Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-23 / 94. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. április 23. ' Kommentár Az iráni hordó Irán megállította a Japán­ba irányuló olajszállítást, mi­után Tokió megtagadta, hogy a hordónként eddig fizetett 32,50 dollár helyett a Teherán által kért 35 dollárt megfi­zesse. Az ősi Perzsia földje manapság bizony diplomá­ciai-politikai puskaporos hor­dó, amely körül a legkülön­bözőbb kezek által meggyúj­tott kanócok sisteregnek. Hogy ez mennyire így van, az nyomban kiderül, ha egy pillantást vetünk arra, mi­lyen külső és belső körülmé­nyek között zárták el a Japán felé áramló iráni olaj csapját. Először azt kell tisztáznunk, hogy Tokió a 35 dolláros árra nem pénzügyi okokból mon­dott nemet, hiszen a sokat emlegetett rotterdami szabad­piacon egy hordó olaj ára manapság 40 dollár felé köze­lít. A japán „nem’’ olyan idő­pontban hangzott el, amikor Carter szinte az utolsó nagy választási erőpróbája, a pennsylvaniai előválasztás előtt állt, s a választási küz­delemben az iráni túszügy to­vábbra is az első számú kér­dés. A tudatos hisztériakeltés nyomán a legújabb felmérés szerint az amerikai lakosság immár kétharmada (!) „haj­lik” egy iráni katonai akció felé, ám Carter ezt érthető okokból szeretné elkerülni, vagy legalábbis elodázni. Er­re azonban csak úgy kerülhet sor, ha nyugat-európai és ja­pán szövetségesei a korábbi­nál látványosabban zárkóz­nak fel Washington Irán-elle- nes intézkedéseihez. Ebben a helyzetben Tehe­rán a maga szempontjából alighanem rosszul lépett, amikor megtette azt a furcsa szívességet Tokiónak — és közvetve Washingtonnak —, hogy lehetőséget adott Japán­nak az iráni olaj könnyű érv­vel történő lemondására. A helyzetet bonyolítja, hogy Iránban, folytatódnak a véres egyetemi és regionális (elsősorban kurdisztáni) za­vargások, amelyeknek hatása a közép-keleti ország jövőjé­re ma még felmérhetetlen. Magyar—NDK tárgyalások Budapesten Lázár György fogadta Wolfgang Rauchfusst Kedden Budapestre érke­zett Wolfgang Rauchfuss, a Német Demokratikus Köztár­saság minisztertanácsának el­nökhelyettese, a magyar— NDK gazdasági és műszaki­tudományos együttműködési bizottság NDK-tagozatának elnöke. Marjai József miniszter­elnök-helyettes és Wolfgang Rauchfuss kedden Budapes­ten megbeszéléseket folytat­tak. Áttekintették a két or­szág közötti gazdasági együtt­működés időszerű kérdéseit. A tanácskozás középpontjá­ban a két ország párt- és kor­mányküldöttségei 1977. már­ciusi megállapodásaiból, vala­mint a kormányfők 1978. no­vemberi emlékeztetőjéből ere­dő feladatok végrehajtásá­nak értékelése állt. Megálla­pították, hogy a fenti tenni­valók megvalósítása eredmé­nyesen folyik, azok a követ­kező tervidőszakra vonatkozó tervegyeztető munkák fontos részét képezik. Lázár György fogadta Wolf­gang Rauchfusst, az NDK minisztertanácsának elnök- helyettesét (balra). A találko­zón részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes Is. (Kelet-Magyarország telefotó) Áttekintették az 1981—85. évi népgazdasági tervek egyeztetésének állását. Meg­állapították, hogy a munká­latok a tervező szervek elnö­keinek megállapodásában fog­laltak szerint haladnak. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja a Parlamentben fogadta Wolfgang Rauchfusst. A szí­vélyes, baráti légkörű meg­beszélésen részt vett Marjai József, valamint Dieter Zibe- lius, az NDK budapesti nagy- követségének ideiglenes ügy­vivője. Wolfgang Rauchfuss ked­den elutazott Budapestről. Megnyílt a szakszervezeti világkonferencia Az új-belgrádi Száva kong­resszusi központban kedden délelőtt megkezdődött a fej­lődés kérdéseivel foglalkozó szakszervezeti világkonfe­rencia, amelyen 139 nemzeti, regionális és nemzetközi szak- szervezeti szövetség képvisel­teti magát. A magyar küldöttséget Gás­pár Sándor, a SZOT főtitkára vezeti. Tagja Timmer József, a SZOT titkára. Az értekezleten Enrique Pastorino főtitkár vezetésével részt vesznek az SZVSZ kép­viselői. Jelen vannak az af­rikai szakszervezeti szövetség, az arab szakszervezeti szö­vetség küldöttei, továbbá az ENSZ, az UNESCO, a FAO, az UNIDO és az UNCTAD megbízottai. A küldöttségek a világ 95 államából, köztük 11 szocia­lista országból érkeztek. TELEX PHENJAN Amerikai felderítő repülő­gépek hétfőn ismét megsér­tették a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság légterét az ország felségvizei felett — közölte a KCNA hírügynök­ség. Egyedül áprilisban az amerikai repülők hét provo­kációt követtek el a népi Ko­rea ellen. DIJON A franciaországi Dijon kö­zelében 19 beteg meghalt és 21 füstmérgezést szenvedett hétfőn este, amikor gyújtoga­tás következtében tűz ütött ki egy kórházban. A gyújtogató azután követte el tettét, hogy a kórházban ápolt 125 idős, mozgássérült ember lefeküdt aludni. A tűz elején egy rob­banás is történt, s az ezután keletkezett sűrű, mérgező füst megakadályozta, hogy a men­tők megközelítsék a kórter­meket. ZÜRICH A zürichi repülőtér bizton­sági szervei hétfőn este po­kolgépet találtak az izraeli légitársaság egyik utasának csomagjában. Az utast — aki 26 éves és nyugatnémet ál­lampolgár — letartóztatták. A pokolgép, amelyet a rutin csomagvizsgálat közben ta­lálták meg, úgy volt időzítve, hogy a repülőgép felszállása után robbanjon. LIMA Az áradások és földcsu­szamlások következtében 70- en meghaltak és több, mint tízezren hajléktalanná váltak a hét végén Peru keleti, ama- zoniai részén. A perui hatósá­gok szerint az anyagi károk is jelentősek. CANBERRA Andrew Peacock ausztrá­liai külügyminiszter kedden újabb Irán-ellenes kereske­delmi szankciókat jelentett be. Parlamenti beszédében közölte, hogy az ausztráliai kormány megtilja katonai ki­képző felszerelés eladását Te­heránnak és megszűnteti a kereskedelmi kedvezménye­ket. Az intézkedés azonban nem vonatkozik az élelmisze­rekre, amelyek pedig az Irán­ba irányuló ausztrál export túlnyomó többségét teszik ki. Új autótípus ósi névvel Kétségtelen, hogy a mező- gazdaság szocialista átalakítá­sának lengyel útja korántsem olyan egyenletes, mint a töb­bi szocialista országé. Aho­gyan jól és eredményesen dolgozó termelőszövetkezetek, állami gazdaságok mellett még milliószám léteznek egyéni parasztgazdaságok. A lengyel állam, miközben nagy erőfeszítéseket tesz a mező- gazdasági nagyüzemek fej­lesztésére, hatékonyságuk nö­velésére, nyilvánvalóan nem hanyagolhatja el az egyéni gazdaságokat sem, hiszen Tarpan F—233 típusú sze­mély- és teherszállító gépko­csi. A terepet, kedvezőtlen útviszonyokat jól bírja, fo­gyasztása mérsékelt. nélkülük nem tudnák a la­kosság növekvő élelmiszer­szükségletét, a mezőgazdasági termékek exportját biztosíta­ni. Ennek a támogatásnak sok formája van. A termelőszö­vetkezetek, állami gazdaságok szakemberekkel, gépekkel, tenyészanyaggal, vetőmaggal, vegyszerekkel, a termékek közös értékesítésével segítik az egyéni gazdákat. Az álla­mi hitel- és árpolitika szintén azt a célt szolgálja, hogy a paraszti gazdaságok minél többet, gazdaságosabban ter­meljenek. Sajátos és népszerű formá­ja a céltudatos mezőgazdasá­gi politikának az, hogy a ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok gépeiket kölcsön­adják az egyéni gazdáknak. Egy traktor, vagy aratógép, még inkább egy speciális kombájn megvásárlása ked­vezményes áron is nagy ter­het róna a tizenöt-húsz hek­táros gazdaságokra. Az egyé­ni gazdák ereje legfeljebb ak­kor futja ilyen költséges gé­pekre, ha összeállnak és né­gyen, vagy akár tizen vásá­rolnak kombájnt, teherautót. A lengyel falvakban azért még jóval több lovat látni, mint nálunk, fogattal a szál­lítás azonban a távolságok miatt körülményes. Szükség volt és van tehát olyan vi­szonylag olcsó, kis üzemkölt­ségű, könnyen kezelhető szál­lítóeszközre, amely pótolja a lovas szekeret. Így született meg a Tarpan személy- és kis tehergépkocsi-család ötlete 1969-ben. A gyártás előkészí­tésével a poznani gépgyár szakembereit bízták meg. A Tarpan egytonnás, sze­mély- és teherszállításra egy­aránt alkalmas, mozgékony, a terepet jól bíró gépkocsi. Nevét a kis termetű, de igen szívós, erős tarpan lovakról kölcsönözték. A gyártást 1973- ban kezdték meg. Az első szériát Zsuk és Nysa autók alkatrészeiből állították ösz- sze a poznani járműkészítők. Később a Polski Fiat alkatré­szeit, gyártási elveit alkal­mazták a gyorsan felfejlesz­tett üzemben, ahol ma már évente hatezer darab Tarpan gépkocsit szerelnek össze. Tarpan gépkocsit általában csak egyéni gazdák vásárol­hatnak. A vásárláshoz ked­vezményes, nagy összegű hi­telt kapnak. Nem csoda, hogy az évről évre növekvő terme­lési mutatók ellenére ma még nem'tudják a tömegesen je­lentkező igényeket kielégíte­ni. A formára is tetszetős, nagy teljesítményre képes ko­csi iránt külföldön, például Görögországban, sőt Angliá­ban is nagy az érdeklődés. A gyár tervezői igyekeznek év­ről évre továbbfejleszteni az alaptípusokat. Ehhez ma már nem csak a Fiat, de a japán Toyota-cég licencét is fel­használják. Hamarosan áttér­nek a négykerék-meghajtású, terepjáró típus gyártására, de foglalkoznak egy kempingko­csi kifejlesztésével is, aínelyre ugyancsak nagy a hazai és külföldi igény. Nálunk két év­vel ezelőtt a nemzetközi vá­sáron mutatták be, a magyar utakon azonban még nem ta­lálkozhattunk vele. Pedig ér­demes felfigyelni rá, mert ügyes, strapabíró, erős és vi­szonylag olcsó autó a Tarpan, akárcsak a névadók, a len­gyel dombvidék híres lovai. V. F. (Folytatás az 1. oldalról) eredményeink számbavétele, céljaink kidolgozása tartal­mazza a változtatás szüksé­gességét is. A kongresszusi határozatok eredményes vég- rejhatásához tovább kell gaz­dagítani pártunk lenini mun­kamódszerét, az elvi követ­keztetéseket és a rugalmassá­got a gyakorlati végrehajtás­ban, — egyszóval a helyes politika alkotó alkalmazására van szükség. Elvi politika, ru­galmasság, alkotó- és kezde­ményezőkészség : ezek nem­csak az országos politikára érvényes követelmények, ha­nem egyre jelentősebb szere­pet kell kapniuk a munkahe­lyek, a kisebb közösségek éle­tében. öndicséret és önigazo­lás helyett minden munkahe­lyen tárgyilagos és alkotó lég­kört kell biztosítani, ahol a munka értéke és mércéje az, hogy milyen mértékben járu­lunk hozzá az ország gazda­sági és szellemi erőinek gya­rapításához. Igazak Lenin gondolatai a szocializmus építésének mai — sok tekintetben új, kény­szerítő — körülményei között. Szerinte a vezetők, a fiata­lok, a tömegek alapvető kö­telessége megtanulni, elsajá­títani a változó feltételeknek megfelelő, a szocialista tár­sadalom gazdasági, kulturális és szervezési tennivalóit. A tanulás nála nem formális isr mereteket, nem is hangzatos jelszavaikat jelent, hanem el­igazodást és a legjobb mód­szerek elsajátítását a szocia­lista építés mindennapjaiban. Különösen fontos ez most, amikor a korábbinál feszül­tebb a nemzetközi helyzet, amikor gazdasági életünknek új tartalékok feltárására van szüksége, hogy a tudományt közvetlenebb termelőerővé változtatva alakíthasson ki korszerű termelésszerkezetet, a világpiaci viszonyokhoz ru­galmasan alkalmazkodó gaz­dálkodást s amikor mérsé­keltebb fejlődési ütem mel­lett kell megőriznünk az elért életszínvonalat és előkészíte­nünk a továbblépés feltétele­it. E területen legfőbb tar­talék az emberi viszonyban van, a legértékesebb energia a dolgozók hozzáértése, szer­vezettsége és öntudata. Lenin gondolatrendszerében kiemel­kedő helyet foglal el az a tu­dat, hogy a párt csak akkor viheti győzelemre a szocializ­mus ügyét, ha összefogja a kezdeményező, a gyakorlati érzékkel bíró embereket, azo­kat, akik a szocializmus ügye iránti odaadást egyesítik te­hetségükkel, szorgalmukkal és minden helyzetben képe­sek alkotóan hozzájárulni a napi feladatok megoldásá­hoz, meggyőződést és bizal­mat kelteni környezetükben a párt politikája iránt. A propagandamunkáról szólva Ekler György rámuta­tott: — A propaganda új igé­nyekkel, új feltételekkel ke­rült szembe. Nőtt az embe­rek műveltsége, közéleti ér­zékenysége, fogékonyabbak érdekeik iránt és igénylik tennivalóik tartalmának pon­tos meghatározását. Olyan közösségekkel kell számol­nunk, amelyek a valóság őszinte, az elvek teljesebb bemutatását, a társadalmi ta­pasztalatok elmélyültebb ma­gyarázatát, egyszóval a fej­lődés új kérdéseinek megvá­laszolását várják. Az olyan propagandatevékenységnek van napjainkban becsülete és vonzereje, amely életközeli, politizáló, eligazító, bizalmat ébresztő. Most különösen lát­juk, hogy a propagandisták önként vállalt hivatása nem csekély többletmunkát, áldo­zatot kívánt. Mégis vállalják és a mindennapi gondok, munkahelyi problémák meg­oldása mellett jut idejük ar­ra, hogy tanuljanak, hogy terjesszék a párt eszméit, hir­dessék politikáját. Propagan­distáinktól további igényes közreműködést kérünk, mert a legmodernebb tömegtájé­koztatás sem tudja pótolni a jó propagandistát, az élőszót, a személyes jelenlétet. Pár­tunk egész tevékenységével szilárdan támaszkodik a pro­pagandisták munkájára. Pro­pagandánk eddig is nagy eredményeket ért el, amiért a megyei pártbizottság min­den propagandistának köszö­netét fejezi ki. Minden ala­punk megvan ahhoz, hogy bízzunk benne: a propagan­disták felkészült gárdája cél­tudatosan és sikeresen mun­kálkodik pártunk XII. kong­resszusa határozatainak vég­rehajtásán. Az ünnepségen ezt követő­en kitüntetéseket adtak át. Bejelentették, hogy dr. Ra- dóczi János, a nyíregyházi já­rás vezető propagandistája a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát kapta. Lenin-emlék- plakettet kapott Szemerszki Miklós, a nyíregyházi városi pártbizottság titkára, Aradi Miklós, az Egyesült Izzó kis- várdai gyárának osztályveze­tője, Tóth András rendőr őr­nagy, Tóth Margit, a Porosai­mat Takarékszövetkezet veze­tője és Bücs László, a fehér- gyarmati járási hivatal tanul­mányi felügyelője. A fenti elvtársak kitüntetéseiket Bu­dapesten a központi ünnep­ségen vették át. A Szocialista Kultúráért ki­tüntetést dr. Cservenyák László, a tanárképző főiskola mb. főigazgatója, a Kiváló Munkáért kitüntetést Karóczi Gábor, a SZÁÉV osztályveze­tője kapta. Kiváló propagan­damunkájukért a következők kaptak oklevelet: Árendás Menyhért, Bacsu Józsefné, Bartos József, Biró Sándor, dr. Bodor György, Busák György, Csáthy Béla, Farkas András, Fekete József, Fodor András, Fürjes János, Gán- csos Zoltán, Gindele Pál, Gyarmati Ferenc, Hajzer Já­nos, Hatvani Sándor, Illés György, Jaros Zoltán, Kardos Gézáné, Korondán Gábor, Kovács Kálmán, Kovács Sán­dor, Klenóczki Ernő, Matus István, Máté Sándor, Márton István, Mezőssy Tiborné, dr. Nádasdi József, Nemes Sándor, Pálinkás Sándor, D. Pete István, Simkovics Gyu­la, Sulyok Gizella, Szatke Zoltán, Szép Imre, Talabos Miklós, Tarcsa Bálint, Vajai Gyula, Varga Lajos és Vaskó Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom