Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-29 / 50. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. február 29. Véget ért a magyar—olasz fórum Közös közlemény a tárgyalásokról 0 párbeszéd folytatódik Az északi és a déli fegyverszüneti' vonal találkozási pontja Panmindzsonnál. Az előtérben álló két ház a nemzetközi el­lenőrző bizottság épülete, hátul az amerikai megfigyelőposzt a dél-koreai sáv első méterein. (Fotó: a szerző felvétele — KS) Csütörtökön befejeződött a magyar—ölasz fórum Buda­pesten megtartott VIII. ülé­se, amelyen az enyhülés, az európai biztonság és együtt­működés, a leszerelés, vala­mint a kelet—nyugati gazdá­sági kapcsolatok időszerű kérdéseiről folytatak véle­ménycserét. A tárgyalásokról közös közleményt adtak ki. Az ülésen az Európai és Földközi-tengeri Biztonság és Együttműködés Olasz Bizott­ságát küldöttség képviselte: Angelo Maria. Sanza keresz­ténydemokrata párti parla­menti képviselő, Michele Ac- hilli, szocialista párti parla­menti képviselő és Vittorio Orilia, az Olasz Kommunista Párt külügyi osztályának munkatársa. Az Európai Biz­tonság és Együttműködés Ma­gyar Nemzeti Bizottságának küldöttségét Gyovai Gyula, az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nem­zeti Bizottsága elnökségének tagja, a Magyar Külügyi In­tézet igazgatója vezette, s a delegáció munkájában a ma­gyar nemzeti bizottság több tagja részt vett. Az olasz küldöttséget fo­gadta Kovács Béla, a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csának titkára,, az Országos Béketanács főtitkára, Darvasi István, az országgyűlés kül­ügyi bizottságának titkára és Nagy János külügyminiszter­helyettes. Az enyhülés, az európai biztonság és együttműködés kérdéseit elemezve mindkét fél állást foglalt a békés egy­más mellett élés fenntartása mellett — hangsúlyozza a közös közlemény. Szükséges­nek tartották, hogy a szocia­lista és a tőkés országok kö­zött a legutóbbi években ki­alakult kiegyensúlyozott, normális viszony, az együtt­működés fennmaradjon, a párbeszéd folytatódjék, a két­es sokoldalú kapcsolatok to­vábbra is intenzívek, rend­szeresek legyenek. Egyetér­tettek abban, hogy az enyhü­lésben elért eredmények megvédéséért, a hideghábo­rús hangulat visszaszorításá­ért meg kell rendezni a mad­ridi európai biztonsági és együttműködési értekezletet. A fórum résztvevői sokol­dalúan elemezték azokat a Nem akartak hinni nekem, ezért hibernálnom kellett őket. Mivel Equus kezeléséhez az út második és harmadik szakaszában kormányosra van szükség, s mivel a hibernálás- ra való anyagból csak annyit hoztunk, amennyi egy vagy két balesetet szenvedett hi- bernálására elég, a megoldás önként kínálkozott. A le­génységet úgy hibernáltam, hogy az út második harma­dában életre keljenek. Ez volt az a kritikus pont, ahol visz- szatérni már nem elég az űr­hajó üzemanyaga, viszont a hibernáló anyag is távozik szervezetükből. Üzenetet ők is vittek. Ügy gondolkoztam, hogy nyilván­való érdekük annak elrejtése, hogy a Földön van élet, hi­szen a visszatérés körülmé­nyeiből kiderült, hogy vala­mi nics rendben. Hiányzóm közülük. Ha elmondják, mi történt, hogy fellázadtak, azonnal a Központ legszigo­rúbb parancsa lesz érvényes rájuk. Ragaszkodniok kellett ahhoz, hogy nem tudnak semmit, hiszen így a végtele­nített vegetáció alapján csak a kamrákba kerültek. A múló időt nem érzékelik, ha feléb­rednek, ugyanolyan fiatalok maradnak. Igen, inkább a végtelen amelyek a jelenlegi feszült nemzetközi helyzet kialakulá­sához vezettek. Nagy hang­súllyal szóltak azokról az európai lehetőségekről, ame­lyek az enyhülés fenntartását elsegíithetik. Reményüket fe­jezték ki: a legkülönbözőbb szinteken tovább folytatód­nak a tárgyalások azért, hogy hozzákezdhessenek a konkrét leszerelési intézkedések meg­tételéhez. Mindkét fél hang­súlyozta, hogy a fegyverkezé­si verseny ellentétes a népek érdekeivel. A résztvevők megvitatták a két ország politikai, gazda­sági és kulturális kapcsola­tainak kérdéseit. Örömmel állapították meg, hogy a két­oldalú kapcsolatok nem rom­lottak, s továbbra is a hel­sinki záróokmány szellemé­ben fejlődnek. A fórum résztvevői megál­lapodtak abban, hogy a kö­vetkező tanácskozást 1981- ben Olaszországban tartják meg — fejeződik be a doku­mentum. A Hakikate Inkilabe Szaur című kabuli lap csütörtöki számában szerkesztőségi cikkben emlékezett meg a Szovjet-Oroszország és Afga­nisztán közötti kapcsolatok megteremtésének 61. évfor­dulójáról. A cikk megállapítja: a ha­talmas északi szomszéd 61 év­vel ezelőtt hivatalosan elis­merte a független Afganisz­tánt, s ez az utóbbi erősödé­sének biztosítéka lett. Az af­gán nép nagyon jól tudja, hogy á SzöVjétúriíő a legne­hezebb időben mindig segít­ségére sietett, segített meg­védelmezni függetlenségét és szabadságát. A Szovjetunió­val való testvéri és önzetlen együttműködés eredménye­ként — húzza alá a lap — létrejöttek az ország korszerű nemzetgazdaságának alapjai. Az áprilisi forradalom győ­zelme a két ország közötti időig tartó kombinációk jöj­jenek, ezt mondtam magam­ban, mint az, hogy valaki szerelem nélkül érkezik erre a bolygóra. Mert lakható. Ezek az emberek itt, a törzs­ben kőbaltával szerzik meg táplálékukat, napi küzdelem­ben a vadállatokkal. Kiraj­zásunk után itt újra kezdő­dött az emberiség története, úgy, mint legelőször. Az űr­hajón érkezettek technikai fejlettsége, tudása, eszközei természetes módon vezettek volna arra, hogy megszerzik a "vezető szerepet a törzs fér- fiai között. Nem áltathattam magam. Bizonyos, hogy ellen­tétek robbantak volna ki, ne­kem pedig az űrhajó személy­zetét éppen úgy meg kellett óvnom, mint a törzs tagjait. Ti is tisztában vagytok vele, mi a Központ első tanítása. Ugyanúgy tanultátok ti is, mint én valamikor. A mi civilizációnk csak a világmin­denségben bárhol fellelhető élet belső törvényeit tisztelet­ben tartva létesíthet kapcso­latot. Azoknak sem lesz köny- nyű dolguk, akik már a Köz­pont előírásait megtartva, utasításra cselekedve veszik majd fel velük a kapcsola­tot, de az ő küldetésük több eredménnyel kecsegtet. Ti még nem azok vagytok, de majd az utánatok jövők, ta­lán. Azok, akik a végtelení­(Folyltláa ai 1. oldalról) A megye vezetői felvetették a „C” lakások helyzetét. Ed- dik ugyanis szép eredménye­ket értünk el, hiszen az öt­éves tervre megállapított 1100 lakásból mindössze 170 fel­építése várat még magára. Ezért az idei keret felemelé­sét fontolgatják az erre ille­tékes vezetők. Megtárgyalták a nagyválla­latoknak a felújítási, karban­tartási, állagmegóvási mun­kálatokban vállalt szerepét, illetve a gyakran tapasztalha­tó elzárkózást ezek elől. A minisztérium véleménye sze­rint: a fontos munkákra kü­lön építési szervezetek van­nak, ez azonban nem jelenti, hogy a nagyvállalatok, ameny- nyiben megfelelő megrende­léseik nincsenek, ne vállalja­nak részt ezekből. A miniszterhelyettes vége­zetül elismeréssel szólt a me­gye építőiparának az utóbbi esztendőkben tapasztalt mun­kájáról és dicsérettel említet­te a Hajdú megyei nagyvál­lalatokkal való együttműkö­dést. Kádár József délután a me­gyei építőipari vállalatok ve­zetőivel találkozott az Épszer székházában. hagyományos baráti kapcso­latokat még magasabb szint­re emelte, s ma ezek a kap­csolatok az egész világ sze­mében a barátság és a test­vériség példáját mutatják. Csütörtökön Kabulban be­fejeződött a mezőgazdasági dolgozók kibővített tanácsko­zása. A tanácskozás résztvevői üzenetet intéztek az Afga­nisztáni Egységes Népi De­mokratikus Párt Központi Bizottságához,, „a forradalmi tanácshoz és á köfifiáhjúioz, s ebben köszönetét mondtak az ország vezetésének, hogy gon­doskodik a mezőgazdaság fejlesztéséről, nagyra értékel­ték az afgán parasztságnak nyújtott szovjet segítséget. Biztosították a párt központi bizottságát, a forradalmi ta­nácsot és a kormányt, hogy mindent megtesznek a kitű­zött célok sikeres eléréséért. tett vegetációban várják az ítéletet, lehet, hogy visszajö­hetnek. Tudom, nem érte őket veszteség. Valamennyien a bázis neveltjei, az Andro­meda hatodik telepéről va­lók, olyanok, akik szüleik ha­lála után még kisgyermek­ként menekülhettek el a bolygóról. Kemény fegyelem­ben nevelkedtek, érzelmi kö­tődésük a bázishoz nem konkrét, bár vannak bará­taik, ismerőseik, szeretettjeik a Városban is. Mire a kam­rákból előhozzák és felmen­tik őket, egykori ismerőseik a Városban már nem élnek. Két-három generáció is fel­nevelkedik azalatt. De ezt Majd huszonhét éve hall­gattak el a fegyverek a Koreai­félszigeten. Azóta a koreai nemzet két külön államban él: a 38. szélességi fok, mint demarkációs vonal osztja ket­té az országot. A félsziget mind a mai napig a világ egyik potenciális feszültség- forrása. A népi Korea és az ország amerikaiak ellenőrizte déli fele 1953 júliusa óta egymás­tól hermetikus elszigeteltség­ben él. Tízmillióra becsülik azoknak a számát, akiknek hozzátartozói a másik állam­ban maradtak, s akiknek mindeddig jottányi reményük sem volt arra, hogy valaha is viszontlátják rokonaikat. Amint az Észak- és Dél-Ko- rea között újból megindult párbeszéd is tanúsítja, ez az állapot korántsem szükség- szerű. ]avaslatok és gesztusok Phenjan a fegyvernyugvás létrejötte óta „bombázza” a kapcsolatok új raf el vételére vonatkozó javaslataival a dé­li rendszert. Már 1954 októ­berében felvetette egy közös tanácskozás gondolatát, ame­lyen az északi és a déli or­szágrész politikai pártjai, társadalmi szervezetei vettek volna részt. Kereken két esz­tendővel később, a Koreai Munkáspárt III. kongresszu­sán felhívást fogadtak el: vonják ki az összes külföl­di csapatot Korea földjéről és a két kormány, a politikai pártok képviselőibölalakítsa,- nak állandó bizottságot áz' újraegyesülés útjának-mód- jának kimunkálására. Észak- Korea indítványozta azt is, hogy átmeneti megoldásként hozzanak létre egy észak-déli konföderációt, 1964-ben pe­dig a közlekedés folyamatá­nak meggyorsítására felaján­lotta, hogy 100 000 tonna acélt, nagymennyiségű ce­mentet, műtrágyát, elektro­a megoldást ők választották. A Városnak ők fordítottak hátat, azzal, hogy megtagad­ták a Központ parancsát. A Föld miatt lázadtak fel. A folyó menti erdőért, a szé­les rétekért, az eső miatt, a Nap miatt, a törzsben élő gyönyörű lányok miatt, a ten­ger miatt. Arra kérem a Köz­pontot, vegye, ezt figyelembe, és mentse fel őket. Magam is megmámorosodtam ezen a bolygón, beleszerettem a Földbe, itt akartam meghal­ni, illetve itt halok meg nem­sokára. Megsebesültem. A harc az információ birtoklá­sáért robbant ki. Csak az anyagból szerezhettek egy­értelmű bizonyosságot arról, hogy itt sokáig fennáll még majd az élet. Én az ellenke­zőjét mondtam nekik. mos áramot küld a nyers­anyagszegény déli országrész megsegítésére. Javaslatoknak és gesztu­soknak ez a hosszú sora a hetvenes évek kezdetéig sü­ket fülekre talált Szöulban. Az enyhülés első jelei 1971 őszén, a két főváros közti érintkezés új rafel vételekor mutatkoztak. A párbeszéd létrejötte elválaszthatatlanul kötődött a kelet-nyugati kap­csolatok lassú normalizáló­dásának folyamatához, Nixon, akkori amerikai elnök moszk­vai és pekingi látogatásához. Az enyhülőiéiben lévő világ- politikai légkör oldottabbá tette a koreai dialógus légkö­rét sq ennek eredménye­ként 1972 júliusában megszü­letett Észak- és Dél-Korea közös nyilatkozata az ország békés egyesítésének alapel­veiről. Egyesítés alapelvei A felek megállapodtak ab­ban, hogy 1. az egyesítést külső beavatkozás, külső erőkre való támaszkodás nél­kül, önállóan kell megoldani; 2. az újraegyesítést békés úton kell elérni, a fegyveres erők alkalmazásának kizárá­sával; 3. az ideológiai, az esz­mei és a rendszerbeli kü­lönbségektől függetlenül arra van szükség, hogy egységes nemzetként törekedjenek a konszolidáció megteremtésé­re. Az egyesülési remények azonban hamarabb szerte­foszlottak, mintsem bárki gondolta volna: 1973-ban megszakadt a párbeszéd, s a 38. szélességi foktól délre tör­vénysértésnek minősült, ha valaki szót emelt a kettéosz- tottság megszüntetéséért. Ek­kor ütközött ki a legéleseb­ben, hogy mennyire másként ítélik meg Phenjanban és Szöulban az egység kérdését. Észak célja mindenkor az volt, hogy a lehető legszéle­sebb fórumon, a legdinami­kusabban tárgyaljanak, s old­ják meg az ország újraegye­sítését. Phenjanban természe­tesnek tartották és tartják, hogy a nemzeti párbeszéd fo­lyamatában részt kell vennie minden lényeges társadalmi­politikai erőnek, ideértve Dél-Korea ellenzéki pártjait. Szöul kormányzata erről hal­lani sem akart, s gyakorlati­lag az északkal való párbe­szédet megkísérelte „mono­polista” jogaként kezelni. Maga az egyesítés ténye sem volt sürgető a déli rezsim diktátorának, Pák Csöng Hi- nek, aminek hátterében min­denekelőtt az országrész ek­kortájt rendkívül súlyos bel­politikai feszültsége állt. Panmindzson: zöldasztal így aztán újabb fél évtize­den át ismét Panmindzson, a fegyverszüneti vonalon fek­vő határfalu maradt az egyet­len pont, amely — a maga szerény, nagyon korlátozott módján — lehetőséget adott a két fél képviselőinek talál­kozóira. Fordulatra első íz­ben akkor lehetett gondolni, amikor tavaly októberében eldördültek a lövések a dél­koreai hadsereg főhadiszállá­sán. Minden megfigyelő úgy vélte: a hú^Z esztendőn át uralkodó Pák Csőrig Hí, a ko­nok. megszállottan antikom- munista diktátor halála egy korszak végét és egy újnak a kezdetét jelenti a 38. szé­lességi foktól délre, s éppígy a Korea-közi kapcsolatok­ban is. Eleinte mégis úgy tűnt, a Pák Csöng Hit követő garni­túra sem tartja első rendű fontosságúnak a huszonhét év óta fennálló kettéosztottság békés úton való felszámolá­sát. Múlt decemberben Phén- jan javasolta: indítsanak kö­zös csapatot a moszkvai olimpián. Szöul elutasította, mondván: nincs elég idő az alapos szervezésre. Phenjan egyidejűleg felve­tette a párbeszéd felújítását. Február elején Panmindzson- ban zöld asztalhoz ültek Észak- és Dél-Korea megbí­zottai, hogy újkori történel­mükben először tárgyaljanak a két kormányfő esetleges ta­lálkozójáról. A KNDK képvi­selője hétpontos javaslatot terjesztett déli partnere elé, amely a miniszterelnöki talál­kozó színhelyéül Phenjant vagy Szöult indítványozta. A KNDK javaslata a felekre bízza, hogy a tárgyalás nyílt vagy zárt legyen. Az első két panmindzsoni előkészítő tár­gyaláson nem sikerült egyet­értésre jutni sem a kormány­fői értekezlet helyében, sem a menetrendjében. Szöul Genfet tartja lehetséges helyszínnek, továbbá azt igényli, hogy jó előre dolgozzák ki részlete­sen, miről tanácskoznak majd a miniszterelnökök. Hiba lenne azonban zsák­utcáról beszélni. Az évtizede­ken át fagyos légkör nem en­gedhet fel egyik napról a má­sikra. Minden azon múlik, a dél-koreai vezetés rá mer-e lépni a korea-közi enyhülés ösvényére. Kedvező, habár ez sem túlbecsülendő előjel: a második tárgyalási forduló során megállapodtak a Phen­jan és Szöul között 1976 óta létező telefonösszeköttetés, a koreai „forró drót” helyreál­lításában, s a párbeszéd foly­tatásában. Győri Sándor Szikszai Károly rajza. körülményeket és okokat, Konczek József tudomáeyos-fantasztikus elbeszélése 8. Kabuli lap cikke a szovjet- afgán kapcsolatokról

Next

/
Oldalképek
Tartalom