Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-22 / 69. szám

1980. március 22. KELET-MAGYARORSZÄG 7 GYERMEKVILÁG A három nemzedék napja Szeptember óta az egyik leg­fontosabb úttörőfeladat a 4+i akció. Az első négy feladatot is­meritek, sokat teljesítettetek már bizonyára közülük. Azért írom, hogy sokat, hisz valójában nem négy, de- számtalan feladat meg­oldásának lehetősége rejlett eb­ben a négy pontban. Nem is árt felidézni, hiszen most belőlük következik az ötödik feladat is. Lakóhelyetek felszabadításának és 35 éves történetének, az elért eredményeknek, a szemtanuk­nak, a résztvevőknek a megis­merése. Sportversenyek szerve­zése felnőttek bevonásával, örsi program családoknál. Hasznos tettek a környezetért. A plusz egy feladatot a novem­beri országos úttörőparlament hirdette meg, az így hangzik: szervezzétek meg a Három nem­zedék napját! Eddigi munkátok során nagyon sok emberrel meg­ismerkedtetek ; fiatallal, időssel egyaránt. KISZ-esekkel, patroná­ló szocialista brigádok tagjaival, egymás szüleivel. Veteránokkal, akik talán már a felszabadulás előtti időszak harcainak részesei voltak, de a 35 év építőmunkájá­nak mindenképpen. S bizonyára patronáltok ti magatok is örege­ket, akik talán nem rendelkez­nek kiemelkedő mozgalmi múlt­tal, egyszerűen rászorulnak a se­gítségetekre. Nos,- a három nemzedék nap­ját úgy szervezzétek meg, hogy mindezek a kedves barátok, is­merősök összegyűljenek és hasz­nosan, érdekesen töltsétek el együtt a napot. Mi lehet ez a hasznos dolog? Az osztályok szépítése, az isko­laudvar rendezése, fák ültetése, sportpályaépítés. Vagy bármi­lyen értelmes, hasznos dolgok­nak az elkészítése, amely segíti az iskolai munkát, jó játék a szabad időben vagy értékesíteni lehet a szolidaritási bazáron. Ám lehet, hogy mindezt megcsi­náltátok már idáig, s a három nemzedék napja nagyszerű ma­jális, egész napos vidám ünnep­ség az iskolaudvaron vagy közeli kedvelt kirándulóhelyen. Ahol először is sokféle tréfás és ko­moly sportversenyt rendezzetek. Lehetőség szerint bevonva a két idősebb nemzedéket is. Az ebé­det elkészíthetitek bográcsban, este tábortűzzel, nagy dalolással zárhatjátok a bizonyára minden­ki számára emlékezetes napot. A három nemzedék napját a XII. pártkongresszus és a fel- szabadulásunk 35. évfordulója közötti időben, március 24. és április 4. között rendezzétek meg. írásunkat olvasva talán úgy érzitek, hogy még korai az idő, de ilyen sok embert megmozgató programra bizony hónapokig kell készülni, hogy igazán emlékeze­tes legyen. — átányi — KRESZ-verseny KRESZ-ügyességi versenyt ren­deztek Mátészalkán a Zalka Má­té Általános Iskola udvarán. A gyerekek elméleti és gyakorlati Ismeretekről egyaránt számot ad­tak. Az elmélet után kerékpárral illetve kismotorral mutatták be ügyességüket, felkészültségüket. A járásból és a városból érkezett gyerekek közül a kerékpáron Kiss Gusztáv ököritófülpösi, a kismotorosok közül pedig Dá- nyádi Bertalan mátészalkai paj­tás nyert. Hasonló versengésre került sor Fehérgyarmaton is a 2. számú iskolában. A közlekedési park­ban 19 iskola gyerekei verseng­tek. Csókási Csaba, Martinák István, Korponai Ildikó és Csur- ka Szilvia bizonyult a legjobb­nak. ■hk. , —­Duett. (Császár Csaba felvétele) Rege Sándor: A vándorló pettyek Egy éjszaka a füles bögréről megszöktek a pettyek. Hogy ho­gyan, azt senki sem tudta. Az egészre Minca cica figyelt fel. Rögtön elpanaszolta a dolgot az előszobában a csizmának, az to­vábbadta a nagykabátnak, az meg a sapkának. Innen a hír visszajutott a konyhába. Előbb a seprő, majd a csíkos szélű tá­nyér értesült a dologról. Valamennyien megegyeztek ab­ban, hogy tenni kell valamit, mert reggel Zsuzsóka bizonyosan szomorú lesz, ha pettyek nélkül látja meg kedvenc bögréjét. Éppen azon tanakodtak, hány pettynek is kellene lennie a bög­rén — volt, aki négyet, más he­tet mondott —, amikor megcsör­rentek a kanalak a fiókban. Majd előbújt a kiskanál, s így szólt: — Én jól ismerem a bögrét, hisz naponta találkozom vele, amikor megkavarom a kakaóban a cukrot. — Akkor talán azt is tudod, ho­va lettek a pettyek? — kérdezte Minca. — Azt hiszem, vándorútra kel­tek. öten voltak, ezt biztosan tu­dom, s akadt köztük egy nagyon kiváncsi. — Nem is egy — mordult most a merőkanál. — Én jól láttam őket, hisz a kakaót belőlem ön- tik a bögrébe. Kibújt ő is a fiókból, félretol­va a kiskanalat, aki egészen el­törpült mellette, s nagy hangon folytatta. — Csupa izgága alak volt. Sem­mirekellők. örökké nyafogtak, ha egy kevés kakaó a bögre szélén kicsurgott. Kényeskedtek, hogy bepiszkolódnak. Igen mérgesen mondta mind­ezt. A bögre pedig petty nélkül hallgatott fönt a polcon. — Jó, jó — nyugtatta a merő­kanalat Minca. — Ez most nem fontos. A kérdés inkább az, hol lehetnek a pettyek? — Kérdezzük meg talán a bög­rét — javasolta csendben a kis­kanál, de mert a merőkanál hát­ratuszkolta öt, hangját senki sem hallotta. A merőkanál pedig, mint egy hadvezér, peckesen ki­húzva magát, ezt mondta: — Ne fecsegjetek! Induljatok a keresésükre! Azzal szét is széledtek. Benéz­tek az asztal alá, a szék mögé, a fazekak között is végigmászott Minca, a csizma pedig bekukkan­tott a cipősszekrénybe, a kabát meg a sapka a maga háza táján szemlélt körbe. A tányér meg­próbált belesni a mosogatóba, de ez majdnem a vesztét okozta. Hisz ki kellett hajolnia a polcról, s kishíján lezuhant. Hadár János: Hogyha jón a tavaszi nap, a sok gyerek mind leszalad, ölbe veszik a teret, megunták már a telet. Madárvilág Kormoránok és drótfészek Kirándulásaink során mind gyakrabban találkozhatunk a mű­anyag kötözőrafiából szőtt sár­garigó-, valamint a pvc-fóliával bélelt házi és mezei verébfészkek­kel. Mindezek érdekesnek tűn­nek, ugyanakkor kissé elszomo­rítóak, és figyelmeztetőek is. Mert mindazt az összehordott anyagot (a kidobott hulladékok töredékét) az ember természetes környezetéből, úton-útfélen gyűj­tögették, a madarak, melyek ma már oly gyakoriak és megszo­kottak a kultúrterületeken, hogy sok esetben észre sem vesszük őket. A napokban egy, a felsoroltak­tól érdekesebb, bár hazánkban már nem egyedüláUó „épít­ményt” fedeztek fel az úttörő madarászok Tornyospálcán. Egy fiatal juharfán 3 méteres magas­ságban egy 80 százalékban alu­mínium, vas-, illetve rézdrótból készített balkáni gerlefészket ta­láltak. A nem éppen mindenna­pi fészekalkalmatossághoz az anyagot minden valószínűség szerint a kissé távolabb levő megszüntetett gépműhely kör­nyékéről szerezhették be. El­enyészően csekély a természetes anyag, csupán néhány szál szá­raz gyökér és szárdarabkákból áll, mely a fémszálak közé van beépítve. A fészekben az 1079-es évben két alkalommal is fészkeltek a gerlék, annak ellenére, hogy kör­nyezetében erős zavaró hatások voltak. Mint érdekességet az ál­talános iskola biológia szertárá­ba szállították a gyerekek a fész­ket megőrzés céljából. Március 16-án a vízivad-szám- lálási program végzésekor érde­kes madarakat figyeltem meg társaimmal egy Nyíregyháza kör­nyékén levő tavon. E tónak kü­lönösen nagy szerepe van a ma­dárvonulásban, a madarak pihe­nésének biztosításában. Partjai lankásak, sekélyek, s nem borít­ja őket sem nád, sem más nö­Végül tanácstalanul gyűltek össze mindannyian. A merőkanál ott magaslott felettük a fiók szé­lén és ledörgött rájuk: — No, semmire sem jutotta­tok, ügyetlenek. Á, gondolhattam volna, hogy veletek semmire sem lehet jutni. Közben nagyot csapott öblös, kerek fejével. A veszte is ez lett. Mert a feje előrebillentett, s így lezuhant a fiók széléről. A kop- panás után csend lett. Épp jókor, hisz Minca már ké­szült rászólni, hogy elég a han­gos kodásból. A kiskanál végre ismét kimász­hatott a fiók széléhez. — Kérdezzük meg a bögrét — javasolta ismét, s most már csen­des hangját a többiek is meghal­lották. — Jó felelte Minca. — Igazad van. Kedves tányér, talán te, hisz a legközelebb vagy hozzá — szólt fel a polcra. — Bögre, galambocskám, hova mentek a pettyek? A bögre csak megrázta magát annak jeléül, hogy nem tudja. Szólni nem tudott a pöttyök nél­kül, de mindent kitűnően hallott az egy fülével. — És hová mehettek? — kér­dezősködött tovább a tányér. A bögre ismét csak megrázta magát. — Nem tudja, hova mentek — kiabálta le a tányér. Közben a bögre türelmetlenül topogott a talpával. — Valamit még akar mondani a bögre — intette a többieket a figyelmes kiskanál. — Kérdezd meg — szólt a csiz­ma, akinek nagy gyakorlata volt a vándorlásban —, hogy vissza­jönnek-e. Bólogatott a bögre, hallva a csizma kérdését. Ettől mindnyájan megnyugod­tak. Csendben vártak hát, meg akarván lesni a pettyek hazatér­tét. Már majdnem véget ért az éjszaka, amikor szépen sorban bevonultak a pettyek. Élén egy duci piros, nyomában a többiek. — Állj! — szólt a cica. — Hol csavarogtatok? — Vendégségben voltunk a nagymama babos kendőjénél. Mért, nem szabad? — De igen — felelt Minca. — Csakhogy mi itt izgultunk miat­tatok. Azt hittük, megszöktetek. — Ugyan már — így a duci • petty. — Mit törődtök velünk, hi­szen mi úgyse vagyunk jók semmire. — Dehogynem — szólt közbe a kiskanál. — Hisz nélkületek Zsu­zsóka nem ismeri meg a bögré­jét, akkor pedig sírna. — Erre nem is gondoltunk — ismerte el a petty. — No jó, legközelebb majd szólunk, ha útrakelünk, akkor nem kell iz­gulni értünk. Visszavonultak a helyükre, a többiek is nyugovóra tértek, hogy az éjszaka hátralévő részé­ben még szundítsanak egyet. A merőkanál ott hasalt tovább a földön, mert vele senki sem törődött. Csak a kiskanál szóit le neki, valami ilyesmit: — Jó éjszakát! De ezt is csak nagyon halkan. GYERHEKPOSTA Énekkar, személyi igazolvány Kiállítás és minitáborozás A Gyermekposta is többször tá­jékoztatta olvasóit a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Há- mán Kató KISZ-alapszervezete pályázatáról. Március 17-én az 1. sz. gyakorlóiskola kerengőjé- ben Baracsi Pál főiskolai tanár nyitotta meg a megye úttörői munkáiból készült kiállítást, s értékelte a munkákat. A termé­szetvédelmi őrjárat — értékelésé­nél jelen volt Legány András megyei természetvédelmi fel­ügyelő, s Milei Lajosné megyei úttörőelnök is. Legsikeresebben a fehérgyarmati 1364. sz. Petőfi Sándor Úttörőcsapat őrsei szere­peltek. 12 őrsünkből került ki az 1., a 3. és az 5. helyezett őrs. Hudák Erika a főiskolai KISZ- fiatalok nevében április 6-tól mi­nitáborozásra hívta meg a győz­teseket Felsőregmecre. A főisko­lások hete rendezvénysorozat ré­szeként megnyitott tárlatot a he­lyi úttörőcsapat műsora követte a nagyteremben. A kiállítást egy hétig tekinthetik meg az érdek­lődők. A győztes fehérgyarmatiak. (MK) TÖRD A FEJED! vényzet, így a pihenő kis szár­nyasok messzire belátják kör­nyezetüket, amely biztonságérze­tet ad nekik. A tó partjain sok piros lábú cankó és bíbic szedegetett az iszapban. A mélyebb vizekben szárcsák, tőkés-, barát- és csör­gőrécék, de még a ritkább nyíl­farkú récék is megfigyelhetők voltak. Igazi ritkaságnak azonban a réticankók és a parti lille számított, melyeknek csak ápri­lis, májusban kellene érkezniük! .Ugyanitt láttuk a hazánkban rendkívül ritkán megfigyelhető nagy kárókatonát vagy más néven a nagy kormoránt. Ez a lúd nagyságú feketés zománcfényű, ügyes halászmadár főként hallal táplálkozik, kis számánál fogva mégis védett. Az említett példá­nyok valószínűleg csak rövid ideig fognak a tavon tartózkod­ni, majd hamarosan tovább vo­nulnak ősi fészkelőhelyeik felé. (agárdy—petrilla) ■ 1 2 3 4 j s 6 ■ J ■ B 9 10 ■ J B 11 12 ■ J 15 i L 17 J 18 22 19 i ■ 14 81 25 26 ■ 28 1 t. Vízszintes: 1. Március 20-a . .. (folytatása a függ. 15. sorban, nyolcadik négyzetben: E). 6. Sértetlen. 7. Nóta. 8. Római 49. 9. .. .-fut. 11 Szovjet motorkerékpár-márka. 12. Gyorsan hull. 14. Idős betűi keverve. 16. .. -Kunta. 18. Háziállat. 20. Népi El­lenőrzési Bizottság. 21. Feltételezés. 22. Zúzmara. 24. Mértani test. 25. Ilonka. 27. IRSJ. 28. Kató. 29. Virágtartó edény, dísz­edény. Függőleges: 1. Feleség apja. 2. Ajándékoz. 3. Világ­talan. 4. Alumínium vegyjele. 5. Gyerme­kek kedvelt édessége. 6. Fokozódik (pl. politikai feszültség). 10. ...-tak. 11. E helyre. 13. Szenvedés. 14. Satöbbi rövidít­ve. 17. Tagadás. 19. Férfinév. 21. Római számmal: XX. 23. Ronda. 24. összekevert kár! 26. Télisport. 27. Római 4. Megfejtendő: Vízszintes 1, függ. 15. A megfejtéseket csak levelezőlapon fogadjuk el. A lapra írjátok rá: Törd a fejed! Beküldési határ­idő : március 26. Múlt heti megfejtés: Forradalmi ifjúsági napok. Könyvjutalom: Lázár János Sóstófürdő, Kotánszki Éva Nyíregyháza, Szászi Anita Záhony, Csiki Ákos Nyíregyháza, Tóth Katalin Nyíregy­háza, Kiss Margit Nyírbátor, Böszörményi Sándor Fülesd, Pádvai Tünde Tiszabez- déd, Gaál Ramona Csaholc, Pikó Tünde Nyíregyháza, Bingány János Fehérgyar­mat, Sárközi Andrea Öpályi, Vadász Júlia Tyúkod, Veszprémi Jolán Csenger, Tu- kacs László Nagyszekeres. Az idei tanévben alakult meg a Cégénydányádi Általános Iskolá­ban az úttörők énekkara — írja Agócs Emese nyolcadikos pajtás. — Több iskolai ünnepségen részt vettek már, legutóbb pedig a gyügyei művelődési házban tar­tott nőnapi ünnepségen köszön­tötték a gyerekek (az iskola más csoportjaival együtt) a szamos- újlaki, gyügyei és cégénydányádi asszonyokat-lányokat. Kalydi Ta- másné tanárnő irányításával működik az énekkar, és nagy se­gítséget kapnak a gyerekek Tuba Tihamérné nevelőtől Is, aki az úttörőcsapat kulturális felelőse. A mellékelt fényképen az ének­kar tagjai láthatók — vidámsá­guk az eddigi jó eredményeknek köszönhetők. (Molnár Károly felvétele) Orosz Ágnes őrsvezető Kálmán- házáról arról számol be levelé­ben, hogy csapatukban nemrégi­ben negyven gyerek vette át a személyi igazolványt. Szép, érté­kes műsorral tették emlékezetes­sé az ünnepi alkalmat. Hadady Tünde, a baktalóránt- házi gyerekek nevében írt. „Ör­sünket erdei túrára hívta meg a patronáló Angela Davis KISZ- szervezet. Nagy örömmel fogad­tuk a meghívást azért is, mert az erdei tornapályára terveztük a Hajrá, őrsök! akció feladatai­nak harmadik részét, a túra szer­vezését. A baktai erdőben gyüle­keztünk a Május 1. téren — leg­alábbis ide szólt a titkos meghí­vás ... Volt köztünk, aki elté­vedt, mert nem jól fejtette meg a meghívót! Ettől még izgalma­sabbá vált a játék. A KISZ-esek a fák között vártak ránk — fi­gyelve a hatást: beérkeztünk, és senkit sem láttunk. Amikor az­tán dal csendült fel, már tudtuk, hogy jó helyen járunk, patroná- lóink is itt rejtőznek. A játék során sokat nevettünk, énekel­tünk, és a kissé még hűvös, de friss levegőtől kipirosodva tér­tünk haza, hogy őrsi naplónkban is megörökítsük az eseményt. Ugyanilyen találkozást tervezünk április 3-án is — de már az egész csapat számára. Úgy tervezzük, hogy erre a játékunkra, mely A Vörös Hadsereg nyomában cí­met viseli, szüleinket is meghív­juk.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom