Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

12 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. március 9. C SL4 LIAIDHCITITIH C N EONTSA Zöldséges ételek ZÖLDSÉGLEVES. Hozzáva­lók 4 személynek: 1/2 kg mar­hahús, 2 és fél liter húslé, 2 fej hagyma, 1 póréhagyma, l fej zeller (20 dkg), 1 fej kel­káposzta (fél kg), 25 dkg sár­garépa, 25 dkg paradicsom, só, bors, makaróni (15 dkg), 1 csomag petrezselyem. A marhahúst a forrásban levő húslébe tesszük, hozzátesszük a hagymát és fedő alatt kb. 1 és negyed óráig főzzük. Köz­ben a zöldségeket megtisztít­juk és feldaraboljuk. A leves­be tesszük és fűszerezzük, kb. 20 percig főzzük. Majd maka­rónit és 1 gerezd fokhagymát teszünk a levesbe, 15 percig főzzük. A húst kivesszük a le­vesből, feldaraboljuk, majd ismét a levesbe tesszük. íze­sítjük és apróra vágott petre­zselymet szórunk bele. ZÖLDSÉGES TÖLTÖTT SEK- TÉSSÜLT. 1 kg sovány bőrös sertéshúsba nyílást vágunk. 1 zsemlét felszeletelünk és 1 dl forró tejjel leöntjük. 30 dkg mélyhűtött borsót, 2 db sárgarépát és egy feldarabolt karalábét 10 percig párolunk, majd hagyjuk kihűlni. A le­hűtött zöldségeket jól össze­keverjük 2 tojással, zsemle­szeletekkel, sózzuk, borsoz- zuk, majoránnával és bazsa­likommal ízesítjük, és a ser­téshúsba töltjük. A hús nyí­lását összevarrjuk, sózzuk, borsozzuk és egy serpenyőbe tesszük, úgy hogy a bőrös ré­sze legyen alul. 1 cm magas­ÄÄWmSM­Ha á víz'elpárolgott,' a húst1' kivesszük, bőrét bevagdossuk és bőrével lefelé fordítva más­fél órát sütjük. Ízletes ropo­gósra sütjük. Salátával tálal­juk. VEGYES FŐZELÉK KOL­BÁSSZAL. Hozzávalók 4 sze­mélynek : 35—40 dkg fehér fe­jes káposzta, 20 dkg sárgaré­pa, 10 dkg zeller, 2 póréhagy­ma, 1 petrezselyemgyökér, 35 dkg burgonya, 3 dkg zsiradék, 1,5 liter víz, 4 db debreceni kolbász, só, bors, 1,5 liter hús­lé (leveskockából). A zöldsé­geket megmossuk, megtisztít­juk és kis darabokra vágjuk. A zsiradékot egy nagy lábas­ban felforrósítjuk és a zöldsé­geket és a burgonyát ebben megpároljuk. Hozzáöntjük a vizet és a húslét és felforral­juk. 40 percig főzzük. A deb­receni kolbászkákat karikákra vágjuk és az utolsó 10 perc­ben a főzelékhez adjuk és együtt főzzük. Sóval és bors­sal fűszerezzük. Dísztökből csináltuk Késő ősztől nyár elejéig hangu­latos, mutatós színfoltjai laká sunknak a kerámiatálakban, könyvespolcokon szépen elhelye­zett, változatos formájú és színű dísztökök. Némi ügyeskedéssel, kis fúrás faragással mutatós és hasznos dolgokat készíthetünk a rücskös vagy sima, de színesen csíkozott tökökből, vagy akár az egyszerű lopótökből is. A megfelelő formára levágjuk, belét kiszedjük és kiszárítjuk. Ezután a célnak megfelelően ala­kítjuk tovább. Rajzunkon néhány ötlet, hogyan lesz a dísztökből például virágtartó, fonal- és gyertyatartó, kis babakocsi, vagy esetleg falra függeszthető virág­tartó a könnyebb kúszónövé­nyeknek. Alkalmi ruha — házilag □ i ne állt volna még ruha­szekrénye előtt elkeseredve, hogy nincs mit felvennie! De egy alkalmi ruhája minden­kinek van. Ha nem is új, de az anyaga kifogástalan, és a szabá­sa sima vonalú, könnyen segíthe­tünk. Szánjunk rá egy délutánt, és a bemutatott ötleteket felhasz­nálva, tetszés szerint újítsuk fel, tegyük ünnepivé. Gyorsan elkészíthető a divatos, fiatalos fodros gallér. Habos, könnyű anyagból szép; megfelel hozzá a fehér muszlin, krepp, grenadin stb. Kerek kivágáshoz körgallért szabunk, a V-kivágáshoz pedig zsabószerű, két-három soros gal­lért. A szabásmintákon 1 kocka lOx 10 cm nagyságnak felel meg. Anyagszükséglet a kerek gal­lérhoz: 45x45 cm, a V-kivágás- hoz: 70x90 cm. A kiszabott gallér egyik olda­lát — a ruha kivágásának megfe­lelően — behúzzuk, a másik olda­lát finom, pici öltésekkel beszeg­jük, iletve hurkoljuk, s vigyázva, hogy pontosan a kivágáshoz iga­zodjék, varrjuk fel a gallért a ruhára. A házasság iskolája Ki legyen az „ú a háznál? Volt tanítványaim zöme most fiatalasszony. Szívesen találko­zom velük, érdeklődöm sorsuk, terveik felől. Velük fiatalodom ilyenkor. A minap Gabival álltam, meg egy kis tereferére. Egy ügyetlen kérdésemmel rosszul vizsgáztam a beszélgetés vezetésében. Azt kérdeztem ugyanis az egyéves, de még gyermektelen asszonykától: „No és ki az úr a házban nála­tok?” — Ilyen ma már nincs — fe­lelte Gabi. — Mindketten egyen­lő felek vagyunk. Pista is dolgo­zik, én is dolgozom, amit szer­zünk, azt közösen szerezzük. Megbeszélünk mindent és hol az én akaratom teljesül, hol az övé. Ez így nagyon szép és nagyon jó is lenne, ha mindenhol meg is valósulna ez a korszerű élet- szemlélet. Valóban úgy helyes: ne legyen egyik fél sem „úr” a házban, ne erőltesse rá a másikra az akara­tát, ne terrorizálja őt. Ne legyen alárendelt többé egy asszony sem. A legideálisabb, ha már az is­merkedés heteiben, hónapjaiban megvalósítjuk az 50—50 százalék elvét. Ebben az asszonyjelöltnek kell ügyesnek és következetesnek lennie, mert a legtöbb férfi veze­tésre, uralkodásra, az asszony el­nyomására törekszik, ha alázat­tal, megalkuvással, beletörődés­sel találkozik öntudatos maga­tartás helyett. A férj a gyermek, majd a gyermekek megérkezése után „esaládfő”-vé lép elő. Bármeny­nyire korszerű gondolkozásúak a házasfelek, olyanok, akik teljes mértékben tisztelték és tisztelik egymás akaratát, a gyermek sze­mében mégis az apa kerül majd az első helyre, ami nem jelenti azonban azt, hogy elnyomónak is kell lennie. Miért van ez így? A gyermek az apjától kapja a családi nevét, az apja foglalko­zása határozza meg a társadalmi státusát. Az apa keres többet. Látja a gyermek, hogy az apja erősebb (sokszor okosabb), ő fel tudja emelni azt a zsákot, amit az anyja alig tud megmozdítani. Legtöbb apa katona is volt, még a puska kezeléséhez is ért. Ez különösen a fiúk szemében je­lent nagy tekintélyt. Az iskolá­ban azt kívánják a tanárok, hogy az édesapa írja alá a bizonyít­ványt, az intőt, róvót, dicsérőt. Ezek az apróságok, amelyek részben az „erősebb nem” jelle­géből erednek, olyan képpé áll­nak össze, amelytől az apa lesz és marad a család feje. Ez nem jelenti azt, hogy sok elváltán élő, vagy özvegyen maradt anya nem birkózik meg derekasan a csa­ládfői feladatokkal és neveli ügyesen kamaszkorú gyermekeit is. Visszatérve az apa, mint csa­ládfő szerepére, ez nem zárja ki azt, hogy az egyenjogúságot, a feleség akaratát, véleményét tiszteletben tartsa. Nem helyes, ha az édesanya az apát, mint valami „mumus”-t szerepelteti a fegyelmezésben. A „No, várj csak! Majd megmond* lak apádnak este!” — valóban idejétmúlt fegyelmezés és nagyon helytelen. Legyen az apa és anya egyenlő mértékben szigorú. Ne forduljon elő az, hogy az apa büntetése után az anyától simo- gatást, becézést, vigasztalást kap a gyermek, mert ebből ő megér­zi: a szülei nincsenek egy véle­ményen és így mindig talál majd kibúvót. A fele-fele elvéhez hozzátarto­zik az is, hogy a szülők a gyer­mek neveléséből egyenlő mérték­ben és azonos elvek, normák alapján vegyék ki a részüket. A nők, feleségek, anyák mun­kába állásával, a nők egyenjogú­ságának megvalósításával erősén megváltozott a férfi szerepe a családban. Ma már természetes, hogy segít a házi munkában, porszívóz, kezeli a mosógépet, munkából hazajövet bevásárol, s ha úgy adódik, bölcsődébe viszi, óvodából hozza a gyermekeit. Akiknek a körében így is család­fő marad, de — reméljük — nem ő lesz az úr a házban, mert ilyen ma már valóban nincs és ne is legyen egy családban sem. Dr. Gergely Károlyné Frizuradivat Aszimetrikus formára tervezett Üjra hódít a harmincas évek divatja, a „stewardes-kalap”. Utolsó igazítások helyében. a szépség mű­Választék nélkül, modern . ... és rövid választékkal készí­tett klasszikus frizura. Házi készlet: varrókosár Minden háztartásban szükség van készletekre: a kamrában (kamraszekrényben) liszt, burgo­nya, porított, dobozos és üveges konzerv tárolására, másfelől olyanra, amelyre hirtelen egész­ségi panaszok fellépésénél, ruha- neműeknél szükségessé váló „el­sősegélynél” van szükség. Mind­ezek a készletek akkor haszno­sak, ha kéznél vannak, s mindig minden megtalálható bennük, amire éppen szükség van. Mivel legtöbbször gyorsan nyúlunk hozzájuk, egykönnyen rendetlen­né válnak. Használatukat meg­könnyíti, ha tárolásuknak, tarta­lékolásuknak valamilyen rendje van. (Nem vigasz és nem ment­ség, hogy ismerősnél-barátnál is fonalhalomból halásszák elő a gombvarró cérnát, ha segítségre szorulunk.) Készen vett ruhához foltnak való és tartalékgomb jár. Az otthon készítettnek, varratottnak van anyagmaradéka, és az óva­tosság azt diktálja, hogy a szük­ségesnél eggyel-kettővel több gombot szerezzünk be hozzá. Ré­gi ruhák sorakoznak a szekrény­ben eladásra, elajándékozásra várva, esetleg szétfejtve átszabás­ra készen. És ott függenek az övék. Némelyikről már azt sem tudjuk, milyen ruhához tarto­zott . .. Időről időre rendet csinálni, se­lejtezni kell. Azokat a gyógyszereket, ame­lyeknek rendeltetésére már nem emlékszünk, ki kell dobni. Még­pedig oly módon, hogy szemét­ből se kerülhessen senki kezébe, még állat se ehesse meg! A ron­gyok közül szemétbe való, ami molyos lett. A többiről pedig dönteni kell, melyik alkalmas rá, hogy új életet kezdjen és milyen formában: szoknya lesz-e belőle vagy valamilyen gyerekruhada­rab, esetleg sál, sapka, párnahu­zat, vagy rongybaba, párna vagy játék tölteléke (apróra vágva). Hasonlóan kell dönteni a gom­bokról is, gondosan külön válo­gatva az inggombokat, amelyek­ből tapasztalat szerint soha sincs elég, s cérnára fűzve az egy csa­ládhoz tartozókat, hogy mindjárt kéznél legyenek, ha méretük, mennyiségük, formájuk és szí­nük megfelel a célnak. Ami nekünk nem kell, annak keresünk gazdát, mert ami a mi otthonunkban szemét, másutt hasznos nyersanyag lehet. Bizo­nyító példa rá ismerősöm, aki ad­dig kerülgetett, rakosgatott egy nagy halom bőrhulladékot, amíg egy reggel le nem tette a kapu elé, a kukásedény közvetlen kö­zelébe. Félóra múlva már nem volt ott. Aki megtalálta, hasznos nyersanyagra lelt. S ha már ő sem tud mit kezdeni vele, talán eszébe jut, hogyan szerezte. Nem dobja a szemétbe, hanem a ta­pasztalt módon ajándékozza to­vább. Hogy mi dominál az új fri­zuradivatnál? Mindenekelőtt a hordhatóság, a könnyen ke­zelhetőség és a változatosság. A rövid haj híveinek a foko­zatosra való levágást ajánlják a szakemberek, mert ez a legnagyobb sláger. Még mindig nagyon köz­kedvelt a sassoon vágással ké­szített frizura. A félhosszú hajnál a lazán felrakott, a fejtetőn hullámos, alul eny­hén göndörödő változat a mó­di, míg a rövidnél az infra- lámpával szárított göndör sassoon a divat, amely a haj természetes formáját adja vissza, s kellemes külsőt köl­csönöz. Továbbra is javasolják a haj mesterei a dauert, de csak a mértéktartás szem előtt tartásával, mert a puha hul­lámokkal, lágy gyűrűkkel le­het a természetes hatást el­érni. A színeknél is a természe­tességre való törekvés a fő jellemző. Divatos a szőke, minden árnyalata, de a vörös is igen népszerű. Felvételeink a Nyíregyházi Fodrász Szövetkezetnél a na­pokban megrendezett megyei fodrász- és kozmetikai ver­senyen készültek. Az itt be­mutatott valamennyi modell az országos döntőbe jutott. (pauwlik—mikita) Fönözéssel szárított sassoon fri­zura.

Next

/
Oldalképek
Tartalom