Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-29 / 50. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. február 29. Véget ért a magyar—olasz fórum Közös közlemény a tárgyalásokról 0 párbeszéd folytatódik Az északi és a déli fegyverszüneti' vonal találkozási pontja Panmindzsonnál. Az előtérben álló két ház a nemzetközi ellenőrző bizottság épülete, hátul az amerikai megfigyelőposzt a dél-koreai sáv első méterein. (Fotó: a szerző felvétele — KS) Csütörtökön befejeződött a magyar—ölasz fórum Budapesten megtartott VIII. ülése, amelyen az enyhülés, az európai biztonság és együttműködés, a leszerelés, valamint a kelet—nyugati gazdásági kapcsolatok időszerű kérdéseiről folytatak véleménycserét. A tárgyalásokról közös közleményt adtak ki. Az ülésen az Európai és Földközi-tengeri Biztonság és Együttműködés Olasz Bizottságát küldöttség képviselte: Angelo Maria. Sanza kereszténydemokrata párti parlamenti képviselő, Michele Ac- hilli, szocialista párti parlamenti képviselő és Vittorio Orilia, az Olasz Kommunista Párt külügyi osztályának munkatársa. Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának küldöttségét Gyovai Gyula, az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága elnökségének tagja, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója vezette, s a delegáció munkájában a magyar nemzeti bizottság több tagja részt vett. Az olasz küldöttséget fogadta Kovács Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára,, az Országos Béketanács főtitkára, Darvasi István, az országgyűlés külügyi bizottságának titkára és Nagy János külügyminiszterhelyettes. Az enyhülés, az európai biztonság és együttműködés kérdéseit elemezve mindkét fél állást foglalt a békés egymás mellett élés fenntartása mellett — hangsúlyozza a közös közlemény. Szükségesnek tartották, hogy a szocialista és a tőkés országok között a legutóbbi években kialakult kiegyensúlyozott, normális viszony, az együttműködés fennmaradjon, a párbeszéd folytatódjék, a kétes sokoldalú kapcsolatok továbbra is intenzívek, rendszeresek legyenek. Egyetértettek abban, hogy az enyhülésben elért eredmények megvédéséért, a hidegháborús hangulat visszaszorításáért meg kell rendezni a madridi európai biztonsági és együttműködési értekezletet. A fórum résztvevői sokoldalúan elemezték azokat a Nem akartak hinni nekem, ezért hibernálnom kellett őket. Mivel Equus kezeléséhez az út második és harmadik szakaszában kormányosra van szükség, s mivel a hibernálás- ra való anyagból csak annyit hoztunk, amennyi egy vagy két balesetet szenvedett hi- bernálására elég, a megoldás önként kínálkozott. A legénységet úgy hibernáltam, hogy az út második harmadában életre keljenek. Ez volt az a kritikus pont, ahol visz- szatérni már nem elég az űrhajó üzemanyaga, viszont a hibernáló anyag is távozik szervezetükből. Üzenetet ők is vittek. Ügy gondolkoztam, hogy nyilvánvaló érdekük annak elrejtése, hogy a Földön van élet, hiszen a visszatérés körülményeiből kiderült, hogy valami nics rendben. Hiányzóm közülük. Ha elmondják, mi történt, hogy fellázadtak, azonnal a Központ legszigorúbb parancsa lesz érvényes rájuk. Ragaszkodniok kellett ahhoz, hogy nem tudnak semmit, hiszen így a végtelenített vegetáció alapján csak a kamrákba kerültek. A múló időt nem érzékelik, ha felébrednek, ugyanolyan fiatalok maradnak. Igen, inkább a végtelen amelyek a jelenlegi feszült nemzetközi helyzet kialakulásához vezettek. Nagy hangsúllyal szóltak azokról az európai lehetőségekről, amelyek az enyhülés fenntartását elsegíithetik. Reményüket fejezték ki: a legkülönbözőbb szinteken tovább folytatódnak a tárgyalások azért, hogy hozzákezdhessenek a konkrét leszerelési intézkedések megtételéhez. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy a fegyverkezési verseny ellentétes a népek érdekeivel. A résztvevők megvitatták a két ország politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak kérdéseit. Örömmel állapították meg, hogy a kétoldalú kapcsolatok nem romlottak, s továbbra is a helsinki záróokmány szellemében fejlődnek. A fórum résztvevői megállapodtak abban, hogy a következő tanácskozást 1981- ben Olaszországban tartják meg — fejeződik be a dokumentum. A Hakikate Inkilabe Szaur című kabuli lap csütörtöki számában szerkesztőségi cikkben emlékezett meg a Szovjet-Oroszország és Afganisztán közötti kapcsolatok megteremtésének 61. évfordulójáról. A cikk megállapítja: a hatalmas északi szomszéd 61 évvel ezelőtt hivatalosan elismerte a független Afganisztánt, s ez az utóbbi erősödésének biztosítéka lett. Az afgán nép nagyon jól tudja, hogy á SzöVjétúriíő a legnehezebb időben mindig segítségére sietett, segített megvédelmezni függetlenségét és szabadságát. A Szovjetunióval való testvéri és önzetlen együttműködés eredményeként — húzza alá a lap — létrejöttek az ország korszerű nemzetgazdaságának alapjai. Az áprilisi forradalom győzelme a két ország közötti időig tartó kombinációk jöjjenek, ezt mondtam magamban, mint az, hogy valaki szerelem nélkül érkezik erre a bolygóra. Mert lakható. Ezek az emberek itt, a törzsben kőbaltával szerzik meg táplálékukat, napi küzdelemben a vadállatokkal. Kirajzásunk után itt újra kezdődött az emberiség története, úgy, mint legelőször. Az űrhajón érkezettek technikai fejlettsége, tudása, eszközei természetes módon vezettek volna arra, hogy megszerzik a "vezető szerepet a törzs fér- fiai között. Nem áltathattam magam. Bizonyos, hogy ellentétek robbantak volna ki, nekem pedig az űrhajó személyzetét éppen úgy meg kellett óvnom, mint a törzs tagjait. Ti is tisztában vagytok vele, mi a Központ első tanítása. Ugyanúgy tanultátok ti is, mint én valamikor. A mi civilizációnk csak a világmindenségben bárhol fellelhető élet belső törvényeit tiszteletben tartva létesíthet kapcsolatot. Azoknak sem lesz köny- nyű dolguk, akik már a Központ előírásait megtartva, utasításra cselekedve veszik majd fel velük a kapcsolatot, de az ő küldetésük több eredménnyel kecsegtet. Ti még nem azok vagytok, de majd az utánatok jövők, talán. Azok, akik a végtelení(Folyltláa ai 1. oldalról) A megye vezetői felvetették a „C” lakások helyzetét. Ed- dik ugyanis szép eredményeket értünk el, hiszen az ötéves tervre megállapított 1100 lakásból mindössze 170 felépítése várat még magára. Ezért az idei keret felemelését fontolgatják az erre illetékes vezetők. Megtárgyalták a nagyvállalatoknak a felújítási, karbantartási, állagmegóvási munkálatokban vállalt szerepét, illetve a gyakran tapasztalható elzárkózást ezek elől. A minisztérium véleménye szerint: a fontos munkákra külön építési szervezetek vannak, ez azonban nem jelenti, hogy a nagyvállalatok, ameny- nyiben megfelelő megrendeléseik nincsenek, ne vállaljanak részt ezekből. A miniszterhelyettes végezetül elismeréssel szólt a megye építőiparának az utóbbi esztendőkben tapasztalt munkájáról és dicsérettel említette a Hajdú megyei nagyvállalatokkal való együttműködést. Kádár József délután a megyei építőipari vállalatok vezetőivel találkozott az Épszer székházában. hagyományos baráti kapcsolatokat még magasabb szintre emelte, s ma ezek a kapcsolatok az egész világ szemében a barátság és a testvériség példáját mutatják. Csütörtökön Kabulban befejeződött a mezőgazdasági dolgozók kibővített tanácskozása. A tanácskozás résztvevői üzenetet intéztek az Afganisztáni Egységes Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságához,, „a forradalmi tanácshoz és á köfifiáhjúioz, s ebben köszönetét mondtak az ország vezetésének, hogy gondoskodik a mezőgazdaság fejlesztéséről, nagyra értékelték az afgán parasztságnak nyújtott szovjet segítséget. Biztosították a párt központi bizottságát, a forradalmi tanácsot és a kormányt, hogy mindent megtesznek a kitűzött célok sikeres eléréséért. tett vegetációban várják az ítéletet, lehet, hogy visszajöhetnek. Tudom, nem érte őket veszteség. Valamennyien a bázis neveltjei, az Andromeda hatodik telepéről valók, olyanok, akik szüleik halála után még kisgyermekként menekülhettek el a bolygóról. Kemény fegyelemben nevelkedtek, érzelmi kötődésük a bázishoz nem konkrét, bár vannak barátaik, ismerőseik, szeretettjeik a Városban is. Mire a kamrákból előhozzák és felmentik őket, egykori ismerőseik a Városban már nem élnek. Két-három generáció is felnevelkedik azalatt. De ezt Majd huszonhét éve hallgattak el a fegyverek a Koreaifélszigeten. Azóta a koreai nemzet két külön államban él: a 38. szélességi fok, mint demarkációs vonal osztja ketté az országot. A félsziget mind a mai napig a világ egyik potenciális feszültség- forrása. A népi Korea és az ország amerikaiak ellenőrizte déli fele 1953 júliusa óta egymástól hermetikus elszigeteltségben él. Tízmillióra becsülik azoknak a számát, akiknek hozzátartozói a másik államban maradtak, s akiknek mindeddig jottányi reményük sem volt arra, hogy valaha is viszontlátják rokonaikat. Amint az Észak- és Dél-Ko- rea között újból megindult párbeszéd is tanúsítja, ez az állapot korántsem szükség- szerű. ]avaslatok és gesztusok Phenjan a fegyvernyugvás létrejötte óta „bombázza” a kapcsolatok új raf el vételére vonatkozó javaslataival a déli rendszert. Már 1954 októberében felvetette egy közös tanácskozás gondolatát, amelyen az északi és a déli országrész politikai pártjai, társadalmi szervezetei vettek volna részt. Kereken két esztendővel később, a Koreai Munkáspárt III. kongresszusán felhívást fogadtak el: vonják ki az összes külföldi csapatot Korea földjéről és a két kormány, a politikai pártok képviselőibölalakítsa,- nak állandó bizottságot áz' újraegyesülés útjának-mód- jának kimunkálására. Észak- Korea indítványozta azt is, hogy átmeneti megoldásként hozzanak létre egy észak-déli konföderációt, 1964-ben pedig a közlekedés folyamatának meggyorsítására felajánlotta, hogy 100 000 tonna acélt, nagymennyiségű cementet, műtrágyát, elektroa megoldást ők választották. A Városnak ők fordítottak hátat, azzal, hogy megtagadták a Központ parancsát. A Föld miatt lázadtak fel. A folyó menti erdőért, a széles rétekért, az eső miatt, a Nap miatt, a törzsben élő gyönyörű lányok miatt, a tenger miatt. Arra kérem a Központot, vegye, ezt figyelembe, és mentse fel őket. Magam is megmámorosodtam ezen a bolygón, beleszerettem a Földbe, itt akartam meghalni, illetve itt halok meg nemsokára. Megsebesültem. A harc az információ birtoklásáért robbant ki. Csak az anyagból szerezhettek egyértelmű bizonyosságot arról, hogy itt sokáig fennáll még majd az élet. Én az ellenkezőjét mondtam nekik. mos áramot küld a nyersanyagszegény déli országrész megsegítésére. Javaslatoknak és gesztusoknak ez a hosszú sora a hetvenes évek kezdetéig süket fülekre talált Szöulban. Az enyhülés első jelei 1971 őszén, a két főváros közti érintkezés új rafel vételekor mutatkoztak. A párbeszéd létrejötte elválaszthatatlanul kötődött a kelet-nyugati kapcsolatok lassú normalizálódásának folyamatához, Nixon, akkori amerikai elnök moszkvai és pekingi látogatásához. Az enyhülőiéiben lévő világ- politikai légkör oldottabbá tette a koreai dialógus légkörét sq ennek eredményeként 1972 júliusában megszületett Észak- és Dél-Korea közös nyilatkozata az ország békés egyesítésének alapelveiről. Egyesítés alapelvei A felek megállapodtak abban, hogy 1. az egyesítést külső beavatkozás, külső erőkre való támaszkodás nélkül, önállóan kell megoldani; 2. az újraegyesítést békés úton kell elérni, a fegyveres erők alkalmazásának kizárásával; 3. az ideológiai, az eszmei és a rendszerbeli különbségektől függetlenül arra van szükség, hogy egységes nemzetként törekedjenek a konszolidáció megteremtésére. Az egyesülési remények azonban hamarabb szertefoszlottak, mintsem bárki gondolta volna: 1973-ban megszakadt a párbeszéd, s a 38. szélességi foktól délre törvénysértésnek minősült, ha valaki szót emelt a kettéosz- tottság megszüntetéséért. Ekkor ütközött ki a legélesebben, hogy mennyire másként ítélik meg Phenjanban és Szöulban az egység kérdését. Észak célja mindenkor az volt, hogy a lehető legszélesebb fórumon, a legdinamikusabban tárgyaljanak, s oldják meg az ország újraegyesítését. Phenjanban természetesnek tartották és tartják, hogy a nemzeti párbeszéd folyamatában részt kell vennie minden lényeges társadalmipolitikai erőnek, ideértve Dél-Korea ellenzéki pártjait. Szöul kormányzata erről hallani sem akart, s gyakorlatilag az északkal való párbeszédet megkísérelte „monopolista” jogaként kezelni. Maga az egyesítés ténye sem volt sürgető a déli rezsim diktátorának, Pák Csöng Hi- nek, aminek hátterében mindenekelőtt az országrész ekkortájt rendkívül súlyos belpolitikai feszültsége állt. Panmindzson: zöldasztal így aztán újabb fél évtizeden át ismét Panmindzson, a fegyverszüneti vonalon fekvő határfalu maradt az egyetlen pont, amely — a maga szerény, nagyon korlátozott módján — lehetőséget adott a két fél képviselőinek találkozóira. Fordulatra első ízben akkor lehetett gondolni, amikor tavaly októberében eldördültek a lövések a délkoreai hadsereg főhadiszállásán. Minden megfigyelő úgy vélte: a hú^Z esztendőn át uralkodó Pák Csőrig Hí, a konok. megszállottan antikom- munista diktátor halála egy korszak végét és egy újnak a kezdetét jelenti a 38. szélességi foktól délre, s éppígy a Korea-közi kapcsolatokban is. Eleinte mégis úgy tűnt, a Pák Csöng Hit követő garnitúra sem tartja első rendű fontosságúnak a huszonhét év óta fennálló kettéosztottság békés úton való felszámolását. Múlt decemberben Phén- jan javasolta: indítsanak közös csapatot a moszkvai olimpián. Szöul elutasította, mondván: nincs elég idő az alapos szervezésre. Phenjan egyidejűleg felvetette a párbeszéd felújítását. Február elején Panmindzson- ban zöld asztalhoz ültek Észak- és Dél-Korea megbízottai, hogy újkori történelmükben először tárgyaljanak a két kormányfő esetleges találkozójáról. A KNDK képviselője hétpontos javaslatot terjesztett déli partnere elé, amely a miniszterelnöki találkozó színhelyéül Phenjant vagy Szöult indítványozta. A KNDK javaslata a felekre bízza, hogy a tárgyalás nyílt vagy zárt legyen. Az első két panmindzsoni előkészítő tárgyaláson nem sikerült egyetértésre jutni sem a kormányfői értekezlet helyében, sem a menetrendjében. Szöul Genfet tartja lehetséges helyszínnek, továbbá azt igényli, hogy jó előre dolgozzák ki részletesen, miről tanácskoznak majd a miniszterelnökök. Hiba lenne azonban zsákutcáról beszélni. Az évtizedeken át fagyos légkör nem engedhet fel egyik napról a másikra. Minden azon múlik, a dél-koreai vezetés rá mer-e lépni a korea-közi enyhülés ösvényére. Kedvező, habár ez sem túlbecsülendő előjel: a második tárgyalási forduló során megállapodtak a Phenjan és Szöul között 1976 óta létező telefonösszeköttetés, a koreai „forró drót” helyreállításában, s a párbeszéd folytatásában. Győri Sándor Szikszai Károly rajza. körülményeket és okokat, Konczek József tudomáeyos-fantasztikus elbeszélése 8. Kabuli lap cikke a szovjet- afgán kapcsolatokról
