Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

1980. március 25. KELET-MAGYARORSZÁG 9 (Folytatás a 8. oldalról) véri szocialista országokba is szállít majd atomerőművi be­rendezéseket. Fölöttébb időszerű a test­véri országok együttműködé­sének elmélyítése az ipar te­rületén, különösen a gépgyár­tásban, mert mindenekelőtt ebben öltenek testet a tudo­mányos-műszaki haladás vív­mányai. A korszerű szerszám- gépgyártás és az egész gép­ipar előtt álló új feladatok annyira bonyolultak, hogy hatékony megoldásuk megkö­veteli a tudományos-műszaki és a termelési erőfeszítések kooperációját, és minden egyes testvéri ország legkie­melkedőbb, legtervszerűbb eredményeinek alkalmazását. Csakis ezen az úton javíthat­juk meg számottevően a szer­számgépek, gépek, berendezé­sek, műszerek és szerszámok műszaki színvonalát. Közös érdekünk, hogy magasabb kö­vetelményeket támasszunk az egymásnak szállított ipari termékek minőségével szem­ben. Nagy feladatok előtt állunk, elvtársak, amint ezt kong­resszusunk is hangsúlyozza. Világos, hogy ezek megoldása hatalmas alkotó energiát kí­ván. De ha következetesen ki­tartunk a szocialista közös­séghez tartozó országok nem­zeti és nemzetközi érdekei összehangolásának irányvona­la mellett, bizonyos, hogy si­kerrel oldjuk meg ezeket a feladatokat. Magabiztosan tekintünk a jövőbe és szilárd meggyőző­désünk, hogy a 80-as éveket a népi Magyarország, a Szov­jetunió és valamennyi testvé­ri szocialista ország további felemelkedése jellemzi majd. Hozzon az új évtized felvi­rágzást a testvéri Magyaror­szágnak! Nagy alkotó sikere­ket kívánunk önöknek, ked­ves elvtársaink, barátaink, eszmetársaink, az MSZMP kongresszusa által meghatá­rozandó tervek megvalósítá­sában. Engedjék meg, hogy most röviden szóljak a nemzetközi kérdésekről. A mai nemzetközi helyzet semmiképpen sem nevezhető nyugodtnak. A különböző tár­sadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok, amelyek a hetvenes években kétségte­lenül kiegyensúlyozottabbá és sokoldalúbbá váltak, ismét jóval bonyolultabbak lettek. Az imperializmus, és minde­nekelőtt az amerikai imperi­alizmus harcias köreinek szemlátomást nincsenek ínyé­re az enyhülés mélyreható eredményei, és nem tetszik nekik a világban végbemenő haladó irányú társadalmi vál­tozások objektív folyamata. A szocialista országok nemzet­közi pozícióinak megszilár­dulása, a kommunista és munkáspártok befolyásának megerősödése, az ázsiai, af­rikai és latin-amerikai népek nemzeti felszabadító moz­galmának újabb sikerei ria­dalmat okoztak a nemzetközi reakció köreiben, amelyek el­határozták. hogy felborítják az enyhülést. A reakció a fegyverkezési hajsza fokozá­sának, a feszültség élezésé­nek, bonyodalmak és kon­fliktusok provokálásának út­jára lépett a világ különböző körzeteiben. A mai pekingi vezetők, levetve álarcukat és nyiltan szövetkezve a legre- akciósabb erőkkel, hegemo- nista, a béke és a szocializ­mus érdekei ellen irányuló politikájukkal az imperializ­mus kezére játszanak. Nyugaton egyesek arra szá­mítottak, hogy ha újabb nuk­leáris töltetű amerikai raké­tákat telepítenek Európába, és azokat a Szovjetunióra, Magyarországra és más szo­cialista országokra irányítják, ha újabb katonai támaszpon­tokat létesítenek a szocialista közösséghez tartozó országok közelében, ez engedékenyeb­bé tesz majd bennünket az imperialista nyomással szem­ben. Ez a lényege azoknak a döntéseknek, amelyeket az Egyesült Államok NATO-szö- vetségeseire kényszerített, ez a lényege a Carter által meg­hirdetett militarista program­nak. De bennünket már nem­egyszer próbáltak ijesztgetni a múltban is. Mindenki tud­ja, mi lett a vége ezeknek a próbálkozásoknak. A mi kö­zösségünkkel szemben hatás­talan a zsarolás és a fenyege­tőzés. Az imperializmus ellentá­madása nemcsak aiszocialista közösség ellen irányul, hanem a nemzeti felszabadító moz­galmak ellen is. Korántsem véletlen, hogy a fegyverkezési hajsza fokozásával egyidejű­leg nyugaton megszaporod­tak az imperializmusnak és szekértolóinak azon kísérletei, hogy arcátlanul beavatkozza­nak más államok és népek belügyeibe. Az Egyesült Államok to­vábbra is durva nyomást gyakorol Iránra, arra törek­szik, hogy stratégiai terveihez és gazdasági érdekeihez iga­zítsa a közel-keleti helyze­tet. Emellett Izraelnek és Egyiptomnak a támaszpont szerepét szánja a térség más népei és országai elleni harc­ban. Izrael kormánya már ré­gen az amerikai imperializ­mus szolgálatába szegődött. Most a Szadat-kormány, egyezségre lépve Izraellel, Washington arabellenes poli­tikáját szolgálja. Az ameri­kai, angol és egyéb multina­cionális korporációk csak a maguk korlátolt, önző érde­keit ismerik, és semmi egye­bet. Semmibe sem veszik azoknak a népeknek az érde­keit, amelyek nemzeti kin­cseit elrabolják. Ugyanez határozza meg az Egyesült Államok és partne­rei, mindenekelőtt Kína ma­gatartását az afgán forrada­lommal szemben. E forrada­lom még rövid, kétéves tör­ténetének lapjaira nem kevés nehézséget jegyeztek fel. A belső gondokkal az Afganisztá­ni Demokratikus Köztársaság természetesen önállóan is si­kerrel megbirkózott volna. Az afgán nép azonban külső ag­resszióval került szembe, me­lyet az Egyesült Államok, Kí­na és Pakisztán szervezett el­lene, hadüzenet nélküli há­borúval, amely veszélybe so­dorta Afganisztánnak, mint független, szuverén államnak a létét. Ebben a veszélyes helyzet­ben a Szovjetunió eleget tett Afganisztán törvényes kor­mánya kérésének, és a velünk szomszédos országok iránti szerződéses kötelezettségei­nek, és az ENSZ alapokmá­nya rendelkezéseinek megfe­lelően, katonai segítséget nyújtott az afgán népnek. Álláspontunk ebben a kér­désben a lehető legvilágosabb és jól ismert. Erről az emel­vényről ismételten szeretnénk hangsúlyozni: amint teljesen megszűnik az Afganisztán el­leni agresszió, amint biztos garanciák lesznek az agresz- szió megújítása és az afgán nép ügyeibe való mindenne­mű külső beavatkozás ellen, kivonjuk a szovjet katonai kontingenst Afganisztánból. Elvtársak! Az agresszív mi­litarista erőknek az enyhülés ellen intézett támadásai ké­pezik a mai világban fenn­álló feszültség forrását. Tud­juk azonban, hogy hatalmas erők vannak, amelyek képe­sek szembeszegülni az újabb hidegháborús kísérletekkel, képesek megvédeni a népeket a forró háborútól. A szocialista közösségnek rendelkezésére áll minden eszköz ahhoz, hogy méltó vá­laszt adjon a militarizmusnak és a reakciónak. Békés vív­mányaink védelmében hatal­mas szerepet tölt be a szocia­lista országok 25 évvel ezelőtt megalakított védelmi szövet­sége, a Varsói Szerződés szer­vezete. A szocialista országok ere­je nemcsak szilárd honvédel­mükben, hanem szolidaritá­sukban és egységükben, poli­tikájuk igazságos és nemes céljaiban rejlik. Ezzel össze­függésben hangsúlyozni sze­retném, hogy a szovjet kom­munisták nagyra becsülik a szocialista Magyarország és a többi testvéri ország aktív hozzájárulását az európai biz­tonság megszilárdításának rendkívül fontos ügyéhez, az egészséges nemzetközi légkör általánossá tételéhez. Nagy­ban előmozdítja az enyhülés ügyét a kommunista és mun­káspártok erélyes fellépése az agresszió és a háború erői ellen. Az enyhülés politikája lét­érdeke minden népnek, köz­tük az amerikai népnek is, mindenkinek, aki felelősség­gel közelít az emberiség jö- vőjéhez. Az enyhülés kifejezi Ázsia, Afrika és Latin-Ame- rika független államainak ér­dekeit. Ezeknek az államok­nak égető szükségük van ar­ra, hogy a világon béke ural­kodjék, hogy a fegyverkezés­re költött óriási összegeket alkotó célokra használják fel, így például az elmaradottság leküzdésére. Az enyhülést aktívan támo­gatja az egész világ demokra­tikus közvéleménye. Az eny­hülés politikája mellett fog­lal állást a nyugati országok­ban sok reálisan gondolkodó állami vezető. Nem utolsósor­ban ez vonatkozik a kapita­lista országok üzleti körei­re is. Brezsnyev elvtárs az ame- rika tudomány és orvostársa­dalom 654 ismert képviselőjé­nek az atomháború veszélyé­re figyelmeztető nyilatkozatá­ra adott, szombaton nyilvá­nosságra hozott válaszában hangsúlyozta, hogy teljes mértékben osztja az emberek sorsa iránt érzett aggodalmu­kat. Megállapította, hogy az amerikai tudósok jelentősen hozzájárulhatnak annak meg­értetéséhez. hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió nukleáris konfliktusa elkerül­hetetlenül globális jelleget öl­tene és pusztító következmé­nyekkel járna az emberiségre nézve. Rámutatott, hogy a tu­dósok ilyen humánus, nemes tevékenysége megértésre és támogatásra talál a Szovjet­unióban. A békéhez, az enyhülés ügyéhez való hűségét a Szov­jetunió,. Magyarország és a többi testvéri szocialista or­szág nem szavakkal, hanem egész politikájával, egész nemzetközi tevékenységével demonstrálja. Nemrégiben tartott választási beszédében Brezsnyev elvtárs hangoztat­ta: „A Szovjetuniót senki sem félemlítheti meg. Erőink, le­hetőségeink hatalmasak. Szö­vetségeseinkkel együtt min­dig helyt tudunk állni, vissza tudunk verni mindenfajta el­lenséges rajtaütést, és senki­nek sem sikerül, hogy provo­káljon bennünket. A háborús hisztéria, a fékevesztett fegy­verkezési verseny doktrínájá­val szembeszegezzük a béké­ért, a világ biztonságáért ví­vott következetes harc dokt­rínáját.” . Mint ismeretes, mi nem­csak nagy jelentőségű kezde­ményezéseket teszünk a le­szerelés kérdésében, hanem készek vagyunk arra is, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvéből kiindulva, messzemenően figyelembe ve­gyük a másik fél álláspont­ját. Mi több, egyoldalú in­tézkedéseket is teszünk: gon­dolok itt a szovjet csapatok és haditechnika bizonyos kon­tingensének kivonására a Né­met Demokratikus Köztársa­ságból. A szocialista közösség or­szágai, miként erről Kádár János elvtárs is szólt beszá­molójában, a madridi találko­zó sikeres megtartását szor­galmazzák, támogatják a len­gyel elvtársak kezdeményezé­sét, akik javasolták, hogy Varsóban összeurópai konfe­renciát tartsanak a bizalom erősítését és a katonai enyhü­lést szolgáló intézkedésekről. Továbbra is síkraszállunk a legveszélyesebb fegyverfaj­ta, a hadászati támadó raké­ták korlátozásáért, és termé­szetesen hívei vagyunk a SALT—II szerződés érvénybe lépésének. Ezt, mint ismere­tes, a Carter-kQrmányzatnak, valamint azon amerikai poli­tikai köröknek az akciói aka­dályozzák, amelyek még min­dig abban az illúzióban rin­gatják magukat, hogy kato­nai fölényre tehetnek szert a szocialista világgal szemben. Mi olyan világot akarunk, amely mentes a fegyverkezési versenytől, olyan világot, amelyben az államok közötti viszonyokat a békés egymás mellett élés és a békés jó­szomszédi együttműködés normái határozzák meg. Ezt a célt követte a szocialista or­szágok külpolitikája a 70-es években, ilyen marad ez a po­litika a 80-as években is. Kedves elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga forró elvtársi üdvözletét küldi a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszu­sán részt vevő küldötteknek, a párttagoknak, Magyaror­szág dolgozó népének és si­keres munkát kíván a kong­resszusnak. A szovjet kommunisták az egész dolgozó nép nevében kifejezésre juttatjuk a mun­kásosztály és az egész ma­gyar nép élcsapata, a magyar kommunisták pártja iránti testvéri barátságunkat és tiszteletünket. E párt tapasz­talt vezetésével a Magyar Népköztársaság új társadalmat építő 35 évi munkájával le­rakta és megszilárdította a szocializmus alapjait, meg­sokszorozta a társadalmi ter­melést, magas szintre emelte a nemzeti jólétet és a kultú­rát. Az MSZMP következetesen valósítja meg a munkásosz­tálynak és pártjának a tár­sadalomban betöltött vezető szerepéről szóló lenini taní­tásokat, összeegyezteti a szo­cialista fejlődés általános tör­vényszerűségeit az ország nemzeti sajátosságaival, a tö­megek bizalmára és támoga­tására alapozva magabiztosan oldja meg a fejlett szocializ­mus építésében adódó nagy­szabású feladatokat. Pártunk és a szovjet nép nagyra értékeli azt a tevé­kenységet, amellyel a Magyar Népköztársaság és a magyar kommunisták hozzájárulnak a szocialista közösség orszá­Elvtársak! Lenini pártunk és az egész szovjet nép most közeledik tizedik ötéves tervének befe­jezéséhez és készül az SZKP XXVI. kongresszusára, amely meghatározza a kommunista építés további programját. A szovjet emberek alkotó erőfe­szítései, építőmunkájuk min­denekelőtt az ipar és a me­zőgazdaság intenzívebb fej­lesztését, a termelés haté­konyságának fokozását, a gazdasági mechanizmus töké­letesítését szolgálják. A szov­jet társadalom életét a ma­gasfokú társadalmi és esz­mei-politikai egybeforrottság, a kommunista párt kipróbált vezetésével magasztos célunk, a kommunizmus felé haladó szocialista nemzetek és nem­zetiségek megingathatatlan egysége és barátsága jellemzi. Mélységes meghatottsággal fogadtuk azokat az elismerő szavakat, amelyek itt, az MSZMP XII. kongresszusán hangzottak el a Szovjetunió Kommunista Pártjáról, a szovjet népről, a valameny- nyiünk számára kedves és tisztelt Leonyid Iljics Brezs­gai közötti egység és sokol­dalú együttműködés kiszéle­sítéséhez, a Varsói Szerződés szervezete, valamint a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa tevékenységének el­mélyítéséhez, a nemzetközi helyzet javításáért, a békéért és a népek biztonságáért foly­tatott harchoz. A Magyar Szocialista Mun­káspárt — a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom harcos élcsapata — tevékenyen síkraszáll a moz­galom egységének a marxi, engelsi és- a lenini eszmék alapján való elmélyítéséért, a béke, a demokrácia és a ha­ladás erői közötti együttmű­ködés kibővítéséért, folytatja és továbbfejleszti a proletár internacionalizmus hagyo­mányait. A belpolitikai és a nemzetközi életben jelentke­ző feladatok megoldásában követett elvi irányvonal nagy nemzetközi tekintélyt szer­zett , a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Kedves elvtársak, bará­taink! Pártjainkat egyesíti a meg­bonthatatlan barátság, néze­teink és céljaink azonossága és a hűség a kommunizmus eszméihez. Meggyőződésünk, hogy a jövőben továbbfej­lődik és mélyül a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kö­zötti sokoldalú együttműkö­dés, amely megfelel a két nép és a szocialista közösség alapvető érdekeinek, a szo­cializmus és a béke ügyének. nyev elvtársról, a kommuniz­mus és a béke eszméinek dia­daláért küzdő kiemelkedő harcosról, a nagy Lenin ügyé­nek hűséges folytatójáról. Nagyon köszönjük önöknek ezeket a testvéri érzéseket. A szovjet kommunisták, a szov­jet emberek mindig az önök hű barátai és testvérei ma­radnak. Élve a lehetőséggel, köszön­teni szeretném önöket a kö­zelgő dicső évforduló, a fa­sizmus alóli felszabadulásuk 35. évfordulója alkalmából. Üjabb nagy sikereket kívá­nunk önöknek, kedves elvtár­sak, a fejlett szocialista tár­sadalom építésében! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép harcos élcsapata! Erősödjék a magyar és a szovjet kommunisták, a Szov­jetunió és Magyarország test­vérnépeinek megbonthatatlan barátsága ék" együttműködé­se! Éljen a béke, éljen a kom­munizmus! Beszéde végeztével Andrej Kirilenko átnyújtotta az SZKP Központi Bizottságá­nak írásos üdvözletét Kádár Jánosnak. További sikereket kívá­nunk önöknek a kommunis­ta eszmék győzelméért foly­tatott alkotó munkában, a Magyar Szocialista Munkás­párt programnyilatkozatában meghatározott feladatok meg­valósításában, s magyar föl­dön a fejlett szocializmus építésében. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Erősödjék a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, a szovjet és a magyar nép testvéri barátsága és egysége! Éljen a béke és a kommu­nizmus! A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A kongresszus nevében Gyenes András köszönte meg az elvtársi, baráti szavakat, az SZKP Központi Bizottsá­gának üdvözletét, jókívánsá­gait. Kérte Andrej Kirilen- kót: tolmácsolja a Szovjet­unió dicső Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának, a kommunizmust építő szovjet népnek a magyar kommunis­ták és népünk forró elvtársi, baráti üdvözletét, s további kimagasló sikereket kívánt a kommunizmus nagyszerű programjának megvalósítá­sában. Ezután Osvaldo Dorticos, a Kubai Kommunista Párt Po­litikai Bizottságának tagja, a kubai küldöttség vezetője mondott beszédet Az SZKP KB üdvözlete az MSZMP XII. kongresszusához

Next

/
Oldalképek
Tartalom