Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-17 / 89. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. április 17. Erősödjék a szocializmust építő népek egysége! Magyar vezetők üdvözlő távirata HENG SAMRIN elvtársnak, a Kambodzsa Megmenté­sének Nemzeti Egységfrontja elnökének, a1 Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács elnökének Phnom Penh A Kambodzsai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkal­mából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, országgyűlése, Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében szí­vélyes, baráti üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük ön­nek, Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja Központi Bizottságának, a népi forradalmi tanácsnak és az egész kambodzsai népnek. A kambodzsai nép e napon emlékezik a gyarmatosítók, az idegen betolakodók és hazai kiszolgálóik felett aratott győzelem napjára, 1975. április 17-ére. A győzelemhez fűzött reményeket azonban szertefoszlatta az idegen érdekek szol­gálatába szegődött Pol Pót—leng Sary-klikk, amely lejáratta a szocializmus eszméjét és súlyos bűnt követett el a kambod­zsai nép ellen. A kambodzsai hazafias és forradalmi erők, a társadalom minden rétegét tömörítő Kambodzsa Megmentésének Nem­zeti Egységfrontja vezetésével, a Vietnami Szocialista Köz­társaság internacionalista segítségével elűzték népirtó elnyo­móikat, végérvényesen győzelemre vitték a forradalom ügyét, s hozzáláttak a súlyos örökség felszámolásához. Az egész magyar nép őszintén örül azoknak az ígéretes eredmé­nyeknek, amelyeket az élet normalizálásában értek el. Biz­tosíthatjuk önt, hogy a kambodzsai nép a jövőben is számít­hat a Magyar Népköztársaság internacionalista támogatásá­ra. Minden tőlünk telhetőt megfogunk tenni, hogy a kedve­ző feltételeket kihasználva elősegítsük országaink gyümöl­csöző együttműködésének kiépítését. Nemzeti ünnepük alkalmából szívből kívánjuk, hogy a Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja, a Kam­bodzsai Népi Forradalmi Tanács és a baráti kambodzsai nép érjen el újabb sikereket az új társadalom építésében, az or­szág szabadságának és függetlenségének megvédésében. LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke, LÄZÄR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnöke APRÓ ANTAL, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnöke Szíria ünnepe O azánknál mintegy étszer nagyobb Szí- iai Arab Köztársaság ma ünnepli a függetlenség napját. A közel-keleti or­szág több mint hatmillió la­kója büszke arra, hogy 34 évvel ezelőtt kiharcolta a megszálló francia és angol katonák távozását. Ezek a csapatok még a második vi­lágháború idején, röviddel azelőtt vonultak be az or­szágba, hogy Franciaország népszövetségi mandátuma 1941 szeptemberében lejárt. A megszálló erők még éve­kig meggátolták a tényle­ges függetlenség kibonta­koztatását, csak 1946. ápri­lis 17-én a Szíriái tömegek, a kommunista párt és a ha­ladó polgári pártok, a nem­zetgyűlés és a kormány kö­vetelésére hagyták el az or­szágot. Négy évszázados tö­rök és negyedszázados fran­cia uralom után ekkor ve­hette végre ténylegesen is saját kezébe sorsának irá­nyítását az ország. Szíria mindennapjai azóta sem mentesek a megpróbáltatá­soktól. A klasszikus gyar­mattartó hatalmak, Francia- ország és Nagy-Britannia mellett megjelent a térség­ben az Egyesült Államok is, hogy érvényesítse gazdasági és politikai érdekeit. Szíria rövidesen e három vetélke­dő tőkés ország céltáblája lett. Az amerikai imperia­lizmus — az arab országo­kat, köztük nem utolsósor­ban Szíriát fenyegető ter­veihez — Izraelt használta s használja fel. Szíria — különösen 1970 óta, a Hafez Asszad elnök nevével fémjelzett, politi­kailag stabilabb korszak beköszöntével — antiimpe- rialista külpolitikát követ. Szövetségeseinek tekinti a szocialista országokat, ame­lyekkel kölcsönösen előnyös együttműködést alakított ki. Határozottan szembe­helyezkedik az USA közve­títésével Egyiptom és Izrael között létrejött különmegál- lapodással, amely az átfogó és tartós közel-keleti rende­zés legfőbb akadálya. Füg­getlenségének 34. évforduló­ját különösen nehéz hely­zetben ünnepli a Szíriái nép, hiszen az utóbbi idő­ben megszaporodtak Izrael provokatív lépései. Magyar- ország változatlanul szoli­dáris a bonyolult körülmé­nyek közt is haladó külpo­litikát folytató országgal, s sok sikert kíván a társadal­mi előrehaladást célzó prog­ramjai végrehajtásához. A tanácskozás résztvevői. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) egyes emberek örömeiről és gondjairól. Az a célunk, hogy a politikánkat megértő és el­fogadó emberek — most épp úgy, mint a múltban is — szavazatukkal támogassák a népfront választási program­ját vállaló jelölteket. A „Vá­lasztási felhívás” arra szólít fel mindenkit, hogy június 8-án szavazataival a szocia­lizmus céljaira is mondjon igent. — Politikánkról az első szakaszban mintegy 60 000 tanácstagi és 352 képviselői körzet jelölő gyűlésein kell szólni. Ezt követően az ugyancsak szép számú vá­lasztási gyűlésen a jelöltek és a jelölők egyaránt politi­kai céljaink jelentőségéről, s az ezek elérésével meg­valósuló jövőről fognak szól­ni. Ez kiváló alkalom lesz ar­ra is, hogy újabb jelentős eredményt érjünk el mozgal­mi munkánkban. — A kongresszus nyomán jó a hangulat ahhoz, hogy a legfontosabb kérdésekről foly­tassuk a nyilvános párbeszé­det a lakossággal. Most is al­kalmat találunk arra, hogy gyűléseinken megerősítsük: a békés egymás mellett élés je­gyében az enyhülés, a szoli­daritás, a kölcsönös segítség és a tárgyalások politikáját képviseljük. Ennek megfele­lően elutasítjuk és leleplez­zük azokat az erőket, ame­lyek megfélemlítéssel, blo­káddal, bojkottal, embargóval akarják saját javukra meg­változtatni az erőviszonyokat. — A fejlődés mai szaka­szában nagyon fontos, hogy az emberek megértsék: társa­dalmi életünk minden vonat­kozásában a jól szervezett és eredményes gazdasági munka a haladás döntő feltétele. Most az idei terv előírásainak megfelelő teljesítése a köz­ponti feladat. A személyre szóló kötelezettségek teljesí­tése mellett — vagy azon túl — legyen célja minden dol­gozónak a társakkal, a bri­gáddal, az egy üzemen belü­liekkel való közös erőfeszí­tés. Segítsék egymást, tanul­janak a jóktól, a mások ta­pasztalataiból. Ez nemcsak a termelésben közvetlen részt vevőkre vonatkozik, hanem az intézményekben, az irá­nyító szervekben dolgozókra is kiterjeszthető. — A szocializmust építő népek társadalma a munka társadalma. Szocialista szel­lemű erkölcsi törvényeinknek megfelelően — javaink gya­rapításának, életkörülménye­ink javításának, a haza gaz­dagításának egyetlen forrása van: ez a munka. Éves és középtávú terveink megvaló­síthatók, s teljesítésük révén az ország fejlődése töretlen lesz. Állampolgáraink bizton­ságban, nyugodt, alkotó lég­körben élhetnek és dolgozhat­nak. Köztudott, hogy a közös­ség érdekeinek érvényesülése az egyén érdekeit is szolgál­ja. Törekedjünk arra, hogy az emberek az egyéni érdekek­nek csak olyan érvényesülé­sét fogadják el, amely nem sérti,, hanem erősíti a közös­ségi érdekeket. — Hallatlanul nagy erő van a nemzeti egységben, s ez nemcsak az értékek létre­hozásában, hanem az emberi kapcsolatok alakulásában is jelentős szerepet játszik. A társadalom osztályainak és rétegeinek, a különböző ge­nerációknak jobb ma az egy­máshoz fűződő kapcsolata, mint történelmünk során bár­mikor. Ezt kell a következő hetekben a választási mun­kában felhasználnunk arra, hogy növekedjék az emberek érdeklődése a haza és az egész nép sorsa iránt. Befejezésül Sarlós István kifejezte meggyőződését, hogy a választás olyan politikai akció, amelyben népünk hi­tet tesz szocialista törekvése­ink mellett. A vitában felszólalt Papp Gyula, Szeged város Taná­csának elnöke, Havas Miklós, a HNF Komárom megyei Bi­zottságának titkára, Bartha Tibor református püspök és Gulyás Pál, a Népszabadság munkatársa Az ülésen felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is. Elöljáróban arról szólt, hogy közvéleményünk, s a nem­zetközi visszhang egyaránt elvi,- reális és nyílt tanács­kozásnak minősítette társa­dalmunk vezető erejének, a Magyar Szocialista Munkás­pártnak XII. kongresszusát. Elvinek, mert eszméinkhez, politikánkhoz és céljainkhoz ragaszkodva vizsgálta helyze­tünket, és a további tenni­valókat. Reálisnak, mert eredményekről és gondokról Kedden este, Párizs egyik kórházában elhunyt Jean- Paul Sartre, a világhírű fi­lozófus és iró, a francia eg­zisztencializmus legjelesebb képviselője. Hetvenöt éves volt. A több éve súlyos be­teg, visszavonultan élő Sart- re-t március végén az egyik párizsi kórházba szállítot­ták, hogy kezdődő tüdőödé­máját kivizsgálják. Az idős filozófus egészségi állapota azonban egyre rosszabbo­dott, s már az orvosi keze­lés sem tudta megmenteni életét. A Dome teraszán ült. Párizsi ismerősöm mutatott be neki. Mi tagadás, zavarban voltam, hisz’ nem mindennap adatik meg, hogy világhíresség tár­saságában élvezzem a kávét egy montparnasse-i kávéház fonott székén ülve. Zavaró­SARTRE mon hamar átsegített. Be­szélgetni kezdtünk Magyar- országról,- Párizsról, a szép nőkről, az újságírásról. Az­tán műveire terelődött a szó, melyeket nálunk is jól ismer­nek, színdarabjaira, filozófiá­jára. Elnézően hallgatta sete-su­ta francia beszédemet, s úgy, hogy észre se vegyem, néha egy csodálatos nyelvi fordulatra fordította le gon­dolatomat, ami ezáltal egé­szen szépnek tűnt. Azután mesterien kapaszkodott bele, forgatta és elemezte, játszott az ötlettel, mely kétségtelen tőlem származott, de erre az elmetornára attól lett alkal­mas, amit ő tett hozzá. Azok sorába állok én is, akik most gyászolják Sart- re-t. Nem kísérlem paeg, hogy visszaidézzem szavait. Nem szeretném, ha azt hinné valaki, hogy más által nem ismert titka tudója vagyok. Azt a pár órás találkozást gyászolom, amikor megtanul­tam, hogy a szellem nagy mestere éppen attól nagy, hogy nem nehezedik másra, hanem bevonja társát esz­mekörébe. A leckét gyászo­lom, amely megtanított arra, hogy becsüljem mindazt, amit alkotott, s amivel vitázni ő maga csábított. Ott a Dome teraszán szinte provokálta, hogy perbe szálljak vele, fi­gyelmesen hallgatva más ér­veinek pergőtüzét. Érvelt, vitázott, kérdezett, válaszolt. Nyugtalanul, s mind szenvedélyesebben. Ma­gával, mással. Ügy. mint egész életében, amikor a lét értelmét, célját, értelmetlen­ségét vagy céltalanságát ku­tatta. Dédelgettem s őrizget­tem az élményt, azoknak az óráknak varázsát, amikor magam is részesévé válhat­tam a Sartre-i világnak. Gyászolják ma mindenfelé. Én is beállók a sorba. Nem az értékelők, a méltatok, lel- kendezők, a felfedezők sorá­ba. A csendesek közé, kezem­ben egy könyvvel, melynek szavait, épp a találkozás él­ményétől, úgy hallom, mint­ha ő mondaná, ott. a Dome teraszán. Bürget Lajos egyaránt szólt, közeli és tá­volabbi szocialista céljainkat szem előtt tartva, s nem vá­gyainktól vezéreltetve hatá­rozott. A fejlődés ütemének, a céljainkhoz vezető utaknak és módoknak a felkutatásánál a valóságos helyzetből kiin­dulva foglalt állást. S végül joggal tekinthették nyíltnak a kongresszust azért, mert or­szág-világ előtt zajlott. Ez a nyíltság pártunk politikájá­ból, munkastílusából, munka- módszeréből, s abból a na­gyon fontos elvből követke­zik, hogy a párt csak a tö­megekkel együtt tud és akar haladni népünk történelmi útján. A kongresszus nagyon fon­tos eredménye — hangsú­lyozta a Központi Bizottság első titkára —, hogy megerő­sítette és továbbfejlesztette politikai irányvonalunkat a párt munkastílusát és mun­kamódszerét tükrözte a párt egységét, a párt és a tömegek összeforrottságát. Sikeréhez az irányelvek tapasztalatok­ban gazdag vitája is hozzá­járult, amelyben hozzávetőleg egymillióan — párttagok és pártonkívüliek — vettek részt. Ebben aktív szerepet játszott a Hazafias Népfront is; irá­nyító testületéi, aktivistái ér­demi segítséget nyújtottak a határozatok kidolgozásához. Kádár János a továbbiak­ban kiemelte, hogy a Hazafi­as Népfront sok-sok éve eredményesen dolgozik né­pünk szocialista egységének, összeforrottságának erősíté­sén. Jelentős a szerepe ab­ban, hogy népünk politikai­lag érettebbé, felelősebbé vált, ismeri az ország ügyeit és részt vesz azok intézésé­ben. Ez a fejlődés pártunk szövetségi politikájának kö­szönhető, annak amit val­lunk, s kongresszusunk meg­erősített: a fejlett szocialista társadalom nemcsak a kom­munistáknak, hanem az egész népnek épül, s csak az egész nép műveként valósulhat meg. Szövetségi politikánkat, amely megtestesíti a dolgozó osztályok és rétegek, a párt­tagok és pártonkívüliek, a materialisták és a hívők ösz- szefogását, a jövőben is foly­tatni fogjuk. Ennek a politi­kának távlatai vannak: az osztálynélküli társadalom megteremtése, a város és a falu, a fizikai és a szellemi munka között meglévő kü­lönbségek megszüntetése. E feladatok megoldásában a párt, amely történelmi kül­detésének tekinti az osztály­nélküli társadalom felépíté­sét, a jövőben is épít, számít a Hazafias Népfrontra. Kádár János nagy elismerés­sel szólt a Hazafias Népfront aktivistáinak tevékenysé­géről, a mozgalomban dolgo­zó párttagokról és pártonkí- vüli szövetségesekről, s tol­mácsolta a párt Központi Bi­zottságának őszinte köszöne­tét munkájukért. Nehéz belső és nemzetközi feladatok várnak megoldás­ra — folytatta a párt első titkára —, s ennek megfelelő szigorú, kemény munkaprog­ramot hirdetett meg a XII. kongresszus. Mi bizakodóak vagyunk és bizakodásunknak megvan a reális alapja. A munkásosztály hatalma szi­lárd, s nagy erőnk a szo­cialista nemzeti egység. A felszabadulás 35. évforduló­ját ünnepelve ismét megál­lapíthattuk, hogy óriási tár­sadalmi változások korát él­tük: a nép megteremtette sa­ját hatalmát, bevonult az al­kotmány sáncaiba. A magyar nép századokra is visszate­kintve e három és fél évti­zed alatt vált először egysé­ges nemzetté. Vigyázzunk er­re az egységre, gyarapítjuk, erősítsük tovább. Amióta népünk a történelmi haladás útjára lépett, felemelt fejjel nézhet a szemébe barátnak és ellenfélnek egyaránt. Népünk becsülete és tisztessége nagy érték, olyan kincs, amelyet valamennyiünknek őriznünk, gazdagítanunk kell. Kádár János nemzetközi kérdésekről szólva hangoz­tatta, hogy az emberiségnek nincs más elfogadható távla­ta, mint az, hogy békében és rendezett világban éljen. Mi -vábbra is az enyhülés vív­mányainak megőrzéséért és megszilárdításáért, a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett éléséért küzdünk, s meg­győződésünk, hogy nincs olyan erő a világon, smely meg tudná akadályozni az emberiség haladását, a béké­ért vívott világméretű harc végső győzelmét. Kádár János ezek után a közelgő választásokról szólva aláhúzta annak nagy belpoli­tikai fontosságát, hiszen az határozza meg legfőbb állam- hatalmi testületünk, az or­szággyűlés, s a helyi népkép­viseleti szervek, a tanácsok összetételét. Közös érdek te­hát, hogy a választói összejö­veteleken még jobban kitel­jesedjen a szocialista demok­rácia, s az ország vezető tes­tületéibe a legrátermettebbe­ket jelöljék. Végezetül, ered­ményes munkát kívánt mind­azoknak, akik részt vállalnak a képviselő- és tanácstag­választások előkészítéséből, sikeres lebonyolításából, ön­zetlenül munkálkodnak a köz érdekében. — A vitában elhangzotta­kat Sarlós István foglalta össze, majd a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa — Kállai Gyula javaslatára — elfogadta az országgyűlési képviselő- és tanácstagvá­lasztások előkészítéséről, a mozgalmi feladatokról szóló beszámolót. Ugyancsak jó­váhagyta a „Választási felhí- vás”-t, s megbízta a HNF országos titkárságát, hogy te­gye közzé a dokumentumot. Ma jelölő gyűlések nyíregyházán Ma, április 17-én tíz vá­lasztókerületben tartanak ta­nácstagi jelölő gyűléseket Nyíregyházán 18 órakor. Az 1-es számú választókerület­ben (Kossuth utca páratlan oldala) a 2-es számú gyakor­lóiskolában; o 3-as választó- kerület (Epreskert—Ószőlő utca, a Dózsa György utcától a Sarkantyú utcáig 2—78., il­letve 1—21. számig, Sarkan­tyú, Nyírfa utca) az 5-ös szá­mú általános iskolában; 4-es választókerület (Dózsa György, Selyem utca, Marx tér), az úttörőházban; 9-es választókerület (Oszoló utca 80—106. számig, Garibaldi utca páratlan oldala, Kodály Zoltán utca) a kereskedelmi szakközépiskolában; a 12-es választókerület (Ószőlő u. 87 —105-ig), a kereskedelmi szakközépiskolában; 13-as vá­lasztókerület (Sóstói út az Etelköztől a záhonyi vasútvo­nalig, Honfoglalás utca, Hon­foglalás köz, Kond utca, Bo- tond utca, Ószőlő u. 136-tól végig, Csallóköz, Tass utca) a megyei gyógyszertári köz­pontban; o 37-es választóke­rület (Északi krt. 1—17-ig és 2—30-ig) a Városmajor utcai általános iskola tantermei­ben; 60-as választókerület (Bessenyei tér, Bethlen Gá­bor u. 10-től végig, Vörös­marty utca, Vörösmarty köz, Vörösmarty tér, Tűzoltó utca. Színház utca, Szabolcs utca) a Vörösmarty téri ifjúsági klubban; 65-ös választókerü­let (Toldi Miklós utca, az Arany János utcától végig, Vécsey utca végig) a MÁV- laktanyában; 81-es választó- kerület (Káliói út, Szitakötő utca, Lászlócseredűlő, Béke utca, I. Házhely, Ipari, Ha­ladás, Málna, Mandula, Tímár utca, Szászkúttanya) a bor­bányai kultúrházban tartja a jelölő gyűlést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom