Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-15 / 112. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. május 15. Összesít a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé Ülést tartott az Országos Választási Elnökség 25 éves az államszerződés Szomszédunk: AUSZTRIA (Folytatás az 1. oldalról) tagja, a KB titkára, Heinz Hoffmann hadseregtábornok, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, nemzetvédelmi miniszter, Günter Mittag, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Oskar Fischer külügyminiszter. A Román Szocialista Köztársaság részéről Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, köztársasági elnök, Ilié Verdet, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, miniszterelnök, Virgil Cazacu, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára, Stefan Andrei, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, külügyminiszter és Constanctin Ol- teanu vezérőrnagy, nemzetvédelmi miniszter. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége képviseletében Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke, Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter, Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára és Nyiko- laj Ogarkov, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének első helyettese, a Szovjetunió fegyveres erőinek vezérkari főnöke. Az értekezlet munkájában részt vesz Viktor Kulikov, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka, a Szovjetunió marsallja. Valamennyi delegáció élén a testvérpártok vezetői állnak. Az ülést Edward Gierek, a LEMP KB első titkára nyitotta meg, üdvözölve a testvérországok vezetőit. — A Varsói Szerződés létrejötte óta új típusú politikai-védelmi szövetség volt, amely új elemet hozott a nemzetközi életbe, sosem irányult, és nem irányul semmiféle állam, vagy államcsoport ellen — mondotta Edward Gierek. — A szocialista országok és a Varsói Szerződés politikájának vezérelve a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini eszméje. A második világháború óta eltelt egész időszak története azt bizonyítja, hogy a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének csak egyetlen járható útja van. Ez a politikai párbeszédnek, az enyhülési folyamat folytatásának, a fegyverkezési verseny megfékezésének és a leszerléshez vezető hatékony lépések megkezdésének, az egyenlő biztonságnak és a minden területen való egyenrangú együttműködésnek útja — hangsúlyozta a LEMP KB első titkára. A Politikai Tanácskozó Testület 17. ülésének első napja az esti órákban fejeződött be. Este valamennyi küldött részvételével a varsói nagyszínházban ünnepi estét tartottak a Varsói Szerződés aláírásának 25. évfordulója alkalmából. A műsorban a lengyel néphadsereg művészegyüttesének tagjai, lengyel színészek és a szocialista közösség országaiból érkezett vendég- művészek léptek fel. Választási nagygyűlést tartottak szerdán Vácott, a Madách Imre Művelődési Központban. A jelenlévő több mint 500 Pest megyei választópolgárt, a megye állami és társadalmi szerveinek vezetőit, közöttük Cservenka Ferencnél, a Pest megyei párt- bizottság első titkárát, Mondok Pált, a megyei tanács elnökét, a képviselőjelölteket, valamint dr. Bánk József érsek, váci püspököt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagját Weisz György, a városi tanács elnöke köszöntötte. A nagygyűlésen Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szak- szervezetek Országos Tanácsának főtitkára, Pest megye 18. számú választókerületének képviselőjelöltje mondott beszédet. Beszéde bevezető részében szólt arról, hogy a mostani képviselő- és tanácstagválasztás jelentőségét növeli az a körülmény, hogy hazánk társadalmi fejlődésének egy újabb, bonyolult és Szerdán ülést tartott az Országos Választási Elnökség. A választási törvény alapján megvizsgálta az országgyűlési képviselőjelölteknek a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnöksége által benyújtott névsorát és megállapította, hogy valamennyi jelölt megfelel a törvényes követelményeknek. A 352 országgyűlési választókerületben a jelölő gyűlések 367 jelöltet állítottak. A kettős jelölések száma 15. Az 59 270 helyi tanácstagi választókerületben a jelölő gyűlések 61 062 jelöltet fogadtak el. Kettős jelölésre 1767, hármas jelölésre 11, négyes jelölésre 1 tanácstagi választókerületben került sor. A választójogi törvény alapján a tanácstagjelöltek elfogadásáról a helyi választási elnökségek döntöttek. Mind az országgyűlési képviselők, mind pedig a helyi tanácstagok jelölő gyűléseit a közéleti aktivitás jellemezte. összetett szakaszához érkeztünk, majd így folytatta: — Szocialista társadalmunkban a vezetők és vezetettek viszonyát írott és íratlan szabályok határozzák meg. Minden vezetőnek kötelessége — hangoztatta Gáspár Sándor —, hogy a maga munkaterületén alkotó légkört teremtsen, amelyben mindenki szívesen, elégedett emberként dolgozhat. Arra kell törekedni, hogy a vezetők és vezetettek kölcsönös alkalmazkodásával — megtartva a társadalmi együttélés szabályait — a közösségben rejlő erő egy irányban hasson. Nagyon lényeges az is, hogy ki tudjuk használni a társadalmi rendszerünk adta lehetőségeket, mert még ebben is jelentősek a tartalékaink. Mindig keresni kell a szebbet, a jobbat, az előbb- revivőt; mindig meg kell találnunk a módját annak, hogy lelkesen, jól végezzük a munkánkat. — Ennek az építőmunkának — hangsúlyozta befejeA jelölő gyűléseken több mint 2 200 000-en vettek részt, a megjelent választópolgárok mintegy 10 százaléka felszólalt, számos közérdekű javaslat és bejelentés hangzott el. Sok helyen — tevékeny közreműködést vállalva a helyi feladatok megoldásában — társadalmi munkafelajánlásokat tettek. A jelölő gyűlések azt tanúsítják, hogy a nők és a fiatalok — a társadalomban elfoglalt helyüknek megfelelően — egyre jobban bekapcsolódnak a közéletbe. Az Országos Választási Elnökség a képviselőjelöltek névsorát május 30-án teszi közzé a sajtóban. Ugyanezen a napon a fővárosban és a megyékben a választási elnökségek a képviselőjelöltekről hirdetményt bocsátanak ki. A helyi választási elnökségek ugyancsak hirdetményben tájékoztatják a lakosságot a helyi tanácstagjelöltekről. zésül a szónok — az egyik elengedhetetlen feltétele a béke. Ezután S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Pest megye 24. számú választókerületének képviselőjelöltje szólt a nagygyűlés résztvevőihez. A többi között a következőket mondotta: Politikánk egyik legfőbb erőforrása ma a szocialista nemzeti egység. Hangsúlyosan szólnak erről a XII. párt- kongresszus határozatai. Ez a feltétele annak, hogy úrrá legyünk gondjainkon és meg tudjuk valósítani terveinket. A nemzeti egység nem egyszerűen a párt politikájának a helyeslése, rendkívül lényeges vonása az, hogy a tömegek mind nagyobb része — a közösségben és egyénileg is — szerepet vállal e politika formálásából. Most a kocsiban ülnek és pöfögnek a strand felé.. Most vetkezik... Most már a napon sütteti magát, a pasas meg gyönyörködik abban a csodaszép alakjában ... Néha any- nyira elővett a féltékenység, hogy a munkára sem tudtam odafigyelni, s ebből bizony előbb-utóbb még baj is származhatott volna ... így aztán kivettem egy nap rendkívüli szabadságot, és Gyurival lesbe álltunk az aluljárónál. Kilenckor megérkezett a Trabant, hegyed tízkor az én szívszerelmem. Futó puszi, és indulás. Ezúttal egyenesen a Rómaira mentek. Gyuri — sosem felejtem el neki! — végig kivitt utánuk, csak a strand bejárója előtt tett le a motorról, amikor már láttuk, hogy jegyet váltottak és bementek. Tíz perc múlva én is követtem őket. Lassan levetkőztem, aztán végigsétáltam a strandon. Ott ni, ott feküdtek a drágaláto- sok, a medence sarkánál! Komótosan odaballagtam, s leereszkedtem Csuti mellé a fűbe. Nem vett észre, hunyt szemmel feküdt, átadva magát a vadul tűző napfénynek. A krapek ott hevert mellette, s ahogy mindig is elképzeltem magamnak: őt nézte. H uszonöt évvel ezelőtt, 1955. május 15-én írta alá a második világháború négy szövetséges nagyhatalmának képviselője Bécsben az osztrák államszerződést. Ausztria — amelyet az 1938-as anschluss-szal Hitler a náci Németországhoz csatolt — e szerződés révén visszanyerte függetlenségét. Tíz év telt el a fasizmus bukása után, míg Ausztria helyzete rendeződött. A késedelem oka mindenekelőtt az volt, hogy a nyugati hatalmak — az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Francia- ország — nem akartak lemondani az ország kínálta katonai lehetőségek felhasználásáról, így több száz diplomáciai tárgyalásra, hosszas erőfeszítésre volt szükség a megegyezéshez. Az államszerződés megkötése már a békés egymás mellett élés érvényesülésének egyik első győzelme, s egyben a szovjet békepolitika meggyőző bizonyítéka volt —, hiszen az aláírást csak napokkal előzte meg, hogy az NSZK a párizsi szerződések életbelépésével a NATO kötelékébe került. Az osztrák államszerződés a függetlenség biztosításán túl megalapozta az ország állandó semlegességét is. Ausztria kötelezte magát, hogy távol marad a katonai tömböktől, semmilyen formában nem csatlakozik ismét Németországhoz, nem engedélyezi a nemzeti szocialista szervezetek működését, területén nem tűr el támaszpontokat, tömegpusztító fegyvereket — így természetesen atomeszközöket sem. Ausztria semlegessége azóta is Közép-Európa, sőt az egész kontinens biztonságának lényeges eleme. Nyugati szomszédunk pozitív szerepet játszik a kelet—nyugati politikai, gazdasági és egyéb együttműködés bővítésében, a párbeszéd fenntartásában. Hazánkkal kitűnőek a kapcsolatai, s ezeket a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének példájaként említik gyakorta. Félkönyökére támaszkodott, s a napszemüvege mögül a mellét bámulta. Engem pillantásra sem méltatott, nyilván észre sem vett, annyira elmerült a pompás látványban. „Szervusz, Csutak! — szólaltam meg végül halkan. — Mit szólsz, hogy találkoztunk?” Kinyitotta szemét, aztán fölült, rámmeredt. „Hát te? Hogy kerülsz ide?” A krapek most már rámnézett, de nem szólt. „Kaptam egy nap szabit... — Körülnéztem. — Hát itt unatkozol, szegénykém ... Milyen a nap?” „Isteni — mondta vontatottan, aztán intett a mama kedvence felé. — Képzeld, kivel találkoztam itt! Hadd mutassalak be egymásnak.. Nyújtottam a kezem, olyan barátságosan, ahogy csak tellett tőlem. „Csató Ákos.” „Tatár Béla. örvendek.” Arcába bámultam, mintha az emlékeim közt motoznék. „Nem te voltál egyszer nálunk, a Bocskai-telepi pinceklubban? — kérdeztem ártatlanul. — Talán egy éve, tavaly nyáron ... Nem?” „De — mondta a krapek fülig veresen. — Én voltam.” „És képzeld! — szólt élénken Csuti —, itt most összefutottunk !” Az eltelt 25 esztendő bebizonyította: az 1955-ös állam- szerződés előírásai Ausztria valódi nemzeti érdekeit tükrözték, s helyes, átfogó keretet teremtettek fejlődéséhez. Ezt támasztja alá az ország megnövekedett tekintélye, amely elsősorban Ausztria külpolitikai tevékenységének, a nemzetközi porondon betöltött szerepének köszönhető. Napjainkban New York és Genf mellett Bécs az ENSZ harmadik városa, s több szakosított szervezetének székhelye. Kurt Waldheim személyében osztrák államférfi a világszervezet főtitkára. Ausztria fővárosa sok jelentős találkozó és tárgyalássorozat színhelyéül szolgált és szolgál — gondoljunk csak a közép-európai fegyveres erők csökkentéséről folyó megbeszélésekre, vagy a tavalyi szovjet—amerikai csúcstalálkozóra, a SALT—II. szerződés aláírására. Az osztrák diplomaták persze nemcsak házigazdák; Kreisky kancellár maga is aktív résztvevője a világpolitikának. Ausztria a megnehezedett körülmények közt is kész erőfeszítéseket tenni a világbéke, az enyhülési folyamat fenntartáa érdekében, együttműködni más országokkal ezeknek a céloknak a szolgálatában. E bből a szempontból ki kell emelni az osztrák államszerződés mostani évfordulójának egy másik jelentőségét: a tervek szerint a meghívott politikusok az ünnepséget felhasználhatják két-, esetleg többoldalú megbeszélésekre is. Szó esett többször Gromiko szovjet és Muskie amerikai külügyminiszter esetleges találkozójáról is, amely — ha létrejön — a legmagasabb szintű érintkezés lesz a két nagyhatalom között kapcsolataik megromlása óta. így érthető, hogy a világ közvéleménye nemcsak az ünnep alkalmából figyel Bécsre, hanem azért is, mert jó híreket remél az osztrák fővárosból. „Fantasztikus! — bólintottam. — Na és a KK 4547-es Trabant? Azzal ki érkezett?” A krapek az előbb tűzpiros volt, most hirtelen talfehér lett. „Izé — mondta krákogva —, a helyzet az, hogy neri) is itt találkoztunk, hanem már bent a városban, és én hoztam ki Jutkát...” „Igen — mondta Csuti mohón —, éppen mentem a közértbe, képzeld, és akkor Béla meglátott, és lestoppolt mellettem.. „Érdekes — mondtam nyugodtan, s arra gondoltam: tagadnak, tehát még fontos vagyok. Még nincs veszve minden! — A közértet kerested, és mégis az aluljárónál kötöttél ki, éppen ellenkező irányban ...” Csönd volt, hosszú csönd. „Hát igen — szólt aztán Csuti. — Együtt jöttünk. Szóval: figyeltél?” Biccentettem. „Már három' hete figyellek.” „Értem — mondta elgondolkodva. — Értem.” Megint a csönd, talán még hosszabb, mint az imént. Én arra vártam, hogy a krapek föláll, és elkotródik. De nem; maradt ülve, s a füvet bámulta. „Hát nézd — -sóhajtott Csuti, s rámnézett —, ha már így történt... Nem akartam szólni, mert minek bántsuk egymást... De ha már leske- lődtél utánam, hát tudd meg: Bélának komoly szándékai vannak...” (Folytatjuk) Varsó és Brüsszel V arsóra és Brüsszelre irányul a nemzetközi közvélemény figyelme. A lengyel fővárosban a fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé tartja soros ülését. Brüsszelben a NATO hadügy- és külügyminiszterei tárgyalnak. Rendkívül feszült, mind bonyolultabb világpolitikai helyzetben került sor a két tanácskozásra. Az alapvető koncepció viszont teljesen egyértelmű: míg Varsóban a világbékéért érzett felelősség, az enyhülés vívmányainak védelmének szándéka hatja át a résztvevőket — az európai szocialista országok a legmagasabb szinten képviseltetik magukat —, addig Brüsszelben homlokegyenest ellenkező előjelű eszmecserét folytatnak. Annyi máris bizonyos, hogy Washington igyekszik az eddiginél is nagyobb nyomást gyakorolni szövetségeseire. Kedden az Észak-atlanti Szövetség úgynevezett katonai tervező bizottsága — tizenhárom hadügyminiszter — elsősorban arról cserélte ki nézeteit, hogy amerikai követelésre miként képesek az európai szövetségesek pótolni az USA haderejét, ha azokat a Perzsaöbölbe vezényelnék. A balul sikerült amerikai kommandóakció már önmagában visszatetszést keltett Nyugat-Európában. Bár a tőkés államok kormányainak többsége szolidaritást vállalt az Egyesült Államok iráni politikájával, a katonai lépéseket helytelenítik. Úgy tűnik, ennek ellenére Brüsz- szelben rákényszerültek a szövetséges országok lőszer- és hadianyagkészletük növelésére, s az úgynevezett vegyvédelmi feladatok haladéktalan teljesítésére. Nyilvánvaló az is, hogy a Pentagon sürgeti: európai szövetségesei az eddiginél nagyobb részt vállaljanak a hadügyi terhekből, ami azt jelenti, hogy a nyugat-európai adófizetőket újabb kínos meglepetés érheti. Kétségtelen, hogy Varsóban is szóba kerülnek a szocialista országok védelmi képességének időszerű kérdései — különös tekintettel az eurorakétákkal kapcsolatos decemberi NATO-döntésre, s az Egyesült Államok békét fenyegető föllépésére. A Politikai Tanácskozó Testület azonban tárgyalásának középpontjába nem a fegyverkezési kihívást, hanem ellenkezőleg, a béke védelmét, a néptömegek óhajának megfelelően az enyhülés fenntartását, a kelet—nyugati párbeszéd folytatásának fontosságát állította. Nem kétséges, hogy napjainkban súlyos gondok nyomasztják a közvéleményt mind a szocialista, mind a kapitalista államokban. Lehetnek — vannak is — eltérő vélemények a megoldást illetően. A világpolitika jelenségeit nem egyformán ítélik meg a politikusok. Az azonban bizonyos, hogy a szocializmus és a tőkés világ közti ellentétek háborús konfliktusba torkollá- sát Európa egyetlen józan államférfija sem óhajtja. A lengyel fővárosban éppen arról tanácskoznak a szocialista országok vezetői — köztük Kádár Jánossal az élen a magyar küldöttek —, hogy a „lenni, vagy nem lenni” drámai kérdésében a Varsói Szerződés tagállamai az egyetlen elképzelhető reális álláspontot kínálják Európának, a földkerekségnek: a békét. Gy. D. Gáspár Sándor választási nagygyűlése Vácott Tárná/: Másfél SZOBd — Regény — összkomfort Kommentár íi.
