Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-01 / 78. szám

1980. április 2.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

Szakszervezetek

Kezdődnek

a

Beszélgetés Tóth Gézával, az SZMT titkárával

Megyénk 317 alapszervezetében április 1-én kezdődtek a szakszervezeti választások. Felfokozott politikai érdeklődés előzte meg a választásokat. Erről beszélgettünk Tóth Gézával, az SZMT titkárával.

— A választások előkészítésénél milyen főbb tennivalókat vettek figyelembe?

— A központilag kiadott irányelvek mellett mindenekelőtt azt, hogy megyénk szakszervezeti tagságának 41 százaléka 30 éven aluli. Ez az arány országos viszonylatban is figyelemre méltó. Ebből következik, hogy több fiatalt szeretnénk látni a tisztségviselők között. Szak- szervezeti iskolánkra az elmúlt egy-két évben több fiatalt irányítottunk, részben a leendő választásokra gondolva. Megyénk nődolgozói szakmailag és politikailag sokat fejlődtek, remélhetőleg közülük is többen kerülnek tisztségviselői megválasztásra. Felhívtuk a figyelmet arra: csak az legyen bizalmi, vagy főbizalmi, aki jól végzi munkáját, szavahihető és népszerű. Ügyelni kell arra, hogy a bizalmi a jellemző környezetéből kerüljön ki. A ruhagyár szalagján .dolgozó 30 nő például ne a raktárban dolgozó férfi segédmunkást válassza bizalmivá. Jó lenne, ha több szocialista brigádvezető volna a bizalmiak között. Előírás azonban, hogy újabban művezető, üzemvezető nem lehet bizalmi. Ősz óta végezzük káder-előkészítő munkánkat. A helyi párt- és KISZ-szervezetektől is segítséget kapunk.

— A választások után megváltozik a szakszervezeti munka felépítése. Miért vált szükségessé az átszervezés?

— Megváltozik a felépítés, a szakszervezeti mozgalom is igazodik az élet új körülményeihez. A formaságok elkerülésével, a fölösleges lépcsőfokok kiiktatásával, eredményesebben akarjuk végezni a szakszervezeti munkát. A régi három-négy lépcsős rendszer fölösleges, a lépcsők csökkentésével az átfedések valószínűsége is csökken. Mindenekelőtt megszűnik a vszt. A választások után két lépcső lesz: a bizalmi hálózat, és a bizalmiak testületé. Megyénk üzemeiben is az utóbbi lesz a legmagasabb helyi szakszervezeti fórum. A bizalmi testület ülésén mindig részt vesz az szb-titkár, hiszen ő egyben a bizalmi testület titkára is lesz. A bizalmi testületek ülésein állandó meghívottként részt vesz majd az igazgató, a párttitkár és a KISZ-titkár. Az szb elnöke ezentúl „napi munkát” kell, hogy végezzen, hiszen az elnöki tisztre csak a bizalmiak és a főbizalmiak közül lehet valakit megválasztani. Eddig nem minden üzemben volt bizalmihelyettes és főbizalmi. Áprilisban és májusban megyénkben megválasztásra kerül 6265 bizalmi, ugyanennyi bizalmihelyettes, és 593 főbizalmit is megválasztanak a szakszervezeti tagok.

— A fogok, a hatáskörök bizonyára egyértelműbbé válnak.

— Május végén, június elején a megválasztott tisztség- viselőknek 2—3 napos tanfolyamot szervezünk. A tanfolyamokon ismertetjük az alapvető jogokat, kötelességeket, hatásköröket. Ismertetjük a pártkongresszus határozatainak ránk vonatkozó részét, annak gyakorlati végrehajtását is. Egyértelművé válik a hatáskör, mert a bizalmi testület dönt minden olyan kérdésben, amely a dolgozókat közvetlenül érinti. Munkáslakást és jutalmat például nem lehet majd a bizalmi nélkül odaítélni. A tisztségviselők a jövőben sem tekintik feladatuknak a technológiai előírások elkészítését. Az a műszakiak dolga. De ezt nem kell majd mereven értelmezni. Akármelyik bizalmi javaslatot tehet a technológia megváltoztatására, ha javaslatában igazolja, hogy a változás gazdaságilag, vagy más szempontból hasznos. Továbbra is feladatunk lesz a termelés segítése, a munkaverseny szervezése.

— A választások alkalmat adnak arra is, hogy a dolgozók elmondják véleményüket, javaslatukat.

— Szeretnénk, ha a választások hasznos eszmecserévé is válnának. Ezeket a fórumokat hassa át a nyílt, őszinte légkör. Az előbb említett lépcsők csökkentésével és magukkal a választási fórumokkal azt is szeretnénk elérni, hogy a munkahelyeken közvetlenebb, demokratikusabb legyen a kapcsolat vezetők és beosztottak között. A választásokon elhangzott hasznos javaslatokat továbbítja a SZOT-nak. Decemberben tartják a szakszervezetek XXIV. kongresszusát. A legjobb javaslatok a kongresszusi anyagba is bekerülnek. így még nyilvánvalóbb, hogy megyénk dolgozói is hozzájárulhatnak a mozgalmi munka javításához.

Nábrádi Lajos

Megyei és országos ellátásra naponta 150 ezer közkedvelt Túró Rudit készítenek a tejipari vállalat mátészalkai gyárában. Képünkön: az osztrák Laska Kutter géppel az alapanyagot készítik. (Elek Emil felv.)

Nemrég kezdték meg a MEZŐGÉP nyírteleki gyáregységében az amerikai HESTON cég 1510 típusú tartály- kocsijainak próbagyártását. Már elkészült a prototípus, s jelenleg a szériagyártás folyik. E termékből április végéig ötven darabot kell a nyírtelekieknek Franciaországba szállítani.

SZIGORÚBBAN AZ ÜZEMBEN

Becsülni a munkahelyei

— Méghogy vissza lehet keresni? Már a műszak közben megkapjuk, ha selejtet csinálunk — mondja Osz- lánszki Jánosné a varrógép mellett.

„Ha elrontom, kijavítom..."

A HÓDIKÖT fehérgyarmati gyárában a ritkán odalátogató idegennek szinte ugrásszerű az a változás, ami bekövetkezett a termelésben. A mennyiségi termelés is emelkedett, a minőség is njásabb, mint néhány évvel ezelőtt volt.

— Ezt a csíkos árut nem nagyon szeretem — említi Oszlánszkiné. — Még a kisebb csíkoknak is pászolni kell az összevarrásnál. Persze, ha elrontom, akkor kibontom, újr^varrom. Ma csak kettő volt ilyen, de azt se szeretem.

Az üzem előterében ott fortyognak a kávéfőző masinák, annak, aki dohányozni akar szék is áll a rendelkezésére, hogy ne ácsorogjon.

— Nemhogy rászólnak a másikra, hanem még utána is mennek, hogy legyen szíves bejönni — mondja a csoport- vezető, Szabó Cyuláné.

Mindez azzal is összefügg, hogy egyre többen igazi munkahelynek tekintik a gyárat, nem keresetkiegészítésnek tartják, hanem hosszú távra eljegyezték magukat vele.

— Nagy szónak tűnik, de

így igaz, hogy alakul az igazi munkásgárda nálunk — magyarázza a szakszervezeti bizottság titkára, Nagy József- né. — Eljutottunk odáig, hogy hiába egyéni normában dolgozunk, de azt, akinek nagyon alacsony a teljesítménye, a közhangulat is elítéli.

Fokozatosan közelítik a régi üzemek teljesítményét Fehérgyarmaton. Ehhez egyszerre kellett tanulni a gépek mellett, s azoknak, akik a munkásokat irányítják. Az élet igazolta, hogy csak azok a csoportvezetők maradtak meg, akik vezetőkészségről is tettek tanúbizonyságot.

— Attól függ a mi munkánk is, hogy a csoportvezető milyen munkával lát el bennünket — vélekedik Gergely Erzsébet, aki már öt éve van a gyárban.

Ügyessége, megbízható munkája a bizonyíték arra, hogy -az átlagon felüli keresetet is el lehet érni.

— Nekem még nem olyan gyors a kezem — szól a mögötte lévő gépen dolgozó Kozma Éva, aki szakmunkás. — Általában 70 százalék körül teljesítek, de volt már 80 fölött is.

Fegyelem,

gyakorlat

A fegyelem megteremtése és a szakmai gyakorlat elsajátítása: ez a kettő az, ami előreviszi az üzemet. így látják a vezetők, Légrádi Zoltánná és helyettese, Karma- csi Józsefné is.

— Hatszázan vagyunk az üzemben — tájékoztatnak — de közülük most is 150-en vannak szülési szabadságon, gyermekgondozási segélyen. Helyettük jönnek újak, akiket be kell tanítani.

Korábban többen megtették, hogy ha valami nem tetszett, akkor egyszerűen kiléptek, kérték a munkakönyvüket. Aztán pár hónap

múlva újra jelentkeztek.

Most — pedig nincs zárlat a felvételnél — már nem állnak szóba azzal, aki átjáróháznak tekintette az üzemet.

— Bennünket is elszámoltatnak, szorít a tervteljesítés — indokolja Légrádi Zoltánná.

Munkáslányok

Az állandóan emelkedő átlagkeresetek, egyes láncotoknál már a négyezer forint közelítése jelzi, hogy távolodnak a betanulás ezer forintos világától. Most a fiatal lányok munkássá nevelése a program, hiszen náluk fordul elő több fegyelmezetlenség, igazolatlan hiányzás.

— Felfigyelünk mindenkire, hogyan dolgozik a csoportban. Egy szalag teljesítménye attól függ, milyenek a benne dolgozók — összegzi Szabó Gyuláné.

Lányi Botond

Baleset

Szabolcs-Szatmár megyében az elmúlt öt évben csaknem 23 ezer üzemi baleset történt. Munkavégzés közben 106 dolgozó vesztette életét. Naponta átlagosan 430 dolgozó hiányzott munkahelyéről üzemi baleset miatt. Mindez az SZMT elnökségének legutóbbi ülésén hangzott el.

A számok lehangolóak, elgondolkoztatóak. Pedig a baleseti statisztika a vizsgált fél évtized alatt évről évre javul. Az elnökségi ülésen a szak- szervezetek megyei tanácsának munkavédelmi osztálya a munkavédelmi feltételek jobbulásáról is beszámolt. Ezzel azonban nincs arányban a baleseti statisztika javulása. Igaz, nem szerencsés dolog valamiféle arányt felállítani. Annyi bizonyos: a balesetek többsége figyelmesebb munkavégzéssel elkerülhető lett volna. A rutin, az elbizakodás is okozója volt jó néhány balesetnek.

Továbbra is a legveszélyesebb üzemek közé tartozik a vasút és az építőipar. De sok baleset történt a mezőgazdaságban rakodás közben. A különböző munkagépek is baleseti forrást jelentettek és jelentenek. A javuló munkafeltételek ellenére megyénkben emelkedik a halláskárosultak száma. Az élelmiszeriparban sok bőrbetegség fordult elő. Igaz, a védőkesztyűt nem mindig és nem mindenki használja.

A baleseti statisztika várhatóan tovább javul. De még mostanában is naponta mintegy 400 dolgozó marad távol munkahelyétől üzemi baleset miatt. Négyszáz ember annyi, mint egy közepes ipari szövetkezet létszáma. Ez azt is jelenti, hogy megyénkben egy közepes ipari szövetkezetnyi üzem nem termel, csak van ... A szakszervezet munka- védelmi aktivistái az elmúlt öt évben is számos ellenőrzést tartottak, többször bírságot szabtak ki. A munkavédelmi statisztika további javítása azonban nem csupán szakszervezeti feladat. A helyi ellenőrző és megelőző munkát nem pótolja semmi.

N. L.

Repülj, kismadár.

V

olt az a nagy hideg. Megdermedt a madár. A fácánkakas leült az út közepére és megvárta, hogy elüsse a kocsi. A gépkocsivezető betette a csomagtartóba és azt mondta: jó kövér. Isteni húsleves lesz belőle. Ez a madarak sorsa.

Aztán láttam egy gyereket. Jó meleg kabátban, piros csizmában, bundás sapka volt a fején és a kezében egy döglött varjú.

— Mit csinálsz? — kérdeztem.

— Reptetem — felelte dacosan és futott a havon és kántálta. — Repülj fel kismadár...

A gépkocsivezető csak a madarakra les. Majdnem beleviszi a járgányt az árokba, mert fogolycsapat vallatja, magot keresve az út szélére hullott szalmacsomót.

— Ne bántsd a madarakat — mondom — mert még a nyakunkat törjük. Vagy úgy jársz, mint, mint Ivánku ...

— Mért? És ki az az Ivánku?

Ki volt Ivánku? Egy megátalkodott, akaratos ember. Infarktussal fektették a belgyógyászaton, kijárt neki az infúzió, a vénás injekció és szitává luggatták az ülepét a tűszúrásokkal. Szigorú parancsba kapta a főorvostól, hogy moccanni se merjen. ,

Éjszaka felkelt és megborotválkozott, kiment a vécére, cigarettázott és direkt úgy tartotta a karját az injekcióhoz, hogy öklével a nővérke combját nyomkodhassa. Káromkodott is. Direkt. Ha látta, hogy a kisvárdai vasutas előveszi a csatos imakönyvet, akkor Ivánku cifrán emlegette fennhangon az Istent, csakhogy bosszantsa a hívőt.

És mesélt Ivánku. Egyszer a gólyáról. Elmondta, voltak ők vásott pulyák a majorban csapatostól. Ő a vezér.

— Elkentem a száját, aki velem ellenkezett. Én bizony olyan voltam. Egyik nyáron felmásztam a gólyafészekbe és kiszedtem onnan a madarat. Olyan pelyhes jószág volt és azt akartam, hogy repüljön. A nyakára madzagot kötöttem és reptettem volna, mint a sárkányt.

A hivő megjegyezte:

— Téged kellett volna reptetni. A nyakadra madzagot kötni és felhúzni.

Ivánku nem sértődött meg. Felröhögött és kijelentette:

— Maga meg fog halni.

— És veled mi lesz, szerencsétlen? Csak lettem volna az apád, istenemre tisztelted volna a gólyát. Az embereket meg nem különben.

Csend lett. Ivánku cuppogva majszolt egy fél narancsot, aztán elkezdett nyögdécselni, végül leszállt az ágyról, odament a mosdóhoz. Kezet mosott és szöszmötölt.

— Az a gólya megdöglött — mondta később a bibliásnak. A kisvárdai ember befogta a fülét, hogy ne hallja. Ivánku azért is mondta.

— Annak a gólyának az volt a sorsa. Engem meg elvert az öregapám. Vén, ravasz öregember volt már. Elnyűtt paraszt, csak beleevett a fazékba. Előlem is elkanalazta a pa- szulyt.

— Szóval hallom én egyszer, hogy ,kiáltja a nevem. Mi kell, kiabáltam vissza. Az meg: gyere csak kisunokám! Hozzál már egy pakli dohányt... Ha ad pinzt aprócukorra is ... Adok mondta.

Az akkor még klottga- tyás Ivánku bement a házba, öregapja meg rátolta a reteszt az ajtóra, leakasztotta a borotvafenő szíjat a szegről és cihi, puhi.

S

zigorúan vert, szót- lan. Csak azt mondta néha: adok én neked gólyát. Többet se vert meg senki. Én akkor megveszekedtem.

— Hát ilyen ember voltál? — kérdezte a bibliás.

— Ilyen. Mert én csak jót akartam. Reptetni a gólyát. A madár az repüljön ...

— Ezt most te kitaláltad — mondta a gépkocsi- vezető. — Különben is mi köze ennek a fácánkakashoz?

— Semmi. Nem miattad, a varjú miatt mondtam. Amiatt, amit a kisfiú reptetni akart. Jó lelkű gyerek lehet.

Seres Ernő