Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-09 / 33. szám

10 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. február 9. Gazdasági építőmunka A FIATAL IPAR Nyíregyháza iparának jelentősége a megyében, 1975. és 1978. MILLIARDJAI Nyíregyháza ipari termelé­se évenként 13 százalékkal növekedett az elmúlt öt esz­tendőben úgy, hogy az utób­bi két évben mérsékeltebb volt a fejlődés. Ez másként annyit jelent, hogy amíg 1974-ben a város iparának termelési értéke alig haladta meg a 8 milliárd forintot, ad­dig 1979 végén már kevés hí­ján 14 milliárdot tett ki a nyíregyházi ipar teljes ter­melése. Jobb minőség, több export Megfigyelhető, hogy a mennyiségi termelés növeke­dése közepette is elkezdődött egyfajta szemléleti változás, Ennek ellenére vállalataink jelentős termelésnövekedést irányoztak elő az V. ötéves tervre. Fő céljuk a konvertálható export árualap bővítése, az építőipari kapacitás növelése és korszerűsítése, a mezőgaz­dasági termékek feldolgozá­sának fokozása, a szállítás feltételeinek javítása, a ke­reskedelmi hálózat bővítése volt. Általában az volt a jel­lemző az elmúlt évek gazda­ságpolitikai munkájára, hogy a legalapvetőbb kérdésekben egyetértés és egységes cselek­vés alakult ki a város gazda­ságában. Nyíregyháza iparának szer­kezetében növekvő arányt képvisel a nehézipar (34,4%), a mérséklődés ellenére is még mindig a legmagasabb munkahely megbecsülését jelzi, hogy az elmúlt 5 évben csökkent a vállalatoknál a fluktuáció: a korábbi idő­szakihoz képest háromezer­rel kevesebben 'változtattak munkahelyet. A termelés hatékonyságá­nak növekedésével együtt emelkedett az ipari üzemek bérszínvonala (35,2%-kal) bár így is a reméltnél kisebb mértékben közelít ez a szám ^z országos átlaghoz. Azért is érdemel figyelmet ez a tény, mert a korábban már jelzett termelésnövekedés döntő hányada a termelé­kenység javulásából szárma­zik. A gazdasági feltételek is­mert változása miatt Nyír­egyháza iparában is tovább nőttek a termelési költségek. Korszerű gépekkel dolgoznak a nyíregyházi papírgyárban mely nagy figyelmet szentel a minőség javításának. En­nek egyik kézzelfogható bi­zonysága, hogy az elmúlt öt évben az exporttermelés csaknem megduplázódott: az 1974-es 1,4 milliárddal szem­ben 1979-ben már közel 2,7 milliard volt a város ipará­nak exportárbevétele. Vi­szont éppen a minőségi kö­vetelmények fokozódása de­rített és derít fényt a város iparának gyengéire, amit nem hagyhatunk számításon kívül a jövőben. Bár a mostani V. ötéves tervet jelentős eredményekre alapozhattuk Nyíregyházán — a megelőző tervidőszakban több új gyár, üzem kapcsoló­dott a termelésbe, emelkedett a műszaki színvonal, javultak a közlekedés, a kommunális ellátás feltételei stb., — való­jában nehezebb feltételek közepette kezdődhetett a ki­tűzött célok megvalósítása. Már ekkor előrevetítette ár­nyékát a világpiaci körülmé­nyek romlása, mely a mi gaz­dálkodó szervezeteinktől is rugalmasabb, jobban szerve­zett és takarékosabb munkát igényelt. A korábbi, extanzív helyé­be fokozatosan a gazdasági folyamatok intenzív fejlesz­tése lépett, mely új követel­ményeket támasztott a dol­gozói kollektívák elé. Tény, hogy nem mindenütt értették meg az új feladatok komp­lex jellegét, s ezért több he­lyen a Központi Bizottság ha­tározatát csupán takarékos­sági feladatként fogták fel. NYÍREGYHÁZA 1975—1980 az élelmiszeripar (40%), míg a könnyűipar részesedése 23,3%. A megduplázódott ex­porttermelés nagyobbik része (59,5%) a szocialista orszá­gokba jut, s bár jelentősen emelkedik a tőkés export, en­nek üteme a tervidőszak vé­gére sem éri el a szocialista exportot. Műszakszám, teljesítmény, bérpolitika Eredményeink közepette indokolt szólni arról a mér­sékelt fejlődésről, mely a tel­jesítménybérben foglalkoz­tatottaknál tapasztalható. Sajnos, az összes fizikai lét­számnak csupán a 60,5 szá­zaléka dolgozik ma még tel­jesítménybérben. Iparunk tel­jesebb képéhez tartozik, hogy a több műszakos foglalkozta­tás a második műszakiban mérsékeltebben (8,7%-kaI), a harmadik műszakban na­gyobb mértékben (40%-kal) nőtt. Ez utóbbiban nyilvánvaló­an szerepet játszik a piac­képes termékek gyártása, to­vábbá a bérpótlékolás új rendje is. A város ipari üze­meiben 1979 végén 31 ezren dolgoztak (közöttük 26 541 volt a fizikai állományú) s ennek több, mint egyharma- da (9500 fő) vállalt második, illetve harmadik műszakot. Kedvező jelenség, hogy a vá­ros ipari üzemeiben a fizikai létszám 13,8 százalékos növe­kedése mellett csaknem ezer fővel csökkent a közvetlenül nem termelők létszáma. A munkahelyhez kötődést, a □ Megye összesen Nyíregyháza részesedése Igaz, az iparfejlesztés termé­szetszerűleg magával hozza az energiaigény növekedését, de az energiaköltség kétsze­resnél is nagyobb mérvű emelkedése már jelzi a világ­piaci árváltozást és azt, hogy nem mindenütt takarékos­kodtok kellően. Az anyag- költségek az elmúlt 5 évben 70 százalékkal nőttek, ezáltal tovább emelkedett a terme­lési érték anyaghányada, amely városi szinten ma már átlagosan 60 százalékot kép­visel. Az eredmények ellenére sem sikerült a kívánt mér­tékben előbbre lépni az ex­port, különösen a tőkés ex­port termelése, a termékszer­kezet korszerűsítése, a mun­ka- és üzemszervezés, a haté­konyság területén. Nem fej­lődött ki a város vállalatai között a megfelelő, ésszerű munkamegosztás, kooperá­ció. Hasonlóan nem javult kellő mértékben a szállítási és a fizetési fegyelem. Brigádok a jobbért Mindemellett figyelmet ér­demlő, hogy az utóbbi né­hány évben jelentős fejlesz­tések is történtek. A korsze­rűsítések, a műszáki fejlesz­tések mellett olyan fontos beruházások valósultak meg határidőre, tervezett költsé­gen belül, jó minőségben, mint a Taurus Mezőgazda- sági Gumiabroncsgyár, a pa­pírgyár zsákgyártó üzeme, a VÁG ÉP fejlesztése, a vasipa­ri szövetkezet bővítése stb. A helyenként tapasztalható kampányszerűség és formali­tás ellenére is városi viszony­latban egyenletesen fejlődött a szocialista brigádmozga­lom. Csaknem egyötödével emelkedett az eltelt időszak alatt a szocialista brigádok száma. Jelenleg a párt XII. .kongresszusa és felszabadulá­sunk 35. évfordulója tisztele­tére 45 gazdálkodó egység kollektívája, 1700 szocialista brigádja dolgozik még liszte­sebb eredményekért. A pozitív tényezők hatása­ként — a gazdasági szabá­lyozók és az árak változása ellenére — a város ipani üze­mei 35,4 százalékkal növel­ték nyereségüket, jóformán nem keletkeztek eladatlan készletek, észrevehetően ja­vult a termékek minősége. A városban dolgozó építő­ipari vállalatok munkája je­lentősen hozzájárult a ter­melés bővítéséhez, a külön­böző városfejlesztési felada­tok teljesítéséhez, a kulturá­lis, az egészségügyi, a szociá­lis ellátás javításához. Mind­ezeken felül vállalataink je­lentős megyén kívüli mun­kát végeztek és derekasan helytálltak külföldön: a gáz­vezeték-építésnél és az ung­vári szálloda felépítésénél. Nyíregyháza ipari szerkezetének változása az összes foglalkoztatott megoszlása alapján az állóeszközállomány Mindez annak is köszönhe­tő, hogy az utóbbi években felgyorsult a város építőipa­rának korszerűsítési folyama­ta. Növekedett az előregyár- tás aránya, bővült az ipari háttér. A foglalkoztatottak száma minimálisan csökkent, így a 67 százalékos termelés- növekedés forrása a fegyel­mezettebb, a szakszerűbb, a termelékenyebb munka volt. Ezt jól bizonyítja, hogy az egy fizikai dolgozóra jutó sa­ját termelés az évi 249 ezer­ről 404 ezer forintra emelke­dett öt esztendő alatt. A bérszínvonal 32,6 száza­lékkal magasabb, mint 1974- ben. Növeli az eredmények értékét, hogy az építőipar a fejlesztések többségét saját forrásból fedezte. Gond még, hogy területileg nem jól kon­centrált a termelés, a kívá­natosnál több létesítmény ké­szül egyszerre, nem megfele­lő a gépek kihasználása, — bár ebben utóbb történt né­mi előrelépés a vállalatok együttműködése révén. Rugalmasan igazodni a piachoz A jövőben az ipari terme­lés fejlesztését a belső tarta­lékok intenzívebb feltárására, a meglevő kapacitások még jobb kihasználására szüksé­ges alapozni. Olyan korszerű, minden piacon értékesíthető termékeket kell előállítani, amelyek minden tekintetben megfelelnek a piac igényei­nek. A nehézipar várható ter­melésnövelése során — a kor­szerű technikai rendszer ál­tal — el kelL érni a tőkés ex­port gazdaságos fokozását. A könnyűiparban kisebb széri­ák gyártásával szükséges ru­galmasabban igazodni a piac igényeihez. Élelmiszeripa­runk termelését nagyobb mértékben indokolt növelni, mint eddig. Ez indokolja a Nyíregyházi Konzervgyár re­konstrukcióját s a felkészü­lést a húsipari kapacitás bő­vítésére. Az ésszerűség határain be­lül növelni szükséges a mű­szakszámot és a teljesítmény­bérben foglalkoztatottak szá­mát. Még nagyobb gondot kell fordítani az anyag- és energiatakarékosságra, ahol lehet, hazaival kell pótolni az importált anyagot. Mindenütt törekedni szükséges a rendel­kezésre álló munkaerő szer­vezett, hatékony foglalkozta­tására, szükség szerinti át­csoportosítására, ösztönző bérrendszer kialakítására. Fontos, hogy mindenütt szi­gorúan ellenőrizzék a munka- időalap kihasználását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom