Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-16 / 113. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. május 16. A Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) re és a jövőben sem törekednek erre, változatlanul síkra- szállnak azért, hogy a katonai egyensúly mind alacsonyabb szinten valósuljon meg, hogy Európában csökkenjen és megszűnjön a katonai szembenállás. A szocialista országok védelmi szövetsége, a Varsói Szerződés tagállamainak természetétől idegen a tömbpolitika. Nemegyszer kifejezték készségüket szövetségük feloszlatására, ha egyidéjűleg a NATO-t is megszüntetik. A Varsói Szerződés szervezetének politikája — a szervezet megalakulásának napjainkig — nem a két szövetség ki- szélesítése, tevékenységük új területekre történő kiterjesztése, hanem Európa katonai-politikai csoportosulásokra való felosztásának felszámolása, a köztük lévő szembenállás csökkentése, a bizalom erősítése valamennyi európai állam kapcsolataiban. Ez lehetővé tenné, hogy mindkét szövetség résztvevői mérsékeljék a katonai kiadások terheit, s teljesen a békés együttműködés feladataira összpontosítsanak. A Varsói Szerződés országai ezt akarják, erre készek, e cél elérése érdekében nemegyszer tettek kezdeményezéseket. Valamennyi nép érdeke azt követeli, hogy a NATO tagországai is konstruktív álláspontot foglaljanak el. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén képviselt államok tudatában vannak annak, hogy sok fontos kérdés, amelytől az emberiség békés jövője és haladása függ, még megoldatlan, különösen a fegyverkezési hajsza megszüntetése terén. A tartós béke építése azonban már megkezdődött, s folytatódnia is kell. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén képviselt államok a barátságról, az együttműködésről és a kölcsönös segítség- nyújtásról aláírt szerződésük 25. évfordulóján ünnepélyesen megerősítik szilárd elhatározásukat, hogy fáradhatatlanul ebben az irányban tevékenykednek, valamennyi más békeszerető országgal és társadalmi erővel együtt. II. A Politikai Tanácskozó Testület ülésének résztvevői a nemzetközi helyzet alakulása általános összefüggéseinek tükrében áttekintették Európa mai, formálódó állapotát, a biztonság és az együttműködés időszerű kérdéseit az európai földrészen. A tanácskozás résztvevői ezzel kapcsolatban egyrészt megállapították, hogy tovább erősödik a népek, valameny- nyi haladó és békeszerető erő eltökéltsége, hogy véget vessenek az imperializmus, a gyarmatosítás és az újgyarmatosítás agresszív és elnyomó politikájának, hogy még szélesebben kibontakoztassák a békéért, az enyhülésért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a szabadságért és a társadalmi haladásért, a békés egyenjogú nemzetközi együttműködésért folytatott harcot, a nemzeti függetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás alapján. A tanácskozás résztvevői másrészt emlékeztettek arra, hogy a moszkvai nyilatkozatban rámutattak az imperializmus és a reakció erőinek újból megnövekedett aktivitására, fokozódó kísérleteire, hogy uralmuk alá rendeljenek független államokat és népeket, arra, hogy ösztöAzik a fegyverkezési hajszát, durván beavatkoznak más államok belügyeibe, ami már akkor is veszélyeztette az enyhülési folyamatot, szemben állt a népeknek a békére, a szabadságra, a függetlenségre és a haladásra irányuló törekvésével. Ezért még nagyobb aggodalommal állapítják meg, hogy bonyolultabbá vált a jelenlegi nemzetközi helyzet, jelentősen megnövekedett a békét és az enyhülést fenyegető veszély. Ez az imperialista erőpolitika, a konfrontáció és a hegemo- nizmus további aktivizálódásának, a megoldatlan nemzetközi kérdések felhalmozódásának a következménye. Különleges veszélyeket rejt magában a NATO döntése az új típusú amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták gyártásáról és Nyugat-Európában történő elhelyezéséről. Ha ezt végrehajtják, súlyosan megromlik a helyzet az európai földrészen, mivel a pusztító potenciál megnövekedése Európában óhatatlanul kihat a kontinens politikai légkörére és népeinek létérdekeire, hatalmas új kiadásokat von maga után, amelyek még nagyobb teherként nehezednek a népek vállára. Az Amerikai Egyesült Államok, miközben félretette a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződés (a SALT—II.) ratifikálását, s némely szövetségesével előidézi, hogy a tárgyalások a fegyverkezési hajsza korlátozásának sok fontos kérdéséről egy helyben topogjanak, bizonyos kérdésekben pedig meg is szakította ezeket, a nemzetközi bizalom és a feszültség enyhülése érdekei ellen cselekszik, szöges ellentétben az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésének határozataival. A szocialista államok ellen a „hidegháború” szellemében politikai és propagandakampányokat bontakoztatnak ki. Az USA kormánya példa nélküli nyomást gyakorol az olimpiai mozgalomra, amelyben az ókortól napjainkig a béke, a népek közötti együttműködés és közeledés szelleme öltött testet. Az ülésen képviselt államok felemelik szavukat minden hasonló lépés és cselekedet ellen, minden olyan kísérlettel szemben, amely arra irányul, hogy aláássa a nemzetközi enyhülést, akadályozza az államok együttműködését. Az ülés résztvevői határozottan fellépnek azért, hogy megakadályozzák az ellenségeskedés és a bizalmatlanság légkörének újjáéledését az európai földrészen. Elengedhetetlenül szükséges, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok jelenlegi politikai, gazdasági, műszaki-tudományos és más békés kapcsolatai ne szűküljenek, hanem továbbfejlődjenek. Az ülés résztvevőinek meggyőződése, hogy az összeurópai értekezleten részt vevő államok képviselőinek közelgő madridi találkozója fontos szerepet játszhat és kell is hogy játsszék az európai enyhülés erősítésében, a biztonság megszilárdításában és az együttműködés fejlesztésében. Ügy vélik, a jelenlegi európai helyzet nyomatékosan megköveteli, hogy az összeurópai tanácskozás valamennyi résztvevője kellő figyelmet fordítson a találkozó gondos előkészítésére és törekedjék a találkozó sikeréhez elengedhetetlen bizalom és együttműködés légkörének megteremtésére. A madridi találkozó valamennyi résztvevőjének nagy felelőssége, hogy biztosítsa annak konstruktív lezajlását. A problémák között, amelyektől az európai béke megszilárdítása függ, jelenleg központi helyet foglal el a földrészen a katonai enyhülés és a leszerelés. Haladást elérni a katonai enyhülés terén Európában — objektív és égető követelmény. Az ülés résztvevői úgy vélik, hogy az európai katonai enyhülés javát szolgáló gyakorlati megoldások felkutatásában nincsenek és nem lehetnek leküzdhetetlen akadályok, ha valamennyi fél a konstruktív hozzájárulás szándékával közelít a feladathoz. Erre példa a Szovjetunió döntése, hogy egyoldalúan meghatározott létszámú csapatokat és fegyverzeteket — köztük páncélos egységeket — von ki Közép-Európából. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén képviselt államok felhívják az összeurópai értekezlet valamennyi résztvevőjét, foglaljanak el konstruktív álláspontot az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia kérdésében, hogy a madridi találkozón határozatot hozhassanak annak összehívásáról. A maguk részéről készek figyelmesen tanulmányozni más államok javaslatait a konferencia ügyrendjére és munkájának tartalmára. Az ülés valamennyi résztvevője támogatja a Lengyel Népköztársaság javaslatát, hogy az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia megtartására Varsóban kerüljön sor, abban a városban, amely a második világháború nehéz próbájának éveiben hallatlanul nagy hősiességet és önfeláldozást tanúsított. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén képviselt államok különleges jelentőséget tulajdonítanak az olyan nagy horderejű kérdésnek, mint a közép-hatótávolságú nukleáris rakétafegyverekkel kapcsolatos megállapodások kidolgozása. A közép-hatótávolságú nukleáris rakétafegyverekről lehetségesek a tárgyalások, és az ülés résztvevői támogatják a Szovjetunió ez irányú javaslatait. A tárgyalások megkezdéséhez csak egy kell: vissza kell vonni a NATO döntését az új típusú amerikai nukleáris rakétafegyverek gyártásáról és Nyugat-Európában történő elhelyezéséről, vagy legalábbis fel kell függeszteni annak végrehajtását. Az ülésen képviselt államok megengedhetetlennek tartják a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások további elhúzását. A bécsi tárgyalásokon részt vevő szocialista országok jelentős lépéseket tettek az álláspontok közelítésére. A részt vevő NATO-országok azonban nem segítik elő a tárgyalások sikerét, hanem — a napirenden lévő kérdések lényegét tekintve — még inkább visszalépnek. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén képviselt államok következetesen fellépnek a katonai enyhüléssel kapcsolatos intézkedések megvalósításáért Európa' egyéb területein, valamint a Földközi-tenger térségében is. Az egyéb nemzetközi kérdésekről folytatott vélemény- csere során a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége küldöttségei hangsúlyozták, hogy államaik következetesen síkraszállnak a világ bármely részén kialakuló konfliktushelyzetek igazságos és tartós, békés rendezéséért. Nincs olyan globális vagy regionális probléma, amely — megítélésük szerint — ne lenne politikai eszközökkel megoldható. A Közel-Keleten már régen létrejöhetett volna a tartós béke. Ismert az ehhez vezető út, amelyre már az ülésen képviselt államok js. nemegyszer rámutattak: ez az átfogó közel-keleti politikai rendezés, valamennyi érdekelt fél közvetlen részvételével — a Palesztin Felszabadítási Szervezet révén a Palesztinái arab népet is beleértve, — valamint a Közel-Kelet valamennyi állama és népe, közöttük Izrael törvényes érdekeinek tiszteletben tartásával. Az ülés résztvevői aláhúzták az Afganisztán körül kialakult helyzet politikai rendezésének szükségességét is. Az ilyen rendezésnek megbízhatóan kell szavatolnia, hogy teljesen megszűnik az Afganisztán kormánya és népe ellen irányuló külső beavatkozás minden formája és a későbbiekben sem újul fel. Az Afganisztán kormánya és népe ellen irányuló külső beavatkozás minden formájának teljes megszüntetésével együtt, a Szovjetunió nyilatkozatainak megfelelően, megkezdődik a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból. A véleménycsere során az ülés résztvevői támogatásukról biztosították az iráni nép elidegeníthetetlen jogát arra, hogy önállóan, mindenféle külső beavatkozás nélkül döntsön sorsáról, s határozza meg fejlődésének útját. A leghatározottabb módon és kategorikusan elítélik az Irán területén nemrég lebonyolított amerikai katonai diverziós akciót, mint különösen durva erőszakot, beavatkozást, egy független állam szuverenitása megsértését. Az ülés résztvevői támogatásukról biztosították az Indiai-óceán államainak javaslatát a térség békeövezetté tételéről, s készségüket fejezték ki az együttműködésre e kérdésben, beleértve az Indiai-óceánnal az ENSZ keretében 1981-ben foglalkozó nemzetközi konferenciát is. Megelégedéssel üdvözlik Zimbabwe függetlenségének kikiáltását, amely megkoronázta az ország népének a gyarmati fajüldöző uralom ellen, a szabad és méltó, élet jogáért vívott sokéves hősies küzdelmét. Az ülés résztvevői megerősítették szolidaritásukat Namíbia népének a szabadságért és függetlenségért vívott igazságos harcával, valamint az apartheid rendszer és a faji megkülönböztetés felszámolásáért küzdő dél-afrikai néppel. Az ülésen részt vevő tagállamok síkraszállnak azért, hogy a nemzetközi enyhülés folyamata kiterjedjen a világ minden térségére. Az ülés résztvevői méltatták a jelenlegi nemzetközi politika jelentős pozitív tényezőjének, az el nem kötelezett mozgalomnak a megnövekedett szerepét a bonyolult nemzetközi problémák megoldásában. Ennek szellemében értékelik az el nem kötelezett országok állam- és kormányfői 1979-ben Havannában megtartott VI. konferenciájának eredményeit. Támogatják a konferencia határozatait, amelyek a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítására, a leszerelés megvalósítására, békeövezetek létrehozására, az idegen területeken elhelyezett külföldi katonai támaszpontok felszámolására, az államok belügyeibe való bármilyen külső beavatkozás megakadályozására irányulnak. IV. A Varsói Szerződés tagállamai, amelyek szövetségük fennállásának 25. évfordulóján gyűltek össze a Politikai Tanácskozó Testület ülésére, felhívják valamennyi európai ország, a földkerekség minden országának figyelmét a jövőért való felelősségre, amelyben a viliágesemények jelenlegi alakulása kapcsán valamennyi állam osztozik. Az államok vezetőinek, a kormányoknak, parlamenteknek, valamennyi társadalmi erőnek a saját és a világ népeivel szembeni felelőssége tudatában minden erőfeszítést meg kell tennie annak érdekében, hogy kizárják egy új háború kirobbanásának lehetőségét, s áthatolhatatlan gátat emeljenek útjába. A jelenlegi helyzet elemzése parancsoló szükségessége teszi, hogy ezeket az erőfeszítéseket mindenekelőtt az alábbi irányokra összpontosítsák: Először: a jóakarat közös megnyilvánulásaként állapodjanak meg abban, hogy egy meghatározott, egyeztetett időponttól kezdve Európában egyetlen állam egyetlen államcsoport sem növeli fegyveres erőinek létszámát az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában meghatározott térségben. Ez hozzájárulna a kedvező európai eredmények megszilárdításához és fontos lépés lenne a stabilitás és a bizalom megszilárdítása terén Európában. Másodszor: hiánytalanul betartják az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának valamennyi rendelkezését, amelyet öt esztendővel ezelőtt Helsinkiben 35 állam legfelső szintű képviselői írtak ailá ünnepélyesen. Ez mindenekelőtt azokra az elvekre vonatkozik, amelyek megtartására az összeurópai értekezleten részt vevő államok kapcsolataikban kötelezettséget vállaltak. Harmadszor: az 1980-as esztendő végére tervezett madridi találkozó sikeres megtartása érdekében tegyék intenzívebbé és mélyítsék el az eszmecseréket két- és több oldalú alapon, hogy még a találkozó előtt alapvetően közös egyetértés alakuljon ki azokban a kérdésekben, amelyekben a találkozón megállapodásra lehet jutni a záróokmány még teljesebb megvalósításához vezető gyakorlati lépésekről. Negyedszer: meg kell gyorsítani az európai katonai enyhülés és leszerelés kérdéseivel foglalkozó konferencia összehívásának előkészítését, erősíteni kell a kétoldalú véleménycserét az előkészítés konkrét kérdéseiről. A konferencián részt vevő államok képviselői tartsanak sokoldalú előkészítő konzultációkat azzal a céllal, hogy a madridi találkozón gyakorlati döntések szülessenek a konferencia feladatairól, idejéről, helyéről, munkarendjéről, többek között az első szakasz napirendjéről, úgy hogy annak munkája a bizalomerősítő intézkedésekre összpontosuljon. Ötödször. Erőfeszítéseket kell tenni abból a célból, hogy a fegyverkezési verseny korlátozásának és megszüntetésének különböző kérdéseiről folyó tárgyalásokon mielőbb megállapodások szülessenek. Haladéktalanul fel kell újítani azokat a tárgyalásokat, amelyeket szüneteltetnek vagy megszakítottak. A fegyverkezési hajsza megszüntetését szolgáló gyakorlati intézkedések terén a legközvetlenebb feladatnak kell tekinteni a hadászati fegyverzetek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződés, a SALT—II. életbe léptetése mellett azt, hogy mielőbb sikeresen befejeződjenek a tárgyalások: — a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról ; — a sugárfegyverek betiltásáról; — a vegyi fegyverek betiltásáról és készleteik megsemmisítéséről; — arról, hogy nem alkalmaznak nukleáris fegyvert a nukleáris fegyverrel nem rendelkező és azt területükön nem tároló államok ellen, és nem helyeznek el nukleáris fegyvert olyan államok területén, ahol jelenleg nincs. Hatodszor. Haladéktalanul érdemi tárgyalásokat kell kezdeni a fegyverkezési hajsza megszüntetését és a háború veszélyének kiküszöbölését szolgáló olyan időszerű intézkedésekről, amelyekért szüntelenül síkraszállnak a szocialista országok, és amelyek mellett az Egyesült Nemzetek Szervezete is állást foglalt, de róluk eddig nem kezdtek tárgyalásokat: — egyetemes szerződés megkötése az erőszakról történő lemondásról; — a nukleáris fegyverek gyártásának megszüntetéséről és a nukleáris fegyverkészletek fokozatos csökkentéséről, egészen teljes megsemmisítésükig; — új tömegpusztító fegyverfajták és -rendszerek létrehozásának megtiltásáról; — a katonai költségvetések csökkentéséről, mindenekelőtt a nagyhatalmak esetében. Hetedszer. A béke és a nemzetközi helyzet megszilárdítása, valamint a fontos nemzetközi tengeri útvonalak megbízható és akadálytalan használatának szavatolása érdekében meg kell vizsgálni — például az ENSZ keretében — a katonai jelenlét és tevékenység korlátozásának és szintje csökkentésének kérdéseit az olyan térségekben, mint az Atlanti-, az Indiai-, a Csendes-óceán, a Földközi-tenger vagy a Perzsa-öbölben. A Varsói Szerződés tagállamai, miközben e javaslataikat előterjesztik, kifejezik reményüket, hogy Európa és a világ minden államának kormánya kedvező szellemben fogadja és figyelmesen tanulmányozni fogja ezeket, s a javaslatok széles körű támogatásra találnak mind részükről, mind Európa és a világ társadalmi erői részéről. A Varsói Szerződés tagállamai készek érintkezésbe lépni és párbeszédet kezdeni valamennyi érdekelt állammal e javaslatok lényegéről. A Varsói Szerződés tagállamai a Politikai Tanácskozó Testület ülésén áttekintették az európai enyhülésért és biztonságért, a világbéke megszilárdításáért vívott harc időszerű feladatait és megerősítik megingathatatlan elkötelezettségüket a béke, az európai és a nemzetközi biztonság politikája iránt. Szilárd eltökéltségük, hogy minden területen erősítik a testvéri barátságot és együttműködést egymással és más szocialista országokkal, fejlesztik kapcsolataikat, folytatják és mélyítik a párbeszédet valamennyi állammal. A Varsói Szerződés tagállamai kifejezik szilárd meggyőződésüket, hogy a világ államai és népei magas fokú felelősségük szellemében cselekedve képesek megőrizni és megszilárdítani a békét, képesek megvalósítani az emberiség törekvését a szabadságra és a haladásra. Varsó, 1980. május 15. Hazaérkezett Varsóból a magyar párt- és kormányküldöttség Csütörtökön hazaérkezett a lengyel fővárosból a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülésén részt vett magyar párt- és kormányküldöttség. A küldöttséget Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára vezette. Tagjai voltak: Lázár György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke, Gye- nes András, a Központi Bizottság titkára, Púja Frigyes külügyminiszter és Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagjak III.
