Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

1980. március 125. KELET-MAGYARORSZÁG 7 I# r ■ r | r fl ■ r ■ rr ■ r ■ ■ r ■ Kadar Janos elvtars eloadoi beszede (Folytatás a 6. oldalról) ritás elvének megfelelően erősítettük és erősítjük inter­nacionalista kapcsolatainkat a tőkés és a fejlődő országok kommunista és munkáspárt­jaival. Pártunk az imperialistael­lenes küzdelem közös céljá­tól vezetve erősítette kapcso­latait a fejlődő országok nem­zeti demokratikus pártjai­val, nemzeti felszabadító moz­galmaival. Az elmúlt években tovább bővültek kapcsolataink a leg­több nyugat-európai szocia­lista, szociáldemokrata párt­tal. Ez hozzájárult az érintett országokhoz fűződő viszo­nyunk javulásához és a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű európai országok kapcso­latainak fejlődéséhez. Ez azt bizonyítja, hogy az ideológiai ellentétek és a politikai né­zetkülönbségek nem zárják ki az együttműködés lehetőségét olyan nagy, közös érdekű kér­désekben. mint a béke, a biztonság, a leszerelés elő­mozdítása. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom korunk hatalmas és egyre növekvő ereje, amely előre viszi az egész emberi társadalom fej­lődését. A kommunistáknak nincs más céljuk, mint az, hogy a szocializmus, a hala­dás, a béke ügyét szolgálják népük és az egész emberiség érdekében. Pártunk továbbra is arra törekszik, hogy haza­fias, internacionalista politi­kájának megfelelően egész tevékenységével hazánk fel- emelkedését s egyben a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom közös céljainak elérését szolgálja. Brutyó János, a KEB elnö­ke bevezetőben arról szólt, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság a párt XI. kong­resszusának határozatai alap­ján segítette a pártegység, a pártfegyelem erősítését, őrkö­dött a párt tisztaságán. A Központi Ellenőrző Bizottság a beszámolási időszakban is jól együttműködött a Köz­ponti Bizottsággal és a Poli­tikai Bizottsággal, a munka- kapcsolatokat a legteljesebb összhang jellemezte. Hangsúlyozta, hogy a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság egyetért a kongresszusi ok­mányokban foglaltakkal. A beszámolót és a határozati javaslatot úgy minősítette, hogy az a helyzet marxista- leninista értékelését adja. Reálisan veszi számba az eredményeket, őszintén szól a gondokról, a nehézségekről, a hibákról, és világosan megje­löli a tennivalókat. — Jó érzéssel állapíthatjuk, meg — folytatta —, hogy volt értelme a munkának,' a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásában számottevő eredményeket értünk el. Ezek annak köszönhetőek, hogy ér­vényesül a párt vezető szere­pe, a kommunisták odaadás­sal szolgálják népünket. A párt és a tömegek kapcsola­ta a kölcsönös bizalom szi­lárd alapjára épül. A töme­gek támogatják politikánkat, s igénylik még következete­sebb folytatását. Érdemes volt dolgozni, alkotni, mert ezáltal gazdagodtak társadal­munk szocialista vonásai. A továbbiakban arról szólt, hogy a KEB — a Központi Bizottsággal összhangban — úgy értékeli: a párt fegyelmi helyzete jó. A párttagság túl­nyomó többsége példamuta­tón dolgozik, kommunistá­hoz méltóan él, s a szocialis­ta épitőmunka nehezebb fel­tételei közepette is helytáll. Határozottabban lépnek fel a hibákkal, a gyengeségekkel szemben, nagyobb rendet, fe­gyelmet, következetesebb cse­lekvést igényelnek. Elutasít­ják a társadalmunktól idegen megnyilvánulásokat. A Központi Bizottság kéri a kongresszust, hagyja jóvá az elmúlt öt évben végzett munkát, vitassa meg és fo­gadja el a beszámolót és a beterjesztett határozati javas­latot. Nagy történelmi vívmánya­inkra alapozva, az eddigi po­litikai irányvonalat követke­zetesen folytatva, a program- nyilatkozatban megjelölt cé­lokat követve haladjunk to­vább. Meggyőződésünk, hogy ezzel népünknek, az ország­nak olyan munkaprogramot javasolunk, amelynek valóra váltásával sikeresen építhet­jük tovább hazánkban a fej­lett szocialista társadalmat. Pártunk és népünk néhány nap múlva megemlékezik ha­zánk felszabadulásának 35. évfordulójáról. Történelmünk három és fél évtizeddel ez­előtti sorsfordulója tette le­hetővé, hogy népünk elindul­jon a társadalmi haladás, a nemzeti felemelkedés útján. Kongresszusunk közelgő nemzeti ünnepünk alkalmá­ból a magyar kommunisták, az egész magyar nép nevében megbecsüléssel köszönti fel­szabadítónkat, a nagy szovjet népet, a Szovjetunió Kommu­nista Pártját. A felszabadu­lásunkért harcolók áldozatai nem voltak hiábavalók, éá soha nem merülnek feledés­be. Népünk, pártunk vezeté­sével, élni tudott a szabad­sággal. Sok nehézséget le­küzdve harcol, céltudatos munkával nagyot, maradan­dót alkotott. A nép élete gyö­keresen megváltozott, hazánk szabad, független szocialista ország. Az előttünk álló feladatok nagyok, de megoldhatók. A jelenleginél nehezebb akadá­Ugyanakkor akadtak olyan párttagok, akik megsértették a pártfegyelmet. A két kong­resszus közötti időszakban több mint harmincezer párt­tag részesült pártbüntetésben. Ez a párttagságnak évente 0,8 százalékát érintette. A párt­büntetésben részesítettek szá­ma azonban nem fejezi ki, csupán jelzi a pártfegyelem állapotát. — A pártfegyelem erősíté­se állandó feladatunk. Nem­csak azért, mert a pártban az elmúlt öt évben is voltak olyanok, akik megsértették a pártfegyelmet, hanem azért is, mert a jövőben az eddi­ginél még nehezebb feladatok várnak ránk. Ezek csak ak­kor oldhatók meg hiánytala­nul, ha a párttagok még job­ban helytállnak, szilárd fe­gyelmet tanúsítanak. A párt egysége, tisztasága, a párttag­ság fegyelme nem csupán a párt belső ügye, hanem egyik feltétele a párt és a tömegek kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatának is. A Központi Ellenőrző Bi­zottság — mondotta Brutyó János — figyelemmel kísérte azokat a jelenségeket, ame­lyek a pártfegyelmet befo­lyásolják. Azt a következte­tést vonta le, hogy a pártfe­gyelem erősítésében döntő a párt politikájának, határoza­tainak egységes értelmezése és képviselete, mivel a párt politikája elsősorban az egyes párthatározatokban ölt tes­tet. — Az öt év' alatt szinte alig akadt pártellenes tevé­kenységet, frakciózást folyta­tó párttag. Ezek törekvései is elszigeteltek maradtak, a párttagok körében nem talál­tak visszhangra. Ez is a párt­tagság érettségét mutatja. De gyakoribb volt a párt politi­kájának, az egyes határoza­toknak önkényes értelmezé­se, a politika melletti kiállás hiánya. Akadnak példák el­lenzékieskedésre, a párthatá­rozatokkal való szembehe- lyezkedésre, a párt eszméi­nek > és politikájának nem megfelelő képviseletére is. Esetenként párttagok is, főleg lyokat is leküzdöttünk már. Van világos célunk, és van erőnk. Pártunk hat évtizedes harcban edződött, egységes, az országépítő munkában gazdag tapasztalatai vannak. A Magyar Szocialista Mun­káspárt bírja népünk bizal­mát, és átérzi az ezzel együtt járó nagy felelősséget. A mun­káshatalom, a dolgozó nép ál­lama szilárd. A magyar mun­kásosztály, parasztság, értel­miség, a magyar nép számta­lanszor bizonyította, hogy ne­mes célokért kész és tud oda- adóan dolgozni. Munkánkban támaszkodhatunk népünk te­hetségére, öntudatára, helyt­állására. / tettrekészségére. Építhetünk a szocialista kö­zösség keretében megvalósuló sokoldalú együttműködésre, a nemzetközi szolidaritásra. Megalapozottan bízhatunk abban, hogy feladatainkat kö­zös erőfeszítéssel, a nemzet alkotó erőinek összefogásával megoldjuk, a Magyar Nép- köztársaság töretlenül előre halad a szocialista fejlődés útján. Éljen a magyar munkásosz­tály élcsapata, a dolgozó nép pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen a szocializmust építő magyar nép! Éljen hazánk, a Magyar Népköztársaság! Éljen a szocializmus és a béke! A Központi Bizottság be­számolóját, Kádár János elő­adói beszédét hosszan tartó nagy taps fogadta. Délután Benke Valéria el­nökletével folytatta munká­ját a kongresszus. Brutyó Já­nos, a KEB elnöke terjesztet­te elő a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját. antimarxista nézetek, áram­latok hatására, valóságunkat eltorzítva látták, az eredmé­nyeket lekicsinyelték, a hibá­kat eltúlozták. A továbbiakban hangsú­lyozta: állandó feladat a párt ideológiai, politikai egységé­nek megőrzése és további erősítése. Minden párttagnak kötelessége a párt eszméit, a párt politikáját, határozatait képviselni és védelmezni. Ez a követelmény nem zárja ki, hanem feltételezi, szükséges­sé teszi a kommunisták alko­tó vitáját. De ennek a vitá­nak helye és érielme csak addig van, amíg a döntés vagy határozat megszületik. Azután már csak a végrehaj­tás módján lehet és szabad vitatkozni. A pártfegyelem másik fon­tos eleme a cselekvési egy­ség. Ez azt jelenti, hogy a párt határozatait minden párttagnak egyaránt végre kell hajtania. A párttagok kötelessége az is, hogy ehhez megnyerjék környezetük tá­mogatását. Egyesek még min­dig nem látják, hogy helyze­tünk kötelező erővel szabja meg a tennivalókat. Nincs idő várakozásra, tépelődésre — egységesen tenni kell! A többség így is cselekszik, de még további szemléletválto­zásra és ha kell, felelősségre vonásra is szükség van. A cselekvési egység erősí­tése számos tényezőtől függ, de mindenekelőtt az irányító tevékenység jellegétől, minő­ségétől. Ennek gyengeségei, ellentmondásai hátráltatják az egységes cselekvést. A cse­lekvési egység, a határozatok következetes végrehajtása megköveteli a vezetők példa- mutatását. A vezetők nagy többsége példásan helytáll, hozzáértéssel dolgozik, meg­felel a követelményeknek. A vezetőkkel szembeni igények viszont egyre nagyobbak, és tovább növekednek. — Kötelességünk — mon­dotta a KEB elnöke — segí­teni a politikailag szilárd, a szakmailag jól képzett, alko­tóképes vezetőket, akik szót értenek a dolgozókkal, de megkövetelik a fegyelmet, a rendet is. Napjaink fontos politikai kérdése, hogy a vezetők hi­ánytalanul betartsák a párt­fegyelmet, a szocialista erköl­csi normákat. Legyenek igé­nyesek önmagukkal szem­ben, mert csak így követel­hetnek másoktól is fegyelmet, helytállást. A vezetők körében előfor­duló fegyelemsértésekről szólva kifejtette, hogy a leg­súlyosabb a funkcióval és a hatalommal való visszaélés. Ennek minden megnyilvánu­lása kárt okoz. A hatalmat — amelyet a párt, a társadalom, a nép javára kell gyakorolni — senki nem használhatja fel önöá éídékei céljSbSl.".A" hatalommal visszaélni súlyos bűn, de az is hiba, ha valaki nem él a ráruházott hatalom­mal. Ma — mutatott rá — fontos tényező, hogy minden vezető bátran kezdeményez­zen, felelősséggel éljen a ha­talommal, megalapozottan és időben döntsön. A nagyobb önállóság, a több kezdemé­nyezés egyben nagyobb fele­lősséget igényel nemcsak a vezetőktől, hanem a dolgozó kollektíváktól is. Minden vezető kisebb vagy nagyobb hatalommal van fel­ruházva. Ez a hatalom azon­ban nem más, mint eszköz a nép szolgálatára. Azt sem sza­bad elfelejteni, hogy az ilyen címen vállalt és kapott meg­bízatás nem örökös. Aki ér­demtelenné vagy alkalmat­lanná vált, az nem maradhat vezető beosztásban. Különb­séget kell azonban tenni azok között, akik becsületesen dol­goztak, de a nagyobb köve­telményeknek már nem tud­nak megfelelni, és azok kö­zött, akik hibáik, mulasztá­saik, esetleg visszaéléseik folytán váltak méltatlanná tisztségükre. Aki pedig er­kölcsi, politikai, anyagi kárt okozott, annak a továbbiak­ban erre ne legyen lehetősé­ge. A Központi Ellenőrző Bi­zottság beszámolója rámuta­tott arra, hogy a pártfegye­lem további erősítésében nagy szerepe van világnéze­tünk terjesztésének, a szocia­lista erkölcs és magatartás fejlesztésének. — Helyeseljük azt — mon­dotta Brutyó János —, hogy a Központi Bizottság erőtel­jesen fellép a munka szerinti elosztás elvének következetes érvényesítéséért, a munka nélküli jövedelemszerzés, a munkával arányban nem ál­ló jövedelemforrások és az egyenlősdi ellen. A Központi Ellenőrző Bizottság tapaszta­latai is alátámasztják, hogy a munka nélküli vagy a mun­kával nem arányos jövede­lemszerzésnek még nem si­került teljesen gátat vetni, jóllehet számos rendelet, in­tézkedés korlátok közé szorí­totta ezeket. Szemben áll az emberi tisztességgel a mun­káért járó béren túli külön juttatás, csúszópénz és hála­pénz igénye. Az egyén-közösség-társada- lom érdekegységében a gya­korlatban olykor az egyén vagy a szűkebb kollektíva érdekei javára billen a mér­leg. Egyes esetekben a nép- gazdasági érdek helyett a csoport- vagy az egyéni ér­dek kerül előtérbe. Tűrhetet­len például, hogy az egyik vállalat a másiknak, vagy éppen a vásárlóknak kárt okozzon. Ezután az anyagiasság, a nagyobb lehetőségekkel való visszaélés okozta károkról szólt, majd így folytatta: — A szerénytelenség, a nagy lábon élés idegen a párt­tól: E téren erősödik az egész­séges szemlélet és gyakorlat. De akadnak még olyanok, akik pazarolnak — főleg ak­kor, ha nem a saját zsebükről van szó. A Központi Ellenőrző Bi­zottság beszámolója a továb­biakban hangsúlyozta: a párt élcsapat szerepéből fakad, hogy a kommunisták történel­mi küldetése szocialista ha­zánk és népünk javát szol­gálni. Ez önzetlenséget, ügy­szeretetét, helytállást igényel a kommunistáktól. A nép odaadó szolgálata feltétele annak, hogy a nép is elköte­lezetten támogassa a pártot. A párttagok azért élvezik a társadalom megbecsülését, mert erre nemcsak munká­jukkal, hanem társadalmi te­vékenységükkel, erkölcsi ma­gatartásukkal is rászolgálnak. A kommunista példamuta­tásnak hatalmas vonzereje van, hiánya viszont árt ügyünknek. A pártfegyelmi büntetések csaknem egyötödében az er­kölcstelen magánélet, italozás játszik szerepet. A magánélet akkor válik közüggyé, ha az nem példás, ha kárt okoz a családnak, a közösségnek, a társadalomnak. Aki így vi­selkedik, az megsérti a párt normáit. A továbbiakban a beszá­moló az ellenőrzés fontossá­gáról szólt, ami nemcsak a pártfegyelem erősítésének, hanem minden társadalmi te­vékenységnek lényeges felté­tele. — E téren van bizonyos fejlődés — állapította meg —, de ezzel nem lehetünk elé­gedettek. Nem mindenütt lát­ják, hogy ez a tevékenység elsősorban segítő szándékú, a jó módszerek terjesztését, a hibák feltárását és kijavítá­sát szolgálja. Az ellenőrzés gyengéi között szerepel, hogy olykor nem elég tervszerű, összehangolt, nem eléggé se­gíti a végrehajtást, a felada­tok, a munka számonkérését. Ezután a Központi Ellenőr­ző Bizottság jelentette, hogy a XI. kongresszustól kapott megbízatása alapján ellen­őrizte a Központi Bizottság pénzgazdálkodását. Brutyó János hangsúlyozta, hogy a pártszervek a célszerűségi, a takarékossági előírásokat fi­gyelembe véve gazdálkodtak, s ez a tevékenységük a párt­normáknak, az állami rendel­kezéseknek is megfelelt. A párttagok fegyelmezetten tel­jesítették tagdíjfizetési köte­lezettségüket. A Központi El­lenőrző Bizottság jelenti a kongresszusnak — mondotta —, hogy a Központi Bizottság pénzgazdálkodása jól szolgál­ta a párt céljait. A pénzügyi és az elszámolási fegyelem szilárd, a párt vagyonának védelme megfelelő. A Központi Ellenőrző Bi­zottság elnöke a következők­kel fejezte be a beszámoló­ját: Kemény munkával el­telt időszak van mögöttünk, és tudjuk, hogy még további nehéz küzdelmek várnak ránk. Ezért a Központi Ellen­őrző Bizottság úgy látja, hogy a következő években még na­gyobb szükség lesz a pártta­gok helytállására. Arra, hogy a kongresszus határozatainak megvalósításáért odaadással dolgozzanak, nyerjék meg hozzá a tömegeket, erkölcsi normáink szerint éljenek és dolgozzanak. Ezután — az elfogadott ügyrendnek megfelelően — megkezdődött az együttes vi­ta a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója felett. Az első felszólaló Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára volt. Tanácskozik az MSZMP XII. kongresszusa. (Kelet-Magyarország (elefotó) Erősödött a pártegység, a pártfegyelem Á Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját Brutyó János terjesztette elő

Next

/
Oldalképek
Tartalom