Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-30 / 76. szám

Katonai díszszemle, felvonulás, ünnepségek /——---------------------------------------------------------------------------------7 —\ Tovább a lenini úton □ efejezte munkáját a Magyar Szocia­lista Munkáspárt XII. kongresszusa, nyilvánosságra került a párt legfőbb fórumának határozata is. Az előzetes vára­kozást igazolta a tanácskozás, a Központi, Bizottság beszámolója, a vita, a határozat. Nem ért meglepetés, s még kevésbé csaló­dás bennünket. Kipróbált politikánk fontos állomása volt a kongresszus, s ennek a ki­próbált politikának egyik legfontosabb ele­me a nyíltság, az őszinteség, a párt és a tö­megek kölcsönös bizalma; ezért tudhattuk, mi lesz a kongresszus jellemzője, ezért nem volt meglepetés, nem lehetett csalódás, vá­ratlan az, aminek — a televízió, a rádió, a sajtó közvetítésével — szinte az egész or­szág tanúja, résztvevője lett. Felelősségteljes, az eredményeket és a gondokat reálisan számba vevő munka folyt a kongresszuson, s a vita egy-egy részlete, valamint egésze a cselekvőkészség kinyil­vánítása volt: folytatni és az eddigieknél következetesebben, célratörőbben végrehaj­tani a párt kipróbált politikáját. Életünk ezer színe villant fel a hozzászólók szavai­ban, s mégis, ez az elkötelezettség, eltökélt­ség a cselekvés egységének erőteljes kíván­sága ismétlődött a vitában, a Miniszterta­nács elnökének rhondataiban éppúgy, mint a csőgyári munkás, a szénbányász, az orvos- professzor, a termelőszövetkezeti elnök, a megyei első titkár, a tanácselnök, a SZOT főtitkára, a vállalati vezérigazgató, az egye­temi hallgató észrevételeiben, javaslatai­ban. Ennek a magatartásnak, a párt és a nép egységének megkülönböztetett hangsúlyt, elsődleges figyelmet adott a vita összefog­lalásakor Kádár János, úgy értelmezve ezt, mint a Központi Bizottság véleményének megerősítését: van elegendő erőnk a gon­dok fokozatos legyűréséhez, a szocialista építőmunka töretlen, de a megváltozott kö­rülményekhez igazított, ezért sokféle ele­mében a korábbiaktól eltérő folytatásához. Nem szűkölködött a kongresszusi vita kritikai megállapításokban, bíráló észrevé­telekben sem. Mégis, nem akadt senki a szónoki emelvényre lépők közül, akinek szavait ne szőtte volna át az eredmények öröme, tisztelete, értékelése. Az ötödik öt­éves terv jelentős létesítményei, a népgaz­daságban 1979-ben megkezdődött folya­matok kellő figyelmet kaptak, hiszen az ilyen és hasonló eredményekre támaszkod­va haladhatunk tovább. Hogyan tovább: ezzel a kongresszus fő gondolati csomópontjához jutottunk el, mert a vita egyöntetűen azt bizonyította, hogy dolgozzunk; mert dolgozhatunk job­ban, hatásosabban, a megváltozott körül­ményekhez rugalmasabban igazodva, s nemcsak a termelésben, hanem az élet minden területén. Von világos célunk és van erőnk — mondotta a Központi Bizott­ság beszámolójában Kádár János, szinte jelszóvá fogalmazva az ilyen elhatározáso­kat és törekvéseket, egyben indokolását is adva az örvendetesen gyarapodó, a holna­pot jól szolgáló tetteknek, terveknek, ame­lyek máris kézzelfoghatóan igazolják: kol­lektívák serege alkalmas és képes rövid idő alatt felnőni a magasabb követelmények­hez. Sokféle szemszögből igazolta a kong­resszus, hogy növekszik azok tábora, akik fölhagynak a megszokottal, a rutinnal, akik más módon gondolkoznak eredményesség­ről, a kezdeményezés értékéről, társadalmi fontosságról, mint eddig. Ennek a más mó­don gondolkozásnak, s vele párhuzamosan a másként cselekvésnek megkülönböztetett figyelmet szentelt a párt XII. kongresszusa, olyan értelemben is, hogy a fő helyek egyi­kére emelte az ifjúság, a szocialista építés utánpótlásának helyzetét, s félreérthetet­lenül kimondva azt is: az egyéni boldogu­lásnak nincs más útja, mint a közérdek föl­ismerése, érvényesítése. Amiből logikusan \ _____________________________________ következik: társadalmunknak, sokkal inkább ' mint eddig, a munka társadalmának kell lennie, de ennek útját nemcsak új határo­zatokkal, újabb tervek, jelentések papírhe­gyeivel egyengetve, hanem a végrehajtás jobb megszervezésével, az ellenőrzés követ­kezetességével kell végigjárni, nemcsak a termelésben, hanem az élet minden terüle­tén. Ennek szükségességére, elengedhetetlen- ségére int, hogy a következő öt esztendőben reálisan nem jelölhető meg más fő cél, mint lassúbb fejlődési ütem mellett a gaz­dálkodás, a termelés minőségi jellemzői­nek erősítése, a versenyképesség fokozása, ezzel a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, az életszínvonal megszilárdítása. Ennek a fő célnak kell alárendelni a nem­zeti jövedelem belső felhasználásának nö­vekedési ütemét, az ipari termelés bővíté­sét; a nemzeti jövedelem 15—17 százalékos, az egy főre jutó reáljövedelem 6 százalékos gyarapodása ezért látszik megalapozottnak — elérhetőnek — a hatodik ötéves terv esz­tendeiben. Tagadhatatlan, hogy társadalmunk bi­zonyos része nem elég fogékonyan figyelte a világban végbemenő változásokat, a ma­gyar népgazdaságot a felszabadulás óta legsúlyosabban érintő hatásokat, azt vél ve, nincs közünk hozzá. A szociálist Ma- - gyarország kiállta a világgazdaság válto­zásai okozta próbát, a tömegek nagy poli­tikai érettségről tettek tanúságot, ám elke­rülhetetlen volt a fölismerés: a megszokott módon elért teljesítményeink nem elegen­dőek. Majdnem hatvanan léptek fel küldött­ként a kongresszusi terem szónoki emelvé­nyére, s mindannyian fontosnak tartották, hogy emlékeztessenek, olykor bíráló sza­vaikkal is, az országépítő munka nagy­szerű eredményeire, amit a Központi Bi­zottság beszámolója így fogalmazott meg: nagyot, maradandót alkotott a párt veze­tésével a dolgozó magyar nép. S éppen en­nek a megalkotottnak a féltése, megőrzésé­nek vágya, annak fölismerése, hogy van mit megvédenünk, megszilárdítanunk, van mire építenünk a jövőt, csendült ki a kong­resszuson felszólalók szavaiból. Azt a jövőt, amelyben nem szűnnek meg a békés alkotó munka feltételeinek folya­matos megteremtésére, megtartására tett nemzetközi erőfeszítéseink, a szövetségi po­litikánk bevált gyakorlata, a társadalmi fejlődésnek a programnyilatkozatban fog­laltakkal megegyező iránya. Ennek a jövő­nek ötvöző anyaga az ötnapos munkahét is, a családi pótlék fölemelése (elsősorban a három és több gyermeket nevelőknél), az egyenlősdi kényelmes gyakorlatának föla­dása, a kezdeményező kollektívák, vezetők fokozott támogatása, megbecsülése. K ommunisták serege, 812 ezer párttag nevében, megbízásából tanácskozott, határozott a Xll. kongresszus. Még­is, joggal feltételezhetjük: a dolgozó nép széles tömegei nevében is tehette ezt. A kölcsönös bizalom, a nyíltság, a kipróbált politika folytatásának óhaja arra a gyakor­latra támaszkodik, amelyet a párt majd­nem negyedszázada folytat, s amelynek köz­napion fogalmazott lényege az elvi kérdé­sekben a tántoríthatatlan szilárdság, a gya­korlati munkában a rugalmasság. Hazánk nemzetközi tekintélye ugyancsak ennek a politikai módszernek a következménye, hi­szen — a kongreszusi határozat fogalmazá­sával élve — a nemzeti érdek elválasztha­tatlan az internacionalizmustól, a békéért vívott harctól, a népek közötti megértés és barátság útjainak keresésétől. Befejeződött a kongresszus, kezünkben vannak a dokumentumok, megkezdődhet az útmutatások helyi földolgozása, az elfoga­dott határozatok végrehajtása. Feladataink nem könnyűek, sőt, sok területen súlyosak, bonyolultak, kemény próbát tartogatok. El­tökélten, egységesen munkálkodva azonban ezeken a feladatokon is sikerrel túljutunk. ____________________________________/ felszabadulásunk 35. évfordulóján Szabolcsi program: Kárpátontúli területi barátsági napok — Művészeti együttesek bemutatója — Kiállítások, emlékülések Április 4-re, felszabadulá­sunk 35. évfordulójának meg­ünneplésére készül az or­szág. Nagygyűléseken, baráti találkozókon, kegyeletes ko­szorúzásokon, képzőművésze­ti és dokumentumkiállításo­kon idézik fel azt a történel­mi utat, amelyet 1945 óta megtettünk. A főváros utcái, terei már fellobogózva várják az ün­nepnapot. Április 3-án ünne­pi külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonják az állami zászlót az Országház előtt a Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság nemzeti lobogóját és a mun­kásmozgalom vörös zászlaját pedig a Gellérthegyen. Az ál­lami zászlónál zenés őrségvál­tás lesz 4-én délben. A felszabadulásunk dátu­mához kapcsolódóan április 2-án Állami és Kossuth-dí- jakat nyújtanak át a Parla­mentben a termelőmunká­ban, a tudomány, a műszaki fejlesztés, a gyógyítás, az ok­tatás, a művészet területén elért kimagasló eredménye­kért. Ezen a napon adják át a kiváló és érdemes művész címeket, továbbá a Rózsa Fe- renc-díjakat, s a művészeti díjakat. Másnap az Ország­házban kitüntetéseket adnak át eredményes tevékenységük elismeréséül az állami, a gazdasági munka különféle területein dolgozóknak. Har­madikén este díszünnepséget rendeznek az Erkel Színház­ban: az ünnepi megemléke­zést követően 12 fővárosi én- nekkar 600 dalosa szerepel. Az ünnep napján este az El­nöki Tanács fogadást ad a Parlamentben: a meghívot­tak között lesznek a politikai, az állami, a társadalmi élet képviselői, üzemek, válla­latok, intézmények kiváló dolgozói. Üjkori történelmünk leg­kiemelkedőbb dátumára em­lékezve leróják kegyeletüket a hazánk szabadságáért a fel­szabadító harcokban életét áldozó 300 ezer szovjet hős, és a többi elesett külföldi ka­tona emléke előtt. Április 3- án a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa, a Minisztertanács, a fegyveres erők, valamint a tömegszervezetek és mozgal­mak képviselői megkoszo­rúzzák a Szabadság téri szov­jet hősi emlékművet és a ma­gyar hősök emlékművét a Hősök terén. A megelőző na­pon a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa, a kormány, va­lamint a fegyveres erők ne­vében elhelyezik a kegyelet virágait a Rákosligeti temető­ben a román hősök síremlé­kénél. Koszorúzási ünnepség lesz a — Solymári angol ka­tonai temetőben az angol, az ausztrál, a lengyel, a kana­dai és az új-zélandi katonák emlékművénél, továbbá a Budaörsi úton, a fasizmus elleni harcokban hősi halált halt amerikai katonák em­lékművénél. Kedden a har­kányi bolgár hősi emlékmű­nél, valamint Beremenden a jugoszláv katonai temetőben tartanak koszorúzási ünnep­séget. Népköztársaságunk fegy­veres erői: a Magyar Néphad­sereg, a határőrség, és a mun­kásőrség egységei — április 4-én katonai díszszemlével köszöntik hazánk felszabadu­lásának 35. évfordulóját. Dél­előtt 10 órakor — immár 19. alkalommal — hangzik majd fel a díszszemlére szólító har­sona, s a Felvonulási téren kezdetét veszi a seregszemle. A honvédelmi miniszter fo­gadása, köszöntése, s ünne­pi beszéde után kezdődik a csapatok felvonulása. A ka­tonai díszszemlét követően nyolcvanezer fiatal, ifjúkom­munisták, úttörők veszik bir­tokukba a felvonulási teret. Ifjúsági tömegfelvonuláson köszöntik felszabadulásunk ünnepét. (Folytatás a 4. oldalon) Á Sziklai brigád felhívása nyomán Tízezrek végeztek társadalmi munkát Nyolcvanan dolgoztak szombaton délelőtt kommunista mű­szakban Nyíregyházán a jósavárosi 20 tantermes iskola épí­tésén. Képünkön a KEMÉV vasbetonszerelő brigádja munka közben. (M. V. felv.) Sikeres volt a március 22-i kongresszusi és felszabadulá­si műszak. A gyárakban, az üzemekben, a vállalatoknál, a szövetkezetekben nagy lelke­sedéssel dolgoztak. Ä sza­badtéri munkát a hirtelen jött hó megzavarta, ezért több helyen átszervezték, átcso­portosították a tennivalókat, s így tegnap tartották meg a kommunista műszakot, kö­szöntötték munkával ünne­peinket. Az ^pítő és szerelő válla­latnál is március 29-én tar­tották a kongresszusi és fel- szabadulási műszakot a fizi­kai dolgozók. Kilencszázan dolgoztak szabadnapjukon, ajánlották fel keresetüket a gyermekintézmények terven felüli fejlesztésére. Nyíregy­házán és Mátészalkán a la­kásépítés mellett az óvodák minél hamarabbi befejezé­sén is dolgoztak az építők. Kisvárdán, Vásárosriamény- ban és Nagyhalászban szintén lakásokat építettek a kommu­nista műszak idején. A iközmű- és mélyépítő vállalat minden dolgozója részt vett a tegnapi kongresz- szusi és felszabadulási mű­szakon. Az építők Nyíregyhá­zán, Debrecenben, Záhony­ban, Mátészalkán, Kisvárdán, Belegrád-pusztán dolgoztak, a KISZ-fiatalok pedig a KE- MÉV-székház és a vállalati szálló előtt, illetve a Sóstón parkosítottak. A vállalatnál teljes műszakban dolgoztak, így a munkaidő fél ötig tar­tott. A Fémmunkás Vállalatnál már a múlt hét végén is tar­tottak kommunista műsza­kot. A két szombaton a bal- kányi telepen dolgozókkal együtt 540-en ajánlották fel bérüket a nemes ügy érdeké­ben. Tegnap a Lenin Kohá­szati Műveknek készítettek energiatartó vezetékeket, emellett építési fémzsalut gyártottak, hengerperselyt forgácsoltak és a tiszavasvári Alkaloidának állítottak össze tetőszerkezetet. Jutott idő a vállalat előtti útszakasz meg­tisztítására, parkosítására is, valamint az udvar lomtalaní­tására. A nyíregyházi vasúti cso­móponton 291-en dolgoztak, és közel 2100 munkaórát tel­jesítettek. A legnagyobb fel­adatot a Sóstóhegy és Keme- cse közötti talpfacsere jelen­tette. A csomóponton dolgo­zók több mint húszezer forin­tos munkabérüket fizetik be a gyermekintézmények fej­lesztésére. A szebb környezetünkért társadalmi munkaakció ke­retében Nyíregyházán is par­kosítottak, tisztították az uta­kat. A közép- és általános is­kolai tanulók az általuk véd­nökséget vállalt parkokban, játszótereken végeztek mun­kát. A tiszta Nyírbátorért mozgalomban a város minden részében parkosítottak, ültet­tek virágokat, rendezték a lakókörnyezetet. A tegnap nem szabad szom­batos üzemek, vállalatok — ahol eddig még nem tartot­ták meg a kongresszusi és fel- szabadulási műszakot — egy hét múlva dolgozzák le fel­ajánlásaikat. || Kelet­Magyarország HXXXVII. évfolyam, 76. szám ÁRA: 1,60 FORINT 1980. március 30., vasárnap jj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom