Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-25 / 71. szám
1980. március 25. KELET-MAGYARORSZÁG 5 Kádár János elvtárs előadói beszéde (Folytatás a 4. oldalról) zet. További erőfeszítéseket kell tenni az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a szolgáltatások, az egész népgazdaság területén a nyersanyag- és energiatakarékosságra. Fokoznunk kell energiaforrásaink, szénva- gyonunk feltárását, gazdaságos hasznosítását. Az ipar termelő alapjai az elmúlt években lényegesen korszerűsödtek, a műszaki színvonal, a dolgozók szakmai tudása, hozzáértése emelkedett. Iparunk és építőiparunk termeli a nemzeti jövedelem 61 százalékát. A kép még egyenetlen, de jó látni és tudni, hogy vannak már olyan ipari vállalatok — s számuk növekszik —, amelyeknek munkái és termékei megfelelnek a kor követelményeinek, kiállják a nemzetközi összehasonlítást is. Az ipari termelést adottságaink figyelembevételével az eddiginél differenciáltabban kell fejleszteni. Mindenekelőtt azoknak a termékeknek az arányát kell növelni, amelyek kevésbé anyag- és energiaigényesek, illetve importmegtakarítást, nagyobb népgazdasági jövedelmet tesznek lehetővé. Minden ipari vállalat annak tudatában alakítsa termékszerkezetét, hogy a hazai és a világpiac egyaránt a hatékony munkát, a korszerű, jó minőségű, versenyképes terméket értékeli megfelelően. Csakis az ilyen termelésnek van jövője. Egész társadalmi fejlődésünk szempontjából nagy jelentősége van a mezőgazdaságnak. Az élelmiszer-termelés jelentősége világszerte növekszik. Kérkedés nélkül, mégis büszkén szólhatunk történelmi vívmányainkról, a szocialista alapokra helyezett, lendületesen fejlődő magyar mezőgazdaság eredményeiről. Az országban jelenleg 131 állami gazdaság működik 143 ezer dolgozóval, 1350 termelőszövetkezet 618 ezer dolgozóval. A mezőgazdaság a szocialista átszervezés előtti évekhez viszonyítva jelenleg 7 százalékkal kisebb földterületen, 48 százalékkal kevesebb dolgozóval, 61 százalékkal több terméket ad az országnak. A fejlődésről szólva elég arra utalni, hogy az V. ötéves tervidőszak átlagában évenként az egy főre jutó kukorica- és kalászosgabonatermés együtt kereken 1200 kilogramm, a hústermelés pedig ugyancsak egy főre számítva vágósúlyban 190 kilogramm volt. Ez már a világ- színvonalhoz mérve is élenjáró eredmény. Folytatjuk bevált agrár- és szövetkezeti politikánkat. Az állami gazdaságokra és a termelőiszövet kezetekre alapozva, a háztáji és kisegítő gazdaságok lehetőségeit is kihasználva az egész élelmiszer- termelést összehangoltan fejlesztjük. Hasznosítani kell az iparszerű termelési rendszerekben, valamint a gazdasági együttműködés más formáiban rejlő lehetőségeket. A mezőgazdaságban is a fő feladat a hatékonyság növelése, a minőség javítása, a lakosság szükségleteinek jó kielégítése, a gazdaságos kivitel növelése. Ez megköveteli a termelő alapoknak, mindenekelőtt a termőföldnek a védelmét és ésszerű felhasználását. Folytatni kell a rekonstrukciót, az anyagi-műszaki bázis korszerűsítését, a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar, a tárolás és feldolgozás összehangoltabb fejlesztését. A mezőgazdaság megfelelően el van látva korszerű gépekkel, berendezésekkel, dolgozói pedig gazdag tapasztalatokat szereztek a technika, a vegyi anyagok, a tudomány eredményeinek alkalmazásában. A gazdasági építőmunkában előttünk álló feladatok sikeres megoldása megkívánja, hogy minél teljesebben feltárjuk és hasznosítsuk azokat a tartalékainkat, amelyek minden termelő és gazdálkodó egységben, a társadalmi tevékenység minden területén fellelhetők. Bánjunk ésszerűen és takarékosan szellemi és anyagi erőforrásainkkal. A takarékosságnak — amely az okos, ésszerű gazdálkodás követelménye — át kell hatnia egész tevékenységünket, s a gazdálkodás szerves részévé, életünk általános normájává kell válnia. Kádár János ezek után rámutatott, hogy fejlődésünk mai szakaszában különösen nagy jelentőségű a kutatási eredmények gyorsabb és szélesebb körű gyakorlati alkalmazása, a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatása, a munka jobb megszervezése, és a fegyelem megszilárdítása, majd így folytatta: Gazdasági fejlődésünk, országunk adottságai egyaránt azt igénylik, hogy fokozzuk részvételünket a nemzetközi munkamegosztásban. Gazdasági, külkereskedelmi kapcsolataink ma is széles körűek, mintegy 150 országra terjednek ki. Exportunk elérte a nemzeti jövedelem 50 százalékát. Gazdasági fejlődésünkben kiemelkedő jelentőségű a szocialista országokkal folytatott sokoldalú együttműködés. A szocialista országok részesedése Magyarország külkereskedelmi forgalmában az utóbbi években több mint 50 százalék. Külkereskedelmünknek megközelítően egy- harmadát a Szovjetunióval, csaknem egynegyedét pedig a többi szocialista országgal bonyolítjuk le. Arra törekszünk, hogy tovább erősödjék és szélesedjék a fejlődésünkben oly nagy szerepet betöltő gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésünk a Szovjetunióval. Számunkra létfontosságú, hogy a Szovjetunió hatalmas felvevő piacára hosz- szú lejáratú szerződések alapján nagy mennyiségű árut exportálhatunk, ez elősegíti a hazai termelés biztonságát, gazdaságossá tételét. A Szovjetunióból szerezzük be a jövőben is a szükséges energia és nyersanyag, a műszaki fejlődést szolgáló gépek, berendezések és technológiák nagy részét. Sok kiemelt beruházásunk, köztük a legnagyobb, a paksi atomerőmű is szovjet terveik és technológiák alapján épül. Tavaly megemlékeztünk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa fennállásának 30. évfordulójáról. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a KGST keretében megvalósuló együttműködés jelentős mértékben hozzájárul a tagállamok, köztük hazánk gazdasági fejlődéséhez. Hazánk alapvetően érdekelt a KGST tevékenységének továbbfejlesztésében, tökéletesítésében. A Magyar Népköztársaság továbbra is kezdeményezően vesz részt a közös munkában, a hosszú távra szóló célprogramok megvalósításában. A jövőben is azon munkálkodunk, hogy hazánknak a tőkés országokkal fennálló gazdasági kapcsolatai a kölcsönös előnyök és az egyenjogúság alapján tovább fejlődjenek. A hagyományos külkereskedelem mellett fejleszteni kívánjuk a termelésre és az értékesítésre is kiterjedő együttműködést. Ez megfelel népünk érdekeinek és a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítására irányuló politikánknak is. A világgazdaságban egyre nagyobb szerepet játszanak a fejlődő országok, amelyekkel hazai feladatainkkal és az egyes országok sajátosságaival összhangban alakítjuk együttműködésünket. A forgalom és a gazdasági együttműködés lényeges bővítésére törekszünk. A kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés révén is segítjük a volt gyarmati országokat termelőerőink fejlesztésében, gazdasági önállóságuk megteremtésében. Gazdasági fejlődésünk megköveteli, hogy irányítási rendszerünket is jobban hozzáigazítsuk a változó viszonyokhoz. Gazdaságirányítási rendszerünk, amelynek alapelveit csaknem másfél évtizede dolgoztuk ki, figyelembe veszi a szocializmus építésének általános érvényű törvényeit és országunk sajátosságait. A társadalmi tulajdonra alapozott szocialista tervgazdálkodás, összekapcsolva a vállalatok és a szövetkezetek önállóságával, a csoportérdeket és az egyéni anyagi érdekeltséget is érvényesítve, jól segíti gazdaság- politikánk megvalósítását. Gazdaságirányítási rendszerünk működése azonban néhány tekintetben kívánnivalót hagy maga után. Az irányítás, a népgazdasági tervezés, a szervezeti rendszer nem alkalmazkodik elég rugalmasan a változó feltételekhez, nemegyszer késnek a szükséges döntések. A beszámoló a továbbiakban a központi és vállalati irányítás növekvő feladatával, s ezzel együtt a vállalatok nagyobb önállóságából adódó követelményekkel foglalkozott. A szocialista építés korszakának is megvannak a maga szigorú gazdasági törvényei, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Irányítási rendszerünk lényege a szocialista tervgazdaság, amely számol azzal is, hogy az áru-, a pénz- és a piaci viszonyok szerves alkotó részei gazdasági életünknek. A termelés hatékonyságával, a jöyedelme- ző gazdálkodással és az anyagi érdekeltséggel a szocialista gazdaság törvényszerűségeinek megfelelően foglalkozunk. A gazdasági folyamatok szabályozásában fontos szerepe van az árrendszernek. Az áraknak megfelelően tükrözniük kell a társadalmilag szükséges és indokolt ráfordításokat. Ez nélkülözhetetlen feltétele a gazdasági tisztánlátásnak, a jó gazdasági döntéseknek, a termelés és a fogyasztás megfelelő szabályozásának. A világpiac értékítéletét is kifejező, reális termelői árak alapján ítélhető meg a termelés gazdaságossága. Csak az ilyen árakon alapuló jövedelmezőség ösztönzi megfelelően a gazdasági egységegeket a hatékonyság növelésére, a műszaki fejlesztésre, a minőség javítására. Ezt figyelembe véve került sor az év elején a termelői árak átfogó rendezésére. A fogyasztói árakat illetően nálunk szabály, hogy az alapvető létfenntartási termékek és szolgáltatások árát központilag, az életszínvonal alakulását meghatározó döntésekkel összhangban állapítják meg. Az árrendszer azonban csak akkor töltheti be eredményesen gazdasági szerepét, ha szerves a kapcsolat a termelői és a fogyasztói árak között; tartósan nem szakadhatnak el egymástól. Ez fontos feltétel ahhoz, hogy a fogyasztás és annak összetétele gazdasági lehetőségeinkkel összhangban alakuljon. A szocializmus építésének gazdasági törvényeiből és az előttünk álló feladatokból kiindulva alkalmazzuk a gazdasági szabályozókat, amelyek az irányítás nélkülözhetetlen eszközei. Ezek az utóbbi időben minden vállalat számára szigorúbbak lettek. Tartósan már egyetlen gazdálkodó egységet sem menthetünk fel a követelmények teljesítése alól. A vállalatoknak, a szövetkezeteknek végzett munkájuk arányában kell boldogulniuk. A jövőben még inkább arra kell törekedni, hogy a gazdasági szabályozás, az érdekeltségi rendszer a hatékonyan működő vállalatok, szövetkezetek gyorsabb fejlődését segítse, és jobban ösztönözzön a tartalékok feltárására, a jövedelmező gazdálkodásra. A szabályozók azonban önmagukban nem mindenhatóak, nem szabad csupán automatikus működésükre hagyatkozni. A feladatok megoldásában különösen nagy terhek nehezednek a gazdasági vezetőkre. Túlnyomó többségük helytáll, megfelel a magasabb követelményeknek. A gazdasági feladatok színvonalasabb megoldása nagymértékben rajtuk múlik. A gazdasági vezetők megítélésében is nagyobb hangsúlyt kell kapniok az olyan tulajdonságoknak, mint az új iránti fogékonyság, a felelősségvállalás, a végrehajtás színvonalas megszervezésének és ellenőrzésének a képessége. Külön is szólni kell arról, hogy növelni kell a termelés közvetlen irányítóiPolitikánk alaptétele, hogy a szocializmus építésének menetében rendszeresen emelkednie kell a dolgozók életszínvonalának. Szabály az is, hogy előbb meg kell termelni a javakat, s csak azután lehet elosztani és fogyasztani. A megfelelő ellátási színvonal fontos feltétele, hogy egyensúly legyen az árualap és a vásárlóerő között. Pártunk, kormányzatunk az élet- színvonalra vonatkozó politikáját megvalósította, vállalt kötelezettségeit teljesítette. A szocializmus építésének legutóbbi két évtizedére visszatekintve azt látjuk, hogy az ország lakossága anyagiakban és szellemiekben jelentősen gyarapodott. 1960 óta a lakosság fogyasztása és az egy főre jutó reál- jövedelem több mint kétszeresére nőtt. Felépült mintegy másfél millió lakás. Az ország lakosságának csaknem a fele új otthonba költözött. Általánossá vált a háztartási gépek: mosógép, porszívó, hűtőszekrény, továbbá a rádió, a televízió, a magnetofon és más tartós fogyasztási cikkek használata. Csaknem; minden negyedik családnak van gépkocsija. Népünk élelmezési színvonala, öltözködési kultúrája nemzetközi ösz- szehasonlításban is jó. Egészségügyi, szociális ellátási rendszerünk összhangban van gazdasági fejlettségünkkel. Társadalmi juttatásokra — — reálértékben — ma négyszer annyit fordítunk, mint két évtizeddel ezelőtt. Az építőmunka eredményeként az elmúlt öt évben, a gazdasági nehézségek közepette is, érezhetően emelkedett az életszínvonal, javultak népünk életkörülményei. Az V. ötéves tervben kitűzött célokat nem érjük el teljesen, de az egy főre jutó reál- jövedelem 9 százalékkal, a lakosság fogyasztása 14 százalékkal nő. Az áruellátás alapvetően kiegyensúlyozott. A termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatára ez évtől azonos a munkásokéval és az alkalmazottakéval. Felemelték a legalacsonyabb nyugdíjakat. Általánossá vált a 44 órás munkahét. Az idei előirányzatot is beleszámítva, a mostani ötéves, tervidőszakban felépül 440—450 ezer új lakás, továbbá 107 ezer óvodai és 17—18 ezer bölcsődei hely. Fejlődik az egészség- ügyi hálózat, javul a tömeg- közlekedés és a szolgáltatás. Még nem tudtunk kielégíteni minden, önmagában indokolt igényt, de népünk életszínvonala az elmúlt öt évben is emelkedett. Ismerjük a lakásra váróknak, a pályakezdő, családalapító fiataloknak, az alacsony nyugdíj és más okok miatt nehezen élő embereknek a feszítő gondjait. Ezek megoldása nem kerülhet le a napirendről. Helyzetünket mérlegelve azonban megállapíthatjuk: népünk létbiztonságban, elfogadható életszínvonalon él, van mit félteni, megőrizni és megvédeni. Van mire építeni a jövőt. Gazdasági helyzetünket, fejlődésünk előrelátható lehetőségeit felmérve a VI. ötéves terv időszakában az élet- színvonal stabilizálását, az elért eredmények megőrzését, a további emelés feltételeinek megteremtését tűzhetjük nak, a művezetőknek a hatáskörét és — munkájukkal, felelősségükkel arányosan — anyagi, erkölcsi megbecsülésüket. övezze nagyobb társadalmi elismerés azokat a vezetőket, akik törődnek az emberekkel, kezdeményeznek, fegyelmezettek, a nép rájuk bízott vagyonával jól gazdálkodnak, a termelési követelményeket jól teljesítik, akik csak ki reális célként. Mai ismereteink szerint a VI. ötéves terv időszakában az egy főre jutó reáljövedelem mintegy 6, a lakosság fogyasztása körülbelül 8 százalékkal nőhet. Az életszínvonal-politika fő célja változatlan: a létbiztonság fenntartása a teljes foglalkoztatottság biztosításával és a szociális juttatások révén; a bérek teljesítmény szerinti differenciálása és a családi jövedelmek közötti indokolatlan különbségek további fokozatos mérséklése; az osztályok és a rétegek arányosan növekvő részesedése a társadalmi javakból. Az elért életszínvonal megszilárdításának, jelenlegi ismereteink szerint tervezhető szerény emelésének egyetlen forrása a munka, a hatékony termelés és gazdálkodás. Tennivalóink mérlegelésekor figyelembe kell vennünk azt is, hogy az elmúlt öt évben az aktív keresők száma 3 ezerrel csökkent, a nyugdíjasok, a gyermekgondozási segélyen levők, a tanulók és más eltartottak száma viszont 204 ezerrel növekedett. Hazánkban jelenleg az 5 millió 83 ezer aktív keresőre 5 millió 627 ezer nyugdíjas, gyermek- gondozási segélyben részesülő, illetve eltartott jut. Különösen a.^ időszerűsége, hogy.i» munka szerinti bérezés szocialista elve következetesebben érvényesüljön. Határozottan szembe kell fordulnunk az egyenlős- di tetszetős felfogásával és kényelmes gyakorlatával. A társadalmi igazságosságnak áz felel meg, hogy a jelenleginél nagyobb különbségek alakuljanak ki a munka díjazásában a teljesítmények, a végzett munka mennyisége és minősége alapján. A munkabér nem lehet jelenléti díj. El kell érni, hogy a munka- megosztás minden szintjén, a beosztottaknál és a vezetőknél egyaránt érzékelhető különbség legyen a munkából származó jövedelmekben aszerint, ki hogyan dolgozik. önkritikusan meg kell mondani, hogy a pozitív törekvések és erőfeszítések ellenére még nem tudtunk kellő eredményt elérni a becsületes embereket joggal felháborító antiszociális jelenségek, az ügyeskedés, az élős- diség felszámolásában. Szocialista elveink következetes érvényesítése megköveteli, hogy korlátozzuk és szorítsuk vissza a munka nélküli, vagy a vele arányban nem álló jövedelemszerzés lehetőségeit. Határozott intézkedésekkel gátat kell emelni az olyan jövedelmeknek, amelyek spekulációból, visszaélésből erednek, amelyek mögött nincs tisztességes munka. A Központi Bizottság azt javasolja, hogy ha jobb munkával, a munkaidő teljesebb kihasználásával, a szervezettség javításával meg tudjuk teremteni a feltételeit, akkor a VI. ötéves terv időszakában a bérből és fizetésből élőknél — a jelenlegi munkaidőalap csökkentése nélkül — térjünk át az ötnapos munkahétre. Változatlan törekvésünk, hogy a lakosság fel tudja használni jövedelmét szükségleteinek kielégítésére, személyi tulajdonának gyarapítására. Fejlődjék tovább a kereskedelmi hálózat, szűküljön a hiánycikkek köre, bőa rendet, a fegyelmet másoktól is megkövetelik. A gazdasági építőmunkában és a társadalmi tevékenység más területein is most az a legközelebbi feladatunk, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk az idei, az 1980. évi népgazdasági terv sikeres teljesítéséért, és jó alapokat teremtsünk a hatodik ötéves terv megkezdéséhez. vüljön a választék, javuljon a kiszolgálás. A jövőben is támogatjuk az állami vállalatok, a szövetkezetek, a kisiparosok és más szakemberek szolgáltatói tevékenységét. A lakáshelyzet javítását pártunk változatlanul fontos társadalompolitikai, szociális feladatnak tekinti. A VI. ötéves terv időszakában folytatódik a második 15 éves lakásépítési program megvalósítása. Az új lakások építése mellett jelentős számú régi lakás felújítására és komfortossá tételére kerül sor. A családalapító fiatalok és az egyedülálló vagy másodma- gukkal élő idős emberek részére meghatározott számú kisebb és olcsóbb lakást is szükséges építeni. Ugyanakkor növelni kell a nagyobb alapterületű lakások arányát is a több gyermekes családok, valamint az együttélő több nemzedék lakásigényének kielégítésére. Állami intézkedésekkel a jövőben is ösztönözni, segíteni kell a saját erőből történő lakás- és családiházépítést. Az ország lakásállománya hatalmas érték, megóvásáfa, korszerűsítésére az eddiginél nagyobb érőt. .és gondot-, kell fordítani. A lakáselosztási rendszert úgy kell fejleszteni, hogy még jobban igazodjék a családok vagyoni, jövedelmi viszonyaihoz. Segítse elő, hogy különösen Budapesten és az ipari központokban a munkások, valamint a fiatalok lakáshelyzete tovább javuljon. Hazánk népesedési helyzetének alakulása nagy fontosságú nemzeti és társadalmi ügy, ezért állandó figyelmet igényel. Most ismét olyan szakaszba érkeztünk, amikor — jórészt a 60-as évek első felére jellemző alacsony nép- szaporulat következményeként — a születések száma csökken. Mindent meg kell tennünk, hogy e kedvezőtlen tendencia megváltozzék, és hazápk népessége egyenletesen gyarapodjék, különösen a háromgyermekes családok száma növekedjék. A jövőben is sokoldalúan kell gondoskodni a gyermekes családokról, emelni kell a családi pótlékot — elsősorban a három- és több gyermekes családokét —, és mérsékelni a fiatalok családalapításának anyagi terheit. A következő években gyorsabb ütemben kell javítani az egészségügyi ellátást, különös tekintettel az alapellátásra, a betegségek megelőzésére, a rehabilitációra, a lakosság egészségügyi kultúrájának emelésére. Társadalmunk nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megfelelően gondoskodjék azokról az idős emberekről, akik az elmúlt évtizedekben becsületes munkájukkal hozzájárultak a szocializmus építéséhez. Nyugdíjrendszerünk, az egészségügyi és a szociális ellátás megadja nekik az alapvető létbiztonságot, de nem pótolja, nem pótolhatja családjuk, gyermekeik figyelmét és segítségét. Az idősekről társadalmunknak és a családoknak együttesen kell gondoskodniuk. A VI. ötéves terv időszakában fel kell emelni az alacsony nyugdíjakat. Fejleszteni kell az idős emberek életét könnyítő szociális intézményeket. (Folytatás a 6. oldalon) Hz életszínvonal alakulása
