Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-26 / 72. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 198' ’március 26. (Folytatás as 1. oldalról) vagy folytatjuk a korábbi gazdasági gyakorlatot, vagyis változatlanul mindennél előbbrevalónak tekintjük az ötéves terv számszerű előirányzatainak teljesítését, vagy mérsékelve a növekedés ütemét, a minőségi követelményeket helyezzük előtérbe és az elosztást is jobban alárendeljük a fő célnak — az egyensúly javításának. A realitás ez utóbbit követelte. Az 1979-es év ‘gazdasági mérlege azt mutatja, hogy a Központi Bizottság helyesen döntött. Pozitív folyamatok indultak el a termelési szerkezet korszerűsítésére, a vállalati gazdálkodás jobban igazodott az új követelményekhez. Űjabb vállalatok léptek arra az útra, ami a Bakonyi Bauxitbányák Vállalatnál, a Zalaegerszegi Ruhagyárban már évek óta jó eredményeket hoz, s ma is példát mutat a munkaerőgazdálkodás megjavításában, a korszerű munkaszervezésben. Az intézkedések végrehajtását — amelyek között a fogyasztói árak felemelése is szerepelt —, megkönnyítette hogy ezeket, mint szükséges lépéseket, népünk magas fokú politikai érettségről tanúskodó megértéssel fogadta, sőt cselekvő módon támogatta is. Ismét bebizonyosodott, hogy a dolgozók bizalma, a tőlük kapott támogatás a mi legnagyobb erőforrásunk, amire mindig építhetünk, de amivel — Kádár elvtárs szavaival élve — visszaélni sohasem szabad. Az, hogy 1978-hoz képest jelentősen mérséklődött a behozatali többlet és a tőkés viszonylatú külkereskedelem mérlege kedvezőbben alakult, előnyös feltételeket biztosított folyó évi tervünk indulásához is, de ahhoz, hogy az idén újabb lépéseket tehessünk az egyensúly helyreállítása felé, még jobb munkára és igen nagy erőfeszítésekre van szükség. Lehetőségeinket számba véve úgy látjuk, hogy a hatodik ötéves terv időszakában is azt az utat kell járnunk, amelyre 1979-ben léptünk, s továbbra is az egyensúly javítását kell a követelmények középpontjába állítani. Emellett, vívmányainkat megőrizve, meg kell szilárdítanunk az elért életszínvonalat, erőinkhez mérten igyekeznünk kell javítani a szociális, egészségügyi ellátást, segíteni a sokgyermekes családokat, az otthont alapító fiatalokat és enyhíteni az idős emberek gondjain. A gazdálkodás minőségének és hatékonyságának javításában csak akkor érhetünk el sikert, ha a Központi Bizottság 1977. októberi határozatának szellemében olyan szelektív fejlesztési politikát valósítunk meg, amely megfelel adottságainknak, és jól beilleszthető a szocialista gazdasági integrációba is. Továbbá ha a beruházásra fordítható eszközöket, a szűkös devizaforrásokat nem az eddig megszokott, a „mindenkinek jár” hibás gyakorlatát követve osztjuk fel, hanem a legtöbb eredményt hozó, a hatékonyság gyors növelését elősegítő fejlesztésekre összpontosítjuk. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk meglevő erőforrásaink — a munkaerő, a hatalmas értéket képviselő technika, a termőföld, természeti kincseink és egyetértve Veszprémi elvtárssal, szénvagyo- nunk — jobb hasznosítására. Ehhez azonban a munkakultúra általános növelése mellett arra is szükség van, hogy polgárjogot kapjon az a felfogás, ami szerint a munkaerővel, a pénzzel, az anyaggal és a folyamatosan dráguló energiával való szigorú takarékosság nem a szükség, hanem az értelem parancsa. Egész társadalmunknak alapvető érdeke, hogy még jobban felkaroljuk a tehetségeket, sehol ne tűrjük meg a sablonos, a fél szívvel végzett rutinmunkát. Mindez megköveteli, hogy színvonalasabbá tegyük a kormány hatáskörébe tartozó népgazdasági tervezést, a gazdasági fő folyamatok összehangolását és irányítását, következetesebben ellenőrizzük a határozatok végrehajtását. Ugyanakkor elhatározott szándékunk, hogy a közgazdasági szabályozás célszerűbb érvényesítése közben a jövőben is biztosítjuk, sőt fejlesztjük a vállalatok és az üzemek önállóságát, szervezeti és más intézkedésekkel több támogatást, nagyobb mozgásteret kell adnunk a kezdeményező, a felelősen dolgozó, de az ésszerű kockázatot is vállaló vezetőknek. A munkakollektívákban, a szocialista brigádokban nagy a tettrekészség, a segíteni- akarás. Mindenekelőtt az illetékes vezetők feladata, hogy a tennivalók konkrét kijelölésével lehetővé tegyék e nagy erőforrásunk okos hasznosítását. A fejlesztési eszközök és a jövedelmek differenciálása nem újkeletű igény. Érvényesítésében azonban alig- alig jutottunk előbbre. Tudatában vagyunk, hogy elveink következetesebb érvényesítése, így a fejlesztési eszközök és bérek differenciáltabb elosztása a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek között több ütközést fog kiváltani, mint amennyivel korábban találkoztunk. Ezeket vállalnunk kell, de — különösen, ha emberi sorsokat érintenek — szocialista módon kell megoldanunk. A becsülettel dolgozó többség helytállása megadja számunkra az erkölcsi alapot ahhoz, hogy a korábbinál erélyesebben lépjünk fel az egyéni érdekeiket a közösség érdekei elé helyezők, a szocialista normákat megsértők ellen, s ha a jó szó már nem használ, a fegyelmező szigorral is éljünk velük szemben. Népgazdasági terveink megvalósításában eddig is pótolhatatlan segítséget jelentett a szocialista országokkal folytatott sokoldalú műszaki-tudományos, és gazdasági együttműködés. A nemzetközi körülmények, a közös és a nemzeti érdekek most még inkább sürgetően követelik a szocialista gazdasági integráció elmélyítését. Számunkra különösen nagy fontossága van a Szovjetunióval kiépített és egyre bővülő gazdasági együttműködésnek. Ezért is örvendetes és pagy fontosságú fejlemény a gyártás szakosításának és a kooperációnak a közelmúltban Budapesten aláírt hosszú távú programja. A kormányunk külpolitikáját az a törekvés hatotta át, hogy a lehető legkedvezőbb külső feltételeket biztosítsa népünk békés szocialista alkotó munkájához, nemzeti céljaink eléréséhez. Ennek szellemében az elmúlt esztendőkben is aktív nemzetközi tevékenységet folytattunk. Békénk, nemzeti függetlenségünk és szuverenitásunk zálogának tekintjük azokat az erős szálakat, amelyek összefűznek bennünket a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival. Ügy, mint eddig, ezután is munkálkodni fogunk a szocialista országok egységének, a Varsói Szerződés erejének továbbszilárdításáért, részt vállalunk közös szervezeteink tevékenységéből, s hiánytalanul eleget teszünk a szerződésekből és megállapodásokból ránk háruló kötelezettségeknek. Internacionalista elveinknek megfelelően a jövőben is támogatjuk a fejlődő országok haladó törekvéseit. Mint a békés egymás mellet élés elkötelezett hívei, a jövőben is a béke megőrzéséért, a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének fejlesztéséért széliünk síkra. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az utóbbi időben a szélsőséges imperialista körök újult erővel támadnak az enyhülés folyamata ellen, s ennek nyomán nőtt a világban a feszültség. Mesterkedéseik és a haladó erők visszaszorítását célzó kísérleteik átmenetileg megzavarhatják a normális kiegyensúlyozott nemzetközi légkört. Próbálkozásaik azonban kudarcra vannak ítélve. Az idő nekünk dolgozik. Tíz- és százmilliókban, a különböző világnézetű, de reálisan gondolkozó politikusokban egyre inkább szilárd meggyőződéssé érlelődik, hogy a békés egymás mellett élésnek nincs értelmes alternatívája. A nemzetközi helyzet ugyan változott, de az alapvető nemzetközi erőviszonyok nem változtak. A Magyar Népköztársaság — területét, lakóinak számát tekintve — kis ország. Állás- foglalásának mégis súlya, szavának hitele és tekintélye van a nemzetközi életben. Elsősorban azért, mert hazánk és szövetségeseink, a szocialista országok olyan politika elkötelezettjei, amely mindenkor a béke, a társadalmi haladás ügyét szolgálja. Bizonyos, hogy pártunk vezetésével nagy tettekre képes munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk baráti szövetségben és A SZOT főtitkára bevezetőjében hangsúlyozta: elveink és politikánk szilárd, céljaink jók. Népünk, a dolgozó milliók cselekvő tenni- akarása változatlan. Ez fémjelzi rendszerünk erejét, amely józan bizakodásunk alapja. A jelenlegi körülmények között a legfontosabb feladatunk hazánk gazdasági erejének növelése, a gazdálkodás javítása. Az 1979-ben kibontakozó folyamatokat erősíteni és gyorsítani kell. A fejlesztésre szánt anyagi eszközeink felhasználásával úgy kell eljárnunk, mint a gondos háziasszonynak, aki jól meggondolja, mire ad pénzt. Célszerűen, a jövőt építve használjunk fel minden fillért. Fejlődésünknek másik feltétele a korszerű munkaerő- gazdálkodás. Szükségesnek tartjuk, hogy mindenki ott végezze a munkáját, ahol arra a társadalomnak leginkább szüksége van. Nem engedhető meg, hogy tízezrek ott dolgozzanak, - ahol nem azt nyújthatják, amire képesek, és amire az országnak szüksége van. De gondoskodni kell arról, hogy az érintettek számára a munkahelyvagy szakmaváltás minél kisebb teherrel járjon. E célok megvalósításáért növeljük a gazdálkodó, a termelőegységek önállóságát és felelősségét, de igényeljük, hogy ez párosuljon a központi szervek összehangoltabb, jobb irányító munkájával. Társadalmi fejlődésünk érdekében kapjanak nagyobb megbecsülést a feladatukat kiemelkedően elvégző, a közösség ügyét eredményes munkájukkal segítő, céljainkat szolgáló százezrek. Jobb társadalmi, erkölcsi megbecsülést élvezzenek még a nehezen kezelhető emberek is, akik önálló véleményükkel, tevékenységükkel a rendszer nagy értékei. Hazánkban is nagyon sok kitűnő vezető működik a különböző területeken. Vannak vezetők, akik jól irányítanak, és személyes felelősséggel hajtják végre feladataikat. És ez a többség. De aki úgy utasít, hogy nincs tekintettel az emberi méltóságra, annak kevés köze van a szocializmusban kívánatos vezető típusához. A szocializmus soha nem ígért és a jövőben sem ígér gond nélküli életet. De gazdasági fejlődést, társadalmi haladást és egyéni boldogulást igen. A dolgozó tömegek ezt értik, tudják, és most azt is megértik, hogy a munkában, magatartásban magasabb az igény és a mérték. A SZOT főtitkára hangsúlyozta, hogy az utóbbi 15—20 év folyamán a szakszervezetek szerepe és tevékenysége jelentősen megváltozott. Ez főként az érdekképviselet és az érdekvédelmi tevékenység újjáéledésének köszönhető, mert ez teremtett alapot és adott hitelt a szakszervezeti munkának. szoros nemzeti egységben tömörülve sikerrel fogja végrehajtani a XII. kongresszus határozatait. A magunk elé tűzött cél vonzó és világos: tovább építjük a fejlett szocialista társadalmat. Most nehéz útszakaszhoz érkeztünk. Hogy mielőbb sikerrel túljussunk rajta, szakítanunk kell mindazzal, ami idejétmúlt és korszerűtlen. A kormány és a közszolgálat dolgozóinak nevében biztosíthatom önöket, hogy megtisztelő kötelességünket teljesítve minden tőlünk telhetőt megteszünk a kongresszus határozatainak végrehajtásáért. Bódi Béla, a Gagarin Hőerőmű Vállalat vezérigazgatója; Sikula György, a Hajdú- Bihar megyei pártbizottság első titkára; Csikós István, a Mezőgép vállalat hegesztője — A szakszervezeti munka egyik gyengéje, hogy erőnk jelentős részét fordítjuk belső munkára, a szervezet „önmozgatására”. Ezért tevékenységünknek az eseményekre gyakorolt hatása bizony nemegyszer gyenge. Erőteljesebbé kell tennünk gazdaságsegítő munkánkat, a szocialista munkaversenyt; a nevelőmunkát és a demokratikus jogok gyakorlását. A szakszervezetek növekvő felelőssége ma megköveteli, hogy segítsék megértetni a dolgozókkal a népgazdaság továbbfejlődéséhez elkerülhetetlen intézkedések szükségességét, és közben határozottan őrködjenek, hogy a dolgozók alapvető szociális és jövedelmi viszonyai ne szenvedjenek csorbát. Szükség esetén a nyilt vitát is vállalva — az üzemi demokrácia fórumait felhasználva — kell fellépniük a vállalatvezetéssel szemben a tisztességes, normális munka- és szociális feltételek, a korszerű és hatékony munkaszervezés érdekében. A mostani helyzetben különös fontosságot kap az elosztás olyan továbbfejlesztése, amely a lehető legnagyobb mértékben megtartja a társadalmi biztonságérzetet és a legkevésbé hátrányos az alapvető rétegek számára. Bérezési rendszerünk is továbbfejlesztésre szorul. Ellentmondások vannak a szakképzett és szakképzetlen munka elismerésében, valamint a bérarányokban néhány alapvető ágazat és foglalkozási csoport között. Ezeken az arányokon — a lehetőségekhez mérten — javítani kell. Különös figyelmet kell fordítani az iparban, elsősorban a nagyüzemekben a bér- és kereseti viszonyok alakulására. Támogatjuk, hogy mindenütt, ahol ennek megvannak a feltételei, vezessék be a teljesítménybérezést. Igazítsák a mondta el felszólalását. Ezután Szépvölgyi Zoltán, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a mandátumvizsgáló bizottság jelentését. A mandátumvizsgáló bizottság jelentését a kongresszus egyhangúlag elfogadta. A' mandátumvizsgáló bizottság jelentését követően Győri Imre arról tájékoztatta a küldötteket, hogy továbbra is nagy számban érkeznek a párt XII. kongresszusát köszöntő táviratok, levelek, üdvözletek. Délután a kongresszus Cservenka Ferencnének, az MSZMP Pest megyei Bizottsága első titkárának elnökletével folytatta munkáját. Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára emelkedett szólásra. követelményszinteket a mai szükségletekhez, mert ez felel meg mind az össztársadalmi érdekeknek, mind az egyes emberek érdekeinek. Az árak alakítása befolyásolja a fogyasztást, növeli az állam bevételeit, és hatással van a termelésre. A fogyasztói árak nagyobb arányú emelése azonban szokatlan a dolgozók számára, hiszen a korábbi években ez nem fordult elő. Az árak növekedése az életszínvonalpolitikára jelentős hatással van. Ennek minden összefüggését körültekintően kell elemezni. A szakszervezeti mozgalom egyetért minden értelmes, hosszabb távon is eredményeket garantáló közgazdasági javaslattal. Még akkor is, ha szokatlan, új, még akkor is, ha az történetesen áremelés, célunk az életszínvonal megvédése, majd emelése. Hogy ez milyen eszközökkel — áremeléssel vagy anélkül — valósul meg, az persze nem közömbös, de mégiscsak másodlagos kérdés. A lényeget kell néznünk: életszínvonal-politikánk megvalósítását. A jelenlegi helyzetben — nagy erőfeszítéssel — csak azoknak garantálható a társadalmi ellátás reálértékének megőrzése, akiknek ez az alapvető életfeltételeit érinti. Ez mindenekelőtt az átlagos vagy annál alacsonyabb nyugdíjakra, a családi pótlékra és a minimális keresetekre vonatkozik. Korlátozott lehetőségeink ellenére is szükségesnek tartjuk, hogy növeljük erőfeszítéseinket a lakásépítésben. Az életszínvonal alapvető kérdése a létbiztonság. Ezt minden tisztességesen dolgozó ember számára garantálni kell. A teljes foglalkoztatottság fenntartása szocialista társadalmunk sajátja. Az utóbbi évtizedben a szocialista demokrácia eredményesen fejlődött, de úgy véljük, hogy megérlelődött a továbblépés lehetősége a tartalom javítására. Meg kell teremtenünk a feltételeit annak, hogy a bizalmi testület a dolgozók nevében véleményezze a gazdasági vezető munkáját, tevékenységét. A gazdasági vezetők kinevezésére és felmentésére illetékes irányító szervekkel együttesen meg kell vizsgálni, hogyan szükséges növelni ebben a folyamatban a bizalmi testületek szerepét. Ez egyértelműbbé, hatékonyabbá teszi a dolgozók beleszólási jogának érvényesülését, és tovább javítja a jogok és a kötelezettségek összhangját. A Magyar Szocialista Munkáspárt lenini politikája a szakszervezetekre is kedvező hatású. Hazánkban a szak- szervezeti mozgalom nem egyszerűen a politika végrehajtója, hanem részt vesz a politika alakításában és formálásában is. Nálunk az elmúlt két évtizedben a szakszervezetek és a kormány között gyümölcsöző, szocialista céljainkat jól szolgáló együttműködés alakult ki, amelynek belső haszna és nemzetközi értéke egyaránt van. Ebben az együttműködésben vannak viták, véleménykülönbségek, éppen úgy, mint másutt, szakszervezeti, állami és gazdasági vezetők között. Ezek természetesek, hiszen megoldást kereső szándékkal más és más nézőpontból ítélünk meg kérdéseket, de együtt kell keresni annak lehetőségét, hogy nagy társadalmi és gazdaság- politikai céljaink megvalósulásának feltételeit és lehetőségeit még jobb, célirányosabb együttműködéssel, a mainál eredményesebben szolgálhassuk. Szocialista céljainkért végzett tevékenységünk szorosan összekapcsolódik a nemzetközi munkásosztály küzdelméért és ügyéért -vállalt felelőssegünkkel, lSi Ez*-a ; tsözös felelősségvállalás mind erősebbé válik — elsősorban a szocialista országok szak- szervezeteiben —, és nagy hozzájárulás a béke, a biztonság, a társadalmi haladás kibontakoztatásához az egész világon. Őszintén és becsületesen készek vagyunk együttműködni minden osztálytestvérünkkel, valamennyi munkásszervezettel, de elutasítunk minden olyan szándékot, törekvést, amely erőink megosztására irányul. Határozottan visszautasítunk mindent, ami antikommunista, szovjetellenes. A szakszervezeti munka fejlesztése nem nélkülözheti a párttagok és a pártszervezetek hozzáértő, a napi politikai munkában is megnyilvánuló támogatását. A párt, történelmi küldetésétől áthatva, vállalja a felelősséget az ország, a nép sorsáért. Olyan utat mutat, amely hazánk felvirágzásához vezet, amelyben egész népünk élete szebb, boldogabb és teljesebb lesz. Meggyőződésünk, hogy a nép ezeket az ajánlásokat elfogadja és támogatja: valamennyien együtt dolgozunk nagy céljaink megvalósításáért. Pintér János, a tolnai nagyközségi pártbizottság titkára; Grósz Károly, a Borsoü-Aba- új-Zemplén megyei pártbizottság első titkára; Takács Imréné, az ajkai üveggyár technológusa; Újvári Sándor, a Zala megyei Tanács elnöke; Vas Ervin őrvezető, a néphadsereg küldötte és Dr. Radios Katalin, a Magyar Tudományos Akadémia nyelvtudományi intézetének tudományos munkatársa szólalt fel a vitában. Ezt követően az elnöki tisztet betöltő Stock János vezérőrnagy, hadseregparancsnok bejelentette, hogy a kongresszushoz további külföldi testvérpártoktól érkeztek üdvözletek, majd Sarlós Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárát kérte fel beszéde megtartására. Gáspár Sándor: Célunk az életszínvonal megvédése Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára a felszólalását mondja. (Kelet-Magyarország telefotó)
