Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-04 / 53. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. március 4. Napi külpolitikai kommentár Trikolor az öböl felett E zekben a napokban hangzik fel majd sivatagi forróságban, bur- nuszos előkelőségek előtt a Marsaillaise és a meleg szél a "Francia Köztársaság trikolorját lengeti az Arab-öböl partjain. Giscard d’Estaing francia elnök olyan időpontban tesz körutat a Közel-Keleten, amikor az ilyen utazás a szokásosnál is nagyobb figyelmet kelt. A Közel- és a Közép-Kelet, tehát az a tágabb térség, ahol Carter amerikai elnök megfogalmazása szerint a világ olajtartálékainak jóval több mint a fele található, a korábbinál is lázasabb nyugati aktivitás színhelye az utóbbi időben. Gőzerővel épül az amerikai bázislánc, magas rangú katonák és politikusok járják a fővárosokat. Giscard előtt például Lord Carrington angol külügyminiszter tette meg csaknem ugyanezt az útvonalat. Ám a francia államfő utazása tartalmában, előjelében nem azonos az amerikai vagy az angol személyiségek hasonló kőrútjaival. Érdemes egy pillantást vetni az azonosságokra és a különbségekre. Az azonosság kézenfekvő. Párizs számára is rendkívül fontos a térség olaja: Szaúd-Arábia az első, az emirátusok pedig a negyedik helyen vannak Franciaország olajszállítói között. Azonosság az is, hogy Franciaország az olajért részben iparának — nem utolsósorban hadiiparának! — termékeivel fizet — ezekben az államokban. A francia és az angol—amerikai motívumok közötti különbségek azonban legalább olyan fontosak, mint az azonosságok vagy hasonlóságok. A párizsi politika „globális különállása” ezzel a térséggel kapcsolatban is megnyilvánul. Giscard személyében olyan nyugati nagyhatalom államfője látogat az arab világba, amely sosem titkolta fenntartásait az amerikai ihletésű és London által is lelkesen helyeselt egyiptomi—izraeli különalkuval kapcsolatban. Ez a magatartás jól kamatozhat Párizsnak a kétoldalú kapcsolatokban, sőt jótékonyan hathat tágabb értelemben is. Ez a megállapítás nemcsak ebben a vonatkozásban igaz. Mivel Giscard véleménye az enyhülés lehetőségeiről alaposan eltér a brit vagy az amerikai koncepciótól, tárgyalássorozata a földkerekség egyik legzakla- tottabb térségében mérséklőén hathat szélesebb távlatokban is. V égül, de nem utolsósorban csaknem biztosra vehető, hogy lesz ennek az utazásnak egy politikailag érdekes „mellékterméke” is: sokasodnak a jelek, hogy Párizs és a PFSZ között — részben kuvaiti közvetítéssel — megélénkülhetnek a kapcsolatok. Giscard elnök elutazása előtt kijelentette: „elvben” nincs akadálya annak sem, hogy Jasszer Arafat Franciaországba látogasson. Harmat Endre afganisztáni jelentés A Bakhtar afgán hírügynökség nyilvánosságra hozta az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság biztonsági szerveinek közleményét. Eszerint: Az afgán főváros nyugodt és békés életének biztosítása érdekében a biztonsági szervek kivizsgálják a közelmúltban elkövetett felforgató cselekményeket. Babrak Karmai, az Afganisztáni Egységes Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkára megbízta a biztonsági szerveket, hogy hozzanak létre bizottságot, amely alaposan kivizsgálja a legutóbbi összeesküvés meghiúsításakor letartóztatott személyek által elkövetett tetteket. Mindazok, akik a biztonság és a forradalom vívmányai ellen bűntettet követtek el, továbbá, akikről olyan bizonyító dokumentumok állnak rendelkezésre, amelyek szerint vétkesek, vagy kapcsolatban álltak a reakciós körökkel, a felforgató és kémszervekkel, — hangoztatja a közlemény — a hatályos törvények értelmében a forradalmi bíróság előtt felelnek tetteikért. Azok az állampolgárok viszont, akik ellen nincs elegendő terhelő bizonyíték, vagy akikről kiderült, hogy félrevezették őket, ügyük alapos és igazságos kivizsgálása után visszanyerik szabadságukat. Ennek megfelelően a letartóztatottak első csoportját már szabadlábra helyezték. HEROINÚT • Szép vadászatot ígért Su- wat Pirarak főhadnagy, szép vadászatot, azután órákon keresztül rótták a köreiket a dzsungel fölött, újra, meg újra lejjebb ereszkedtek helikopterükkel, mint a héja, mely zsákmányt keres, hogy a következő pillanatban lecsapjon a fa tetejére — és semmi: sehol egy teremtett lélek, sehol egy csempész, semmi anyag. Csak a végtelen trópusi felhőszakadás. Csak a zöld. Végül Pirarak főhadnagy felfedezte az ösvényt, egy keskeny, kanyargó tevecsapást, mely e istenhátamögöt- ti hely ezernyi dombjának egyikére vezetett. És az ösvényen a karavánt. Körülbelül húsz ember lehetett, hat vagy hét öszvérrel, amelyeket súlyosan megterheltek'. Pirarak felnyitotta a helikopter ajtaját. A pilóta majdnem függőlegesen engedte le- felészállni a gépet. A katonák megtöltötték fegyvereiket. Egy lövés dördült, azután még egy. Villámgyorsan hajtották be a csempészek az öszvéreiket a bozótba. Mire a mélyrepülésből ismét felszálltak, az ösvény üres volt. Pirarak káromkodott. „Gyerünk”, mondta, „landoljunk, de gyorsan!” A következő tisztáson lejjebb merészkedtek. A thaiföldi határőrség emberei déli irányban pásztázták végig a környéket mások a dzsungelbeli ösvény körül fésülték át a területet — nem látták már a karaván nyomát sem. De felfedeztek valami mást; egy pataknál, a dzsungel közepén észrevették a csempészek „heroingyárát”, egy pálmalevelekkel takart kunyhót, nagy, kerek kazánnal ellátva. Vegyszereket is találtak, melyek a nyers ópium heroinná történő előállításához szükségesek. Tíz kiló ragacsos, barna növényiéből egy kiló fehér heroin-„hó” lesz. Meleg, édeskés szag terjengett a levegőben. A kunyhó egyik sarkában fegyverek és széles karimájú A moszkvai választási bizottság vezetői ünnepélyesen átnyújtották Leonyid Brezsnye vnek, az SZKP főtitkárának a képviselői mandátumot. (Kel et-Magyarország telefotó) Salrador „Totális háború a néptömegek ellen íí Az Egyesült Államok beavatkozása Salvador bel- ügyeibe tovább fokozza a feszültséget a közép-amerikai országban — hangoztatja a népi forradalmi tömb (BPR) a baloldali salvadori tömegszervezet a Prensa Latina hírügynökséghez eljuttatott nyilatkozatában. A BPR ebben közli, hogy az elmúlt napokban amerikai tengerészgyalogos-különítmények érkeztek a salvadori La Unión kikötőjébe. Az Egyesült Államok — állapítja meg -ezzel kapcsolatban a nyilatkozat — semmibe veszi a salvadori nép önrendelkezését és szuverenitását. Washingtoni támogatással és izraeli részvétellel — folytatódik a nyilatkozat — Guatemala és Honduras területéről zsoldosok és megtorló akciók végrehajtásában nagy gyakorlattal, bíró „szakértők” hatoltak be Salvadorba, ugyanonnan nagy mennyiségű fegyvert juttatnak el az országba a rendőri alakulatok és szélsőjobboldali bandák számára. A BPR nyilatkozata hangsúlyozza, hogy a salvadori reakció „totális háborút” folytat a néptömegek ellen, napról napra fokozza az elnyomást és a terrort. A rendfenntartó erők a tömegek megfékezésére már napalmot is bevetettek. Sajtó jelentések szerint harckocsik, páncélos csapat- szállító járművek, és fegyveres katonákat szállító gépkocsik cirkálnak San Salvadorban és a többi nagyvárosban. A munkáskerületekben razziákat tartanak, lakosaik közül sokat letartóztatnak. Kivégzések Iránban Hétfőn reggel Iránban kivégezték a Forghan titkos terrorszervezet hét tagját — jelentette be az „iszlám forradalmi ügyészség”. A kivégzetteket azért ítélték halálra, mert bűnösnek találták őket több vallási vezető meggyilkolásában. A Forghan áldozatai között volt Mohammad Mofateh, síita főpap és ennek két testőre, valamint Mehdi Araghi, aki Khomeini bizalmasa volt, és Araghi fia. A szervezet merényletet kísérelt meg Haseni Rafszandzsani vallási vezető, az Iszlám Forradalmi Tanács tagja ellen is. kalapok feküdtek. A deszkafal mögött, szépen becsomagolva hét zsák volt, tele fehér porral. A katonák felgyújtották a kunyhót. A hét kilogramm heroin vele égett. Egy paraszt egyévi termése. Számára nem ért többet kétezer márkánál. Frankfurt utcáin kereken 4,5 millió márka lenne az értéke. A világ egyetlen üzlete sem hajt ekkora hasznot. Sok munka van vele, mire eljut a fogyasztókhoz. Először is Bangkokba viszik, majd onnan szállítják tovább, többnyire "a levegőben. A vizen való szállítás is sikeresnek mutatkozik. A Bengáli-öböl nemzetközi vizein állandóan készenáll a világ minden táján működő kábítószer szindikátus felfegyverzett „anyahajója”, hogy a kis csempészektől átvegye a forró árut. Az anyag, amely az „Arany Háromszögből” érkezik, ez a Laosz, Burma és Thaiföld közötti határvidék, elárasztja egész Nyugat-Európát. A Német Szövetségi Köztársaság az első számú heroinfelvevő. Már nem London vagy Amszterdam a legnagyobb „drog”-piac, hanem Frankfurt. Sehol nincs olyan sok kábítószer-élvező, sehol Meglehetősen tisztázatlan jellegű terrorszervezetre január elején csaptak le az iráni biztonsági szervek. Több tagja, így vezetője is jelenleg börtönben várja az ítéletet. A Bamdad című lap jelentette, hogy Mashad városban kivégeztek két kábítószercsempészt. Letartóztatásukkor 15 kilogram heroint koboztak el tőlük. Üj, háromtagú vezető tanácsot neveztek ki az iráni rádió és televízió élére — jelentette be vasárnap este Hasszán Habibi, az iszlám Forradalmi Tanács szóvivője. nem hal meg annyi ember az „arany lövéstől”, mint ott. Ennek az évnek az első tíz hónapjában, — mint a hamburgi Stern írja — 400 áldozatot szedett a heroin a Német Szövetségi Köztársaságban. A legkevésbé bűnös ebben Meo, Yao, Akha és Lisu hegyilakossága, az „Arany Háromszög” lakói. Ennek a 30 000 embernek a mák termelése generációk óta teljesen magától értetődő, — és ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy az életfenntartáshoz szükséges minimumot biztosítsák maguknak. Szeptemberben vetnek, és februárban aratnak. Addigra a mákvirágokból kemény magvak lesznek. Három élű késsel karcolják fel az asszonyok a zöld gumókat. A kifolyó tejes lét éjjelre a gumón hagyják, hogy megszáradjon. Reggel lekaparják a barnára színeződött nedűt, a nyers ópiumot, öregemberek, asszonyok, gyerekek szívják az édeskés mérget hosszú szárú pipákból, — de nagyon keveset használnak fel ők maguk. Következik: Arany Buddhák. Áz acélsztrájk háttere Thatcher asszony erőpróbája Az 1980-as év ismét a sztrájkmozgalmak fellendülésével köszöntött be Nagy- Britanniában: az új esztendő első munkanapján az állami acélipar mintegy 100 ezer dolgozója szüntette be a munkát, bérköveteléseik teljesítését követelve. Hosszú hetek óta hidegek a kohók az üzemekben, sztrájkőrségek akadályozzák meg — a vasutasok és a dokkmunkások segítségével —, hogy külföldről acélszállítmány vagy kokszolható szén érkezzen az országba. Egy iparág válsága A tavaly hatalomra jutott konzervatív vezetés mégsem az ellentétek áthidalására, hanem azok kiélezésére törekszik. Margaret Thatcher miniszterelnök többször hangsúlyozta: a kabinet nem szól bele az acélipar, az állami tulajdonú British Steel Corporation (BSC) — úgymond — „bérvitájába”, de elzárkózik az óriási veszteséggel termelő iparág további támogatásától. Tény, hogy a brit acélgyártás gazdasági mutatói kiábrándítóak: termelékenysége messze elmarad versenytársaiétól, technológiai lemaradása jelentős, a kereslet fokozatos csökkenése az elmúlt években pedig csak súlyosbította a problémákat. A BSC már 7,5 milliárd dollárral tartozik a kormánynak, naponkénti vesztesége pedig 2 millió körül jár/ Az acélipar problémáit mégsem lehet kizárólag gazdaságos- sági szemszögből nézni: 50— 60 ezer ember tervezett elbocsátása egy év alatt már belpolitikai krízissel fenyeget. Thatcher asszony a kormánytámogatás megvonását használja fegyverként. Azt akarja elérni, hogy az iparág a munkahelyek jelentős leépítésével, s egyben a munkaintenzitás nagyfokú növelésével szerezze vissza versenyképességét. Ezzel ugyanis csapást mérhet a szakszervezetekre is, amelyek „meg- rendszabályozása” már a Vas Lady választási ígéretei között előkelő helyen szerepelt. „Példát statuálni“ Az iparág válságát természetesen a szakszervezetek sem tagadják. Sőt — éles támadásai ellenére — az ellenzékbe szorult Munkáspárt sem javasolna más lépéseket, mint a korszerűsítést, a felesleges kapacitások leépítését. A hangsúly inkább a hogyanon van. Thatcher asz- szony merev szembenállása (még a szakszervezetek képviselőit sem volt hajlandó fogadni) azt jelzi, hogy a miniszterelnök első igazi erőpróbájának tekinti az acélsztrájkot. A tory kabinet „példát akar statuálni”. Bár a sorozatos alkudozások nyomán a beígért és a követelt béremelés aránya lassan találkozik egymással, a kor-r mány szándéka változatlan: jóval több dolgozót akarnak az utcára tenni, mint amilyen arányban a termelést csökkentenék. Ez a szándék beleillik a kíméletlen konzervatív gazdaságpolitikát folytató That- cher-kormány terveibe. Ugyanúgy, mint például a költségvetés szociális kiadásainak megnyirbálása, a hadikiadások növelése, számos állami vállalat magánkézbe adása, vagy a jövedelemadónak a magasabb keresetű réAz acélmunkások ereje — olvasható a transzparensen, amit az egyik sztrájkoló a kezében tart. (Fotó: AP— MTI—KS) tegek számára kedvező reformja. A toryk célja: a szabad piaci eszközök minden áron történő érvényesítése és a szakszervezetek törvény- szerű ellenállásának letörése új munkaügyi rendelkezések beterjesztésével. A tények azt mutatják, hogy ez az út járhatatlan. Thatcher asszony hivatalba lépése (1979 májusa) óta az infláció a duplájára ugrott, s 20 százalékhoz közelít, a munkanélküliek száma pedig az idén a becslések szerint elérheti a 2 milliót. A kezdetben .félyállrM .yjvett, ácélszírájk ráadásul Csak ronthat a helyzeten, hiszen a termeléskiesés továbbgyűrű- zése más iparágakba, így elsősorban a gépkocsi- és hajógyártásban rövidesen gondokat okozhat. Márpedig Anglia gazdasági teljesítménye már tavaly is 1—2 százalékkal csökkent. Mindez ösz- szességében a toryk népszerűségének gyors esését okozza. Egyre több tüntetésen hallható már a „Le Maggie- vel!” jelszó is. Elhibázott számítások? Az ellentétek kiélezése a szakszervezetekkel tehát veszélyes játék. 1974-ben például a bányászok munkabeszüntetése vezetett Heath konzervatív kormányának bukásához. A párhuzam számos politikai megfigyelőt elgondolkoztat: milyen körülmények között fejezhető be az acélsztrájk? Átterjednek-e más szakmákra is a bérharcok? Megkockáztat-e a miniszterelnök egy végsőkig vitt konfrontációt a szakszervezetekkel? Nem tudni. Egy dolog azonban bizonyos. Az, hogy még egy esetleges bérmegállapodás sem jelenti az iparág válságának megoldását, s a konzervatív kormány jelenlegi politikája elkerülhetetlenül a mostanihoz hasonló „erőpróbák” sorát hozza. Az ellenzék február végén tárgyalt bizalmatlansági indítványa a tory képviselők egyelőre kényelmes többsége miatt inkább csak jelképes fenyegetés. Thatcher asszony elhibázott kül- és belpolikai számításai miatt mégis kezd kétségessé válni, vajon ki- tölti-e a konzervatív kabinet az 1984-ig tartó hivatali idejét? A brit szakszervezeti főtanács május 14-re egynapos országos sztrájkra szólította fel a 12 milliós tagságot, alig egy héttel előtte pedig tiltakozó felvonulást rendez Londonban a konzervatív kormány politikája ellen. Szegő Gábor
