, a laikus figyelmét is képes lekötni, s megértetni vele gazdálkodási „miérteket”. Ez a Pár-beszéd — Fele- dy Péter szerkesztő-riporter érdemeként is — az embert kérdezte, de valójában egy közösségről, a gombai tsz- ről, az eddigi és a jövőbeli munkáról, az eredményekről és a gondokról is képet adott. Annak bizonyságául is, hogy közösség nélkül mit sem ér egy vezető, s viszont: jól képzett és törekvő vezetők nélkül kárbavész a közösség iparkodása. Ami a családnak a beszélgetésbe való bekapcsolását illeti: igen természetes és jó ötlet. Nem is új, éppen ezért kellett volna a két gyereket valami olyan leleménnyel aktivizálni, amely életkoruknak megfelelő, mert így bizony csupán statisztáltak. Azt hiszem, az kevés, ha azt mondom, hogy tartalmas és tanulságos beszélgetésnek lehettek tanúi a nézők. Ne- meskürty István és Zöldi László között „Megpendítettem egy húrt” cím alatt folyt ez az eszmecsere könyvről, történelemszemléletről, filmekről, egy-egy téma megközelítésének, feldolgozásának különböző módjáról, módszereiről. Ne- meskürty István könyvei vitákat váltottak ki igen széles körben, de két dolog bizonyos velük kapcsolatban. Történelmünk mélyebb, alaposabb megismerésére biztatják olvasóikat, s az is tény, hogy az események kritikusabb szemlélésére — elemzésére — is serkentenek. Részben azáltal, hogy többször szokatlant, meghökkentőt is állít szerzőjük. Pedig ezek a meglepő kérdések és állítások soha nem légből kapottak, „csupán a tények, az események közti látszólagos hézagot akarják megszüntetni, vagy éppen a dolgok fonákját kutatják, mutatják meg. Olyanoknak is, akik letennék a száraz tudományossággal megírt történelemkönyveket. Seregi István a rrmi MELLETT Pásztor Magdolna riportműsora az Utolsó figyelmeztetés kérdésfeltevése úgy fogalmazható meg: társadalmilag szükséges, jogos-e a veszélyeztetett gyermekek kötelező állami gondozásba vétele a szülők (és esetleg maguk a gyermekek) tiltakozása ellenére is? A válasz —a gyermekek valódi érdekeinek állami képviselete —nem lehetett kétséges a sokfelől megvilágított szomorú példa kapcsán. A riportműsor döbbenetes környezetrajza a múltat reve- láló mély világot mutatott be. A szülők életmódjukon — a többszöri figyelmeztetés ellenére — nem hajlandók változtatni, viszont a gyermekeikhez ragaszkodnak. Lehetett-e a válasz, az utolsó figyelmeztetés jogossága kétséges? (Kár, hogy a műsor zavartalan figyelemmel kísérését a hangfelvételek rossz minősége némileg akadályozta.) Egy megtörtént eset bírósági tárgyalásából kiindulva eredt a nyomába Vádlott kerestetik c. dokumentumjátékával Oláh Margit a kezelt elmebetegek utógondozásában, figyelemmel kísérésében fellelhető réseknek, kibúvóknak. A vonatkozó törvény ugyanis úgy szól, hogy saját akarata ellenére csak akkor lehet valakit zárt intézeti kezelésbe venni. ha —orvosilag bi/nnyítSikert aratott az irodalmi színpad. (G. B. felvételei)
