Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-29 / 75. szám

6 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. március 29. „Totóztak" a bizalmiak A PEDAGÓGUSOK csak tanítanak, az építők csak épí­tenek ... De a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének megyei bi­zottságához sokféle üzem tar­tozik. Következésképpen a megyei bizottság igen széles­körű munkát végez. A bizal­miak oktatását például már­ciusban szervezte. Autószere­lő, kertész, vegytisztító, ké­ményseprő, női szabó és kő­műves is volt a bizalmiak kö­zött. Mert a szakszervezethez tartozik egyebek között a VAGÉP, a kertészeti és parképítő vállalat, a Patyolat, a kommunális és szolgáltató vállalat, a divatruházati vál­lalat és az összes tanácsi költ­ségvetési üzem. A nagyobb vállalatok bizalmijainak ok­tatását helyben szervezték meg, de a kisebb üzemek bi­zalmijai a területenként szer­vezett, ideiglenes „oktatási központban” tanulták a szak- szervezeti mozgalom időszerű tudnivalóit. Eredményes mun­kát végzett az említett okta­tási központ Nyíregyházán, Mátészalkán, Kisvárdán és Tiszalökön. Szellemi totó is szerepelt az oktatás program­jában. Volt ilyen kérdés: „Érvényes-e a bizalmi joga a nem szervezett dolgozókra?” A három válasz így hangzott: igen — 1, nem — 2, csak csoportos döntés esetén — x. Ebben az esetben az tippelt helyesen, aki az 1-et karikáz- ta be. Az oktatás napirendjén szerepelt a munkaverseny mozgalom és az újító moz­galom is. Általánosságban el­mondható, hogy a szocialista brigádok előbbre léptek a termelés segítésében. Egé- _ szén jó eredményeket lehet felmutatni a VAGÉP-nél, a divatruházati vállalatnál. De néhány helyen még gyermek­cipőben jár a brigádmozga- lom. A mándoki és a deme- cseri költségvetési üzemben még nem is alakítottak szo­cialista brigádot. Ami az újí­tásokat illeti: természetes, hogy ezen a téren a vasas üzem. a VAGÉP jeleskedik. De jó példája lehet az újító mozgalomnak egy költségve­tési üzem is. Nevezetesen a gávavencsellői. Tavaly a gávavencsellőiek hét újítási javaslattal rukkoltak ki, hat javaslatot elfogadtak és meg is valósítottak. AZ OKTATÁSON is kér­ték a bizalmiak segítségét a szakszervezeti mozgalom idő­szerű feladatainak megvaló­sításához. Nem csak a nagy üzemekben lehet látványos eredményt produkálni. Vala­mennyi bizalmi végezhet eredményes munkát — a ma­ga területén. N. L. Jelentős mennyiségű anyagot takarítanak meg az öt­letesen megválasztott szabásminta megrajzolásával a Nyír­ség Ruházati Szövetkezet szabászműhelyének dolgozói. Vigh Ferencné rajzoló-szabász az NSZK megrendelésre készülő nyári női ruhák idomrészeit szerkeszti. (Császár Csaba fel- ' vétele) HERBÁRlÁ-újdonságok Nyíregyházán Körömvirág tasakban Kelendő az életgyökér Közel ezer áruféleséggel múlt év szeptemberében nyi­tott a Herbária-részleg Nyír­egyházán a Búza téri vető­mag mintaboltban. — A kezdeti hónapban alig volt ötvenezer forint for­galmunk; Ahogy a vásárlók tájékozódtak és jobban híre ment a boltnak, azóta bonyo­lítjuk a Százezer forint fölöt­ti havi forgalmat. A megye minden tájáról jönnek hoz­zánk vásárolni — mondja Kirják József szakeladó. Nagy a kelendősége a tucat­nyi alapanyagból összeállított epegyógyteának. Gyomorfe­kély ellen tízféle fűből, virág­ból, levélből és gyökérből van készletünk. így kajható a ny- lontasakhan körömvirág, fe- keteniadálytő, fehérmályva- gyökér, fehérmályvalevél, ezerjófű, angelikagyökér, kál- mosgyökér és benedekfű is. De nem kevesebb a kereslet az ízületi fájdalmak elleni gyógyteakészítmény iránt sem, amely tizenhárom féle alapanyagból van összeállít­va. — Erősén növekvő a for­galma, főleg nők részéről, az elhízás elleni teakeveréknek. Havonta átlag elfogy ezer do­boz. Természetesen a tasakokon, dobozokon, üvegeken részle­tes használati utasítások van­nak. Egyetlen áruféleséget adnak orvosi receptre: a ve- seteát. Több, megyénkben is megtalálható természetes gyógyalapanyag ugyancsak megtalálható a készletek között: nyírfagyökér és levél, nyárfarügy, bodzavirág, szék­fű, csípős csalánlevél, tarack­gyökér, kutyabengekéreg. — Mindennapos dolog — mondja a szakeladó —, hogy szerelemösztönző szert kér­nek. Ilyen kívánságokat is kitudunk elégíteni. Mint ahogy a túlzott italfogyasz­tásról, dohányzásról leszokni akarók sem távoznak üres kézzel. Persze az utóbbi ké­szítmények csak kellő aka­raterő és állhatatosság mellett lehetnek eredményesek. Hajnövesztőért már nem tapossák egymást össze a vá­sárlók. Tekintve, hogy már számos helyen kielégíthetik vásárlási igényüket. Viszont van még egy kuriózum. A hosszú élet reményében so­kan veszik egy délkelet­ázsiai eredetű életgyökér ne­vű anyag kivonatát. (asztalos) Kohósalak az útépítéshez, társadami munka a buszváróhoz Falugyűlés után Mándokon Négy község — Mándok, Eperjeske, Tiszamogyorós és Benk — nyolcezeregyszáz la­kóját, közel hatszázan képvi­selték a nemrégen lezajlott falugyűléseken. Annak elle­nére, hogy a több mint negy­ven felszólaló egy egész sor, részben régi, de zömében új, közérdekű javaslatot tett, Bí­ró Gusztávné, a nagyközségi közös tanács elnöke és Gubá- nyi István, a vb titkára derű­látó: A közérdekű bejelenté­sek nem tartalmaznak indo­kolatlan követeléseket, álta­lában megmaradtak a realitás talaján. A legnagyobb problémát kétségtelenül az autóbusz je­lenti, nem csak Mándokon, hanem a társközségekben is. A legtöbb gond a több, mint ötezer-egyszáz lélekszámú Mándokon van. Például ami­óta megszűnt a gimnázium, a tanulók Kisvárdára járnak be, de nincsen kimondottan diákautóbusz. A reggeli autó­busz már ott megtelik, s így érinti Benket, Mezőladányt, Újkenézt, Tornyospálcát és Jékét. Sokat segítene, ha a mándokiakat egy autóbusz kiszállítaná az időpontban is jobban megfelelő, későbbi vo­nathoz a tuzséri állomásra. Sokan utaznak vasárnap is Kisvárdára kórházi látogatás­ra, de nincs autóbuszjárat. Pedig az autóbusz ott pi­hen ... Több autóbusz-megálló és váró kellene szinte valameny- nyi községben. Eperjeskén a hajnali gyorsvonathoz kértek autóbuszt, de már előre meg­mondták; néhány ember mi­att gazdaságtalan volna a be­állítása. A kéréseket termé­szetesen a Volán is vizsgálja, Autóbusz és váré Már épül az út... Társadalmi úton már ki is szálltak a helyszí­nen felmérni a lehetőségeket. A vasárnapi autóbuszjáratot valószínű hamarosan meg is oldják. Már a tavalyi falugyűlésen is felvetődött Tiszamogyoró- son a Béke utca megjavításá­nak szükségessége. Ezúttal a tsz elnöke bejelentette, hogy a község leghosszabb utcájá­nak problémája megoldódott; célcsoportos beruházással épül meg, hiszen az útfelújí­tásban a közös gazdaság is ér­dekelt. Mándokon a Petőfi és a Béke utca közötti üres telken gya­logátjárót építenek. Már csak a tereprendezés hiányzik. Az onnan lekerülő törmeléket az iskolába vezető út feltöltésé­re hasznosítják, amelyet a konyhai szállítás miatt kell megvalósítani. Végre megol­dódik a Rákóczi utca prob­lémája, ahova már hordják is a kohósalakot. Az ott lévő élelmiszerbolthoz bizony sok­szor a kenyereskocsi sem tu­dott bemenni. Megoldják az óvoda és környékének csapa­dékvíz-elvezetési gondját is. A mintegy egymillió forint értékű munkához a csöveket már le is szállították. A bel- vízrendezési keretből oldják meg Eperjeskén a Rákóczi utca vízelvezetését és az út megjavítását. A kéréssel együtt társa­dalmi munkát is felajánlottak Benken az autóbuszváró épí­téséhez. A tanács az anyagot már meg is rendelte hozzá. Tiszamogyoróson a KISZ- esek az ifjúsági vízitábor épí­téséhez ajánlottak fel két­száz munkaórát. Eperjeskén — ugyancsak a fiatalok — a sportöltöző vízellátását vál­lalták megoldani társadalmi munkával. A tervezett köztisztasági napok megrendezése mind a négy községben megértésre talált. A társadalmi munka ezúttal elsősorban a tavaszi nagytakarítással összefüggő munkákra irányul; vízelveze­tő árkok kitisztítása, a sze­mételtakarítás. A község tisztántartásáért érzett na­gyobb felelősségtudat még az úttörőrajokat is mozgósította Eperjeskén; vállalták, hogy a községben összeszedik és egy helyre hordják a szemetet, amelyet aztán a termelőszö­vetkezet elfuvaroztat. Kértek Mándokon gyer­mekszakrendelőt az épülő fogorvosi mellé. Sajnos erre nincs lehetőség. Benken az iskola vízellátása továbbra is napirenden marad, ugyan­úgy, mint a gázpalack-csere­telep ügye. Megoldást kell ke­resni Eperjeskén a fodrász­szolgáltatás megteremtésére — és ígv tovább. A felvetett gondok tovább élnek —. a tanácsházán. Tóth Árpád ÁLMODOK A fotós lábujjhegyen set­tenkedett a kiságyakig, ahol tizenhármán aludták a szigo­rúan kötelező délutáni álmot. A játékospolcról lesett a ba­ba és a mackó, pattogást pi­hent a labda. Vadonatúj még minden a leveleki bölcsődé­ben. a játékok, a bútorok, a falak, és új még az öröm is. A gondozók mutatják: — A tejkonyha is készen van, bár olyan kisgyerekünk nincs ... — Maradt még üres kis­ágyunk is, húsz gyereket tud­nánk fogadni, most a har­madik napon tizenhét kisgye­• rekünk van. Később harminc gyerekre számítunk. A bölcsőde falán akár táb­la is hirdethetné: Épült a la­kosság összefogásával, tár­sadalmi munkában. A községi közös tanács el­nöke: — Társadalmi munkában készült a terv, nőttek a falak. Szükségünk volt rá. hiszen egyre több családból dolgoz­nak ketten. Belevágtunk. Se­gített a termelőszövetkezet, segítettek a kisiparosok, jöt­tek segíteni az innen eljáró szakemberek, a társközségek­ben lakók, hiszen a bölcsőde „Jól van, A képen középen Birovecz Miklós. Március 21-én 1945-ös kommunistákat, s a Tanács- köztársaság veteránjait ünne­pelték az MSZMP fehérgyar­mati városi-járási bizottsá­gán. A köszöntöttek között ott volt Birovecz Miklós — a Rákóczi Halászati Tsz elnöke —, aki tolmácsként a felszaba­dító szovjet csapatokat segí­tette e térségben. — A MEZŐGÉP fehérgyar­mati gyáregysége helyén lé­vő Pap-tagban volt gazdasági cseléd édesapám. A 11 gyer­mek felnevelése nagy gon­dot jelentett a Husztról me­nekült, egykori első világhá­borús oroszországi hadifo­golynak. A becsületet, mások tiszteletét; a segíteniakarás örömét — no és az orosz nyelv ismeretét örökül kap­tuk tőle. Amikor 1944 októbe­rében (17 éves koromban) le­venteként „elhajtottak” ben­nünket, a matolcsi hídnál több társammal el tudtunk szökni, Nábrád felé a tölté­sen. Pár nap bujkálás után orosz felderítőkkel akadtunk össze, akik nagyon megörül­tek, amikor beszélgetni kezd­tünk. Az első napokban a hadtáposok munkáját segítet­tem Szatmár, Beregszász és Mátészalka körzetében. 1945 elején a mai vas-műszaki bolt helyén megalakítottuk a KMP fehérgyarmati szerve­zetét. Fiatalemberként sem felejtettem édesapám szavait, aki betegen feküdt otthon: „Mindig igazat fordítsál, se­gíts az embereken.” Az orosz parancsnokság tol­mácsaként az akkori falu és a járás panaszosait a mai szakközépiskola helyén fo­gadtuk. Éjjel-nappal itt vol­tam ezekben a hónapokban. Enni-inni kaptam, s a ma­gyar elöljáróságtól kellett volna fizetést kapnom. Ak­kor azonban sokkal több gond volt, mintsem ezzel tö­rődött volna valaki. Amikor egy év után megszűnt Fehér- gyarmaton a parancsnokság, még egy ideig bejártam Má­tészalkára úgy, hogy a Sza­mosnál „átszálltam”—csónak­ra, mert nem volt híd. Az orosz parancsnokság javasol­ta, hogy menjek tanulni Bu­dapestre, azonban otthoni gondjaink hazaszólítottak. Teltek az évek, igyekeztem munkámmal bizonyítani, hogy a párt számíthat rám. 1956-tól a halászati szövet­kezetnél vezetőhelyettesként, üzletvezetőként, illetve a szö­vetkezet elnökeként dolgo­zom. Közben befejeztem ál­talános iskolai tanulmányai­mat (felnőtt fejjel). Propa­gandistája vagyok az alap­szervnek évtizedek óta, mun­kámat több oklevéllel és pla­kettel ismerte el a Kossuth Könyvkiadó. Örömmel tapasztalom, hogy megváltozott életünk. „Azt becsüld meg, amit a két ke­zeddel kerestél meg”! — mondta gyakorta édesapám. Büszke vagyok arra, hogy a hozzám fordulókon mindig segítettem. No meg arra, hogy két és fél évtized alatt a je­lentéktelen kis szövetkezet­ből egyre nagyobb lett. Ha­lastavaink, kétmilliós üzlet­házunk jelzi a változást. Je­lentős részt vállalunk a város és környékének ellátásában. Jólesik a köszönet, a megbe­csülés mely a fiatalok és idő­sek részéről megnyilvánul munkánk, munkám iránt. — A felszabadulás napjai­ban gyakran hangzott el — Jól van Nyikoláj! Igazán ak­kor örülnék, ha ezek a mon­datok ma is időszerűek len­nének. Lejegyezte: Molnár Károly az övék is. A berendezéshez kaptunk segítséget a megyé­től, a megyei módszertani bölcsődétől. Amikor belefog­tunk úgy kellett szinte meg­álmodnunk mindent, de most már azt mondom, hogy iga­zunk volt. Jól vizsgázott a közösség. A fotós kollega lábujjhe­gyen settenkedett a csendes birodalomban, a tanács hi­vatalsegédei suttogva mesél­ték, hogy bizony volt, amikor megátkozták ezt az épületet: előfordult, hogy hat kőműves is megérkezett, ők pedig hat szakember keze alá segítet­tek. Most viszont be-benéz- nek, kérdezni, hogy nincs-e szükség valamire még? — Jólesik látni, hogy él a ház... A bölcsőde vezetőnője: — Azt hiszem, hogy ne­künk, akik itt dolgozunk minden nap adott valamilyen örömet még. És amikor majd 20—30 gyerekünk lesz, akkor a több munkával járhat a jóérzés: 20—30 család gond­ján segítünk... Leveleken a bölcsőde építé­séhez 350 ezer forint értékű anyagot használtak fel. A társadalmi munka értéke két és félmillió forintnál is több. (bartha)

Next

/
Oldalképek
Tartalom