Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-16 / 88. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG _ 1980. április 16. ¥ Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága! Napi külpolitikai kommentár II Varsói Szerződés 25. évfordulóján Bojkottdominó „Személyes tapasztalataimból tudom — mondotta Willi Daume, a Nyugatnémet Nemzeti Olimpiai Bizottság elnöke —, hogy az amerikai NOB az utóbbi hónapokban milyen terror alatt állt.” Klaus Bölling bonni kormányszóvivő nyilatkozata pedig azt érzékelteti, hogy a Fehér Ház zsarolása és szinte minden eszközt igénybe vevő nyomása távolról sem korlátozódik az Egyesült Államok területére. „A Német Szövetségi Köztársaság kormánya számára elképzelhetetlen a részvétel egy olyan olimpián, ahonnan az amerikaiak hiányoznak” — mondotta Bölling és minden megfigyelő egyetért abban, hogy az „elképzelhetetlen” kifejezés mögött igen komoly washingtoni „megdolgozás” áll. Erre utal Schmidt kancellár szóhasználatának félreérthetetlen megváltozása. A bonni kormányfő nemrég még úgy fogalmazott, hogy a kormány „legfeljebb politikai tanácsot adhat” a sportolóknak, az amerikai olimpiai bizottság döntése után azonban már úgy nyilatkozott: „nem lát lehetőséget” nyugatnémet sportolók Moszkvába utazására. Az egyiptomi szervek azonnal csatlakoztak az amerikai döntéshez — Szadat jelenlegi helyzetében ez enyhén szólva nem volt meglepetés. Washington szempontjából a bojkott ege mégsem felhőtlent Bár a londoni sportminiszter „üdvözölte” az amerikai határozatot, a brit NOB elnöke már „csalódását” fejezte ki és emlékeztetett arra, hogy az Angol Olimpiai Bizottság a kabinet szándéka ellenére részt akar venni a moszkvai játékokon. A sportért felelős francia miniszter megismételte, hogy Párizs „nem kíván beavatkozni a sportolók ügyébe és a döntést a Francia Olimpiai Bizottságra bízza”. Nem volt egyértelmű a NATO-országok reagálása. Bár a kormányok a bojkottot alighanem támogatni fogják — ha lelkesedés nélkül is —, az Olasz NOB vezetője „mélységes fájdalmát” nyilvánította, a Dán NOB vezetője szerint „az amerikai döntés helyrehozhatatlan kárt okoz az olimpiai hagyománynak”. A Portugál NOB elnöke kereken kijelentette: országa elhatározására „nem lesz hatással” a negatív amerikai döntés. A Belga NOB elnöke is állást foglalt a részvétel mellett, de hangoztatta azt az aggályát, hogy az amerikai állásfoglalásnak „dominóhatása” lehet. Az olimpiai eszme a béke és a népek barátsága jegyében fogant. Amikor az ókori Görögország nyájas ligeteiben összemérték erejüket a sportoló fiatalok, a cél éppen az volt, hogy a harcmezők helyett a sportpályákon mérkőzzenek a nemzetek. Akik most Washingtonban gátlástalanul távolmaradásra kényszerítik az olimpiától nemcsak saját hazájuk, de más nemzetek sportolóit is, az emberiség egyik legnemesebb hagyományának folyamatos- sagat veszélyeztetik. Harmat Endre SZAUUT—6 Folytatja munkáját az űrketttts Folytatódik Popov és Rju- min űrexpedíciója. A két űrhajós gyorsan alkalmazkodik a tartós súlytalanság körülményeihez és keddi programjukban már részleges nagyjavítás is szerepelt: egy új akkumulátort kellett elhelyezniük a Szaljut—6 űrállomás energiaellátó rendszerében. Popov és Rjumin az eddigi kedvező tapasztalatok ellenére állandóan és szigorú orvosi ellenőrzés alatt áll. Mielőtt keddi feladatukat megkezdenék, újabb orvosi vizsgálaton esnek át. Az űrállomás és a .hozzá kapcsolódó két űrhajó — a Szojuz—35 és a Frog- ressz—8 — valamennyi rendszere és berendezése jól működik. Tudományos konferencia Berlinben Kedden Berlinben megkezdődött a Varsói Szerződés tagállamainak kétnapos nemzetközi tudományos konferenciája, amelyet a szerződés létrejöttének 25. évfordulója alkalmából rendeznek. A konferencián a tagországok külügyi, hadtörténeti és más társadalomtudományi intézményeinek mintegy 100 tudományos kutatója vesz részt. A tanácskozás fő témája a Varsói Szerződés negyedszázados fejlődésének elemzése, a szocialista államok védelmi szövetségének kiemelkedő fontosságú szerepe a szocialista közösség és a béke védelmében. A magyar küldöttséget dr. Bognár Gyula, a Külpolitika című folyóirat — a Magyar Külügyi Intézet lapja — helyettes főszerkesztője vezeti. A megnyitóülésen részt vettek dr. Egon Winkelman, az NSZEP KB külügyi osztályának vezetője, dr. Klaus Wil- lerding, az NDK külügyminiszter-helyettese, valamint a Varsói Szerződés tagállamai berlini diplomáciai képviseleteinek vezetői, köztük Serfőző Lajos, a magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivője. A konferencia bevezető referátumát dr. Stefan Dörnberg, az NDK külügyi intézetének igazgatója tartotta. A vita résztvevői hangsúlyozták, hogy a Varsói Szerződés aláírása 1955. május 14-én törté- . nelmi jelentőségű esemény volt, a szocialista államok új típusú nemzetközi szövetségi szervezetet hoztak létre, amely megszületése óta bonyolult nemzetközi körülmények között is mindenkor sikerrel teljesítette feladatát. A felszólalók egybehangzóan megállapították, hogy a Varsói Szerződés jelenlegi kezdeményezései is egyértelműen a földrész és a világ békés jövőjét szolgálják. A magyar küldöttség vezetője „a Varsói Szerződés és az európai biztonság” címmel megtartott előadásában rámutatott: „a Varsói Szerződés története igazolja, hogy Eu-' rópa mindenekelőtt e megerősödött szövetség erőfeszítései alapján vált a béke és biztonság földrészévé, aminek jótékony hatása túlmutat Európán... A szerződés tagállamai — köztük Magyarország — a jelenlegi, nehezebb helyzetben is folytatják erőfeszítéseiket a béke és a biztonság megszilárdítása érdekében. Megkezdték Indira Gandhi merénylőjének kihallgatását. Képünkön: rendőrök kísérik Ram Bulchard Lalwanit, aki hétfőn kísérelte meg az indiai kormányfő meggyilkolását. (Ke- let-Magyarország telefotó) Moszkvai levelünk Gyapotszíiret és hózápor 4 kik belekóstoltak már a híres orosz télbe, azok tudják, hogy ez az évszak a Szovjetunió több földrajzi övezetbe tartozó hatalmas területén — ahol a legészakibb pontot a legdélibbtől 46 földrajzi szélességi fok választja el — nem a naptárhoz, és nem is a meteorológiai időszámításhoz igazodik, különben nem mérhettek volna 1911-ben május 18-án mínusz 3,6 Celsius-fokot, és nem a szibériai Verhojanszkban regisztrált mínusz 79 fok (!) tartaná a szárazföldek történelmi hidegrekordját. A legendás orosz tél az idén nem tett ki igazán magáért. Az oroszok szerint csak afféle „szellös kis telecske” volt. Nehezen osztottam a véleményüket, mert moszkvai szállodai szobám jégvirágos ablakát még szellőzésre sem mertem kinyitni, Uljanovszkban, a Volga-parti területi székhelyen pedig mínusz kilenc fokkal fogadott március idusa. Borzongva gondoltam a tavalyi orosz télre, amikor, ismerőseim elbeszélése szerint, mínusz 40—45 fokos volt a hideg... Az orosz tél keménysége persze csak a külföldiek számára meglepő. A Szovjetunióban ugyanis a világ legtermészetesebb dolgai közé tartozik az, ha két óra alatt negyven centiméteresre hízik a hótakaró, ha kilenc hónapig tart a tél, vagy ha egyes területeken a föld akkor sem enged föl teljesen a fagy szorításából, ha a hőmérő negyven fok meleget mutat. (Szibériában például betoncölöpökön állnak az új létesítmények, hogy az épület fűtése meg ne olvassza az állandó fagyos talajt.) Az óriási kiterjedésű ország földrajzi fekvésének sajátosságából fakad, hogy északról, a Jegestenger irányából akadálytalanul tudnak betörni a szárazföld fölé a hideg légtömegek, a melegebb déli áramlatoknak viszont magas hegységek állják útját. Így aztán elképzelhető, hogy ugyanabban a hónapban — októberben — az ország egyik részén még folyik a gyapotszüret, a másikon pedig munkában vannak a jégtörő hajók ... Március elején Moszkvából délre repültem. Hóvihar dobálta a kis JAK 40-es repülőgépet, csakhamar zúzmara vonta be az ajtó réseit, ahol a gondos szigetelés ellenére is élesen hasított be a fagyos levegő. Fölhajtott gallérú télikabátomba süppedve csodálkoztam nekivetkőzött útitársaimon akik csakhamar családias közösséggé kovácsolódtak a húszegynéhány személyes gépecske utasterében. Téli fürdőzést emlegettek, „rozmárok”-nak nevezett bátor legényeket, akik Schirilla György módjára rendszeresen megmártóznak a jeges folyóban. Aztán a Kosztroma vidékén dívó ősi orosz ünnep, a télbúcsúztató került szóba. Karneválhoz hasonlatos népszokás ez, amikor maskarás alakok vidám mulatozása teszi emlékezetessé a hosszú tél utolsó napjait. Mert hogy az orosz ember télen érzi igazából elemében magát. Nem a négy fal között kuksolnak, mint jómagam tettem, forró teát szürcsölgetve, hanem kirándulnak, sportolnak, élvezik a fehér évszak örömeit. Az orosz tél másik, kevésbé ismert arca ugyancsak csodálkozásra készteti az idegent. Mert valóban csodálkozni lehet azon, hogy például a jakutok földjén — fővárosukban, Jakutszkban tavaly januárban mínusz 53 fokot mértek — akkor sem áll meg az élet, ha az acél toronydarú úgy törik ketté a fagyban, mint az üveg. A magyar Ikarusok — igaz, speciális műszaki berendezéssel, a motort és az akkumulátort előmelegítő fűtéssel ellátva — vígan közlekednek, Szibéria nagyvárosaiban éppúgy, mint a Léna folyó 2 méteres jégpáncélján. Ä ok tíz milliárd rubelbe kerül itt a „sarkvidéki adó". Csak a lakó- és gyárépületek fűtésére annyi fűtőanyagot használnak fel évente, amiennyi körülbelül 220 millió tonna kőolajjal egyenértékű. A lakosok ennek ellenére mégis a világon talán legolcsóbban — 1948 óta változatlan áron — jutnak energiához. Személyenként havi 16 kopejka a gáz, 67 a meleg víz és 89 a fűtés. Egy 4 tagú családnál is alig több, mint száz forint. Ez is hozzátartozik az orosz télhez. S hogy mi jelenti ennek az évszaknak a varázsát? Néhány sorban nehezen mondható el. Személyesen kell megtapasztalni egyszer. Moszkva, 1980. április Q-uka.nL Qlaq.q. Qán&i Munkatársunk riportsorozata (2.) Lengyelország napjainkban Á divatcipőtől a miniautóig Az iparvidéktől alig 50 kilométerre, a Kárpátok északi lejtőjén van a világ legnagyobb bölényrezervátuma. Az őserdőben háborítatlanul élnek a vadbölények. „Tudja-e, hogy a csinos női láb még szebb lesz, ha különleges cipőben topog? Ha óhajtja, lehet borjú- vagy kecskebőr az alapanyag, de elmehetünk a krokodilbőrig is.” Mindez, ha nem is így hangzott el, de ezt juttatta eszünkbe Varsóban, a Syrena cipőgyárban. — Örák alatt elkapkodják a boltokban a cipőinket — tájékoztat a vállalat igazgatója, Jacek Syroka. — Igaz, mi a cipőipari trösztön belül a kisebbek közé tartozunk a két és fél millió párás termeléssel. Vendéglátóink nem véletlenül szervezték ezt a látogatást. Ugyanis a szép cipőket olyan körülmények között gyártják a többnyire lányok, asszonyok, hogy azt bízvást megirigyelheti bármelyik hasonló magyar üzem. Tágas csarnok, modern gépek, automaták, minden igényt kielégítő munkásellátás található itt. A termelés szalagszerű, jól szervezett kisebb üzemekben folyik Varsóban és környékén. Ami a fájdalmuk — hogy ismét hasonlítsunk a magyar iparhoz — a fővárosban már nem vonzó a köny- nyűipar. Béreivel nehezen versenyez más üzemekkel. Ezért Varsóban csak egy műszakban termelnek, míg másutt a két műszakos termelés a jellemző. Ezt ellensúlyozzák a gépesítéssel, a modern technika alkalmazásával. Ugyanígy a legfrissebb gyártási eljárások alkalmazását mutatja az a másik üzem, amelyet Varsóban felkerestünk. Már a belépés sem mindennapi. Papucsot húzunk, portalanító levegőzsilipen megyünk keresztül, amíg az üzembe jutunk. S ha pontosan látni akarjuk, amit a gyors kezű, biztos szemű lányok csinálnak, akkor nekünk is a mikroszkópba kell tekintenünk. — Olyan alkatrészeket forrasztanak itt össze, amelyeknek a vastagsága 25 mikron, vagyis egy hajszál tizedrésze — magyarázza kísérőnk, Da- riusz Karpinski. Az Unitra-cég félvezetők gyárában vagyunk. Az apró kis alkatrészeket használják a televíziókban, rádiókban, számítógépeknél. Főleg a hazai elektrotechnikai ipar ellátását szolgálják, de jut exportra a szocialista és a tőkés országokba is. — Ami még újdonság — tájékoztat Jerzy Tudzynski üzemvezető —, hogy ez három tudományos kutatóintézet és egy termelőüzem közös gyára. Kilenc éve alakult ki ez a szervezeti forma, s gyakorlati hasznát az élet igazolta. így a kutatás eredményei gyorsabban kerülnek a termelésbe. A hatékonyságra törekvő lengyel ipar egyik nagy kérdése pedig éppen az, hogy az ellátás érdekében többet és minőségében jobbat kell produkálnia. Ehhez pedig gyors fejlesztés, másutt élenjáró termelési módszerek meghonosítása szükséges. A példát most is a sziléziai iparvidék szolgáltatja. Katowicétől alig 25 kilométerre fekszik egy kisváros, Tychy, amely korábban inkább sörgyáráról volt híres, most pedig a miniautók fellegváraként emlegetik. — öt évvel ezelőtt indult a gyár és tavaly már 180 ezer darab 126 P kocsi gördült le a szalagokról — adja az alapadatot Jerzy Branka, a Kis- fogyasztású Személygépkocsik 2. számú gyára pártbizottsági titkára. A szalagokról való legördü- lést pedig a szó valódi értelmében muszáj felfogni, hiszen egy műszakban 7—800 autót szerelnek össze. A szerelők a szalag tempójához alkalmazkodnak. Ha valamelyikük elméláz egy percre, akkor futhat a továbbhaladó autó után, hogy elvégezze a munkáját. A méretek itt is tiszteletet parancsolóak. Ám sokkal inkább megragadja az embert az a látvány, hogy az egyik oldalon a hengerelt lemez kerül a csarnokba, s néhány száz méter után a szerelők versenyzőket megszégyenítő ügyességgel a kész kocsikat kormányozzák a próbapályára. — Egy perc állás 150 ezer zloty veszteséget jelent — szól tovább a tájékoztató. Mindez azt igazolja, hogy a „mennyibe kerül” kérdése egyre inkább teret hódít. Ráadásul a váltás időszakát élik. Az autógyár munkásgárdája még az ország minden részéből verbuválódott a nagyobb bér, a jobb lehetőségek reményében. Azonban az ilyen irányú növekedés már megszűnőben van, hiszen a következő ötéves terv nem nagy beruházásokat irányoz elő, hanem az intenzív termelést kéri számon minden üzemtől. Következik: Másképpen gazdálkodni, de hogyan? Lányi Botond
