Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-10 / 34. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. február 10. Megkezdődtek a városi-járási pártértekezletek Nyíregyházán Nyírbátorban (Folytatás az 1. oldalról) hangzottakból kitűnt: a kö­vetkező évek tennivalói kö­zött különösen fontos a párt- szervezetek, a város kommu­nistáinak, dolgozó kollektí­váinak felkészítése a megnö­vekedett követelmények tel­jesítésére, a helyi erők össze­fogására és még jobb hasz­nosítására. . A pártértekezlet vitájában felszólaló Mona Gyula átad­ta a résztvevőknek a Köz­ponti Bizottság üdvözletét, majd a többi között hangsú­lyozta, hogy a XII. pártkong­resszust szerte az országban széles körű eszmecsere előzi meg. A nyíregyházi pártér­tekezlet is azt tanúsítja, hogy pártunk tagsága felelősségtel­jesen készül az MSZMP nagy eseményére. Mind a beszá­moló, mind a hozzászólások méltányolják az eddig elért eredményeket, de a jobb munkához szükséges tenni­valókat sem nélkülözik. Ez a tanácskozás jó alkalom ar­ra, fiogy összesítsék az alap­szervezetekben elhangzotta­kat, ám a jövőben sem sza­bad megfeledkezni a kommu­nisták legkisebb közösségei­nek véleményeiről, javasla­tairól, amelyek eleven kér­déseket taglaltak, s amelyek további munkánk nélkülöz­hetetlen feltételei. A Központi Bizottság kép­viselője ezt követően arról szólít: a vitában is sokszor el­hangzott, hogy szigorúbb fel­tételek között kell végeznünk a munkánkat. Ilyen tekintet­ben az elmúlt esztendő sok szempontból a biztató kezdet éve volt. Számos fontos te­rületen jelentős fejlődés ment végbe. A legfontosabbak kö­zé tartozik, hogy hazánk kül­kereskedelmi mérlege jobban alakult a tervezettnél. A po­zitív tendenciák tehát élnek és hatnak — folytatta Mona Gyula, majd felhívta a fi­gyelmet, hogy a kedvező le­hetőségeket most már a ter­melés területén kell kama­toztatni. A hatékonyabb termelő- munkához, a termékszerkezet korszerűsítéséhez feltétlenül fontos, hogy politikai mun­kánk is javuljon. E helyzet­ben méginkább a nyitottság felé szükséges haladni, hiszen az üzemi demokratizmus ki­bontakozása képes csak haté­konyan segíteni céljaink va­lóra váltását. Helyes, ha ideológiai mun­kánkban a fő hangsúlyt a szocialista életmódra helyez­zük. Mindenekelőtt úgy tá­mogassuk a szocialista ma­gatartásformákat, hogy ismer­jük el anyagilag és erkölcsi­leg a fegyelmezett, a minősé­gileg jó munkát, támogassuk a szocialista életmód szerint cselekvőket. Mona Gyula ezt követően elmondta: nagy öröm tapasz­talni, hogy a nyíregyházi pártértekezlet résztvevői — hasonlóan az ország kommu­nistáinak százezreihez — va­lóságos kérdésekről vitáznak, gondjaik megoldására való­ságos válaszokat keresnek és találnak. E pártértekezlet munkája így járul hozzá az MSZMP XII. kongresszusa előkészítéséhez — mondta be­fejezésül, majd sok sikert kí­vánt a megválasztandó váro­si pártbizottság tagjainak. A pártértekezlet vitájában felszólaló dr. Pénzes János átadta a megyei pártbizottság üdvözletét, majd Szabolcs- Szatmár eredményeiről, ter­veiről szólt. Hangsúlyozta, az ütemes gazdasági fejlődés számottevő kommunális, egészségügyi, kulturális fej­lesztéseket tett lehetővé, ked­vezően változtak megyénk lakosságának életkörülmé­nyei. A megye és a megye­székhely kapcsolatairól szólva kifejtette: Nyíregyháza fejlő­dése nem képzelhető el a megye fejlődése nélkül, amelyre kisugárzik hatása. Ami Nyíregyházán történik — a város politikai, igazga­tási, gazdasági, kulturális, központi szerepkörét figye­lembe véve — a megye érde­kében is történik. Különösen sok szállal kötődik Nyíregy­háza a közvetlen környezet­hez, azokhoz a falvakhoz, amelyekből ezrek járnak a városba dolgozni, vásárolni, vagy az egészségügyi, kultu­rális intézményekbe. Ezt a kapcsolatot átgondolt tervek alapján még tovább szüksé­ges erősíteni. Dr. Pénzes Já­nos a továbbiakban megyei és városi elképzelésekről, fel­adatokról szólt, hangsúlyozta: a következő években még nagyobb szerepe lesz a fej­lesztések megvalósításában a helyi lehetőségek, tartalékok felhasználásának, a lakosság tánsadalmi segítségének, ösz- szefogásának. A pártértekezlet vitájában felszólalt még Trencsényi Sándor, Körmendyné Szalon- tai Gizella, Héczey Józsefné, Hajdú Miklós, Tukacs Sán- dorné, Fehér József, dr. Cser­vényük László, Privigyei Já- nosné, Jebelovszki Miklós, Hepp Jánosné, dr. Petrus Ist­ván, Albert Antalné, Szabó Gyula, Szokolai Sándorné, Scholtz Béla, Tóth László, Bogdányi Ferenc, Takács Mi­hály, dr. Margócsy József, Nyesti Csaba, dr. Gyovai Er­nő, Listván Lajos, Hankószki András, Gucsa Zoltánná, Szarvas Ernő. A pártértekezlet megválasz­totta a megyei pártértekezlet küldötteit. A küldöttek: dr. Alexa Miklós, Aranyosi Eri­ka, Ballai István, Balogh Zoltánná, Bán Ferenc, Beren- csi Gyula, Bényei Miklós, Bí­ró László, Bihari István, Bódi Mihályné, Borbély András, dr. Botár József, Czapár Mihály, dr. Cservényük László, Demeter Barnabásné, Diczkó László, Dragony Já­nosné, Elek István, Farkas Ferenc, dr. Fekszi István, Friedl Jánosné, Gergely Fe­renc, Gönczi Magdolna, dr. Gyovai Ernő, dr. Gyuricsku Kálmán, Hajdú László, Han­kószki András, Hekmann László, Hepp Jánosné, Herná­di Mihályné, Héczei Józsefné, Holló László, Horváth János, Horváth Istvánná, Hódosán Imre, Hudák Józsefné, Hu­nyadi János, Ignéczi József, Ivanov István, Kanda Pál, Kállai Sándor, Kántor Zol­tán, Kerekes Imre, Kopka János, Kovácsvölgyi Zoltán, Köbli Ferencné, Lajsz János­né, Madácsi Mária, Makrai László, Markovics Gyula, Marosi Károly, dr. Mázsári István, Mészáros Sándor, Mrenkó János, Murczkó Ká­roly, Nagy László, Nagy Sán­dor, Cs. Nagy István, Németh Józsefné, Németi Gyula, Nyesti Csaba, Olasz Károly, Oláh László, Oláhné Cserép Mária, dr. Petruska Sára, Pé­ter Imréné, Samu András, Simái Erzsébet, Sipos Attilá- né, Szabó Tamás, Szakszón Péter, Szarvas Ernő, Sze- merszki Miklós, Szemján Ti­bor, Szokolai Sándorné, Szondy György, Támba And­rás, Téglás Sándorné, dr. Ti­sza László, Toldy Katalin, Tóth Géza, Tóth László, Tren­csényi Sándor, Tukacs Sán­dorné, Vad Éva, Valóczki Sándor, Varga Gyula, Vas János, Vita Vilmosné, Zalat- nay Károly, Zoltán Istvánná, Zólyomi László. A nyíregyházi városi párt­értekezlet megválasztotta a hatvanegy tagú új pártbizott­ságot, amely ezt követően megtartotta első ülését és megválasztotta munkabizott­ságait és tisztségviselőit. A pártbizottság első titkárának ismét Varga Gyulát válasz­tották, titkárainak Szemerszki Miklóst és Szemján Tibort. A végrehajtó bizottság további tagjai: Bíró László, dr. Gyu­ricsku Kálmán, Ivanov Ist­ván, Csabai Lászlóné, Mrenkó János, Kovácsvölgyi Zoltán, Körmendyné Szalontai Gi­zella, dr. Béres Géza. (Folytatás az 1. oldalról) rés gyomirtás általánossá vá­lása, az ésszerűbb talajerő­gazdálkodás bevezetése, va­lamint a gyors ütemű gépesí­tés. A tsz-ek a tagok háztáji gazdaságát sokoldalúan se­gítik, aminek egyik eredmé­nyeként nőtt a kisgazdasá­gokban a sertéstenyésztés és az árutermelés. Tovább ja­vult a mezőgazdasági üze­mekben az üzem- és munka- szervezés. A tsz-ekben a be­ruházásra fordított 441 mil­lió forint lehetővé tette a tu­dományos eredmények haté­konyabb alkalmazását, a nehéz fizikai munka csök­kentését. Valamennyi közös gazdaság csatlakozott egy, illetve több termelési rend­szerhez, gazdasági együttmű­ködéshez. A pártértekezlet megvonta a járás községei sokirányú fejlődésének mérlegeit, rög­zítette a legfontosabb tenni­valókat. A szóbeli kiegészí­tésben elhangzott: különös jelentőséget ad a mostani pártértekezletnek, hogy váro­si-járási pártbizottság meg­választásával megteremtik az egységes pártirányítás alap­ját. A munka így összehan- goltabbá, szervezettebbé vá­lik, csökkennek az átfedések, megszűnnek a kettős hatás­körök, magasabb szintre jut a pártszervek, a pártalap- szervek munkájának segíté­se, ellenőrzése. A pártértekezlet írásos be­számolója és a szóbeli kiegé­szítés fölötti vitában felszó­lalt dr. Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára. Elöljáróban tolmácsolta a párt Központi Bizottsága és Kádár János szívélyes üdvöz­letét, jókívánságait a nyír­bátori pártértekezlet küldöt­teinek, a város, a járás kom­munistáinak, a terület min­den dolgozójának. Hangsú­lyozta: a nyírbátori pártér­tekezlet küldötteinek összeg­ző, számvetést végző és fel­adatmeghatározó tanácskozá­sa szerves része és jelentős állomása megyeileg és orszá­gosan is a kongresszusi fel­készülésnek. Miként az or­szágban a kommunisták több mint 800 ezres csapata, úgy a nyírbátori és a járásbeli párttagság is motorja, szer­vezője, előrelendítője a szo­cialista társadalom építésé­nek. Ez nagy felelősséggel jár, és öröm, hogy Nyírbá­torban, a járásban csakúgy, mint egész Szabolcs-Szat- márban szép eredmények jel­zik a küzdelem sikerét. A továbbiakban a Köz­ponti Bizottság titkára arról szólt, hogy a közelgő kong­resszus egybeesik felszabadu­lásunk 35. évfordulójával. — Jogos büszkeség tölt el ben­nünket, ha arra gondolunk, hogy honnan indultunk és hová jutottunk. Különösen áll ez Szabolcs-Szatmár me­gyére, az országnak arra a részére, amely a legmé­lyebbről indult. Eredménye­inket nagyra értékelik a testvéri szocialista országok és számon tartják másutt is — mondta, majd azzal foly­tatta, hogy hazánkban jelen­leg az általános politikai hangulatra a kiegyensúlyo­zottság, a jog- és a közbiz­tonság a jellemző. — Ennek alapja pártunk töretlen politikája, amely ki­állta az élet próbáját, s amely önbizalmat ad. Or­szágszerte bizalom nyilvánul meg e politika iránt, ami nem csupán egyetértés, ha­nem cselekvő támogatást je­lent — hangsúlyozta Korom Mihály, majd arról beszélt, , hogy bár a holnap feladatai még nehezebbek lesznek, de a párt vezetésével népünk képes úrrá lenni a nehézsé­geken. — Pártunk eddig sem kikövezett úton haladt a szocialista társadalom felé, mindig foggal, körömmel kellett megküzdenie az ered­ményekért. A mi pártunk egységes, és ez lényeges do­log. Ezt az egységet a jövő­ben is őriznünk, tetteinkkel nap mint nap erősíteni kell — mondta a Központi Bizott­ság titkára. Majd arról szólt: a XI. kongresszus határozatai végrehajtása során született eredmények bizonyítják, hogy a szocializmus építésé­nek ügye nálunk az egész nép programjává vált. A beszámoló taggyűléseken, a kongresszusi irányelvek vitá­ja során általános követel­ményként fogalmazódott meg, hogy pártunk folytassa to­vább eddigi politikáját. Nem csak a párttagság várja ezt, hanem az egész dolgozó nép. Elhangzott az is, hogy a jö­vőben még következeteseb­ben kell érvényesíteni blin­den szinten a párt politiká­ját, melynek érdekében na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni a végrehajtásra, a vezetés színvonalának emelésére. Korom Mihály szólt arról, hogy a politikai helyzetkép­hez tartozik az js: van bizo­nyos aggodalom a közvéle­ményben a nemzetközi hely­zetet, illetve a gazdasági épí­tőmunkát illetően. Vázolta a nemzetközi élet főbb jelensé­geinek összefüggéseit, majd elmondta: a szocialista társa­dalom építésének fő kérdése napjainkban a gazdasági épí­tőmunka javítása. Bár a jö­vőben a fejlődés üteme vár­hatóan lassúbb lesz, s ezt is csak fegyelmezettebb, taka­rékosabb muftkával tudjuk majd elérni, ennek ellenére számos tartalékunk van még, aminek kihasználásával sokat javíthatunk helyzetünkön — hangsúlyozta. Ezután a szo­cialista demokrácia fejleszté­sének kérdéseiről szólt. Töb­bek között arról, hogy tarta­lommal kell megtölteni a szocialista demokrácia fóru­mait és vissza kell • szorítani mindenféle formalitást,, Vége­zetül a megválasztandó váro­si-járási pártbizottságnak, a város és a járás kommunis­táinak, a területen élőknek újabb sikereket kívánt a Központi Bizottság titkára. A vitában felszólalt még Koknya Árpád, a Csepel Szerszámgépgyár nyírbátori gyáregységének igazgatója, Paszternák József, a mária- pócsi Rákóczi Tsz elnöke, Kókai István, a Nyírbátori ÁFÉSZ igazgatóságának el­nöke, Jánvári Tibor, a Nyír­bátori Városi Tanács elnök- helyettese, Hornyák Tiborné, a nyírbélteki nagyközségi pártbizottság titkára, Vincze Ferenc, a Növényolajipari Vállalat műszerésze, Heizer György ezredes* a határőrke­rület parancsnoka, Visnyai József, a Balkányi Állami Gazdaság igazgatója, Tóth János, a nyírgyulaji termelő- szövetkezet főagronómusa és Szabó Sándor, a városi KISZ- bizottság titkára. A vitát Ko­vács Ferenc foglalta össze, majd a pártértekezlet elfo­gadta az előterjesztett doku­mentumokat. Ezt követően a pártérte­kezlet zárt ülést tartott, ahol megválasztotta az ötvenhét tagú városi-járási pártbizott­ságot, és a küldötteket a me­gyei pártértekezletre. A me­gyei pártértekezlet küldöttei: Benke László, Boros Nándor, Freund Sándor, Gönczö György, Heizer György, Hor­váth Alpárné, Jánvári Tibor, Kanda János, Kovács Ferenc, Kovács Ferencné, Lóránt An­tal, Orosz Miklós, Őz János, Palóczi Lajosné, Paszternák József, Piskolti Ilona, Popo- vics Istvánná, dr. Tóth János, Tóth János, Tóthné Kiss Má­ria, Vincze István és Visnyai József. A városi-járási pártbizott­ság megtartotta első ülését, ahol a végrehajtó bizottság tagjává választotta: Kovács Ferencet, dr. Tóth Jánost, Freund Sándort, Gönczö Györgyöt, Kanda Jánost, Ko­vács Ferencnét, Nyakó Imré- nét, Orosz Miklóst, Palóczi Lajosnét, Paszternák Józsefet és Szarka Sándort. A pártbi­zottság első titkárává Kovács Ferencet, titkárává: dr. Tóth Jánost és Freund Sándort vá­lasztották. Egy hét a világpolitikában HÉTFŐ: Szovjet—kambodzsai tárgyalások Moszkvában, Leonyid Brezsnyev és Heng Samrin nyilatkozatai — Brezinski provo­kációs jellegű látogatása pakisztáni afgán táborokban — Nö­vekvő feszültség Salvadorban KEDD: Megkezdődik a genfi leszerelési bizottság tavaszi ülésszaka — Több OPEC-ország újabb olajáremelést jelentett be — He­ves viták Tunézia és Líbia között, francia flottamozdulatok a Földközi-tengeren SZERDA: Panmindzsonban, a KNDK és Dél-Korea képviselői meg­állapodásra jutnak a megbeszélések folytatásáról — Az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsülése — Merényletkísérlet Rhodesiában Mugabe ellen CSÜTÖRTÖK: A bécsi haderő-csökkentési konferencia ülése — Fo­kozódó terrorhullám Olaszországban — Változások a VSZK kormányában PÉNTEK: Kína megszakítja a tárgyalásokat Vietnammal — Élesedő ellentétek az új iráni elnök, Baniszadr és- a túsztartó diákok között — Eltérő értékelések a francia—nyugatnémet csúcstalál- kozóról SZOMBAT: Tovább gyűrűzik az Abdulgate-botrány, az amerikai kongresszus tagjainak vesztegetési ügye — Sorozatos konzul­tációk a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Lake Placid-i ülése előtt — összetűzések Libanonban O Mi történt a héten a nemzetközi diplomá­ciában? A nyugati sajtó lépten-nyo- mon az enyhülés temetéséről, a détente korszakának végé­ről ír. Az elmúlt hónapokban tanúsított amerikai magatar­tás következtében, valóban érezhetően nőtt a nemzetkö­zi feszültség. Elegendő arra utalni, hogy „jégretették” a SALT-megállapodást; álkrí­zist idéztek fel a Kubában két évtizede tartózkodó szov­jet katonai szakértőkkel kap­csolatban; rekordmagasságú katonai költségvetést hajszol­tak keresztül; blokáddal fe­nyegették Iránt; az eurora'ké- ta-programmal szeretnék megbontani kontinensünk stratégiai egyensúlyát, s vé­güli, de nem utolsósorban az afganisztáni események ürü­gyén szovjetellenes lépések egész sorára került sor, meg­hirdették a Carter-doktrinát. Ilyen körülmények között, ai sok tekintetben hisztérikus légkörben, különös érdeklő­désre tarthatott számot Leo­nyid Brezsnyev tömör moszk­vai nyilatkozata, amely a szovjet—kambodzsai tárgya­lások során, a Heng Samrin tiszteletére adott bankett po­hárköszöntőjében hangzott el. A szovjet vezet-ű azt hang­súlyozta, hogy az enyhülés nem kis erőfeszítések ered­ménye, a békeszerető államok közös vívmánya. Nem szabad megengedni, hogy felélőtlen imperialista erők tönkrete­gyék gyümölcseit, sőt Moszk­vában szükségesnek tartják a további előrehaladást. Ter­mészetesen aligha lehetnek illúzióink, hogy egy csapásra megváltozik a veszélyes irányzat: az amerikai héják offenzíváját csak bonyolítja, hogy megkezdődött az elnök- választási év, az ilyenkor szokásos szélsőséges meg­nyilvánulásokkal. Ám a világ még így is sokat tehet az enyhülés eredményeinek vé­delmében. A szocialista országok messzemenően felhasználják álláspontjuk kifejtésére az adott fórumokat — a héten folytatódott a bécsi haderő­csökkentési értekezlet, vala­mint megkezdte tavaszi ülés­szakát a genfi leszerelési bi­zottság. (Végre Kína is el­küldte képviselőit, de a pe­kingi küldött bemutatkozása kevés jót ígért, egyelőre aligha lesz a reális fegyver­zetkorlátozási megegyezések kimunkálásának élharcosa...) A szocialista országok vál­tozatlanul készülnek a mad­ridi Európa-találkozónai, s a különböző nagyköveti tár­gyalások arra utalnak: ha most nincsenek is kedvező feltételek a magas szintű ta­lálkozókra, a diplomáciai csa­tornákon át folyik az eszme­csere. Nemcsak az keltett figyelL met, ami történt, de az is, amire előreláthatólag nem kerülhet sor. ügy tűnik, hogy elnapolták a vezető nyugati országok tervezett külügymi­niszteri értekezletét, elsősor­ban a franciák tartózkodása miatt. Idevág, hogy a Giscard —Schmidt-találkozót is sok­féleképpen értelmezték, ál­talijában a kölcsönös óvatos­ságot emelték ki. Felemás nyilatkozatok hangzottak el Tokióban, ai külügyi szóvivő nem erősítette meg a sajtó által beharangozott szovjetel­lenes gazdasági korlátozáso­kat. Washington politikája, amely szívesen venné szövet­ségesei bizonyos katonai sze­repvállalását a Perzsa-öböl térségében, s keresztül akarja erőszakolni az olimpia boj­kottját, valamint a Moszkvá­val szemben javasolt ameri­kai szankciókat — a jelek szerint nem talált túl lelkes támogatókra. © Hogyan halad az iráni konszolidáció? Közhelynek számít az a megállapftás, hogy Iránban rendkívül bonyolult a hely­zet, de a hét bármelyik nap­jának híreit olvasván, sokszo­rosan igazolódhat ez a meg­jegyzés. Baniszadr, az új el­nök meglehetősen gyorsan beiktatást nyert hivatalába, s most lényegében azon mun­kálkodik, hogy ténylegesen kezébe vegye a vezetést. En­nek eleve korlátot szab, hogy az alkotmány értelmében Khomeini, vallási vezetőként az államfőt is ellenőrizheti, csakhogy az ajatolláh — szív­gyengeség következtében — kórházi ápolásra szorul. így adódhat olyan ellent­mondás, hogy a túsztartó isz­lám diákok — akiknek pon­tos összetételét és hátterét ne­héz lenne felmérni — hevés vitában állnak az elnökkel, szavaik és tetteik egymást keresztezik. (A tájékoztatás- ügyj ^miniszter letartóztatása és szabadon ‘engedése,' rádió- nyilatkozatok és -cáfolatok stb.) mindenki Khomeinire apellál, a visszavonult vallási vezető azonban érdemben nem foglalt állást. Ám újabb belső feszültség jelei mutat­koznak a hadseregben, s nem tudni, hogy a nemzetiségi vi­dékeken tartós vagy csak át­meneti lesz a fegyvernyugvás. Némi bizonytalanság mutat­kozik a választások kiírásá­nál is, először februári dátu­mot jelentettek be, de néhány órával később már eltolódott a szavazás napja márciusra. O Miért keltett olyan visszhangot az Abdul­gate-botrány? Kevés kiagyalt krimi vete­kedhet a valósággal: erre újabb bizonyság az Abdul­gate-botrány. (A különös ki­fejezés egyszerre utal az arab kapcsolatra, valamint a Wa- tergate-ügyre.) Röviden a lé­nyeget: Washingtonban olyan hírek terjedtek el, hogy egyes befolyásos személyek hajla­mosak komoly összegű csú­szópénzeket elfogadni. Az FBI detektívjei beöltöztek álsejkeknek és nagy pénze­ket ígértek, ha a szóban for­gó honatyák letelepedési en­gedélyt szereznek számukra, s lehetővé teszik „olajpén­zeik” amerikai befektetését. Kilenc szenátor és képviselő, valamint számtalan lobbysta fennakadt a szitán, a bizonyí­tékokat képmagnófelvéte­lek szolgáltatják. Csinos botrány ez önmagá­ban is, ha nem lenne két je­lentős politikai mellékzöngé- je. Az egyik, hogy -csaknem kizárólag demokrata pártiak keveredtek bele, az egyetlen szenátor, aki visszautasította az ajánlatot republikánus volt. A másik, hogy miköz­ben a Watergate-ügyben a kongresszus próbálta meg­nyirbálni az elnöki hatalmat, most az államgépezet látszik visszavágni a képviselőknek. A pénz és a politika ebben a botrányban is ikertestvérek, s minő véletlen: az Egyesült Államokban választási évet írnak. Vagyis: folytatása erő­teljesen következik... Réti Ervin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom