Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-29 / 75. szám

1980. március 29. 11 KELKT-MÁGYÁRORSZAG Emlékplakett a szakkörvezetőnek Tán a jaguárásítás is hall­ható lett volna a teremben, mikor Molnár Gábor, a jeles Dél-Amerika-kutató, világ­utazó író-vadász belépett. — Köszönjük a könyveiből szerzett sok szép élményt; helytállását. Köszönjük az emberi példát — üdvözölték a nyíregyházi Tanárképző Főiskola 2. sz. gyakorló isko­lája úttörői a napokban ná­luk járt írót. Gábor bácsi egy történet­tel válaszol: — Rengeteg gyerekkel ta­lálkoztam már. Közülük na­gyon sok fogta a kezem. (Mol­nár Gábor 24 éves korában, egy baleset következtében elvesztette szeme világát.) Nem mindig érdek nélkül ve­zettek. A savanyúcukrot az indián gyermekek is nagyon szeretik, s mindenki kapott tőlem egy-egy szemet. Utoljára maradt egy kis­fiú, akinek már nem jutott. Kifordítom a zsebeim és mu­tatom: sajnos elfogyott. A gyerek nagyon elszomorodott. Vigasztalásul • — más nem volt nálam — neki adtam a zsebkésem. Erre a többiek ke­seregtek, mindenki zsebkést szeretett volna. Míg a vetítőgépet összesze­relik, Gábor bácsi új törté­netbe kezd. Brazíliáról és in­diánokról, kajmán vadászat­ról és emberevő jaguárokról, uszonyaikon víz után „gya­logló” tüdős halakról: az ős­erdő csodáiról. Majd megkezdődik a vetí­tés. 108 színes dia, no meg Gábor bácsi lebilincselő elő­adása segítségével egy órára mi is utazókká válunk. Körülnézhetünk a híres Butantan Intézetben, ahol a kígyómarás elleni szérumot készítik. Találkozunk ana- kondákkal, kajmánokkal, ka­nalasgémekkel ... Csokorba szedhetjük a trópusi őserdők pompázó orchideáit..., de mint minden utazás, ez is vé­get ér. A gyerekek szűnni nem akaró tapsa közben Gábor bácsi könyveit, az Én kedves Amazóniám-at, a Jaguáror- szágban-t, és társaikat dedi­kálja. i Molnár Gábor könyveit szí­vesen olvassák a gyakorló iskolában is: volt dolga hát bőven. Csendes Csaba f Állatkerti kirándulás r I ii rr \ r es közgyűlés Danku István, a tornyos- pálcái iskola 6. osztályos ta­nulója, már többször beszá­molt a Gyermekpostának is­kolájuk madártani szakköré­nek munkájáról. Most egy különlegesen érdekes élmény­ről írt levelet. Egyik szakköri társával és a szakkör veze­tőjével, Agárdy Sándor ta­nárral Budapesten jártak, a Magyar Madarászatok Egye­sülete közgyűlésen. „Izgalom töltött el bennün­ket, hiszen a tornyospálcai madarászok közül még senki sem vehetett részt ilyen ran­gos eseményen. Agárdy ta­nár bácsit levélben értesítet­ték, hogy szakkörünket kép­viselve, ha tehetjük vegyünk részt a közgyűlésen. Mi per­sze örültünk az alkalomnak, és izgatottan mentünk a köz­gyűlés színhelyére, a buda­pesti állatkerbe, ahol a Bar­langmoziban tartották az ösz- szejövetelt. Dr. Jánosi Dénes elnöki beszédében érdekes és időszerű kérdésekkel foglal­kozott. Többek között el­mondta, hogy aggasztó ha­zánkban a madárpusztulás mértéke. Azt is megtudtuk, hogy 1980 a „gólya éve”. Fontos, hogy minél hatékonyabban és eredményesebben segítsünk gólyáinkon — minél inkább hozzá kell szoktatni ezeket a kedves madarakat az emberi környezethez. Ezután az egyesületben je­lesen tevékenykedő tagok em­lékplakettet, jutalmat kaptak. Nagy örömünkre a kitüntet­tek között volt a mi szakkör­vezetőnk is! A gyűlés után volt még időnk, hogy körül­nézzünk az állatkertben, ahol sok érdekes tapasztalat­tal gazdagodtunk. Ebéd, az­tán egy kis pesti séta után újra vonatra szálltunk. Út­közben sokszor elmondtuk: kár, hogy szakkörünkből csak hárman tudtunk részt venni ezen a nagyszerű ki­ruccanáson. Úttörőszemle Március 21-én rendezték meg a tudományos-technikai úttörőszem­lét Nyíregyházán. A fényképezőgép a természetkutató úttörők ver­sengéséről örökített meg néhány pillanatot. (Császár Csaba felv.) FELSZABADULÁSI VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENYT hirde­tett március 22-re a KISZ Fehérgyarmati városi-járási Bizottsága, és az úttörőelnökség. 19 úttörőcsapat 8 kisdobosa és 26 úttörője mu­tathatta be tudását. A zsűri nem rangsorolta a közreműködőket, de kiemelte (és könyvvel jutalmazta) a következőket: Kovács Gusztáv Cégénydányád, Szabó Elza Penyige, Talpas Margit Csaholc, a kisdo­bosok közül; Nyisztor Mariann Méhtelek, Szabó Edit, Almási Szil­via és Jócsák Emese Jánkmajtis, Vári Ilona Tiszabecs, Bodnár Ju­dit Penyige és Szilvási Csaba, illetve Széles László a Fehérgyarma­ti 1. sz. Általános Iskola tanulói, az úttörők közül. A bölcs varázsló TTJgyszer volt, hol nem fij volt, élt egyszer egy szultán. A szultán egy napon kikiáltókat küldött szét a városba. Aki megtalálja és elém hozza a varázslót, annak minden kívánságát teljesítem — adták hírül a kikáltók a szultán parancsát. Ki tudná a varázslót meg­találni? Élt a városban egy nagyon szegényember. Sok-sok gye­reke volt. Nehezen éltek meg, sokszor éhesen . feküdtek,rJe, Amikor a szegényember meg­hallotta, hogy mit hirdettek ki a kikiáltók, így szólt a felesé­géhez: — Nem élhetünk így to­vább. Én most elmegyek a szultánhoz, és azt mondom neki, hogy elhozom a varázs­lót. Negyvennapos határidőt kérek tőle, és annyi pénzt, amennyiből életetek végéig megélhettek. Azt se bánom, ha negyven nap múlva meg­ölet. Legalább benneteket megszabadítalak az éhhalál­tól. Az asszony nagyon szerette az urát. Sírt-rítt, könyörgött, hogy álljon el a szándékától, de mindhiába. A mi embe­rünk elment a szultánhoz. — Szultánom — mondta —, én megtalálom és elhozom neked a varázslót, csak negy­ven napot kérek rá, és annyi pénzt, amennyivel gyermeke­imet életük végéig megszaba­díthatom az éhhaláltól. A szultán kiadta a paran­csot az embereinek. A sze­gényember enni-innivalót vá­sárolt. Negyven napig ettek- ittak jóllakásig. A negyvenedik napon a szultán maga elé rendelte a szegényembert. — Megtaláltad? — kérdez­te. — Nem találtam, szul­tánom, felelte —, de az az igazság, hogy nem is keres­tem. Azért hazudtam neked, hogy az enyéimet megment­hessem az éhhaláltól. Megharagudott a szultán, összehívta a vezíreit. — Mif érdemel az az em­ber, aki becsapja a szultánt? — kérdezte az első vezírt. — Vágják negyven felé, és darabjait negyven mészár­székben akasszák ki a hús­tartó kampókra — válaszolta az első vezír. Ekkor megjelent egy gyer­mek, és így szólt: — Mindenki a maga mes­terségét folytatja... A szultán nem értette, hogy mit akar a gyermek. Odafor­dult a második vezírhez: — Mif érdemel az az em­ber, aki becsapja a szultánt? — Nyúzzák le a bőrét, és tömjék ki szalmával. — Mindenki a maga mes­terségét folytatja — szólt be­le újra a gyermek. — Mif érdemel az az em­ber, aki becsapja a szultánt? — kérdezte a szultán a har­madik vezírtől. — Szultánom, ez az ember az éhség miatt hazudott. Ha van benned egy kis ember­ség és könyörületesség, meg­kegyelmezel neki. — Mindenki a maga mes­terségét folytatja — mondta újra a gyermek. — Hát te ki vagy? Hogy kerültél ide? Egyre csak azt hajtogatod, hogy mindenki a• maga mesterségét folytatja. Mit akarsz ezzel mondani? — kérdezte tőle a szultán. — Az első vezír, mielőtt a vezíred lett, mészáros volt, azért akarta a mészárosmes­terségnek megfelelő bünte­tést kiszabni. A második ve­zír, mielőtt a vezíred lett vol­na, tímár volt. Ő a tímár­mesterségnek megfelelő bün­tetést szabott ki. A harmadik vezíred pedig béres volt, mi­előtt a te vezíred lett. Tudja, mi a szegénység, az éhezés, azért kérte, hogy kegyelmezz a szegényembernek, aki az éhség miatt hazudott. Ami engem illet én vagyok a va­rázsló. Nem azért jöttem, hogy teneked és a két első vezírednek, hanem hogy a harmadik vezírednek és en­nek a szegényembernek meg­jelenjek. Engedd őt szabadon, hiszen megtette azt, amit ígért: idehozott engem. A szultán és a két vezír csak ámult-bámult. A bölcs varázsló, aki tudta, hogy nem bánthatják már a szegényem­bert, szép csöndesen kisétált a szultáni szerájból. (Tasnádi Edit fordította) Molnár Gábor dedikál. (Gaál Béla felvétele) Oktondi bölcsességek Az már úgy van, hogy az isko­lások szerte a világon dolgozatot írnak és felelnek a táblánál. S persze, nem mindig írnak és mondanak bölcs dolgokat a ne­bulók, néha bizony összehorda­nak mindenféle badarságot. Lás­sunk belőlük néhányat: A Föld vonzását Newton fedez­te fel. A vonzóerő leginkább ősz­szel érzékelhető, amikor hullanak a levelek. Archimedes, a fürdőkádban ül­ve így kiáltott fel: „Heuréka!” — amikor megtalálta a szappanét. A tehén nem eszik sokat, de amit megeszik, azt kétszer is meg­rágja, így aztán elég neki. A macskának négy lába van: két első, ezekkel fut, és két hát­só, ezekkel fékez. A majom olyan állat, amelyik az összes állat közül legjobban hasonlít az emberre. Még gri- maszkodni is tud. A sün, a varangyosbéka és a fecske segít a kertészeknek meg enni a rovarokat. Nappal a Nap a Föld körül fo­rog, éjjel pedig — a Hold körül. A Holdon lehetséges az élet, mert ott van fény. A sivatag olyan vidék, ahol semmi sincs, csak kőolaj. A vitaminok olyan apró rova­rok, amelyek a salátán marad­nak, ha nem mossák meg jól. (Ford.: Antal Miklós) TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Leemelitek. 6. Tojás, németül. 7. Ibolyka. 8. Helyrag. 9. Töltés. 11. Világta­lan. 12. Visszahány ! ! ! 14. Atomerőmű épül itt. 16. Megfejtendő. 18. Olaszországi folyam. 20. Bagarol közepe! 21. Személyes névmás. 22. Három, oroszul. 24. Német ha­tározott névelő. 25. Nyíregyházába olvadl község. 27. Házi . . . (zsúr). 28. »Thomas . . . (nagy német realista író). 29. Névelővel, frissítő főzet. Függőleges: 1. öserdei folyondár. 2. Római 6. 3. Ilyen hal is van ! ! ! 4. Télisport. 5. Megfejten­dő. 6. Megfejtendő. 10. Vidék. 11. Létezik. 13. Forradás. 14. Bírósági ügy. 15. Megfej­tendő. 17. Karmol. 19. Szaglószerve. 21. Színültig. 23. Elektromos töltésű anyagi ré­szecske. 24. Vissza: képes. 26. Kén, nitro­gén vegyjele. 27. Helyrag. Megfejtendő: Arab államok (vízszintes 16., függőleges ^ 5., 6.. 15.). Megfejtéseket csak levelezőla­pon fogadunk el. A lapra írjátok rá: Törd a fejed! A beküldési határidő: április 3. Múlt heti megfejtés: Március 20-a A TA­VASZ ELSŐ NAPJA. Könyvjutalom: Bodnár Erika Mátészal­ka, Barzó Éva Nyíregyháza, Harangozó Mónika Mátészalka, Kovács Zoltán Nyír­telek, Jánvári Tibor Dögé, Lengyel Szilvia Géberjén, Mátrai Ferenc Tiszatelek, Iste­nes Mária Nyíregyháza, Juhász József Ke- mecse. László Gyöngyvér Anarcs, Kádár Imre Rétközberencs, Kiss Zoltán Nagy- cserkesz, Bácskái Zsuzsa Nagyhalász, Bunkóczi Csaba Kék, Barna Ildikó Búj. GYERMEKVILÁG Egy óra az őserdőben ■ 1 2 3 4 5 6 ■ L ■ 9 10 ■ 1 ■ r 12 13 ■ r 15 n 16 L ■ 18 1 ■ 21 22 23 ■ 1 ■ r 25 26 1 r 28 1 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom