Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-23 / 70. szám

1980. március 23. o C § AlLlALCMCITITIIi € N Beszé I g etés a dohányzásról KONYHA ARGENTIN KUKORICA: HUMITAS (kukoricapüré paprikával és sajttal) Hozzávalók: 4 tojás, l kg ku­korica, 1,5 dl tej, 100 gr olvasz­tott vaj, fél dl olaj, 100 gr hagyma, 300 gr zöldpaprika, 250 gr sajt. Keverje a kukoricaszemeket a tejbe. Vágja nagyobb darabokra a hagymát, kis kockákra a pap­rikát. Párolja e két hozzávalót olajban. Hagyja kihűlni. Azután adja hozzá a kukoricapiirét. a felvert tojásokat, fűszereket és a paprikát. Melegítse a vajat ön­tött vaslábasban, öntse bele a masszát, hagyja sülni kis lán­gon körülbelül 10 percig fedő nélkül. A kukoricapüré megsűrű­södik, nem szabad megbarnítani. Tálaláskor reszelt sajtot teszünk hozzá. .Tálalható hús nélkül sa­látával, vagy sült húshoz körí­tésként. HÜSSALÄTA — FRANCIA MÓDRA Hozzávalók: 1 kg zöldhagyma, 40 dkg vegyes darálthús, 1 zsöm­le, 1 tojás, só, bors, paprika, 3 evőkanál .olaj. Marinádhoz: 3 evőkanál olaj, 3 evőkanál ecet, 1 kávéskanál mustár, fél kávéska­nálnyi reszelt retek, só, bors, cu­kor, 2 evőkanál apróra vágott snidling. Elkészítése: a zöldhagymát megtisztítjuk és 2 cm hosszú da­rabkákra vágjuk, majd kevés forró vízben megpuhítjuk. A víz­ből kivéve lecsöpögtetjük és ki­hűtjük. A darálthúst, beáztatott és kinyomott zsemlét, tojást, sót, borsot és paprikát jól összedol­gozzuk és ízlés szerint fűszerez­zük. A masszából kis kerek for­mákat készítünk és forró olaj­ban minden oldalról átsütjük. Majd a zsiradékból kivesszük és lehűtjük. A marinád alkotóele­meit jól összekeverjük és a hús­ra és a hagymadarabkákra önt­jük. Állni hagyjuk, míg az ízek összeolvadnak. Finomra vágott snidlinggel díszítjük. Az Egészségügyi Világszervezet feladta a kérdést: „dohányzás, vagy egészség?” ... — döntse el maga az ember. Hát az egészség és a dohány­zás nem férnek meg egymással? Nem! A dohányzás károsítja a szervezetet, rontja az egészséget, elősegíti a rákot, a 'felsőlégúti hurutot, az idegek romlását, az érszűkületet, a szívizomelha­lást ... A dohányzás széles körű, az egész világon tapasztalható el­terjedésének a tilalmon kívül legfőbb oka az volt, hogy bizo­nyos keménységet, férfiasságot, erőt, érdekességet tulajdonítottak neki. Főként régebben, amikor a cigarettával kínált nemdohányzó férfi kissé húzódva mondta, hogy „női szakasz!” Bezzeg, ma a női szakaszban sokkal sűrűbb a füst, mint másutt. Pedig állí­tom, hogy nem a nikotinéhség, hanem az úgynevezett „apró munka” — a cigaretta nyomoga- tása. a sodrás — esetleg félkéz­zel, cowboy-módra — a rá­gyújtás, a szivaros kéztartás, a szippantás jó mélyre, a füstki- fújás a fontos, ami talán egyet­len filmből sem maradhat ki. Vagy a pipa, ami valósággal hozzártő az emberhez. — Dohányzik? — kérdem haj­dani falusi betegemet. — Nem! — Ne tréfáljon! Kilóg a zsebé­ből a pipaszár. — Az igaz! Pipálok. No de az más! Ez magyarázza azt, hogy nem lehetett akkoriban csodálkozni az ágyból ingben, gatyában ki­penderülő parasztemberen, aki odaszólt a feleségének: — Adsza a kalapom, meg a pipám, hadd öltözzek föl. Évszázadokon át annyira hoz­záragadt az emberhez a pipája — vagy mondjuk a dohányzás, mint szokás —, hogy a század- fordulón valamire való ember még a törzskávéházában is saját pipát tartott és nagyon össze kellett vesznie a barátaival vagy a kávéházával, amikor kijelentet­te. hogy: „átvittem a Zrínyiből a csibukomat a Kammon Kávé­házba”. No ugye, hát azért olyan ne­héz nálunk ez a dohányzás elle­ni háború, mert olyannal fordul­tunk szembe, ami sok éven át — úgynevezett — jóbarátja volt az embernek. Jóbarátja? — Nem! Hűtlen cim­borája. Aztán van itt még valami, amit nehezen tud lenyelni az ember. Valakitől a múltkor azt hallot­tam, a világ orvosairól azt tart­ja a statisztika,, hogy 51 százalé­kuk dohányzik. Nincs is más védekezésem, vagy mondanivalóm, mint A1 Ca­pone meséje. (Mondom: mese, mert se az 51 százalékért, sem a történetért nem állok jót!) — Mi az ön véleménye a rab­lásról? — kérdezi a riporter. — Embertelen, jogtalan, mocs­kos munka! — felelte A1 Capone, a hajdani gengszterkirály. — Értettem — csuklott az új­ságíró —, de hát akkor ön. aki hatalmas vagyonát valahogy mégis így szerezte, hogyan tudja összeegyeztetni az elméletet a gyakorlattal? — Már elnézést... az igazsá­gon nem változtat, ha egyesek tudva és akarva vétenek az igaz­ság ellen. Ma már ismerjük, tudjuk, mondjuk, kiabáljuk, lármázzuk, sőt hangszórózzuk az igazságot: a dohányzás ártalmait. Igen, az igazságot! Ami nem mondvacsinált, nem titkolt, nem suttogott, de harsogják a harso­nák és viseli a megbélyegzést még maga a cigarettáscsomag is. Aki tehát dohányzik — az az ártalmat tudva, a füstölést még­is akarva, viszi a saját bőrét a vásárra. De más ártatlant ne károsítson! Ezt várjuk .az Egész­ségügyi Világszervezet mozgó­sításától is. Hát akkor mit várunk? Hogy tanulja meg az embe* a becsületes, a kulturált dohány­zást, hogy megszűnjék a passzív dohányártalom, hogy ne károsít­sa a nemdohányzó egészségét a dohányosok kifújt füstje, hogy ne okozzon időnap előtti károso­dást magzatának, gyermekének a dohányzó terhes és szoptatós anya. Változatos díszítőelemek A legegyszerűbb blúz, ruha, sőt, napjainkban már a hosszú- nadrág is jobban mutat, ha akár csak gépelt tűzés díszíti. Így akik szeretnek és tudnak hímez­ni, a tűvel ügyesen bánnak, vál­tozatosabban is öltözködhetnek. 4. A rátétes munkák modern kivitelezése jól beilleszkedik a mai divatba. A fiatalok még a farmernadrágot is gyakran hím­zéssel díszítik, de változatosabbá tehető például a rajzon látható rátétes megoldással. Olyan anyagból vágjuk ki a motívu­mokat — piros alma, zöld levél —, ami nem foszlik, mint példá­ul posztó, filc, műbőr, amit az­után pici pelenkaöltéssel var­runk rá az alapanyagra. BK. Akár egyszerűbb konfekcióhol­mit vásárolunk, vagy netán meg­untuk már viselni tavalyi hol­minkat, néhány ötlet segítségével csinosabbá, divatosabbá vará­zsolhatjuk. 1. A láncöltés a legegyszerűbb hímzéstechnikák egyike. Raj­zunk jól érzékelteti, hogy a si­ma szabású, hosszú ujjú tunikát milyen gazdagon lehet színes fo­nallal kivarrni. A sorokat grafit­ceruzával előre rajzoljuk, majd hímzés után kimossuk a blúzt. 2. Másik könnyű hímzésféleség a keresztszemes öltés. Gyorsan készül, könnyen leszámolható. Ábránkon a kétsorosán haladó motívum érdekesen helyezkedik el a vállon lefelé, az ujjakon. 3. Sokan kedvelik a laposhím­zéssel készült munkákat. Nép­művészetünk legszebb alkotásait találjuk a mezőkövesdi, kalocsai, túrái, boldogi, sárközi és sok más tájegység kézimunkái kö­zött. 1980 nyarára Még javában hordjuk téli ru­háinkat, kabátunkat, de a divat­szalonokban már nyár van. Könnyed selymek, puha, termé­szetes szálú anyagok, új model­lek várják, hogy magunkra ölt- sük őket. Mit ígér a nyár a női divat­ban? Meglehetősen sok újdonságot. A szabásvonalak keskeny, test­közeli formát hangsúlyoznak. A nőiesen lágy sziluett uralkodik. A színekben az élénk, vidám, nyári árnyalatok divatosak. Né­ha ellentétesen sokszínű az ösz- szeállítás. Az anyagok finomak, természetes hatásúak, matt és fényes változatban egyaránt kedveltek. Az egyszínű anyagoké a vezető szerep. S csak az igen apró, geometrikus mintákat ked­veli a nyár divatja- Megnőtt a kellékek szerepe az öltözködés­ben, a ruházattal egyenrangú szerepet töltenek be. övék, csa­tok, szalagok, szegőzések, zsinór­díszek teszik változatossá ruháin­kat. Képeinken néhány jellegzetes nyári modellt mutatunk be: 1. Tisztaselyem, tollrajzszerű- en finom, virágmintás ruha. Sza­bása féloldalas, felső része mély japánujjal készült. 2. Jellegzetes nyári együttes. A kombinéruha krepdesinből ké­szült, az élénk színű kiskabátot selyemmel paszpólozták. 3. Délutáni ruha, finoman min­tázott tisztaselyemből. A hosszú sálgallér, a hosszított, karcsú derék és a bő, lenge szoknya a nőies eleganciát hangsúlyozza. Elegáns férfiöltözetek. Sportos. A férfiaknak olyan könnyű, természetes alapanyagú öltözé­keket ajánlanak a divatkreáto­rok, amelyeket reggeltől estig, munkában és társaságban egy­aránt viselhetnek. A természetes bőség, a rever hangsúlyozottsága, a széles váll és az egyenes nad­rágszár a jellemzők. Az anyagok — bár valójában nagyon puhák és jó minőségűek — durva szö­vésűnek, rusztikusnak látszanak. A modellek között sok a klasszi­kus stílusú, amelyeket felold egy-egy nem szabályos szabás­vonal, — például a nadrág haj­tással összefogott derékbősége. A színekben a barna minden árnyalata divatos, az egészen vi­lágos bézstől a sötésbamáig. De a szürke, mint a másik alapszín is sikerre számíthat. A különbö­ző színek kombinálása, például a kék és a szürke, igen elegáns. A kockás és az egyszínű nadrág, mellény, zakó variálása jól öl­töztet. Viselhetnek a kockás öl­tönyhöz csíkos és mintás inget, de az egyszínűhöz inkább ugyancsak egyszínű ing a divat­ajánlat. Együtt élni Amikor a fiatal szerelmesek összekerülnek, házasságra lépnek, úgy érzik, szerelmük örökké fog tartani. Érzelmeik elég erősek ahhoz, hogy egész életükben ösz- szetartsa őket. Nem hisznek a változásban, abban, hogy kap­csolatuk lényege megváltozhat — megváltozik. S ami ma összetar­tozásuk lényege, az holnap már kevésbé lesz fontos és hogy tíz év múlva másért fogják egy­mást szeretni, tisztelni. Az egymásra találás, a roman­tikus szerelem, szenvedélyes sze­relem pillanatában sem feled­kezhetnek meg azonban a csa­ládalapításra készülő fiatalok arról, hogy megismerjék egymás emberi értékeit, jellemét, gyen­géit. Hiszen a házasság nemcsak felhőtlen boldogság. Oj helyzet áll elő azáltal, hogy a házasoknak meg kell tanulni­uk együtt élni. Meg kell tanul­niuk alkalmazkodni, s törődni egymással. Ez pedig korántsem egyszerű dolog. Legkönnyebben azok a fiatalok tudnak beilleszkedni az új hely­zetbe, akik maguk is nagy csa­ládból, testvérek közül lépnek a házasságba. Aki korábban ma­gányosan élt, nehezebben találja helyét férje, felesége mellett. De bármilyen előzmények után is kerül valaki össze házastársá­val, a legfontosabb, hogy oko­san, körültekintően, s a másik félhez alkalmazkodva rendezze be életét. Mindkét házasfélnek legyen erénye a türelem, a má­sik szempontjainak figyelembe­vétele. Egymáshoz alkalmazkodva, a másik ízlésének, szokásainak, érdeklődési körének, munkájá­nak ismeretében alakíthatják ki a családi harmóniát. Valakivel együtt élni annál könnyebb, minél jobban ismer­jük az illetőt. HcL tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, hogy fog rea­gálni bizonyos dolgokra. Azt tartják, a férfiakat köny- nyebb megismerni, mert általá­ban nyíltabbak, szívesebben be­szélnek önmagukról, szeretik, ha „foglalkoznak” velük. A legtöbb férj, vagy férjjelölt szívesen be­szél a szeretett nőnek az őt ér­deklő. az őt foglalkoztató témák­ról. Jóvátehetetlen hiba, ha ilyenkor a feleség mindenáron új frizurájára, ruhájára akarja fel­hívni a figyelmet. Ha unatkozik, s a holnapi főzésen jár az esze. De az se sokkal Jobb, ha sza­vába vágva saját problémájára tereli a szót. Persze vonatkozik ez férjuramra is, akitől taná­csot, okos szót, döntést vár a fe­lesége. Ne legyen akadály ilyenkor az sem, hogy most éppen a gyere­ket kell nevelni! Nem vezet jóra, ha állandóan kritizálják egymás viselkedését, ha a házasfelek egymás szüleit hibáztatják fiúk, lányuk szoká­saiért, hibáiért. Tartsák tisztelet­ben — már csak koruk miatt is — a szülőket. Beszéljenek udva­riasan, közeledjenek feléjük sze­retettel — hiszen ők nevelték fel számukra a szeretett társat. Lakva ismerni meg egymást — tartja a népi bölcselet, s való­ban, az együttélés hétköznapjai­ban derül fény a házastárs egyik­másik tulajdonságára. De ha már a házasságkötés előtt tettek némi erőfeszítést a fiatalok em­beri, jellembeli tulajdonságaik felderítésére, nagy csalódás nem érheti őket. Azt legtöbbször tudjuk, hogy a másiknak hogy kellene viselked­nie. A másikkal szemben van­nak elvárásaink. De nem árt oly­kor magunkba is nézni, vajon tőlem mit várhat el a házastár­sam. Ha türelemmel és jószán­dékkal közeledünk a másik fél­hez, könnyebb lesz a lángoló szerelem elmúlta után is együtt élni, családot teremteni. — sarkadi — KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Néhány szó a férfidivatról

Next

/
Oldalképek
Tartalom