Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-09 / 33. szám
1980. február 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Meditáció M it tesz egy piaci kofa? Megnézi, hogy a másik kofa mennyiért árulja aznap a zöldséget, gyümölcsöt és viszonyít. Hasonlítja az ő áruját a másik portékájához és ha úgy találja, ő szebb, jobb burgonyát kínál, akkor növeli az árat. Rosszabb áru esetében az ár csökken. Az őstermelő is hasonlóképpen cselekszik. Így alakul ki a piaci ár megközelítve az értéket. A vásárló értékítélete, pénztárcája szerint vesz, alkuszik. A szabadárnak hátránya és előnye van. Az áru ára követi a ráfordítási költségek mozgását és tekintettel van a keresletre, kínálatra. Jól eladni és jól vásárolni nem érdekellentét, hanem kölcsönös előny. Megegyezésen múlik és senki nem érzi, hogy becsapták. Most, hogy bővült és tovább bővül a szabadáras termékek köre, sokan megrettentek. Oka, hogy elszoktunk attól: eladni és venni kockázattal is jár. A fixár kényelmes volt. Túlontúl is kényelmes. Tudomásul vettük és belenyugodtunk, hogy az árakat megszabták, rögzítették. Az ár szilárd volt, nyugvópontjáról sem a megnövekedett kínálat, eladhatatlan raktári készlet, sem pedig a kereslet nem mozdította ki. Hittük, hogy ez jó, pedig szabadpiaci vásárlásainkból tudjuk, hogy nem az. Egy példa: a primőr zöldségért, paprikáért, paradicsomért önként és zokszó nélkül kifizetjük a magas felárat, mert értékeljük az újdonságot. Ha a paprika 60—80 forintos tavaszi ára a lecsószezonban is megmaradna, felháborodnánk, sőt erélyesen tiltakoznánk. De nem maradhat meg az ár, mert a paprika a szabadáras kategóriába tartozik és dömping esetén az ár a felhozatal arányában csökken. Muszáj, hogy csökkenjen, mert a termelő, a kereskedő el akarja adni, a vásárló meg akarja venni. Nyáron a 60— 80 forintos paprika tonnaszám maradna a termelő és kereskedő nyakán, mert ilyen áron nem érdemes lecsót főzni. A szabadárnak tehát meg van a jó oldala. Ösztönöz az újratermelésre, a fogyasztásra, de úgy, hogy arra senki se fizessen rá. Mégis félünk a szabadáraktól és nem attól, ami a piacon van, hanem ami néha az üzletekben, az áruházakban kialakul. A félelemnek néha van is alapja. Az egyik Zsiguli-tulaj- donos komplett vízszivattyút kívánt vásárolni. Az Autóker éppen leltározott. Felhívta a nyíregyházi Nyírfa Áruházat, érdeklődött: árulnak-e szivattyút. Igen — mondták — 750 forintért. Egy óra múlva a szivattyút 823 forintért számlázták. Mondták, tévedtek. Később a vásárló olajszűrő ügyben az Autókernél járt és ha már ott volt, megkérdezte, árulnak-e komplett vízszivattyút. Árulnak, — hatszáz forintért. H át ettől félünk és ezért félünk. Mert a vásárlónak az az érzése, hogy becsapták. Persze a szivattyút nem muszáj megvenni. Nem szabály, hogy csak egy helyen vásároljunk. Az üzletek ajtaja nyitva van és végig lehet járni valamennyit. Egy kis fáradság és a legkedvezőbb áron megvett áru már kellemes érzést okoz. Természetesen az sem ártana ha az árak között — ha az anyagban, minőségben és rendeltetésben megegyezik — ne legyen túl nagy eltérés. S. E. Géplánccal, új autókkal Szabolcsi „huszonegyesek“ külföldön A 21. sz. Volán Vállalatától 10 Kraz típusú teherautón 30 szabolcsi ember kelt útra, hoigy hazánktól távol — Csehszlovákiában, az NDK- határ közelében levő Haba- rovice községnél folyó vasútépítési munkálatoknál öregbítsék jó hírnevünket. A feladataikat folyamatos műszakban végzik el. Egyelőre a szerződésük április közepéig szol. Szűcs Zoltán kirendeltségvezető szerint a dolgozok munkakörülményei kifogástalanok. Három-négy hét után repülőgéppel jönnek haza, s itthon több mint egy hetet töltenek —, majd visszautaznak. Egyébként Csehszlovákiában nem most tevékenykednek első ízben, hiszen korábban már részt vettek egy prágai lakótelep építésében, valamint északi szomszédunk más tájain útépítéseknél hordták a földet. Különben, a „huszonegyesek” 12 évvel ezelőtt azt kapták feladatul, hogy hazánkban a legtöbb olyan beruházásnál működjenek közre, ahol nagy tömegű földet kell megmozgatni. A vállalat nyíregyházi főnöksége papírforma szerint csak Szabolcs- Szatmár és Hajdú-Bihar megyében dolgozna, de valójában ez a kör kibővült, s mindenütt ott vannak, ahová a népgazdaság érdekei szólítják. Több tíz ezer köbméteres földmunkákat végeztek és végeznek út-, híd-, vasút-, árvízvédelmiitöltés-építési, bányalefedési munkálatoknál. Az egyik legjelentősebb a Rakamaz—Görögszállás között megépítendő új vasúti pályatest földmunkája. Ott összesen 167 ezer köbmétert mozgatnak meg. Azontúl a Komorón, Tuzséron és Fé- nyeslitkén létesítendő vágánykitérőknél összesen mintegy 50 ezer köbméter földmunkát végeznek el. A tu- nyogmatolcsi hídra vezető új úthoz még 80 ezer köbméter föld szükséges. E megbízatásaiknak több eszközből álló — úgynevezett komplex gépláncokkal tesznek eleget, vagyis .kitermelik, szállítják és újra elhelyezik, tömörítik — azaz bedolgozzák a talajt. Nagy gondot fordítanak az eszközeik foglalkoztatására, jobb, ésszerűbb kihasználására. Ezt egyrészt a gépek, egységek közötti rugalmas átcsoportosításával, másrészt a lehetőségek szerinti több műszakos munkarend bevezetésével valósítják meg. Természetesen ez utóbbi a megfelelő bérintézkedésekkel jár együtt. A gazdálkodásuk középopntjában áll az üzemköltségek csökkentése, az üzemanyag-takarékosság. A munkahelyeken rendszeresen mérik az üzemanyagfelhasználóst. így a túlfogyasztó gépkocsikat kiszűrik, megjavítják. Gyakran előfordult, hogy kisebb-nagyobb javításra üresjáratban a nyíregyházi telepre furikáztak a kocsik. Ez remélhetően a műhelykocsik üzembe állításával megszűnik. Távlatban pedig a benzinnel működő gépkocsikat Diesel-üze- műekkel váltják fel, s így az üzemeltetésiköltség-csökke- nés mellett a szállítási teljesítőképesség is növelhető. Ezt a MÁZ és KRAZ típusú teherautók csatasorba állításával érik el. (Cselényi) Speciális célgéppel műszakonként 1300 gomblyukat varr ki Vári Józsefné. Braaykoszorúsok a HÓDIKQT-ben Varrógépek, speciális célgépek zajától hangos a HÓDIKÖT tisza- löki gyárának hatalmas üzemcsarnoka: hazai és exportmegrendelésre gyermekingeket, blúzokat, tréningruhákat, kertésznadrágokat készítenek. A József Attila Szocialista Brigád tagjai gyermekkertésznadrá- gokat készítenek. 1971-ben alakult brigádjuk, s az első év után okleveles dicséretben részesültek. A legutóbbi két évben aranykoszorús szocialista brigád címet kaptak jó munkájukért. Az MSZMP XII.- kongresszusi munkaversenyében az anyag- és energiatakarékosság a minőségi munka mellett mennyiségi túlteljesítést is vállaltak, teljesítettek. Társadalmi munka végzésében is az elsők voltak: 360 óra munkát végeztek, többek között a helyi termelőszövetkezet őszi betakarítási munkáit segítették, szépítették községük utcáit, parkjait, patronálták a helyi általános iskolát. Elek Emil riportja Nánási Erzsébet négy éve dolgozik a kötött- Fekete Sándorné a szocialista brigád vezetőárugyárban, betanított dolgozóként. je tanácsaival segíti Kiss Erzsébet munkáját. Mi a véleménye? Papp László Fodor János Ádám József A versenyképességről „A hazai szükségleteknek megfelelő és a nemzetközileg versenyképes, gazdaságos termelés dinamikusan fejlődjön.” (A XII. kongresszus irányelveiből) PAPP LÄSZLO, a MET- RIPOND fehérgyarmati gyárának igazgatója: — Az új szabályozók tőlünk is megkövetelik a gazdaságosan előállított jó termékeket, mert enélkül, piacképtelenek leszünk. Biztató jel, hogy a korábbi évekkel szemben, selejtszázalékunk a tűréshatár alatt maradt, nem éri el a 0,5 százalékot. Ha figyelembe vesszük, hogy ebben a munkában a szalaggyártás kizárt dolog, minden darab külön megmunkálást igényel, mondhatnánk: minden mérlegünk egyedi készítmény, akkor ez az arány jónak tartható. — Javuló és a nemzetközi igényeknek is részben már megfelelő munkánk egyik bizonyítéka, hogy a KGST-n belül, mi szakosodtunk az állatmérlegek gyártására, és ami nagy szó, a hitelesítést nem a Minőségellenőrző Részvény- társaság, hanem a saját minőségellenőreink végzik. — Ma már ott tartunk, hogy a szocialista országokban szívesen látják az állatmérlegeinket, de meggyőződésem, hogy a tőkés piacokon sem lennének esélytelenek. Ehhez persze csiszolnunk kellene a technológiát, de biztos vagyok benne, hogy az itteni gárdában még bőven van szellemifizikai tartalék. Ezen a téren tehát, versenyképesek lehetnénk, de van egy nagyon nagy bajunk: a lassúság! Ennek oka pedig a készletgazdálkodásban rejlik. Kicsi a forgási sebesség, a ránkzúdított anyag- mennyiségek kapkodást, az anyaghiány pedig pangást okoz. Ezek másfelől is ismert dolgok, de jó lenne mihamarabb megoldást találni, mert az ütemtelensé- get a tőkés partnerek nem tűrik el. FODOR JÁNOS meo- vezető: — Feladatunknak többkevesebb sikerrel felelünk meg, habár az utóbbi idők mérlege határozottan a pozitív irányba mozdul el. Sajnos, nem könnyű ma sem a helyzetünk, hiszen korát, és származását tekintve is, nagyon sokféle a gépparkunk. Az alkatrész- ellátás gondjait ecsetelni nem szükséges, de az a szerencsénk, hogy ügyes szakembereink vannak, akilk — ez nem túlzás —, időnként jobb, tartósabb alkatrészeket készítenek, mint az eredetiek voltak. — A „barkácsolásra” persze, hosszabb távon berendezkedni nem lehet, hiszen az előbb-utóbb a minőség rovására megy, és ez, erősen csökkenti a piaci kilátásokat. — A forgácsológépeknél, már van mód a javítás megnyugtató elvégeztetésére. A nagyjavításokat ugyanis a Szovjetunióban csináltatjuk meg, hisz ott is készültek a gépek. Idén, már 2 gépet viszünk ki. ÄDÄM JÓZSEF csoportvezető: — Hogy a minőség javult, az annak ' á javító szándékú szigornak is köszönhető, amivel inkább figyelmeztették, mintsem büntették a felületesen dolgozókat. Ugyanis meglehetősen sok, kisebb összegű büntetést fizettek például azok a forgácsolók, akik saját hibájukból selej- tet termeltek. De a hatás, szerencsére nem maradt el. — Ha a minőségről esik szó, akkor a már említett egyéni hibákon kívül, nekem is a gépek állapotáról és az anyagellátás üteméről, valamint az anyagok milyenségéről kell szólni. — A gépekről csak eny- nyit: a hajlítógépekkel például nem lehet tökéletes munkát végezni, és az sem mindegy, hogy a lemez, ami beérkezik, derékszögben van-e levágva, vagy sem? Ami viszont öröm: gárdánk szakmai összetétele jó, sok az olyan tudású, hogy bármit rájuk lehet bízni. Ügy érzem, nem elsősorban a gépeknél dolgozókon dől el, mennyire vagyunk verseny- képesek. Speidl Zoltán Szegfű Borikának G ávavencsellőn érvényesült az udvariassági szabály, mert a pártértekezleten a hölgyek valóban előnyben voltak. Borika nyitotta meg a tanácskozást, s ő is zárta, miután alig győzte fogadni a gratulációkat. A pártértekezlet elnökségében Borikával együtt három nő is volt. Horváthné Biró Jolika a várandós kismama ott ült a pártértekezlet legidősebb küldöttje, a veterán Gönczi Mihály mellett, aki nagy figyelemmel kísérte végig a tanácskozást. Borika okos érveléseit meghallgatta a száz küldött, s már az első felszólaló is nő volt, Báthori Istvánná. A nőbizottság elnöke azt elemezte, hogyan fejlődött a nők részvétele a község társadalmi vezetésében. S erre ■ oda kellett figyelni, hiszen a pártbizottság > tagjai között már 8 nő van, s az ipari szövetkezetnél is a pártvezetőség fele nő. Aztán következett egy fér- fiküldött, s újra egy asszony, Nagy Zoltánná, ő a nők politikai aktivitásáról szólt szenvedéllyel. „Két éve vagyok a politikai vitakör vezetője. Huszonegy nő politizál ott rendszeresen. Ügy tapasztalom, Gávavencsellőn fokozódott a nők érdeklődése a közügyek iránt.” S figyelemre méltó mondattal zárta mondandóját: „A társadalmat nemcsak élvezni, építenünk is kell. S igazán csak az élvezheti, aki építi is.” Megtapsolták. Üjra férfi következett, s utána ismét nő. Horváthné Biró Jolánka a KlSZ-bizott- ság titkára a nehézségeket ecsetelte. Azt, hogy csökkent a KISZ-tagság létszáma, amióta megszűnt a gimnázium Gávavencsellőn, de jó a párttagnevelő munka. „Az elmúlt öt esztendőben 7 fiatalt ajánlottunk a pártba, s fel is vettéK őket.” Ezt a felszólalást követte a Szabadság Tsz agronómu- sáé, majd Türk Jánosné szocialista brigádvezetőnő ecsetelte a mozgalom sikereit. Elmondta, 42 szocialista brigádban 500 dolgozó vesz részt. Sorolta munkáikat, a gyermekintézmények segítését, a megépített babaházat, a sok-sok játékot, a közös kirándulásokat, élményeket, s felszólította brigádja nevében a többit, csatlakozzanak a Sziklai Sándor »Szocialista Brigád felhívásához. Amikor már tül volt a tanácskozás minden hivatalos részén, „megbomlott” a rend, Borikát vették körül. Borika, Fekete Balázsné a szerény, de határozott, talpraesett fiatalasszony kissé elérzéke- nyülve hallgatta a jókívánságokat. S amikor a pártirodába visszavonult, hogy a feszültségét levezesse, nyílt az ajtó, s ott állt egy vörös szegfűcsokorral a kezében a veterán, 84 esztendős Gönczi Mihály bácsi, kíséretében Walter Bélával, a messze földön híres építőmesterrel, az immár negyedszázada itt szolgálatot teljesítő Futkos András tanácselnökkel. Mihály bácsi remegő kézzel, szép szavakkal kívánt a száz küldött, a gávaven- csellői és a baísai emberek nevében sok sikert Borikának. És csók kíséretében átnyújtotta a vörös szekfűcsok- rot Gávavencsellő megválasztott párttitkár asszonyának. ^ Farkas Kálmán
