Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-01 / 51. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. március 1. Közlemény az MSZMP KB Kieséről Kriangszak Csamanand thaiföldi miniszterelnök bejelenti le­mondását a parlamentben. (Kelet-Magyarország telefotó.) Kriangszak Csamanand előrelátó volt: még mielőtt végképp leszavazták vol­na a parlamentben, beje­lentette lemondását. A thai­földi kormányfő kozmetiká­zott távozásának az volt az előzménye, hogy országszer­te napról napra nőtt az elé­gedetlenség a kabinet gazda­ságpolitikájával szemben. Az ellenzék ezt a helyzetet ki­használva kikényszerítette a parlament rendkívüli ülésé­nek összehívását, amelyen bonckés alá vették a tábor­nok-kormányfő gazdasági in­tézkedéseit és az ország egyéb szempontból sem rózsás hely­zetét. A bírálatok sortüzéből hétfőre valószínűsíthető bi­zalmatlansági indítványt —a bukást — a miniszterelnök azonban nem várta be: ön­ként távozott posztjáról. A 45 millió lakosú Thai­föld az utóbbi évek gazdasági eredményei ellenére ma is a világ legszegényebb államai közé tartozik. A hadsereg se­gítségével 1977 októberében hatalomra jutott Kriangszak Csamanand a külföldi tőke bevonásával, a délkelet­ázsiai ország kapitalista fej­lődésének meggyorsítását kí­vánta elérni. A kezdeti ered­mények után azonban Thai­föld politikai és gazdasági stabilitása megrendült: az infláció soha nem látott iramban felgyorsult, emel­kedtek a megélhetési költsé­gek stb. Az elégedetlenséget fokozta a tábornok-kormány­fő kemény belpolitikai vona­la, amellyel a baloldal szer­vezkedését szigorúan megtil­totta, a politikai pártok te­vékenységét korlátozta. Kriangszak Csamanand kormányzása idején Thaiföld ismét a nemzetközi érdeklő­dés előterébe került. Eleinte úgy tűnt, hogy külpolitikájá­val rugalmasan alkalmazko­dik az indokínai realitások­hoz. Ellátogatott Moszkvába, s Bangkokban fogadta Pham Van Dong vietnami minisz­terelnököt. Ma viszont éppen ellenkező előjelű megnyilvá­nulásoknak lehetünk tanúi: a Pol Pot-rezsim tavaly januá­ri bukásától kezdve támogat­ja az újjászülető Kambod­zsára támadó bandákat. Kri­angszak Csamanandnak nem elhanyagolható szerepe volt abban, hogy felerősödhet­tek azok az amerikai— japán—kínai törekvések, amelyet a délkelet-ázsiai nemzetek szövetségét, az ASEAN-t katonai tömbbé kí­vánják átalakítani — Viet­nam, Laosz és Kambodzsa ellenében. Erre utal, hogy az utóbbi időben ismét megnö­vekedtek az amerikai fegy­verszállítások Thaiföldre. Várható-e változás a dél­kelet-ázsiai ország külpoliti­kájában Kriangszak Csama­nand távoztával? Ma még nem tudni. Az mindenesetre tény, hogy a leköszönt tábor­nok-kormányfő kezdeti kül­politikai törekvései hozzájá­rultak Indokína feszült lég­körének enyhítéséhez, az utóbbi egy esztendőben meg­tett lépései viszont hátráltat­ták azt. (Folytatás az 1. oldalról) dések megtárgyalása lenne. Ilyen értekezlet mielőbbi lét­rejöttét a helyzet sürgeti. Továbbra is előmozdítjuk a helsinki záróokmány ajánlá­sainak a megvalósítását, a madridi tanácskozás előkészí­tését. A Magyar Népköztársaság továbbra is arra törekszik, hogy a bélügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök alapján fejlődjenek kétoldalú kapcsolatai a tőkés- országokkal. Azért tevékeny­kedik, hogy a politikai, a gaz­dasági, a tudományos-műsza­ki és a kulturális kapcsola­tokban elért eredmények megőrzésével és fejlesztésé­vel is hozzájáruljon a népék közötti bizalom és megértés erősítéséhez. Hazánk, a Magyar Népköz­társaság a jövőben is meg­tesz mindent, ami tőle telik azért, hogy Európa, a világ népei tovább haladhassanak előre az enyhülés, a béke, a felemelkedés útján. A Központi Bizottság átte­kintette a párt XII. kongresz- szusának előkészítését és megállapította, hogy az a szervezeti szabályzatnak meg­felelően, rendben halad. A párt 24 ezer alapszerve­zetében megtartották a be­számoló és vezetőségválasztó taggyűléseket. Eredményesen zajlottak le az üzemi, az in­tézményi, a községi, a városi, a budaipesti kerületi, a járási és járási jogú, valamint a vá­rosi-járási pártértekezletek. A párt szervezetei felelősség- teljesen adtak 'számot az öt­éves munkáról, s tárgyalták meg a kongresszusi, irányel­veket. A társadalmi és tömeg­szervezetek vezető testületéi is széles körűen megvitatták a Központi Bizottság irányel­veit. Mind a pártban, mind a társadalmi és tömegszerveze­tekben aktív és érdemi vita folyt; az eredmények szám­bavétele mellett nyíltan szól­tak a hibákról, a társadal­munkat foglalkoztató gon­dokról, problémákról is. Sok hasznos észrevétel és kiegé­szítő javaslat érkezett a Köz­ponti Bizottsághoz. Az irány­elvekről folytatott vitában is megnyilvánult pártunk esz­mei, politikai egysége. A megnyilatkozásokban kifeje­zésre jutott népünk alapvető egyetértése a szocialista cé­lokban és tettrekészsége a fel­adatok megoldásában. Ez jól tükröződik'a XII. kongresszus­nak és hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére indított országos munkaver- seny-mozgalomban is, amely új lendületet kapott a Vörös Csillag Gépgyár Sziklai Sán­dor Szocialista Brigádjának Kongresszusi műszakok szer­vezésére tett kezdeményezé­sével. A Központi Bizottság meg­vitatta és elfogadta .a XII. kongresszus elé terjesztendő beszámolójának és határozati javaslatának a tervezetét. A Központi Bizottság meg­tárgyalta a kongresszusi fel-, készülés további tennivalóit. Az alábbiak szerint véglege­sítette az 1980. március 24-én összeülő kongresszus napi­rendjére vonatkozó javasla­tát: 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámo­lója a XI. kongresszus határozatainak végre­hajtásáról, a párt fela­datairól. Előadó: Kádár János elvtárs. 2. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának beszámolója. Előadó: Brutyó János elvtárs. 3. A fellebbviteli bizottság jelentése. Előadó: A fellebbviteli bizottság elnöke. 4. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak meg­választása. SHI III sala A Központi Bizottság meg­hallgatta és tudomásul vette a tájékoztatást a VI. ötéves népgazdasági terv előkészítési munkálatairól. (MTI) Konczek lizsef tudomáiyos-fantasztikus elbeszélése 9. — De mi ez a zörej ? — kér­dezte a Fiú. Az Equus parancsnokának szavaitól még mindig kábul­tak voltak egy kicsit. Hallgattak. — Mintha a terger csap­kodná a partot... — Vagy egy gőzhajó dohog­na ... — Gőzhajó? Mi az? —' Te is tanultad — né­zett a Helyettes szigorúan a Fiúra. — Szép ez a dörej — mondta a Fiú. — Szép? Az öreg elmoso­lyodott. A Helyettes csendet paran­csolt felemelt kezével. Üjra a parancsnok hangját hallották. — ... szétzilálva feküdt az információ. Harc közben meg­sérült az űrhajó. A Központ­nak küldendő információ fémládáit kellett felhasznál­nom a kijavításához. Termé­szetesen ehhez csak akkor foghattam hozzá, amikor már aludtak mind. Sorra kellett őket elejtenem. A lázas kuta­tás közben megfeledkeztem Za-arkairól. Za-arkai mindig elkószált, együtt sétált a törzsből való lánnyal, Ki-tor­ral. Amikor engem kizártak az űrhajóból, még nem titko- sitottam az összegyűjtött anyagot, de velem volt a zárkombinációt teremtő kulcs, a műszer. Kevés időm ma­radt. Benn idegesen, felin- dultan keresték az anyagot, tudtam nemsokára ráakad­nak, nekem pedig kevés időm maradt egy nehéz kulcs te­remtésére. Za-arkai és Ki-tor olyan csendben sétált egymás mel­lett, hogy tudtam, ez az ér­zés, amit ők élnek át, ez nem jellemző senkire az anyag után kutató legénység közt. A szerelmüket választot­tam elrejtési kulcsnak. Egé­szen pontosan nem mást, mint Ki-tor szívdobogását. Ez a zaj, ami a beszédem közben hallható, Ki-tor szív­dobogása. Mindent átvizsgáltak, fel­dúltak. Napokig elemezték az anyagot, de Za-arkai ak­kor már régen aludt. Ki-tor mellett a kunyhóban. A törzs varázslói mágikus varázsla­tokkal akarták visszatéríteni az életbe, de nem sikerülhe­tett. Egyedül Za-akari tud­ta volna megfejteni az infor­mációt. Az elrejtés technikai részletei is érdekelnek ben­neteket, tudom. Nos, az em­ber két biohullámáról már az elemi iskolában tanulta­tok. Régi tankönyvek alfa és béta hullámnak nevezi eze­ket. Mi úgy nevezzük, hogy a piros és a kék sáv. A piros sáv a pozitív, a kék a negatív érzelmeké, s azt is tudjátok, hogy egyedül a mi civilizá­ciónk tudta megoldani az érzések pontos leolvasását. Műszerekkel kimutatni az érzelmi helyzeteket már a ré­gi öreg civilizáció is tudta. Ám, azt, hogy milyen tarta­lom felel meg a műszeresen, tehát formálisan észlelt érzés­nek, sohasem. Mi tudjuk. Azzal, hogy Za-arkait elal­tattam, megakadályoztam, hogy rajta kívül más megfejt­se az információt. Hiszen Za- arkai volt a legszerelmesebb. Za-arkai és Ki-tor éber álla­potban mért szívdobogása olyan, hogy ez a sajátossága megvan minden szerelmes­pár szívdobogásában. Ezért: üdvözlet a szerelemnek, üd­vözlet azoknak, akik szere­lemmel jöttek a Földre. Washingtoni levelünk A manipuláció j hatalma ,,v" i I ___ i mikor arra a kérdésre keresünk választ, hogy egy oly racionális gondolkodású nép, mint az amerikai, miként manipulálható ennyire a háborús hangulat- keltéssel, akkor nem elégedhetünk meg a sztereotip európai válasszal az amerikaiak hiszékenységéről, hagyományos tájékozatlanságáról. Nem gondolom, hogy mi, európaiak, a java részt 800—1000 éves nemzeti történelmünk magasla­táról jogosan tekinthetnénk „fel nem nőtt’ nemzetnek a 200 éves Egyesült Államokat. Igaz, talán mi többet olvasunk, nagyobb értékű színházi, zenei életet élünk, mint az ameri­kai tömegek, Európa mégis már kétszer bizonyult a törté­nelemben — nem is olyan régen — védtelennek a háborús . manipulációval szemben. S talán éppen ezért, ma Európa mindkét fele — más és más nézőpontból ugyan, de — ha- ■ somló nyugtalansággal és bizonyos értetlenséggel tekint ar- j ra, ami Amerikában történik. Az idei elnöki üzenet „az Unió helyzetéről” olyan be- j nyomást kelt, mintha az Egyesült Államok kész lenne koc­káztatni egy „korlátozott háborút”, hogy biztosan rátehesse a kezét a Közel- és Közép-Kelet olajkincseire. S ehhez — 5 legalábbis egyelőre — támogatást kap az állampolgárok többségétől, akik egyáltalán inem látszanak felfogni, milyen veszélyeket rejt magában mindenekelőtt a szovjet—ameri­kai kapcsolatok folyamatos rombolása. Bármennyire képte- ; lenségnek hangzik, de így van: az amerikaiak nagy hánya­da elhiszi politikusainak, hogy a Szovjetunió közvetlenül fenyegeti a nyugati világ olaj ellátását, gazdaságát, fenn­maradását, vagyis azokat a bizonyos „életbevágó érdeke­ket”. Kétségtelen, hogy az amerikai közgondolkodásba job- j ban sikerült a polgári rendszernek beépítenie és a „hazafi- / Sággal” azonosítani a kommunistaellenességet, a szovjetéi- i lenességet, mint bármely más tőkés országban. De ez még : i nem magyarázat arra, hogy az a közvélemény, amely a nyáron többségében támogatta a SALT—2-t, decemberben j miért vette szó nélkül tudomásul: az elnök átmenetileg be- I ; fagyasztja ennek a rendkívüli jelentőségű nemzetközi 1 ; egyezménynek a ratifikálási folyamatát. A legkézenfekvőbb természetesen „a” sajtótól, „a” te- : levíziótól, „a” rádiótól számon kérni a közvélemény tuda­tos, raffináít megdolgozását. Kézenfekvő, de ez csak fél vá- f J I lasz a kérdésünkre. A minap az ország egyik legjobb pub- I licistája, David Broader azon kesergett egy tv-műsorban, j hogy nem csak a sajtó és nem is mindig a sajtó felelős a közvélemény manipulálásáért: a sajtót is manipulálják. Sajnos Broader panasza általában jgaz. Hiszen a lap, ; vagy a hirdetésből élő televízió itt AmerTkáBan íőkés''\fáT-"j lalkozás. Van újságíró, akit az ebből következő torz tájé­koztatás elszomorít, van, aki fel sem fogja, csak csinálja, „hiszen ezért kap fizetést”, s van, aki tudatosan ferdít, j túllicitál, liheg, aki „be akar vágódni”. Hogy kinél? A tu- j lajdonosoknál — akiké a lap, a tv-hálózat, az ország. Va- : gyis elsődlegesen azoknál, akik „megcsinálták” az esemé- I nyékét: az Amerikát vezető politikusoknál. Ügy tűnhet, mintha ennek a mechanizmusnak a fel­pörgetésével az amerikai politikában végbement valamilyen fordulatot „adtak volna el” nagy sietve a közvéleménynek. Pedig, ha az előzményekre visszatekintünk, tulajdonképpen nem találunk igazi fordulatot. A mai helyzetet — ahogy ; Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB egyik vezető külpolitikai - személyisége a Newsweekben írja — „az utolsó néhány év alatt hozták létre”. S valóban: azok, akik az események f mélyebb logikáját követték, azt mondják: az lett volna a 5 csoda, ha a SALT ratifikálása nem ütközik súlyos akadá- ! lyokba. Hiszen attól kezdve, hogy Carter az egyezményt j aláírta, az egyik fegyverkezési programot a másik után ter­jesztette a törvényhozás elé. S hogy ezeket jóváhagyják, egyik válság követte a. másikat: szeptemberben Kubáról, ■ majd Észak-Jemenről harsogtak. Azután a vietnami és j ; kambodzsai menekültügyet kötötték össze Amerika esetle- i ges thaiföldi katonai elkötelezettségével. Ezt követte a sah i befogadása és nyomaiban a túszválság, vele pedig a fényé- ■ j getés: „Amerikaiak, nem lesz olajotok!” S végül az afgán , kérdés, amelynek ürügyén be akarnak vonulni a Közel- és ■ Közép-Keletre. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha nincs afgánügy, lett vol- 1 na más ürügy. A katonai fejlesztési programokat sorra el- I fogadták, a SALT-ot pedig már akkor félretették, amikor j • Afganisztánról még szó sem volt. Carter már az iráni ügy- i ben belebújt az „erős”, sőt katonás elnök, a „főparancsnok” j egyenruhájába, körülötte úgy alakították a dolgokat, hogy | közben a kétszámjegyű és állandósuló inflációról, a közelgő j recesszióról, a hét-nyolc milliós munkanélküliségről többé ne essék szó. I i hogy miért mindez? Nos, az a Carter, aki még két i k^l hónappal ezelőtt 1:2 arányban a liberálisabb vetély- | •ív.;..d társ mögé szorult, vajon a „nemzetközi helyzetre” való átnyergelés nélkül hogyan előzhette volna meg Kenne- dyt 2:1 arányban, hogyan fordíthatta volna meg másképp a választási harc tendenciáját? Íme, ilyen erősek azok a rá­hatások, amelyek az átlagamerikait ebben a játékban érik. Először elvették az üzemanyagát, majd megfenyegették, hogy „jönnek a szovjetek”, már itt vannak Kubában. Az iráni fordulat idején telesírták a választók fülét Amerika gyengeségéről, kiszolgáltatottságáról a Közel- és Közép-Ke­leten:, s ebbe a teherámi túszdráma is jól besegített. Végül pedig megígérték, hogy mindent rendbehoznak, az elnök felveszi a vaskesztyűt, megfékezi a bajok mögött álló kommunistákat, a Pentagon röpködő szuperhadosztá- lyoikat hoz létre, Amerika telerakja nukleáris bombákkal Európát, gondoskodik a közel-keleti olaj védelméről (mint­ha a tulajdona lenne) és megleckézteti Iránt, ha kell, a Szovjetuniót is, mert Amerika megint rettenthetetlen és egységben sorakozik fel. Itt tartanak ma és nem lehet tudni, mit tartogatnak még őszig, a tényleges választásokig a világ számára. Washington, 1980 március. rSicaluí Jl. cj-iinán Napi külpolitikai kommentár A tábornok lemondása w a nMVvfrsFfltflg Szikszai Károly rajza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom