Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-11 / 84. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. április 11. Ha élner ma lenne 75 éves József Attila Gát utca 3. Ferencvárosi bérház. Kör- folyosós, soklakásos. Olyan, mint a többi jobbról-balról körűié. Csak ez, a Gát utcai most újra festett, frissen mos­datott. Egyik földszinti lakásába tömegesen jönnek a látogatók az ünneplők. Csodálkozva, vagy meghatottan, kíváncsi­an és tisztelettel, nézik, ol­vassák, tanulmányozzák a kis méretű szoba-konyha be­rendezési tárgyait, a falra, vitrinbe rakott iratokat, fény­képeket, könyveket. József Attila szülőháza az elmúlt 75 évben nem sokat változott. Emléktábla jelzi a kapu mellett, hogy itt szüle­tett a legnagyobb proletár- költő, a lakást emlékmúze­umnak rendezték be még 1964-ben. A kjnyha alacsony, rozs­dás tűzhellyel, petróleum- lámpával, ütött-kopott aszta­lával, szénvasalóval, az egy­szerű faládával, tálassal, olyan, mint amikor Pöcze Borbála gyerekeivel itt la­kott. 4 konyha köve eredeti, a szobában akkor hajópadló volt. Gát utca 3.: Ma emlékmúze­um van az egyik földszin­ti lakásban V’ Versek, kéziratok, a 16 éves József Attila első versesköte­te, a „Szépség koldusa”. Fényképek József Attiláról, környezetéről, testvéreiről. Is­kolai bizonyítványa, könyvei, iratai. Az asztalon egy szál túli-- pán. A szomszédban, a múzeum melletti lakásokban ma is munkáscsaládok élnek. JÓZSEF ATTILA: ÍME, HÁT MEGLELTEM HAZÁMAT... íme, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul írják fölébem, ha eltemet, ki eltemet. E föld befogad, mint a persely. Mert nem kell (mily sajnálatos!) a háborúból visszamaradt húszfilléres, a vashatos. Sem a vasgyűrű, melybe vésve a szép szó áll, hogy új világ, jog, föld, — Törvényünk háborús még s szebbek az aranykarikák. Egyedül voltam én sokáig. Majd eljöttek hozzám sokan. Magad vagy, mondták; bár velük voltam volna én boldogan. így éltem s voltam én hiába, megállapíthatom magam. Bolondot játszottak velem s már halálom is hasztalan. Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen. Nagy nevetség, hogy nem vétettem többet, mint vétettek nekem. Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot L már végképp másoknak remél. Nagy László: József Attila! Mért játszott a szíved, te szerencsétlen, rombolva magad szüntelen télben, építve dalra dalt, s kifutva klgyulva, ésszel mérhető pontokon is túlra tudatod mért nyilait? Hiszen te tudtad: dögbugyor a vége e pokoli útnak, ott a hit is kihalt, hiszen te tudtad: álmaid orra buktak, magad örökre kicsuktad, járhatod a téboly havát, s árván, idétlen, emberségre, hű szerelemre étien villámló tálból eszed a halált. Tudtad, tudom én is: a nagy: te vagy, s te, a Mindenség summáslegénye, részt se kaptál, pedig az egészre futotta érdemed. ■ - cirytö'i ro Érdemes volt-e ázni, fázni, csak a jövő kövén csírázni, vérszagú szörnyekkel vitázni, ha ráment életed! Csak szólhatnál, hogy érdemes! Mert csontom, vérem belerémül, végzetedhez ha én állítok végül józan zárómérleget. Törd fel a törvényt, ne latold! A porból vedd fel kajla kalapod, vértanú vállad, s a kifordult nyakcsigolyákat rendbeszedve . két kisírt szemmel, tüzes iker-körrel nézz a szemembe, hogy rendülne bele a mohó, emléknélküli tenyészet, az egek mirigy-rendszere s e megváltatlan földi lét. József Attila! te add nekem a reményt, mert nélküle romlott a napvilág, a vér eves, bár a fogad vicsorog, bár a nyakad csikorog, bólints, hogy érdemes, cáfold meg halálos logikád, te glóriás, te kíntól bélyeges! Képzeletemre bízzál édes munkát, mert immár úgy szorgoskodik, hogy a sarkamtól torkomig forraszt rám forró hamubundát, rádióaktív iszonyt — félek, hogy minden rejtelmet kibont s végül már semmi se fáj. Hogy el ne jussak soha ama sikra: elém te állj. Segits, hogy az emberárulók szutykát erővel győzze a szív, szép szóval a száj! A névadó öröksége Munkások vallomásai a költőről □ róla elnevezett költői díj egyike a legrangosabbaknak, de viselik a ne­vét utcák, terek, intézmények, kis és nagy közösségek, úttörőcsapatok, klubok, szocialista brigádok. Ez utóbbiból is bizo­nyosan több százat lehetne felsorolni. Mi egyet választottunk: a Mezőgép Vállalat nyíregyházi József Attila Szocialista Bri­gádját. Arra kerestünk választ: mit jelent egy munkáskollektívának a névadó öröksé­ge, milyen kép él azokban a névadóról, akikről és akikért versei megszülettek. Először is egy kis rövid bemutatkozás: a József Attila brigád csaknem egy évtizedes múltra tekint vissza, bár jelenlegi formá­jában 1976 óta működik. Harminchét tagja van. Négy brigádból szervezték újjá 4 éve és négy munkaterület dolgozóit fogja ösz- sze. Szerszámgép-felújítással foglalkoznak a hibafelvételezéstől a különféle munkafo­lyamatokon át a végtermék átadásáig. Szakmunkás-bizonyítvánnyal, illetve érett­ségivel rendelkező szakmunkások, köztük néhány technikus. Esztergályosok, géplaka­tosok: vasasok. Tudni illik még róluk a következőket: if­júsági brigád háromnegyed részben har­minc éven aluliak. Közülük tizenhatan KISZ-tagok, négyen pedig az Ifjú Gárdá­ban tevékenykednek. Újjáalakulásuk óta háromszor nyerték el az ezüstkoszorús, most március 21-én pedig 1979. évi mun­kájuk alapján az aranykoszorús brigád cí­met. Hadd mutassam be röviden három be­szélgető partneremet is: Morauszki János brigádvezető, mosolygós, nyílt tekintetű, szőke 30 év körüli. Eredeti szakmája sze­rint esztergályos, később munka mellett érettségizett gimnáziumban. Papp Mihály keménykötésű, keményszavú ember, hét éve végzett mezőgazdasági szakközépisko­lában, majd technikus minősítést szerzett. Vigh János fényező-mázoló szakmunkás, lágy, hullámos hajú, alig túl a gyermekko­ron — mindössze 18 éves. Idén fog érettsé­gizni a szakmunkások szakközépiskolájá­ban. Ö vezeti a brigád naplóját. Szabványős kérdéssel kezdtük: miért ép­pen József Attilát választották névadónak? — Amikor a négy brigád egyesült — kezdte a brigádvezető —, úgy gondoltuk, hogy a négy név közül azt tartjuk meg, amelyikhez a legtöbb közünk van. Tényleg nem egy-két ember döntötte el, hogy így legyen. A brigád amellett volt, hogy legyen József Attila, mert olyan munkások va­gyunk, akikről az ő versei szólnak. — Egyáltalán nem mindegy, hogy nevez­nek egy brigádot — tette hozzá Papp Mi­hály. — Mert a névadó egyben példakép is. Ezután arról beszélgettünk, milyen kép él vajon a brigád tagjaiban a névadóról. összefoglalva elmondták: biztosak benne mindhárman, hogy a brigád valamennyi tagja tudja József Attiláról a legszüksége­sebbeket. Körülbelül a következő fogalma­kat sorolták fel: ő volt a nagy proletárköl­tő, verseiben mindig az igazságot kereste, költészetének középpontjában a munkásság életének ábrázolása állt, a fiatalságot ver­seivel a hazaszeretetre tanítja, sokat szen­vedett, öngyilkossággal vetett véget életé­nek. Ez a sűrítménye az elhangzottaknak. Ezen túlmenően pedig arról is szóltak: sze­mély szerint nekik mit mond József Attila költészete. — Nekem József Attila neve azit jelenti — gondolkozott el Papp Mihály —, hogy olyan dolgokról beszélt, ami ma is foglal­koztatja az embereket. »Itt van például A város peremén, vagy a tőkéről írott ver­sei. Olyan témákkal foglalkozik, ami ben­nünket is érdekel, amiről naponta beszé­lünk. Vagy a munkáról szóló költeményei. Nem tudom másképp megfogalmazni: aki meg akar élni, annak dolgozni kell! Nekem ezt mondja József Attila költészete. Vigh János, aki nemrégiben újra vizsga­tételként ismerkedett a költő életével és munkásságával, tizennyolc évesen egymás­fajta József Attilát érez közel magához, azt, aki a családi fészek melegét kívánja, aki a halott mamát örökíti meg költemé­nyeiben. — Az első negyedéves beszámolón volt a tételünk József Attila és munkássága. Tíz-tizenkét verse szerepelt, aminek még az elemzését is könyv nélkül tudni kellett. Szeretnék is egy megjegyzést tenni: nem tartom jónak, hogy saját véleményünket a versekről nem nagyon mondhattuk el, in­kább azt kérték, hogy kívülről idézzük a tankönyvből a versek elemzését. Nekem egyébként a családról írott költeményei a legkedvesebbek, főleg azok, melyekben édesanyjának állít emléket. , — Hadd egészítsem ki az eddigieket — tette hozzá Morauszki János. — Elsősor­Varsányi Pál illusztrációja a Fiatalasszo nyok éneke című vershez. ban természetesen a munkásságot ábrázoló költőről él bennünk egy kép a névadóról. De hát József Attila olyan gyönyörű sze­relmes verseket is írt, mint például az Oda. Hozzám talán ezek állnak a legközelebb, mert az ember legmélyebb érzéseiről szól­nak. Természetesen tisztáztuk, hogy a valósá­got egy pillanatra sem szeretnénk rózsa­színűre festeni, ha egyszer nem olyan. Mert bevallották azt is, hogy azért a versolva­sás még akkor sem tartozik a szórakozá­saik közé, ha éppen József Attila nevét vi­selik. Könyvtárba heten járnak rendszere­sen a brigádból — bár mondjákS ennél többen olvasnak, főleg szak- és szépirodal­mat, no és a napi sajtót. Bár József Attila- kötet több brigádtagjuk házi könyvtárában i megtalálható, abban is megegyeztünk, hogy behatóbban akkor tanulmányozták utoljá­ra a költő munkásságát, -amikor még az iskolában tananyag volt. Így a József At- tila-kép szinte kivétel nélkül mindegyikük­nél aszerint alakult ki: milyen volt az is­kolában a magyartanár. Meg tudta-e sze­rettetni a költeményeket, vagy inkább el­vette a kedvet a versolvasástól? Ezért em­lékszik vissza melegen a brigádvezető egy­kori tanárára, Bánszky tanár-úrra, aki úgy tudott beszélni József Attila költészetéről, hogy szavai még most is a diákok fülébe csengenek, egy életre elegendő útravalót adott még versszéretetből is. S vajon mi a véleményük egy „másik” József Attiláról? Ha élne, most mit írna? — Amit megálmodott, az valóra vált — feleli Morauszki János —, arról írna, hogy mindenki dolgozhat, mindenkinek van munkája, mindenki megélhet. De írhatna arról is, például a mi brigádunkat tekint­ve, — hogyan áll helyt az ifjúság a mun­kában. Egy-két megjegyzéssel segíthetné a mai fiatalokat! — Melléállna a mi rendünk mellé, mert ezt követelte — folytatta Papp Mihály. — De biztosan most is erősen ostromolná azo­kat a hibákat, amelyek a fejlődést gátol­ják, amiről mi is tudunk és amit bírálni kellene! — Ha élne és írna — gondolkozott el Vigh János —, elítélné a vándormadara­kat, akik pár fillérért otthagyják a mun­kahelyüket. Én még csak három éve va­gyok itt, de máris látom, hogy sokan vál­toztatnak munkahelyet azért, mert pilla­natnyilag jobb anyagi lehetőséggel kecseg­tetik. Biztosan írna a munkahelyhez való. •hűségről is. égezetül azt összegeztük: vajon a József Attila nevét viselő szocialis­ta brigádra hárul-e valamilyen pluszfeladat a költő életművének népszerű­sítésével kapcsolatban? Az feltétlenül — felelték — hogy lega­lább születésnapján megemlékezzenek róla, hogy beírják a naplóba a megemlékezést. Morauszki János ehhez még egy megjegy­zést tett hozzá. — A legtöbb versében szó van a közös—- , ségről, A mi brigádunk erőssége a közöse ségért végzett munka a rendes, napi fel­adatok mellett. És éppen az a gyengéje is, mert új emberek jöttek, nem ismerjük egy­mást eléggé, a brigád még nem kovácsoló- dott igazán közösséggé. Ezt kellene erősí­teni! Baraksó Erzsébet A HÁROM GYEREK ÉS A MAMA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom