Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-05 / 54. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. március 5. Örömünnep Rhodesiában. A választási eredmények közzététele után hatalmas tömeg gyűlt össze Salisburyban, hogy köszöntse a győztes Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió-Hazafias Front vezetőit. (Kelet-Magyarország telefotó) Napi külpolitikai kommentár Rhodesiái szenzáció I gaz, bár nem váratlan politikai szenzációt sugároztak világgá Salisbu- ryből a hírügynökségek: a rhodesiai választásokon Robert Mugabe pártja, a Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió Hazafias Front elsöprő győzelmet aratott. A színes bő- rűeknek fenntartott nyolcvan mandátumból (a fehér kisebbség húszat kap) ötvenhetet megszerzett és ez egyértelműen, mind matematikailag, mind politikailag vitathatatlan abszolút többséget jelent. A győzelem értékét növeli a választások történelmi értelemben is rendhagyó, különös előtörténete. Rhodesia brit gyarmat volt és a londoni forgatókönyv szerint a hatvanas évek közepén kellett volna elnyernie függetlenségét, választások nyomán. Az elenyésző kisebbségben lévő, de minden gazdasági-politikai kulcspozíciót birtokló fehértelepesek puccsal akadályozták meg ezt: kikiáltották az Angliától való „egyoldalú elszakadást” és bevezették a saját diktatúrájukat. A világ — és nem utolsósorban Afrika — azonban gyorsan változott. A portugál gyarmatbirodalom széthullásával a Dél-afrikai Köztársaságon kívül már csak Rhodesia maradt a fekete kontinens „fehér bástyája” és ezt a bástyát mind kivédhetetle- nebbül ostromolták az új idők hullámai. Nyugaton úgy döntöttek: megpróbálják „elkerülni a legrosszabbat” és ha már színes bőrűeknek kell átadni a hatalmat, legalább az általuk kijelölt emberek legyenek a bársonyszékek birtokosai. Jogilag a megoldás logikusnak tűnt: visszaállítani a brit gyarmati státust, Londonban gondosan előkészíteni, majd angol ellenőrzéssel lebonyolítani a választásokat — így csak nem lesz baj. A tizenegy hetes londoni konferencián mindent megtettek a fehértelepesek jelöltje, Muzorewa püspök győzelmének bebiztosítására (a katonai táborok helyének kijelölésétől az alkotmány megszövegezéséig erre igazán minden intézkedés megtörtént). Az eredmény mégis az általuk tervezettnek pontosan az ellenkezője lett: a szerintük „legradikálisabb” Mugabe-szárny diadalmaskodott. R hodesiában sok minden történhet még. A szomszédban állig fegyverben áll a dél-afrikai fajüldöző rezsim erős hadserege, London és a Nyugat reagálása Mugabe győzelmére kiszámíthatatlan, a nemrég még korlátlanul uralkodó Smith fehértelepeseitől nincs távol akár egy katonai puccs gondolata sem. De semmi nem változtathat azon az alapvető történelmi tényen, hogy az angolok által szervezett és lebonyolított választásokon éppen az a jelölt szerzett abszolút többséget, akit a legjobban szerettek volna kizárni nemcsak a kabinetből, hanem még a parlamentből is. Harmat Endre HEROINÜT o Az őserdő földje tíz vagy tizenkét évig megfelelő talajt nyújt a máktermeléshez; rizstermelésnél már két-há- rom év után kimerül a föld. Amikor az ópiumföld már nem elég termő, a hegyilakók odébb költöznek, leégetik az erdőt, hogy új területeket nyerjenek az új ültetvények számára. A kereskedők karavánokat küldenek hozzájuk a hegyekbe. Ott a helyszínen'rejtik el a kábítószert az aranyozott Buddha-szobrokba, és így viszik át a határon. A csempészek nem vállalnak rizikót: A thaiföldi törvény tiltja a szent szobrok felnyitását még heroinkeresés esetében is. Bár Délkelet-Azsiában az országról országra való csempészés szinte veszélytelen, a thaiföldi rendőrség borzalmas felfedezést tett: A gengszterek megvásárolják a nagyon szegény szülők csecsemőit, megölik őket, majd a kibelezett testet töltik meg heroinnal. A gyilkosság után tizenkét órán belül kell — eddig marad még a természetes bőrszín — átvinni az „alvó csecsemőt” a határon. A kábítószer-kereskedelem elleni harc sajnos ritkán vezet sikerre. Egyszer egy német turistát vettek őrizetbe, aki négy gramm heroint küldött a barátnőjének Stuttgartba, máskor utcai razziánál kaptak el egy csempészt, azután csempész-találkozóhelyet lepleztek le egy kocsmában. „Nem több ez, mint csepp a tengerben”, mondta rezignáltan egy magasrangú kormánytisztviselő Bangkokban, Thaiföld fővárosában. „A gyökerénél kellene elkapni a dolgot, és szétzúzni a nagy szindikátusokat. Még jobb lenne, ha meg tudnánk győzni a hegyilakókat, hogy ne termeljenek mákot többé. Azonban, ha a mi politikusaink becsületesek lennének, megmondanák: Ezt egyáltalán nem akarjuk.” A thaiföldi kormány, mely hivatalosan kompromisszum nélküli harcot folytat a kábítószer-kereskedelem, a kábíTELEX MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, a február 24-én 'tartott választások eredményeit méltatta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének " keddi ülésén. A tanácskozáson a választások eredményeiről Vaszilij Kuznyecov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, az elnökség elnökének első helyettese terjesztett elő jelentést. Az elnökség kötelezte az illetékes minisztériumokat, főhatóságokat, a képviselők és a bizottságok javaslatainak alapos megvizsgálásra és felhasználásra az ülésen több más időszerű kérdéssel is foglalkoztak, így például a közszükségleti cikkek termelésének megnövelésével, a helyi erőforrások ilyen célra történő jobb kihasználásával. Az elnökség a megvitatott kérdésekről megfelelő határozatokat hozott. (Folytatás az 1. oldalról) Ázajatollahok rendszere Az iszlám hosszú évszázadokon keresztül alig hallatott magáról. Most, 1400 évvel az alapító Mohamed halála után megtört a csend: az iszlám — különösen az iráni forradalom óta — a világ érdeklődésének előterébe került, hirtelen megújulása sokakat arra késztet, hogy e vallás történetével is megismerkedjenek. Az iszlámnak — a kereszténységgel ellentétben — nincs valamiféle vallási központja. Ezért már kezdettől fogva vita folyt a mohamedán világban, hogy ki a próféta igazi követője. A számos szekta közül két fő irányzat Ezek után az MSZMP XII. kongresszusa munkájához és Magyarország felszabadulása 35. évfordulójának megünnepléséhez kívánt sok sikert. Örömmel szólt arról, hogy a szovjet és a magyar nép közösen emlékezik meg Lenin születésének, valamint a hitleri fasizmus felett aratott győzelem évfordulójáról és a Varsói Szerződés megalakulásának jubileumáról. A szovjet nagykövet beszéde után Roska István külügyminiszter-helyettes mondott pohárköszöntőt. Fontos aktusnak mondta a főkonzulátus munkájának megkezdését és köszönetét fejezte ki azoknak, akik ennek létrehozásában segítették. Hangsúlyozta, hogy a főkonzulátus munkája újabb lehetőséget jelent a két nép közötti barátság elmélyítéséhez. Szólt arról, hogy felszabadulás utáni fejlődésünket a konzulátusi kerülethez tartozó megyék eredményei is méltóképpen reprezentálják. Végezetül köszöntötte a szovjet és magyar nép barátságát, pártjaink és azok vezetőinek 'jó kapcsolatát, az új főkonzulátus munkatársait és a jelenlévőket. A fogadás a résztvevők baráti beszélgetésével zárult. * A Szovjetunió főkonzulátusának ideiglenes címe: 4032 Debrecen, II. kerület Hajdú János utca 7. sz. Telefon: 10-883. A főkonzulátus közli, hogy a lakosság számára konzuli ügyekben a fenti címen hétfőn, szerdán és pénteken 10 és 13 óra között tart 'fogadást. tószer előállítás ellen, a valóságban politikailag abban érdekelt, hogy a három ország által határolt sarokban minden úgy menjen tovább, mint eddig. Bangkok már több, mint húsz éve tűri, hogy a magánhadsereggel rendelkező „ópiumkirályok” az áthatolhatatlan dzsungelben működjenek. Az egyetlen feltétel az, hogy nem fordulhatnak a thaiföldi kormány központi hatalma ellen. Még Kriangsak Choma- nan miniszterelnök is, aki 1977-ben bejelentette, hogy a kormánya nem fogja továbbra is eltűrni a hallgatólagos együttműködést a kábítószer-kereskedőkkel, meghátrált. Három órája kínlódik a nehéz japán terepjárókocsi felfelé a dzsungelösvényen. A hegyi törzsek falvai szétszórva fekszenek a dzsungelben. A kunyhók bejáratánál állati koponyák és száraz kukoricacsomók függenek, fétisek, melyek megóvnak a gonosz szellemektől. A nők súlyos ezüst ékszereket és madár toliakból, kagylókból és majomfogakból készült láncokat viseltek. Azután ismét összezárul a zöld dzsungel. Órákon keresztül nem látni mást, mint sűrű bambuszbozótot, vad emelkedett ki: a szunnita és a siita. Irán az egyetlen mohamedán ország, ahol' a siita államvallás. S míg a szunniták tanítása, az ulama inkább a vallási életre összpontosított, addig a siita papságnak mindig is komoly politikai szerepe volt Irán életében. S még egy különbség: míg a szunnita egyház tisztségviselőit, papjait mindenkor az állam fizette, addig a síiták kezdettől fogva önmagukat igazgatták. Ügy tűnik azonban, hogy az iszlám forradalom lényegében megszüntette az állam és egyház különválását. A siita papok funkciójuk és vallási képzettségük alapján különböző kategóriákba tartoznak. A legalsó kategóriát a mintegy 180 ezerre becsült mullahok, falusi papok és koránmagyarázók alkotják. Nincs magasabb teológiai képzettségük, de gyakran a falusi tanítók, bírók és községi vezetők tisztét is betöltik. A következő lépcsőfokot a prédikátorok alkotják. Iskolázottságuk és szónoki képességeik alapján a vallási rendezvényeken ők magyarázzák a szunnát, a próféta és első utódainak, a síiták által tisztelt Ali, Hasszán és Húszéin imámok tetteit és tanításait. Iránban mintegy 20 ezer mecset van. Minden nagyobb mecsetnek van egy előimádkozója. Azokat, akik közülük a pénteki vallási ünnepeken a prédikációt tartják, „imami dzsámi”-nak nevezik. Ez utóbbiak jelentik az alsó papság legmagasabb rangú képviselőit. Alapos teológiai képzettséggel kell rendelkeznie a hit és a vallás szakértőjének, a banáncserjéket, kék-sárga pillangókat. A motorzaj megzavarta az állatok nyugalmát, majmok ugrottak fel, papagájok röpültek föl izgatottan, a bozótból madár búgása hangzott fel. Mae Salong meglepetés — mintafalu a világ végén. A hosszú főutca tiszta, az üzletek tele vannak áruval; a férfiak Seiko karórát viseltek, még Coca-Cola is volt. A burmai határtól pár kilométer távolságban fekvő falu egy olyan hadsereg központja, melyet már 30 évvel ezelőtt „megsemmisítettek”. 1949-ben a nemzeti Kína főhadereje Mao győztes csapatai elől Tajvan szigetére menekült, de egyes csapatok Burmába és Thaiföldre mentek. Mivel ott nem kezelték őket menekültként, a hegyes dzsungelben maradtak, és azt az egyetlen mesterséget űzték, amelyhez értettek: a fegyverek használatát. A szigorúan szervezett csapatok minden jade-kereskedőtől és csempésztől útivámot szedtek, és hamarosan átvették az egész heroin-kereskedelmet. Következik: Ópiumkirály az Arany Háromszögben „hodzsat al-iszlam”-nak. A koránt, a vallási előírásokat és az iszlám törvényeit egyaránt szabadon magyarázhatja. Ez a joga őt „mudzsa- hid”-dá — a vallás megújító- jává teszi, aki a hívők szemében természetfölötti erővel rendelkezik. A mintegy 100 mudzsahid élén az ajatollahok állnak (Ajat Allah — Allah pecsétje). Az ajatollah elnevezést a század eleje óta használják a legmagasabb egyházi méltóság megjelölésére. Siita felfogás szerint az ajatollah az „isteni fény hordozója”, tekintélye megtámadhatatlan, tudása végtelen. E cím elnyeréséhez a jelöltnek öt ajatollah előtt kell szigorú vizsgát tennie. 1920 óta Iránban bevezették az „ajatollah al- Uzma” (Nagy ajatollah) kifejezést, a szunnita „nagysejk” mintájára. Egyidejűleg megalkották a „mardzsa-i taklid” — az „utánérzés forrása” főpapi rangot. A Nagy ajatollah cím elnyerésére nincsenek pontos előírások. 1961- ben bekövetkezett haláláig Mohamed Burudzsirdi töltötte be ezt a tisztet. Khomeini hosszú ideig egyike volt a hat „mardzsa-i taklid” ajatollah- nak, ma viszont ő a „Nagy ajatollah” Iránban. A hat elismert „mardzsa-i taklid”: az iraki Abd al-Ga- sem Khoi (a legidősebb: 85 éves), a teheráni Mohamed Hosszéin Khonsari és a négy qumi: Mohamed Reza Golpa- jegani, Mohamed Husszein Kohnsari, Sariat-Madari (a legfiatalabb: 76 éves) és Khomeini.- A hívők maguk választják meg, hogy melyik „mardzsa-i taklid”-ot követik. S -miután a siita vallás sokkal rugalmasabb az élet törvényeivel szemben, mint a szunnita, ez alkalmassá teszi a reformok és a demokratikus irányzatok befogadására. Az ajatollahok erejét nagyban növelik híveik adománya. Khomeini például állítólag 25 millió dollárt gyűjtött össze a sah elleni küzdelemre. Az egyház anyagi bázisát még a forradalom előtt a hívők évi 20—40 millió dolláros támogatása biztosította. Ez a gazdasági önállóság kezdettől fogva bizonyos szembenállást jelentett a mindenkori sah által képviselt világi hatalommal. Siita felfogás szerint minden vezető csupán átmeneti funkciót tölt be, míg az „elrejtőzött imám” vissza nem tér. Khomeini szerint azonban addig is a papság — kizárólag a papság — minősül a próféta földi'és szellemi örökösének. A papság szembenállását a sahhal erősítette szövetsége a bazárral: a két réteg érdeke megegyezett abban, hogy minél kevesebbet adózzék az uralkodónak. 1906-ban Irán alkotmányos monarchiává alakult: az egyház számára ez lehetővé tette, hogy a parlamentben képviseltesse magát, sőt arra is felhatalmazta, hogy a törvényeket vallási szempontból felülbírálja. A papságnak ezt a jogát azonban a későbbi uralkodók nem tartották tiszteletben. Irán vallási vezetői arra törekedtek, hogy az iszlám korábbi befolyását visszaállítsák. A követendő út tekintetében azonban megoszlottak a vélemények. Néhány ajatollah megelégedett a szabad választások követelésével, mások az egyház nagyobb befolyását biztosító 1906. évi alkotmány teljes végrehajtását követelték. Khomeini és követői radikális megoldásként a sah megdöntését és az iszlám köztársaság bevezetését tűzték ki célul. Khomeini száműzetése idején a kormányzat megkísérelte a mérsékelt Sariat-Ma- darit „Nagy ajatollahnak” elfogadtatni. Ez azonban nem járt sikerrel. Különösen az „iszlám ellenállásiban vezető szerepet játszó, azóta meggyilkolt Taleghani ajatollah állt szemben Sariat-Madari elismertetésével. Khomeini radikális célkitűzései egyre több követőre találtak a széles néprétegek körében is. Tanítása, hogy a szociális és nemzeti elnyomorodásnak az iszlámtól való eltávolodás az oka, a nép elismert politikai és vallási vezetőjévé emelte. A mai, a sah uralma alól felszabadult Iránban új probléma jelentkezik: az ajatollahok uralma végét vetett az egyházi és világi hatalom hagyományos kettősségének. Az egyház magára vállalta a teljes politikai felelősséget, s ezzel a korábbi vallási egyetértést politikai nézetkülönbségek veszélyeztetik. Sariat- Madari például bírálja Khomeini alkotmányát, amely korlátlan hatalmat biztosít a papságnak és ezen belül az egyház legfőbb vezetőjének (vagyis Khomeininek). Ez — szerinte — sérti a nép szuverenitását. Az ellenzéki ajatollah ezért újabb alkotmányo- zó testület összehívását sürgeti. Amennyiben a népet kérdezték meg először népszavazás formájában arról, hogy akarja-e az iszlám köztársaságot — érvel Sariat- Madari —, akkor ebben a kérdésben is a népnek kell döntenie. A vita még nem ért véget. Gáti István Teherániak Khomeinit éltetik. (Fotó: Weit Woche Magazin — KS)
