Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-12 / 85. szám
1980. április 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Maszek üzlet J ónak ígérkező „üzletet” csinált a korábbi rozsályi tsz- elnök. Eladta a házát a szövetkezetnek, aztán a vezetőség —■’ az elnök javaslatára — úgy határozott, hogy őt jelöli ki bérlőnek élete végéig az immár szolgálati lakásba. A ház árából pedig városon akart új házat venni az elnök. Amikor mindezt megtudták, nemcsak a szövetkezet tagjai, a község lakói háborodtak fel. Az illetékes irányító szervek sem intézték el egy ejnye jellegű megrovással. Bár törvénytelenség nem történt, jogilag minden a legszabályosabb rendben folyt le, azonban egy vezető beosztású embernél nemcsak a jog. hanem az erkölcs is számít. Hiszen ha nem ő a tsz-el- nök. akkor nem tudja megvétetni a közös kasszájából a házát, akkor nem .szavazzák meg neki a szolgálati lakást és sorolhatnánk tovább. A rozsályi esetnél a felsőbb javaslat találkozott a tagság véleményével: megvonták az elnöktől a bizalmat, nem vezetheti tovább a gazdaságot. A szövetkezeti mozgalomban vannak olyan kedvezmények, amelyek arra hivatottak, hogy elősegítsék a háztáji termelést, támogassák a tagokat. Mindez, ha egyenlő az elosztás, a legtermészetesebb dolog. Megindul a szóbeszéd, ha az, aki vezető beosztásban van, többet jussol, mert neki a szomszéd faluban bérelt földre jut a tsz kedvezményes palántáiból, még az öntözőberendezést is kölcsön kapja az ápoláshoz, ahogy az Nyíregyházától nem messze történt. Másutt az alma minősítésénél kedvezőbb az elbírálás, de azt hisszük, sokan tudnának hasonló példákat sorolni. A maszek üzlet, a nagy egész helyett a saját támogatása sokszor nem úgy történik, hogy a törvény szigorával fel lehetne lépni ellene. Azonban ezek a kis előnyök igencsak messze esnek azoktól az erkölcsi normáktól, amelyek társadalmunkra jellemzőek. A feddhetetlenség, az erkölcsi tisztaság ezért is fontos minden olyan embernél, aki valamilyen Vezető beosztásban tevékenykedik. S ha valahol nem hunynak szemet a kis „stiklik”, az ügyeskedések felett, ott tartják igazán szem előtt a közös érdekét. Lányi Botond Reggeli mellé a vezetőt, se a segédjét, se mást. Gondolkodóba . estem: nem túl drága muzsika ez egy reggeli mellé? Szó ami szó: a takarékosságról szóló, gyakorta zeng- zetes felhívások bizonyára nem számolnak azzal, hogy a kis dolgokra is fel kellene hívni a figyelmet. Csupa olyan dologra, amiről az ember tehet, ami azokon múlik, akik dolgoznak. Ilyenek: a kísérőzenét szolgáltató erőgép, a szántóföld szélén tocsogóban álló műtrágya, a baktai úton a teherautókról tucatjával lehulló nikecell-lemezek. a tavaszi szerelés után a gépudvaron eldobált csavarok, alkatrészek, az esztelen futkosó üresjáratok, hogy ne soroljuk tovább. Minden pazarlásnak keserves lesz az ára. Ott búj- kál majd a következmény a bérben, a mérlegben, a nyereség hiányában. Persze mondhatja valaki traktoros hősömre, mindig úgy volt, hogy aki fizet, az muzsikáltat. Nos, az biztos, hogy itt a traktorzenét a tagság fizeti. Bürget Lajos E sténként, mikor félerővel égtek a neoncsövek az Eötvös Kollégium folyosóin, a tanulószobában gyakran elfogott a lelkifurdalás. Vajon érdemes volt-e a család emberöltőkre visszamenően megszokott foglalkozásait elhagyva, a gyakorlati élettől olyannyira távol eső pályát választanom? Furcsa volt ez a bűntudat, hiszen egyetemre kerülésem előtt kívántam ezt az „elszakádást”. Nem az emberektől, akik között felnőttem, hanem a bennem motoszkáló hajlamaimnak megfelelően. A lelkifurdalást persze, a tanulmányaim során előforduló, s enyhén szólva sápatag, vérszegény bölcsészeti tárgyak is fokozták. Ügy éreztem, ingyenélő vagyok; míg mások sokkalta fontosabb tevékenységet fejtenek ki, én eltartottként merőben haszontalan elméletekkel tömöm magam (mint később kiderült, egyik-másik tárgyat illetően ez igaz is lett). Az elszakadás veszélye alig néhány egyetemi hónap után már kísérteni kezdett. Ha csak arra figyeltem, hogy az ösztöndíj nyújtotta szerény anyagi lehetőségekhez képest is, de követtem a diákdivatot, Utak máris észre kellett vennem a különbséget az otthoniak és a jómagam öltözködése között. Otthon az olcsó konfekcióruhák „divatja” uralkodott, én viszont — ha árban nem is magasabb —, de hanyagabb eleganciájú viseletekre tértem át. Ha volt munkatársaimmal találkoztam, akikkel az üzemben egy-két hónapot együtt dolgoztam, úgy éreztem, szinte kirívónak találják diákos könnyedségemet az öltözködésben. Volt osztálytárMi a véleménye? Ecksmidt József Mokri Istvánné id. Laczkó István Á kenyérről „Az életkörülmények alakításában fontos szerepe van a kiegyensúlyozott áruellátásnak. Az elért színvonal megtartására, a lehetőségekhez igazodó javítására és a választék bővítésére kell törekedni.” (Az MSZMP XII. kongresszusának határozatából.) ECKSMIDT JÓZSEF, a Mátészalkai Sütőipari Vállalat főmérnöke: — Azt hiszem, kevés olyan mesterség van, amelynek művelői napról napra vizsgáznak. A pékek ilyenek. Százötven községet, s több mint 285 ezer embert látunk el nap mint nap friss pékáruval, s nem mindegy a csaknem 300 ezer „meós” hogyan minősíti munkánkat. — Nem mondom, hogy kifogástalanul dolgozunk, de azt igen, hogy vállalatunk 14 üzemére egyre kevesebb a panasz. Sajnos, jelenleg vannak gondjaink, az elavult mátészalkai sütőüzem rekonstrukciója most folyik, s a város ellátása nem -mindig megy nehézségek nélkül. Az ünnepek alatt is volt olyan mátészalkai bolt, ahol nem lehetett kellő mennyiségű kenyeret kapni, annak ellenére, hogy növeltük a környező sütőüzemek termelését. > — Éppen ezért állítottunk munkába április 1-én egy túraellenőrt, akinek az a feladata, hogy ellenőrizze a termékek minőségét, a szállítás körülményeit, s tartsa a kapcsolatot a községek vezetőivel, kereskedőivel, vásárlóival.. Az általános tapasztalat, hogy a pékáru minőségi romlásáért elsősorban a szállítók a felelősek. Ezért nemrég minőségi bérezést vezettünk be a szállítómunkások között is, s ha nem vigyáznak a kenyérre, az ő zsebük bánja. Ügy látjuk, eddig használt az intézkedés. MOKRI ISTVÁNNÉ, a vásárosnaményi sütőüzem vezetője: — Lassan húsz éve már, hogy a pék szakmával kérésiem a kenyeret, s végre olyan üzemben dolgozunk, ahal minden feltétel adott a jó munkához. Ennek persze mi örülünk a legjobban, de a vásárlók is érzik az új üzem termékeinek minőségi javulását. S nemcsak a minőség javult, nőtt az áruválaszték is. — Régi üzemünkben csak kenyeret sütöttünk, most a fonott kalácstól a vajaspogácsáig, a perectől a mákos tekercsig sok mindent. Naponta 76 mázsa kenyeret és 30 ezer darab péksüteményt állítunk elő. S a mi környékünkön nagy népszerűségnek örvendő burganyáske- nyeret is, naponta 12 mázsát. — Hozzátartozik azonban az igazsághoz, hogy a kenyér és a sütemény minőségéért elsősorban a pék tehet a legtöbbet. Ha nem jól dagasztanak, formáznak, nem sütik ki rendesen, hiába vigyáz a szállítómunkás, hiába a jó liszt: a kenyér, ha nem is ehetetlen, de gyengébb minőségű lesz. ID. LACZKÓ ISTVÁN nyírparasznyai boltvezető: — Pesten is, Szálkán is voltam már boltos, és bátran állíthatom, a nyírpa- rasznyad ember legalább olyan kényes a kenyérre, mint a városi. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a másnapos kenyeret ők már nem igen viszik el tőlünk. Ez persze érthető is, hiszen miért lenne igénytelenebb a falusi ember a városinál. — Meg az az igazság, a mátészalkai sütőüzem hozzá is szoktatott bennünket a jó minőséghez. Egy jó éve már, hogy a Szálkái Áfész vajai sütőüzeméből kapjuk a pékárut, s kezdetben bizony voltak gondok, főleg a szállításnál. Azóta sokat javult a helyzet, erről győződhettek meg nemrég a megyei tanács ellenőrei is. — Nem is olyan régen, még sok háznál sütöttek kenyeret, ma már sehol. A legtöbb család már a süteményt is az üzletekben szerzi be, nagyon kevesen pepecselnek vele. Ez szerintem azt jelenti, hogy egyre több helyen gazdálkodnak okosabban idejükkel az asz- szonyok, de azt is, hogy elégedettek a bolti kenyérrel, bolti péksüteménnyel. S ez egyértelműen a pékek jó munkáját dicséri. Balogh Géza saim hozzám képest amúgy is komorabbnak tűntek — pedig csak a felelősségük volt nagyobb, hiszen nap mint nap precíz gépeket kezeltek avagy egyesek már kisebb üzemrészt irányítottak. A diákévek szükségképpen kitolják az egyéniség kialakulását, véglegesedését. Később megritkultak a nosztalgiáim a múlt iránt. Azonosítottam a belső konfliktusaimat — én is ugyanazt éltem át, mint annyian az elmúlt fél emberöltő alatt: az új, hagyományok nélküli értelmiségi „születési fájdalmait”, az „első nemzedék” vívódásait. Mert nem megbánásra van szükség, még csak nem is arra, hogy az ember ne feledje, honnan jött, hanem arra, hogy tartós kapcsolatot kössön az elbocsátó közösséggel, érezze a „hátországát”. Mert nincs árvább állapot a gyö- kértelen értelmiségi létnél. S e tartós kapcsolatot annak a legnehezebb kiépíteni, aki igazán huzamos ideig nem is élt együtt természetes közösségével. Nekem a nyári konyhalegénykedések, segédmunkáskodások avagy a szereidében töltött idő csak átutazást jelentettek egy-egy új tanévhez. A „hátország” biztosítása látványosan nem megy — nem elég a poharazgatás a volt barátokkal, a gyerekkorra avagy a fiatalságra emlékezve. Már csak azért sem, mert a gyerekkori színtereket, a teherpályaudvar meg a roncstelep környékét elsodorta az idő, -új lakótelepek épültek a hajdan gazos környékre, négysávos felüljáró ível ott, ahol ecetfák lombja zöldellt. Ám legyek bár elméletekkel, könyvekkel megpakolva más ember, mint a néhai, de a’régi szívvel- kell az idáig vezető utat minduntalan megtenni és járhatóan tartani. Marafkó László Szántóföldi és zöldségnövények nemesítésén dolgoznak a Nyíregyházi Vetőmag Vállalat kutatóközpontjában. Felvételünkön: a bimbózó eruka savmentes repcét gondozza Farkas János a fóliasátorban. (G. B. felv.) A Csenger és Vidéke Vegyesipari Szövetkezet porcsalmai labdaüzemében Balogh Sándorné műszakonként 1500—2000 labdát pettyez. (E. E. felv.) Á nyírteleki perlit karrierje Egy példás beruházás A perlit vizet tartalmaz és hő hatására duzzad, szétpattan, mint a pattogatott kukorica. Ezt a tulajdonságát használják fel ennek a vulkanikus kőzetnek a szűrő- és építőipari célokra való gyártásakor. Az ipari beavatkozás után pedig már kitűnően alkalmas a fehér, por alakú anyag élelmiszer-, gyógyszer- és vegyipari felhasználásra, valamint épületek szigetelésére. A perlitet — vagy más néven perfiit — Nyírtelekhez nem messze, a Koszig vállalat belegrádi perlitelem- gyárában készítik. — A kőzetet a Zemplénihegységből, Pálházáról kapjuk — kezdi a beszélgetést Andrejkovics István, a perlit- gyár igazgatója. — Ez a finomra őrölt, szürke anyag kerül a kemencébe, s a kémiailag kötött víz ezer fok felett távozik el, majd osztályozzuk és csomagoljuk a készterméket. Tízszeres térfogat Belegrádon szeptemberben tették meg az első kapavágást az új üzemcsarnok építésénél. A csarnok agropanel típusú, s a Kemév építette, a Gép- és Felvonószerelő Vállalat pedig -szerelte. Jellemző az építkezés gyorsaságára, hogy március második felében már megtarthatták a próbaüzemelést — teljes sikerrel, áprilisban pedig megindulhat az üzemszerű termelés. Nagy szerepe volt ebben a baktalórántházi Vertikál Ipari 'Szövetkezetnek is. De miért van szükség a perlitre? — Hazánk importból szerezte be eddig a szűrőperli- tet — válaszol Sándor Imre, a Koszig Vállalat létesítmény-főmérnöke. — Különösen amerikai, olasz és angol perlitet használtak a magyar üzemek, gyárak. Ennek pótlásaként merült fel a hazai gyártás gondolata, amely jóval olcsóbb a külföldinél, sőt még exportra is jut a hazai szükségleten kívül. Az igen könnyű perlitből, amely duzzasztáskor tízszeresére növeli térfogatát, évente hatezer tonnát fognak gyártani az új csarnokban, harmincnyolcmillió forint értékben. Automatizált gyártás A munkafolyamatokat automatizálták, így egy műszakban mindössze hat ember munkájára van szükség. — Nagy lehetőségeket nyit az exportálás terén az új üzem — mondja Sándor Imre. — Nyugat-Európába szállítunk. Szerencsére a szűrő- perlit mindenütt keresett, így nem gond az értékesítés. — A szocialista országok közül nálunk épült fel az első szűrőperlitgyár — mondja Andrejkovics István. — Korszerű, modern technológiával gyártjuk a perlitet hatféle minőségben. A szűrőperliten kívül óriási jelentősége van az építőipari perlitnek. Ez az anyag kiváló hőszigetelő, mindenfajta építkezésnél jól alkalmazható, a végeredmény pedig: nagymértékű energiamegtakarítás. A probléma csak az, hogy nálunk nem mindenütt ismerték még ezt fel. Osztatlan elismerés Még el sem készült a per- litelemgyár új csarnoka máris óriási volt az érdeklődés. Egyre-másra érkeztek a levelek a környező országok szakembereitől, szeretnék megtekinteni a gyárat. Mit lehet még ehhez hozzátenni? Talán csak annyit, legyen minden új beruházás ilyen sikeres, mint a belegrádi. Sipos Béla G yors egymásutánban két termelőszövetkezetben is arról győzködtek: a drágább üzemanyag miatt ugyancsak okosan kell most szervezni. Sorolták: az üresjáratokat csökkentik, a gépek vezetőit arra szorítják, hogy takarékoskodjanak. Megszüntetik azt, hogy valaki a határból egy SZ—100-assal ugorjék haza ebédelni és így tovább. Csupa okos dolog, amire régen rá lehetett volna jönni, de így is jó, hisz’ jobb későn, mint soha. Takarékossági élményekkel telve folytattam utam, mígnem rábukkantam a határban egy traktorra. A vele dolgozók egy bokor hősében reggeliztek. A húsvéti finom falatok romjain rágódtak, komótosan, olyan étvágyingerlően, hogy no. Minden szép és idilli volt, csupán egy zavarta a tökéletes élvezetet. A traktor dübörgése és a kipufogó zaja. Egy ilyen húsvét utáni reggeli jó hosszú ideig tart. Volt ez is vagy fél óra. ha nem több. A masina közben járt, dohogott, püfögött. Láthatóan nem zavarta se
