Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-22 / 93. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. április 22. Új ötlet — mely bevált VERSMONDÓK VERSENYE Szokatlan vállalkozásnak indult — és kitűnő eredménnyel zárult az a versmondóverseny, melyet április 19-én, szombaton rendeztek Mátészalkán az úttörő- és ifjúsági házban. A város és a járás társadalmi és tömegszervezetei, közművelődési intézményei hirdettek versengést a fiatal versmondók számára februárban: József Attila születésének 75. és felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére hívták versenyre őket. melynek szokatlansága már nevéből is kitűnik: versmondó csapatversenyt hirdettek ugyanis! A versengésre három fős csapatok jelentkezhettek iskolákból, üzemekből, intézményekből, s mindhárom csapattagnak másmás feladat jutott — ebben rejlett a verseny egyik érdekessége. Az egyik versmondónak ugyanis József Attilától kellett verset mondania, a másiknak egy mai magyar költőtől, míg a harmadik versenyzőnek a mai világ- irodalom egyik költőjétől kellett választania. Az egyes kategóriákban kiemelkedő teljesítményt nyújtó versmondók mellett a csapat összteljesítményét is díjazták. A megyei versmondó csapatverseny eredménye — tizenhat csapat vett részt — a következő: a csapatok között a mátészalkai VIK Pódium versmondói győztek, a másodikok az Esze Tamás Gimnázium diákjai lettek, a harmadik helyre pedig a nagykállói Korányi gimnázium került. A legjobb egyéni teljesítményt nyújtó fiatalok: Máté Gyöngyi Újfehértóról, Jenei Ferenc Mátészalkáról és Fekete Borbála ugyancsak Üjfe- hértóról. Az értékes könyv- jutalmak mellett a helyi áfész könyvutalványt ajánlott fel további három csapat részére. Délután a legjobban szereplők gálaműsoron vettek részt az ifjúsági házban, ahol már ki-ki a legjobban kedvelt versét mondhatta el. A közönség szavazott, s a közönség díját Jenei Ferenc nyerte el, a mátészalkai VIK Pódium versmondója. (tgyl Tovább épül a kiskörút Hozzáláttak a megyeszékhely felvonulási terének kialakításához Egy régi, városközponti epületet bontanak le Nyíregyházán: a Szabadság téri virágcsarnok nosztalgiát ébresztett az erre járókban, egy darabka volt a gyorsan változó megyeszékhely századelejei hangulatából. És milyen a véletlen: néhány nap- ta még (várospolitikai kiállítóteremként,) várostervezők munkáinak adott otthont, azt láthattuk benne: miként születik a város... Nyíregyháza egyik legszebb lere épül itt, s a közművezetékek lerakásával kezdődik a nagy munka, ezért bontottak. Hamarosan folytatják a kiskörút építését, amelynek új ive a Zrínyi Ilona utcától a Kálvin térig húzódik majd. A Szabadság tér lesz a megyeszékhely felvonulási tere, ikésőibb itt tartják majd az ünnepségeket. Ennek, megfelelően tervezték meg nemes- kő-burkolatát, vonalvezetését. Ezen a téren avatják majd fél a város Lenin-szob- rát. Körülbelül egy—másfél év múlva megváltozik a tér forgalmi rendje is. Ha a 'körútszakasz kiépül, lezárják az Állami Biztosító előtti útrészt, a járművek a Kálvin térről a kiskörúton haladnak tovább és a Fényszöv előtt átépített úton terelőszigettel szervezett tiszta forgalmi csomópontban hajthatnak tovább a Széchenyi és a Szarvas utcára. Elkészült a Kálvin tér déli oldalának rendezési terve is. Átmenetileg itt két ágra osztódik majd a kiskörút — a Kelet Áruházig tartó szakasz kiépítése ugyanis várhatóan hosszabb időt vesz majd igénybe. A járművel közlekedőknek jó hír, hogy a Kálvin téren újabb nagy parkírozóhelyet alakítanak ki. A Szabadság tér véleges rendezéséig két nagy épületet emelnek még: a már épülő lakás- és üzletsort, valamint a technika házát, az Iskola utca sarkán pedig lakásokat, földszintjén üzletekkel. Maga a tér hangulatos lesz, sok zöld növénnyel, padokkal, szabadtéri sakkokkal. MODELLTERVEZŐK Mintacipő a pulton Tenyérnyi „manufaktúra" bújik meg a naponta 4 ezer pár cipőt gyártó üzemcsarnok szomszédságában a Szabolcs Cipőgyárban. A vállalat aligha lehetne meg a kisüzem — vagyis a modelléria — nélkül, ahol a divat születik. Két évvel a divat mögött? ,— Mi csak a divatot követő, alkalmazó ország vagyunk, javít a fogalmazáson Sínka János modellező csoportvezető. — Az igazi „diktátor" a spanyol és olasz cipőipar, ahol zömmel középüzemek dolgoznak, kis szériákat gyártanak. Két évvel vagyunk mögöttük... A modelltervezők asztalán egy színes olasz divatlap: a „Sutoria” hever — ezt negyedévenként kapják. A Magyar Divat Intézettől évente kétszer érkezik tájékoztató. De mindenekelőtt szükség van soik-sok fantáziára és információra: piackutatásra, tájékozódásra az alapanyag- gyártók kínálatáról. Tavaly 950 új modell készült a „manufaktúrában”. Az első fél évben 35 kelt el, a másodikban 35—40 sorozat- gyártására lehet számítani — NDK-exportra gyárt 60 ezer pár férfiszandált a Szabolcs Cipőgyár. Majoros János hidraulikus szabászgépen egyszerre nyolc réteg szandálbélést szab ki. (Császár Csaba felv.) Ház és Szabolcs ládák Közmegelégedésre dolgoznak Ófehértón Fennállásának legeredményesebb esztendejét, zárta tavaly az Ófehértói Vegyesipari Szövetkezet. A létszámot nem bővítették, ennek ellenére a múlt évben a szövetkezet termelési értéke meghaladta a 43 millió forintot, ami 8,3 százalékkal volt több, mint 1978- ban. A szövetkezet egyébként már évek óta hitel nélkül oldja meg feladatait, ami a jó munkaszervezést, a megbízatások gyors, pontos teljesítését mutatja. A legnagyobb termelési értéket a múlt esztendőben is az építőipari részlegük valósította meg, 15,5 millió forint értékű munkát végeztek. Ök építették többek között Nyírcsászári első emeletes lakásait, számszerint nyolcat, s ezek mellett három C-lakást Ófehértón és Bakta- lórántházán. Ezt követte nagyságrendben a szerelő- és faipari részleg, mindkettő 9,5 milliós értéket állított elő. Az előbbi részleg dolgozói belföldi kazánszerelési munkákat végeznek, s itt készülnek a szövetkezet kivitelezésében épülő lakások, közintézmények vasipari elemei is. A faipari részleg munkásai a múlt évben 300 ezer darab Szabolcs ládát és több, mint 100 ezer ládatetőt készítettek a Zöldért és a Hungarofruct megbízásából. Legeredményesebben a vasipari ágazatuk zárta az évet, amely 22 százalékkal teljesítette túl a tervét. Nem lehet azonban panasz a szolgáltató tevékenységet végzők munkájára sem, hiszen ők 8 százalékkal teljesítették túl az előirányzottat, s amit nagyon nehéz számokkal kifejezni: a lakosság teljes megelégedésére tevékenykedtek. Idei terveik között első helyen szerepel a munkakörülmények korszerűsítése. Olyan berendezéseket szerelnek fel a faüzemben, amelyek köny- nyebbé teszik majd az itt dolgozók munkáját, s megszüntetik az eddigi, egészségre káros tényezőket. átlagosan ennyit vesz meg a kereskedelem. A többi kiállításokra illetve egy év után pultra kerül a vállalat szakboltjában. Miért sivár a kirakat? önkéntelenül vetődik fel a kérdés: ha ennyi mintacipő készült, miért nem színesebb a választék? A kereskedelem gyakran arra hivatkozik, hogy az ipar nem vállalja kis, 200—500 darabos szériák gyártását. — Bennünket is bosszantanak a sivár kirakatok — folytatja a csoportvezető. — A sorozatgyártás hátulütője, hogy — bár a nagyvállalatokhoz képest csak kisüzemnek számítunk, s tőlünk elsősorban választékbővítést várnak — nekünk is csak nagy tételben kifizetődő a termelés. Itt naponta 4000 pár cipő készül, párszázas rendelésnél akár óránként átállhatnánk — de ez lehetetlen. A szer- számozási költség csak 5 ezer pár cipő készítésénél térül meg. De vállaltunk már 1500 párás szériákat is — belföldi megrendelésre. — Sajnos a kereskedelem sem mindig azokat rendeli meg, amit a vevő is keres. Nemrég kényelmes, nyári ví- kendcipőket mutattunk be, világos színben. Tetszett, kértek is belőle — feketében. Hiába — főleg a férfilábbeliknél — ragaszkodnak a hagyományokhoz. A piackutatás terén sok még a tennivaló. A fiatalember az idén részt vett a lipcsei tavaszi vásáron. Tapasztalatai: — Sláger a natúr színű, nyersgumitalpas sportos, nagyon durva, de mutatós tűzéssel díszített cipő volt. Láttam finoman nyújtott, hegyesedé orr formájú, könnyű talpú, elegáns modelleket is. S a vásár valóban vásár volt: lehetett venni a modellekből. Lipcsében így kapcsolták ösz- sze a bemutatót egy kis piackutatással. Tanműhelyből kísérleti üzem — Általában a saját elképzeléseinkre vagyunk bízva — veszi át a szót Cs. Nagy Istvánná modelltervező. — Az ötlet hirtelen pattan — például séta vagy akár vacsorafőzés közben. Tudjuk a szakma korlátáit. Nálunk nincs lehetőség például spicces tűzésre, ezért ilyet nem is tervezünk. A kaptafáról kópia, majd alapminta készül. A terveket műszaki zsűri bírálja el: hogy a vállalat adottságaival a modell gyártható-e. Százból 85— 90 megfelel a követelményeknek. — Ezután készül a prototípus kézi eszközökkel, de úgy, mintha a gyártósorról kerülne le. Két éve még mi tervezők szabtuk-varrtuk. Ma míg a sorozatgyártása megkezdődik, 10 kézen megy át egy modell. A piac igényei változnak — egyre inkább a kis szériákat várják a Szabolcs Cipőgyártól. Ezért a vállalat kísérleti üzem létrehozását tervezi, ahol mintadarabok, nullszériák készülnek, próbagyártások történnek, de bekapcsolódnak a termelésbe is. A gyárban most épül az új tanműhely. S ha a régi megüresedik, oda költözik legkésőbb jövőre a kísérleti üzem. (h) Nem különleges, még csak nem is különösebben érdekes ember Kasparek, mégis fel tudja kelteni hőse iránti figyelmünket és ro- konszenvünket Kertész Ákos. Az élet — és a város — perifériáján élő-tengődő öregember Kasparek. Általában kevesen kedvelik a magányos öregembereket. Ha még valami munkát tudnak végeztetni velük, akkor megtűrik őket. Különösen a nagyvárosokban van így, ahol a kültelki embert többnyire csak foglalkozásáról, esetleg külsejéről ismerik a belsőbb utcákban, bérházakban, névről aligha. Kasparek kereste az emberekkel a kontaktust, várta a visszajelzést, de az valójában elmaradt. Nem az ő hibájából. Az óhaj csak őbenne volt meg. Pedig nem akart sokat az öreg. Becsületesen dolgozott, hogy kiegészítse kevés nyugdíját, ezen kívül csak annyira vágyott, hogy jó ismerősként válthasson szót a boltosokkal, a gyorsbüfé kiszolgálóival, állandó vendégeivel, pénztárosával. Jólesett volna neki, ha vannak igazi ismerősei, akik őt is ismerik, azonban az emberek nem sokat törődtek Kas- parekkel. Jelentéktelensége oly nagy és természetes volt, hogy még a nevét sem tudták azok sem akiknek dolgozott: lehordta a kukába a házi szemetet, kutyákat sétáltatott, bútorokat tologatott. Csak úgy ismerték: az öreg, ezen a „néven” is szólították, vagy úgy: bácsi. Valójában tehát névtelen volt. Élte a maga szabályos életét, amíg egy szabálytalan esemény kizökkenti az egyhangúságból. Ez az esemény, ha nem is jelentős, de mindenesetre figyelemre rpéltó emberré teszi az öreg Kaspareket, Feloldja zártságát, most már ő is valaki, ismert ember lesz, tudják már a nevét is. Becsületességéhez nem férhet kétség, de ahhoz, hogy a kutyás kalandból kikecmeregjen, bizony egy kis csalafintaságra volt szüksége. Nem csodálom, hogy Fazekas Lajosnak (a rendezőnek) megtetszett Kertész Ákos novellája, illetve a sztori, s hogy megfilmesítését elhatározta. Azonban ebben az esetben is megerősítést kapott az az ismert tétel, hogy nem minden jó irodalmi művet lehet filmre jól átírni, akkor sem, ha maga az író készíti az adaptációt. Vannak „alapanyag”- ként kezelt eredeti alkotások, amelyek — éppen iro- dalmiságúk okán — ellenállnak az átültetésnek, vagy ha ez mégis megtörténik, akkor az eredmény elmarad attól, amit reméltek a film készítői. Azt gondolom, Kertész Ákos novellája is ezek közül való. A Kasparek epikus film lett, ráérősen folydogáló mesével. Még az egyébként kitűnő fényképezés — Bornyi Gyula és Halász Mihály — sem segített a tempót gyorsítani. A leíró, elbeszélő, helyzeteket magyarázó, jellemfestő szöveget, amelyben az író oly sok mindent maga mond el hőséről, szereplőiről, egy másik öregember „megteremtésével” mentették át a filmbe, az ő szájába adták — mint narrátornak, elbeszélőnek — azt az írói szöveget, amit lehetetlen volt képi nyelvre átfogalmazni. Kőmíves Sándor művészetének nagysága abban van, hogy éppoly hitelesen volt Kasperek, mint amennyire élményt adóan az elbeszélő, a másik öregember. Jó ötlet volt, hogy erre is őt kérték fel, és nagy szerencse, hogy elvállalta. Seregi István A hangjáték voltaképpen vagy sajátosan (a rádió helyszínt és időt korlátlanul váltogatható lehetőségeit figyelembe vevő) dramatizált fikció, vagy hatásosan megszerkesztett, a valódi történéseket híven visszaadó (esetleg rekonstruált) hangképsor, dokumentumjáték lehet, azzal együtt is, hogy a határok néha nem különülnek el élesen. Mégis, ha hangjátékra gondolunk, elsősorban a vele leginkább rokonítható drámai alkotás műfaji követelményei jutnak az eszünkbe. Mint pl. szombaton, a Rádiószínház heti bemutatójaként sugárzott, Az idill vége c. hangjáték hallatán. Fenákel Judit műve sokat ígérőén exponált egy izgalmas témát, hogy ti. néha mindenki a saját életérzése szerint tartja csodálatosan rendezettnek és lelkesítőnek, vagy félelemkeltően háttérbe szo- rítónak az őt környező világot. Tehát el sem képzeli, hogy ami neki idill, az másnak a keserű megpróbáltatások terepe és megfordítva ... Mígnem az idillről ki nem derül, hogy sohasem is volt az, mert hiszen az élethelyzetek általában korántsem idillikusak, pláne „vegytisztán”. Aminthogy ez ki is vi- láglott a két egykori tanító- képzős, a polgári származású, könyvtárossá lett Éva és a kimaradt, tanyán rekedt Franciska pesti utcai véletlen találkozása során. Franciska régi tanárnőjüket, a valamikor egyházi iskolában tanított Márta nénit készült éppen meglátogatni. Márta néni mindig szerette, támogatta őt, a tanyasi hátrányos helyzetű, kisebbrendűségi érzésekkel küzdő képzőst, mert összekapcsolta őket a félelem: Márta néni félt mások (így Éva előtt) felfedni a vallásosságát, Franciska félt, hogy keveset tud, úgysem tudja behozni a hátrányát, s nem volt elég önbizalma a diploma megszerzéséhez. Ezért most Évát, a kiváló tanulót, rutinos felelőt okolta, mert ő volt az, aki gátlásait kiváltotta. Éva egyszeriben megértette, hogy miért nem fogadta őt a lakásán soha Márta néni (egyszerűen félt tőle!), s ugyanakkor Franciskát okolta, mert nem juthatott be az egyetemre, mivel „... akkor minden hely a Franciska-féléknek volt fenntartva.” Lám, Éva múltbéli idill- képe milyen hamar eltűnt- igaz, hogy tulajdonképpen egyik valamikori diáklány sem érte el a célját, amiért most egymást vádolták. A (kimondatlan) tanulság talán az, hogy többet törődjünk egymással, jobban figyeljünk másokra is. Csakhogy az idill ilyetén szertefoszlatása nélkülözte a megfelelő hőfokú drámaiságot, s a dialógusok inkább közhelyszintű tételillusztrációnak hatottak. Tagadhatatlan viszont a hangjáték jól szerkesztett volta, a hangképek lüktető váltogatása és változatossága. Tetszettek a háttérfelvételek is, (a buszmegállóban és a buszon), továbbá Barlay Gusztáv jó tempót diktáló rendezése és a két főszereplő (Horváth Teri és Bánki Zsuzsa) színészi munkájára sem lehet panasz. Mindez azonban egy jó, meggyőzőbb hangjátékhoz kevésnek bizonyult. Merkovszky Pál H KÉPERNYŐ A MUM MELLETT
