Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-18 / 65. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. március 18. Szabolcsi induló M árcius idusán a nyír­egyházi nagykö­zönség is megismer­hette a Szabolcsi induló című fúvószenekari művet. Az Ifjú Gárda zenekara adta elő, nagy sikerrel. Tonté László, a fúvósok avatott karnagya a szer­zője. A legszebb és leg­jobb magyar indulóhagyo­mányokat követő, friss és fiatalos mű egészen biztos, hogy hamarosan ismert lesz, szövegét sokan fog­ják dalolni, s bízvást fel­kerül az ország más zene­karainak műsorára is. Miért is kell ilyen nagy örömmel fogadni egy in­dulót? Először is azért, mert a miénk. Szabolcsi, szövege megyénk és a me­gyeszékhely szeretetére inpsirál, dallama pedig lelkesítő szignál lehet minden esetben, amikor e táj, ennek népe vagy fia­talsága bemutatkozik, vagy itthon ünnepel. Mint a városi zászló vagy címer, az induló is beleso­rakozik azon jelek rend­szerébe, melyek egy föld­höz, megyéhez való kap­csolódást fejezik ki. Számos alkalom van minden évben, amikor az ország más tájain vagy éppen a testvéri orszá­gokban jelentkezik Sza- bolcs-Szatmár. Kiállítá­sok, fesztiválok, vagy mint a közeljövőben: koncert a Nemzeti Galériában, ven­dégszereplés a Szovjet­unióban — mind-mind olyan alkalom, amikor muzsikusaink a zene nem­zetközi repertoárja mel­lett olyat is előadhatnak, ami nálunk született, ró­lunk szól, a mi életked­vünket, derűnket, tem­pónkat fejezi ki. A most tízéves Ifjú Gárda-zenekar nem is kedveskedhetett volna szebb hangversenyi aján­dékkal lelkes közönségé­nek, mint ezzel az indu­lóval. Minden ifjú muzsi­kuson látszik, szívvel-lé- lekkel adják elő a mi, Szabolcsi indulónkat. Le­gyünk büszke rá, tanuljuk meg dúdolni, kísérjen el itthon, s akkor is, ha va­lamerre járunk országban- világban. A dallam eltép- hetetlen szála újabb kö­telék, mi az itt élőt a szű- kebb pátriához köti. S mivel a dal nem ismer ha­tárokat, indulónk üzenet, mindenki számára érthető bemutatkozása egy megyé­nek. (bürget) Naponta har­mincán látogat­ják a jól ellá­tott, kényelmes öregek napközi­jét Nyírbátor­ban. (Elek E. felv.) VEZET Á LAKÁSÜGY Helybe ment a tanács Ha néhány órára is, de két tanács működött Nyíregyhá­zán március 13-án. Néhány hónapja ugyanis arra töre­kednek a városi tanácson, hogy az ügyfeleknek ne kell­jen bejönni ügyes-bajos dol­gaik elintézéséért a szakigaz­gatási szervekhez, alkalmaz­kodni azok kötött ügyfélfoga­dási idejéhez, hanem a mun­kahelyeket keresik fel a taná­csi osztályvezetők és itt mun­kaidőben kopoghatnak be a dolgozók az alkalmi tanácson. Nemrégiben a papírgyárban, most legutóbb a húsipari vál­lalatnál tartottak kihelyezett fogadóórát. Rangsorol a gép Legtöbben az igazgatási osztályvezetőnél gyülekeztek, érthetően a lakásügyek jelen­tették a fontos intéznivalót. Az irodát fogadószobává ala­kították, a tanácsi osztályve­zetőhöz egyenként jönnek be az üzemből és az irodákból az érdeklődők. Hellyel kínál­ják az ügyfeleket. — Tanácsi értékesítésű la­kást szeretnénk kapni, de ed­dig azt mondták a tanácson, hogy csak OTP-set igényelhe­tünk — sorolja Kruták Sarol­ta. — Van egy 22,5 négyzet- méternyi örökölt lakrészünk és ez kizáró ok lehet a beso­rolásnál? — Igen sok olyan igénylőt tartunk nyilván, akik sokkal kisebb helyen élnek. Például tíz négyzetméteren kétgyere­kes család. A besorolásnál egyelőre OTP-s lakást kap­hatnának. Ha viszont tanácsi értékesítésűre módosítják az igénylést, még néhány évet mindenképpen várniuk kell... ' — Év közepére készül el az új nyilvántartási pont- rendszer, s ezen természete­sen a gép is „figyelembe ve­szi” az ön körülményeit. Most azt javaslom, keressen egy megfelelő albérletet és tanácsi bérlakást is igényel­het. — Kétéves gyerekkel la­kunk egy minigarzonban — mutatja be helyzetét Kapin Andrásné. — Három éve kér­tünk minőségi cserét, de nem vagyunk rajta a listán. Fel­lebbeztünk, de még nem járt kinn senki a tanácstól... A szomszéd mezsgyéje — Azért nem mentünk ki — szól Kovács Mihály —, mert jól ismerjük a minigar­zonban élők körülményeit. Amíg a végrehajtó bizottság nem dönt, nem mondhatok én sem biztosat. Viszonylag régi az igénylésük, első tulaj­donosok, valószínűleg rajta lesznek a végleges listán ... Az ügyek, amelyeket felso­roltak az alkalmi fogadóórán, nem mind tartozott a tanács­ra. Varga Béláné például azt nehezményezte, hogy a kertje meghosszabbításában lévő földterületet a szomszédja drágábban akarta neki elad­ni. Holott a földcsík egy har­madik személyé, a szomszéd ismerősének tulajdona. Mit tehet ő most? — kérdezte Vargáné. — El kellett volna mennie a vásárlási szándék előtt az eredeti tulajdonoshoz, s vele megállapodni a vételárban. A tanácsnak csak akkor len­ne ebben szerepe, ha birtok­háborítás történt volna. Erről pedig nincs szó... Az ideiglenes műszaki osz­tályon Bán Mihály érdeklő-! dik. — Százhatvan négyszögöles telken építettem egy házat, de a fűtés nagyon drága. Etázsfűtést szereltem fel, és télen körülbelül hatezer fo­rint ment el szénre. Lesz-e itt gázfűtés vagy inkább cserél­jem el? Olaj vagy gáz? — A Budai Nagy Antal ut­cán előreláthatólag a VII. öt­éves tervben szerelik a gázt. Igaz, hogy pecsétet nem tették egyetlen ügyirat végé­re sem, mégsem volt hiába­való a kihelyezett fogadó­nap. T. K. A tivadari ifjúsági tábor; a fehérgyarmati Május 14. tér közlekedési parkja; az Arany János és Árpád, illetve Hon­véd utcák útépítési terve a vízgazdálkodási társulat „Vá­sárhelyi Pál” Szocialista Brigádja tagjainak társadalmi mun­káját igazolja. Teljesítményüket értékelve „ezüst”-érmesek lettek. A felvételen: a brigád munka közben. Egy tiszalöki géplakatos 15 ezer forint értékű munkát végzett a prügyi tsz-nek. Ta­valy december 19-én meg­kapta munkája után az ösz- szeget, Tokajig egy alkalmi kocsival utazott, onnan vona­ton folytatta útját Rakama- zig, s úgy tervezte, hogy in­nen busszal megy haza Ti- szalökre. A géplakatos a ra- kamazi állomás környékén találkozott egy Szarka Er­zsébet nevű 19 éves tiszaesz- lári lánnyal, még egy kávét is megittak együtt, de amikor a rakamazi rendőrök meg­látták a lányt, nyilván meg­volt rá az okuk, hogy felszó­lítsák: a legközelebbi busz­szal menjen haza Tiszaesz- lárra. Szarka Erzsébet el is in­dult, de ekkor összetalálko­zott 20 éves Ferenc nevű bátyjával és annak barátjá­val, a többszörösen büntetett előéletű, 22 éves tiszaeszlári Farkas Józseffel. Együtt szálltak fel az Eszlár felé menő buszra, s egy kis idő múlva felszállt a lakatos is. Szarka Erzsébet újdonsült is­merőse. A lány bemutatta őt bátyjának és Farkas József barátjának is, s úgy összeba­rátkoztak, hogy — bár a busz Tiszalökig közlekedett — Tiszaeszláron valamennyi­en leszálltak. A lakatos a presszóba in­vitálta új ismerőseit, két kört is rendelt számukra, s ami­kor fizetett, Szarka Erzsébet felfedezte, hogy sok pénz van nála. Megsúgta ezt bátyjának és Farkas Józsefnek is. Ami­kor befejezték a poharazga- tást, a lakatos megkérte a lányt, hogy kísérje el egy da­rabig, mutassa meg, merre vezet az út Tiszalök felé. Szarka Erzsébet vállalkozott a kísérő szerepére, mert köz­ben egy „jó” ötlete is tá­madt. Ügy tervezte, hogy el­csalja a férfit egy rokoná­hoz, kizsebeli, a pénzen pe­dig megosztozik bátyjával és Farkas Józseffel. Mielőtt elváltak egymástól, meg is mondta nekik tervét, de Farkasnak nem tetszett az ötlet, biztosabbnak találta, ha ő maga szerzi meg a nagy összeget. Szarkával együtt el­indultak a lakatos és a lány után. A falu szélén utolér­ték, leütötték, s találtak nála 13 850 forintot. Az eszmélet­len férfit az árokban hagy­ták, Szarka Ferenc 1000 fo­rintot Farkasnak, 1650 forin­tot a húgának adott, a többit pedig magának tartotta meg. Hétezret eldugott otthon az ágyába, ezt sikerült a nyo­mozás során lefoglalni, de amit szétosztott, azt már hú­ga is, Farkas is elköltötte mi­re őrizetbe vették őket. Erre ugyanis csak egy nappal ké­sőbb került sor, mert amikor a lakatos magához tért, visz- sza kellett mennie Tiszaesz- lárra, hogy megtudakolja: kik voltak az ivócimborái, s ezután értesítette a rendőr­séget. A Nyíregyházi Járásbíró­ság dr. Drégelyvári Imre ta­nácsa Farkas Józsefet cso­portosan elkövetett rablásért mint különös és többszörös visszaesőt, 7 évi fegyházbün­tetésre ítélte és 7 évre eltil­totta a közügyektől. Szarka Ferencet 5 évi fegyházra, Szarka Erzsébetet — mint bűnsegédet — 3 és fél év sza­badságvesztésre ítélték. Szarka Ferencet 5, Szarka Erzsébetet 4 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. A bíróság kötelezte Farkasékat az okozott kár megtérítésére is. Az ítélet nem jogerős. [JKÉPERNYÖfíTíiil Vannak műsorok, jóleső meglepetést keltve, többet nyújtanak a szük­ségszerűen rövid műsorlapi tájékoztató alapján várha­tónál.. Ilyen volt például az „Ebbe mindenki beleszól­hat?!” c. körkép a nemrégi­ben lezajlott amatőr művé­szeti mozgalmak országos konferenciájáról. Kiválóan összefogott, lényegre törő riportokban szólaltatták meg az adásban a saját problé­máikat igazán a legbelülről ismerőket: magukat az ama­tőr művészeket, a csoportok vezetőit. A rendkívül őszin­te helyzetfeltáró beszélgeté­sek jól szolgálták a legszé­lesebb körű nagyközönség tájékoztatását az egyes ama­tőr művészeti ágak képvi­selőinek törekvéseiről, s az alapvető kérdésekről. A zalaegerszegi „színházi kísérlet” (40 előadásos szín­ház- és drámatörténet, kép­magnós előadás-tanulmá­nyok, hangszalagos beszéd­technikai képzés stb.) kap­csán szinte a hivatásos kö­vetelményszintet támasztják az amatőrökkel szemben, jóllehet „ ... ma még nem veheti el egy amatőr a hi­vatásos kenyerét”. Ám leg­alább a valóban kiugró te­hetség kapna zöldutat a profik — szerintük túlságo­san zárt — világába. A képzőművészeti körök és szakkörök pécsi műhelyé­ből a kísérletezés jogát hangsúlyozták, s talán túlzó megfoglamazásban ........az ország általános vizuális nevelését” a hasonló körök által. (Egyébként a közön­ség felkészítése, ízlésneve­lése valamennyi amatőr művészeti ág sarkalatos programja.) Érdekes szem­pontokra hívta fel a figyel­met a kertészeti egyetem néptánccsoportjának ~~a ve­zetője, mikor arról beszélt, hogy a néptáncmozgalom kifejezetten ifjúsági moz­: galom, mégis mintha az el­várhatónál kisebb a szere­pe benne a KISZ-nek (még a táncházakban is), mint a szakszervezeteknek és a vállalatoknak. Ugyanő be­szélt az élvonalbeli, „rep­rezentatív” együttesek és a tömegbázist jelentő kis­együttesek közötti túlságo­san nagy különbségről, ami színvonalukban és nem utolsósorban a dotációjuk­ban mutatkozik meg, noha „ ... mióta táncházmozga­lom van, sokkal könnyeb­ben oldódik meg a nagy­együttesek utánpótlása.” Szó volt még fontos fenn­tartói kérdésekről (bevételt hozó, vagy legalábbis ön­fenntartó legyen-e egy mű­velődési ház amatőr csoport­ja?), a helytelenül értel­mezett takarékosságról, s a szakmai képzés-továbbkép­zés szükségességéről. A ri­portokat követő stúdióbe­szélgetésben Vitányi Iván elmondta, hogy más szocialis­ta országokban általában tömegesebb az amatőr mű­vészeti mozgalom, mint ná­lunk. Pedig ........nemcsak 100—200 ezer, többségben fiatalember aktív művelő­déséről van szó, hanem mil­liós kihatású mozgalom kö­zösségi, közéleti hasznáról, — ami természetesen a népgazdaságnak is jó”. Bár a mozgalom az utóbbi évti­zedben stagnált (s nem egyedül a kellő mecenatúra miatt!), azért van ok a bi­zalomra is. A pozitív új je­lenségek közt említette a művészi elmélyülés foko­zódását (ami az egyik oka a hivatásos-amatőr álellentét­nek), s a népi kultúra re­neszánszát, a népi művé­szet értékeinek beilleszke­dését a mindennapi éle­tünkbe. A kitűnő műsort Nagypáh Endre szerkesztette és rendezte. Merkovszky Pál A rffTTi] MELLETT Tartózkodó vagyok, ha csak azt mondom, hogy ér­dekes két műsort hallottunk a hét végén Barát Apolló­nia szerkesztésében. Az Erőd a Moldván és A két meny­asszony azonban sokkal több annál, semhogy az előbbi jelző, „érdekes”, megfelelő lenne rá. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hi­bátlanok. Azt viszont igen, hogy a két műsor külön-kü- lön és együtt is több önma­gánál. Nem egyszerűen csak beszámolók arról, miként viselkedtek, hogyan álltak át a Dél-Csehországban 1945 áprilisában, májusában tar­tózkodó (visszavonuló) 1. magyar hadsereg egyes ala­kulatai a cseh partizánok oldalára, hogyan harcoltak a német SS-egységek ellen. Mi az a többlet, amit ad ez a tényeket felsorakoztató két műsor? E történelmi do­kumentumokra hivatkozó és élő résztvevők beszámolói­ból szőtt két összeállítás ab­ban több, amit nem mond ki, de ami benne van és ami kihallik belőle. Neveze­tesen az a tény, annak a tudata, hogy az urai által el­nyomott és félrevezetett ma­gyar nép nagy többsége lel­ke mélyén soha nem tudott azonosulni sem a fasizmus­sal, sem a háborúval, külö­nösen nem a Szovjetunió ellen indított rabüóhad já­rattal. Látható ez abból is, hogy a magyar hadsereg egyes alakulatai, egységei, ha rájuk volt bízva' a dön­tés, szembefordultak a né­met alakulatokkal, fegyver­rel harcoltak ellenük, a cseh lakosság védelmében, hősie­sen. A dél-csehországi Tyn és más városkák, falvak krónikája őrzi a magyar ka­tonák hősi tetteinek emlé­két, s az elesettek két nyel­vű felirattal ellátott emlék­művei adják hírül a magya­rok és a csehek fegyverba­rátságát. Igaz, ekkor már a háború a végét járta, már régen nyilvánvaló volt a fasiszta Németország veresége, köny- nyebben és jobban hallgat­tak katonáikra a magyar tisztek, amikor azok az át­állásról beszéltek. Sőt már a tisztek is kezdeményez­tek. Azonban ez mégsem volt veszélytelen vállalko­zás. Sőt! Ugyanis a magyar katonák nem egyszerűen csak be akarták fejezni a maguk részéről a háborút, hanem a partizánok olda­lán fegyverrel harcolva si­ettették annak végét. Majd utána a még kóborló SS-ek elleni tisztogató akciókban és szállításokban is részt vettek. A nyíregyházi Szabolcs utcában élő Török Pál, meg­becsült, nyugdíjas villany- szerelő kisiparos a szintén nyugdíjas — dunántúli — Kádas Lajos és dr. Pozsonyi Tivadar történész kandidá­tus, akik azokra a harcokra e két műsorban most visz- szaemlékeztek, s az alaku­latok többi katonái két do­logban voltak biztosak ak­kor: hogy szembe kell for­dulniuk - a németekkel, ha minél többen életben akar­nak maradni, s hogy ehhez a cseh partizánok segítsége szükséges; a két nép fiainak összefogása a közös ellen­ség: a fasiszták ellen. A magyar katonák azt tették ott, Csehszlovákiában, amit más alakulatoktól, nem nagy számban ugyan, de megtettek már a Szovjetunió területén, igaz: más, fejlet­tebb elvi-világnézeti ala­pokról indulva. Seregi István Rablás lett az ismerkedésből Bőkezű volt — leütötték

Next

/
Oldalképek
Tartalom