Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-27 / 73. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. március 27. (Folytatás az 1. oldalról) Ügy hiszem, ahhoz nem férhet kétség — folytatta —, hogy a magyar műszaki értelmiség döntő része érti, magáénak vallja és végrehajtja a szocialista gazdasági építőmunka kis és nagy, de nehéz feladatait. A valóságban azonban ennél többről van szó: a feladatokat maga is alkotó módon alakítja, továbbfejleszti, új feladatokat fogalmaz meg, hogy szellemi erőforrásainkat minden területen jobban, gazdaságosabban, gyorsabban és szervezettebben hasznosíthassuk. Ezután Púja Frigyes külügyminiszter, a Külügyminisztérium küldötte szólalt fel. Az elmúlt években a nemzetközi helyzet úgy alakult, hogy a legerősebb tőkés országban nagyobb befolyást kezdett gyakorolni a külpolitikára a monopolkapitalista csoportosulásoknak az a része, amely ellensége az enyhülésnek, a biztonság megszilárdításának, a békés együttműködésnek. Ezek a körök a hidegháború valamilyen új változatát — egyesek talán a forró háborút — szeretnék rászabadítani a világra. A szélsőséges amerikai vezető köröket már régóta nyugtalanítja mindaz, ami a világban 1969—70 óta történt; új stratégiájuk megnyilvánul a Szovjetunió és más szocialista országok elleni nyugati hecckampányokban, a gazdasági embergós intézkedésekben, a moszkvai olimpiai játékok bojkottálására irányuló akciókban és más hasonló jelenségekben is. A NATO-országok — a már jóval korábban elhatározott — agresszív lépéseiket most Afganisztánnal magyarázzák, azt állítván, hogy a nemzetközi helyzetet a szovjet katonai kontingensek afganisztáni megjelenése élezte ki. Az imperializmus nagy lármája e kérdés körül a valóságban ürügy arra, hogy a szélsőséges imperialista körök a helyzetet élező mesterkedésekről eltereljék a' figyelmet. Az elmúlt öt évben a Magyar Népköztársaság külpolitikai fő irányvonala nem változott. Továbbra is alapvető feladatunk, hogy összehívásra kerüljön a katonai enyhülés és leszerelés ügyeivel foglalkozó politikai szintű tanácskozás, amelynek a javaslatát a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága budapesti és berlini ülésén dolgozták ki. Itt meg lehetne vitatni minden résztvevő ország leszerelést célzó javaslatait. Sajnáljuk, hogy a vezető NATO-ál- lamok részéről enyhén szólva nem mutatnak lelkesedést javaslatunk iránt. A másik, előttünk álló feladat a madridi találkozó eredményes megrendezése. A fejlődő országokkal épített kapcsolatokról szólva rámutatott: e munka fokozását már csak nagy számuk is indokolja, de az is, hogy egy részükre az imperialisták és mások minden eszközzel igyekeznek növelni befolyásukat, őszinte barátjuknak tüntetve fel magukat, megpróbálják szembeállítani őket a szocializmus, a haladás erőivel. Most már joggal mondhatjuk — hangsúlyozta a továbbiakban —, hogy kapcsolataink minden fejlett tőkés országgal rendezettek, egyesekkel pedig — mint például Ausztriával — továbbfejlődtek. Továbbra is szélesíteni akarjuk hazánk és a fejlett tőkés országok kapcsolatait a békés egymás mellett élés elve alapján. S hogy ez így legyen, természetesen nemcsak rajtunk, hanem tőkés partnereinken is múlik. A nemzetközi erőviszonyok változását a szocializmus, a haladás javára semmi sem tartóztathatja fel és fordíthatja vissza. De hogy előrehaladást érjünk el a béke és a biztonság megszilárdításában, az enyhülés elmélyítésében, határozott küzdelmet kell folytatni, s továbbra is visz- sza kell utasítani a szélsőséges imperialista körök — és a kínai vezetők — zavart keltő, békebontó kísérleteit. akkor lehet hatékony, ha nemcsak válaszol a kérdésekre, hanem meggyőz, cselekvésre késztet, küzdelemre vértez fel. Beszédének befejező részében a KISZ fejlődéséről és munkájáról szólva Maróthy László kiemelte: Ifjúsági szövetségünk fel- szabadulásunk 35. esztendejére elérte azt, amit olyan sokáig irigyelt a Lenini Kom- szomoltól: jószerivel minden ötven év alatti párttag már nálunk is dolgozott az ifjúsági mozgalomban. Megtisztelő a Központi Bizottság jelentése, miszerint a Kommunista Ifjúsági Szövetség betölti hivatását. Jelenleg minden harmadik magyar fiatal tagja a KISZ- nek, a pártba belépő minden száz főből tavaly ötvenhét KISZ-tag volt. Annak ellenére, hogy az elmúlt öt évben némiképp csökkent a fiatal népesség száma, a KISZ- tagság — a legcsekélyebb tag- felvételi kampány nélkül is — csaknem 60 ezer ifjúval gyarapodott. A KISZ-ben alapvető kötelesség, hogy tagságunk legjobb képessége szerint dolgozzon, tanuljon és vegyen részt a haza védelmében. Ennek természetesen követelményei vannak. Többek között a feladatokat meg kell tervezni, értékelni a végzett munkát, választani, a tagsági igazolványt cserélni. E körül vannak viták is — a legkülönfélébbek. Túlzottak a követelmények, sok a szervezeti esemény, sok a rendezvény, a formalista vonás stb. Pedig nem más a szándék, mint hogy tevékenykedő, dolgozó ifjúkommunista közösségek formálódjanak, amelyekre feladatot és munkát lehet bízni. Komolyan vesz- szük azt, amit Kádár János elvtárs mondott szövetségünk IX. kongresszusán: „ ... a legjobb pedagógia: feladatot adni, és a feladat végzése közben nevelni”. Ifjúsági szövetségünk büszkén vállalja részességét az elmúlt öt év munkájából, és kész arra, hogy odaadó és kemény munkát végezzen, ha kell, áldozatot is vállaljon a nehezebb, bonyolultabb feladatok megoldásáért, szocialista jövőnkért — mondotta befejezésül Maróthy László. Ezután Farmosi Imre, a Mezőkövesdi Áfész elnöke; Komócsin Mihály, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára; Tóth Sándor, a pécsi Nemzeti Színház művésze és Horváth Terézia, a Videoton sárbogárdi üzemegységének művezetője szólalt fel. A kongresszus ezzel befejezte szerdai munkanapját. Ma reggel 9 órakor folytatódik az együttes vita a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója fölött. jelenét és ma a jobb holnapért tanul, dolgozik. Amikor felszabadulásunk 35. évében társadalmi számvetést készítünk, akkor ifjúságunk tulajdonságait, jellemzőit feltétlenül az eredmények között tarthatjuk számon. Az ifjúság mai feladatairól szólva Maróthy László hangsúlyozta: — Olyan éveket számolunk, amikor az egész társadalomnak, benne a fiataloknak a korábbinál jobban kell törekedniük arra, hogy teljes gazdagságukban kamatoztassák képességeiket, hozzáértésüket, szakmaszeretetüket, hivatástudatukat, állhatatosságukat az újért való bátor, kockázatot vállaló küzdelemben. Mi vár tehát a fiatalokra? Több lehetőség és nagyobb siker, de csak jobb munkával, ami egyáltalán nem jelenthet összességében konfliktusmentességet. Szükség van a munkaerő okos, célszerű átcsoportosítására, ami például a fiatalokat erőteljesen érinti, egyesek helyzetét átmenetileg ronthatja is, de ami nagy lehetőséget nyújt megújított és több oldalú szakmai fejlődésre. A gyárakban, a hivatalokban, a szövetkezetekben az élet rendje szerint a vezetés fokozatosan megújul. A vezetők fiatalabb generációjára nagyobb terhek hárulnak, ezekkel úgy kell megbirkózni, hogy a munka ne egyszerűen a réginek, a korábban jónak tartottnak a folytatása legyen. Itt igazán megmutathatja önmagát a tehetség, a közösségért érzett felelősség, a fiatalos bátorság, az okos változtatni akarás! Mindehhez kapcsolódni kell a bátor és hasznos kezdeményezések és magasabb teljesítmények differenciált elismerésének is, bérrel, kitüntetéssel, előrejutási lehetőséggel. — Miután a jövőről is szó van — mondotta a továbbiakban —, fiataljaink joggal keresik, kutatják szocialista továbbhaladásunk módjait. A valóságos, lehetséges megoldásokat keresik, és nem minden szenvedély nélkül. Keresik a helyüket, s így a tanulás, az okulás, a tapasztalat hasznosítása miatt érdekli őket múltúnk, benne a közelmúlt történelme is. Ifjúságunk ma képzettebb, tanultabb, mint a maguk idejében a hasonló korú nemzedékek voltak. Ez a szocializmus által nyújtott lehetőség, és ugyanakkor igény is. A felnőtt társadalom, a párt, az állam, a család, az iskola, az ifjúsági mozgalom közös kötelessége segíteni az új nemzedéket az eligazodásban, hogy képes legyen leegyszerűsítés nélkül, a valóságtól elrugaszkodott hamis ábrándképek nélkül gondolkodni — bátran és eredményesen cselekedni. Ideológiai nevelőmunkánk Szűcs Józsefnének, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanárának elnökletével folytatódott a tanácskozás. A következő felszólaló Andrásfi Gyula nyugdíjas, Budapest küldötte volt. Ezután Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Bács-Kis- kun megye küldötte lépett az előadói emelvényre: Az elmúlt években országunk mezőgazdaságában számos új termelési módszert, új technológiát terjesztettünk el, új fajtákat, szervezeti formákat honosítottunk meg. Szinte mindenből többet termeltünk, mint eddig bármikor — mondotta. — Mégis, ezekben az években láttuk meg igazán — jelenlegi hatékonyságunk, struktúránk mellett — a növekedés korlátáit. Különös gondot kell fordítani a munkában részt vevők személyes anyagi érdekeltségére. A nagyon változatos mezőgazdasági munkafeltételek között ez igen fontos követelmény. A jobb gazdasági eredmények elérésének útján égetően szükséges az új tudományos eredmények gyorsabb gyakorlati alkalmazása is. Népgazdaságunkban a hatékonysági követelmény erőteljes érvényesülését gátolja még számos régi beidegződés,- szemléleti akadály. Számbavételi, értékelési rendszerünk sok tekintetben még a meny- nyiségi, a hagyományos mutatókhoz tapad. Legyen mérce az egy hektáron elért legjobb eredmény, az egy dolgozó által gazdaságosan elért legnagyobb jövedelem, s nem a létszám, vagy a terület nagysága. Végül megállapította Romány Pál, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt marxista—leninista agrárpolitikáját alapvetően a szövetkezeti parasztság iránti bizalom jellemezte és jellemzi. Barinkai Oszkárné, a Pest megyei pártbizottság titkára; dr. Schmidt Ernő, a Nyugatmagyarországi Fagazdasági Kombinát Állami díjas vezérigazgatója; Horváth Zoltánná, a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár körkötője; Szatmári Lajos, a Várpalotai Szénbányák Vállalat aknásza; Kun István ezredes, a határőrség pártbizottságának első titkára szólalt fel. Ezután úttörők és kisdobosok százai adták át az előttük járó idősebb nemzedék, a magyar kommunisták képviselőinek csapattársaik üdvözletét. A kedves, vidám köszöntő után az elnöklő Szűcs József- né mondott köszönetét a kongresszus nevében, sok sikert, szép élményeket, jó tanulást, sok vidám percet kívánt hazánk minden kisdobosának, úttörőjének. Ezután szünet következett, s az úttörőzenekarok színes műsorral kedveskedtek a kongresz- szusi küldötteknek. Az elnöklő Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja ezután bejelentette, hogy további üdvözlő táviratok érkeztek a kongresz- szushoz az ország minden részéből, majd Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának adott szót. Maróthy László: Ifjúságunk a jobb holnapért tanul, dolgozik — Bizonyára sokan vannak, akik szívesen benéznének ide, a kongresszusi ülésterembe, hogy lássák a politikai műhelymunka körülményeit is — kezdte beszédét Maróthy László. — Ezért bizonyára sokan irigylik úttörőpajtásainkat, akik eljöhettek és szót kaptak. Kedves köszöntőjük, amiben komoly dolgok is hangot kaptak, számomra azt is mondta, hogy velük együtt valójában társadalmunk minden korosztálya szóhoz jutott tanácskozásunkon. A fiatalok nagy érdeklődéssel és várakozással figyelik kongresszusunk munkáját és eseményeit. Pártunk politikájára úgy tekintenek, mint amely kifejezi érdekeiket és vágyaikat is. Elismerik az elmúlt öt esztendő nagy eredményéit, számolnák a gondokkal és készek vállalni a további feladatokat. Ifjúságunk akarata is tükröződik abban, hogy jobban támogassuk a hasznos kezdeményezéseket a munkában és következetesebben szerezzünk érvényt a teljesítmények szerinti elosztás elvének a bérezésben. Egész társadalmunk javát szolgálják az életkörülmények javításának céljai, de a fiatalok családalapítási gondjainak megoldása, a lakáshelyzetük javítása újak építésével és jobb lakásgazdálkodással, a gyermeknevelés anyagi terheinek enyhítése külön is figyelmet kapott. Ugyanígy az oktatás fejlesztése, a pályakezdés segítése, amely biztosíthatja az egyenlőbb esélyeket. Nem kell megerőltetnünk a figyelmünket, hogy Kádár János szavait hallgatva megállapíthassuk: pártunk, a fiatalok gondjait alaposan ismerve, messzemenően — lehetőségeinkhez mérten kiemelten foglalkozik helyzetük javításával. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a határozattervezet kimondja: „Ifjúságunk többsége becsülettel helytáll a munkában, a tanulásban, a haza védelmében, aktívan részt vesz a közéletben.” Ez az értékelés az ifjúságról alkotott egyre általánosabbá váló felfogás, szemlélet erősítése miatt is fontos. A magunk mögött hagyott évtizedben mindinkább háttérbe szorul a korábbi formális közvéleményi megítélés, ezzel együtt az ifjúság körében végzett munkát is nagyobb megbecsülés övezi. A társadalmi gondoskodás jogi, szervezeti, anyagi és tárgyi feltételeinek fejlődésével a társadalom érzékenyebben figyel a fiatalok problémáira, kezdeményezéseire vagy éppen kritikájára, és cselekvéssel válaszol. A társadalmi és az állami irányító szervek fontosságának, társadalomban betöltött szerepének megfelelően, a jövőre is tekintve kezelik az ifjúságot. Maróthy László felszólal a vitában. (Kelet-Magyarország telefotó) gi Szövetség nevében messzemenő egyetértésünket fejezem ki a Központi Bizottság beszámolójával, határozattervezetével. Az ifjúságnak a szocialista építésben vállalt szerepéről a felszólaló megállapította: teszik azt, amit a felnőtt társadalom cselekszik, azzal a fontos többlettel, hogy merészebben gondolhatnak a jövőre. Számukra a holnap évezrede is az aktív munka színtere lesz. Nem csak azt mondhatjuk, hogy a társadalom formálja az ifjúságot. Az is igaz, hogy a fiatalság maga is alakítója, fejlesztője a társadalomnak. Ifjúságunk a szocializmus neveltje, vállalja új és fejlődő társadalmunk történelmét, Mindezek alapján a fiatalok és a Kommunista IfjúsáSzabolcsi küldöttek a kongresszus szünetében. (Mikó László felvétele)
