Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-29 / 50. szám
1980. február 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Munkaerő'átcsoportosítás Szükségszerű lépés □ itathatatlan gazdasági szükségszerűség a mu'nkaerő átcsoportosítása. Oka — egyszerűen fogalmazva — nem más, mint az, hogy van, ahol túl- , ságosan is sokan vagyunk, más, népgazdaságilag fontos helyeken viszont munkaerő- hiánnyal küszködünk. Logikus tehát a következtetés: az itt felszabaduló munkáskezeket ott kell foglalkoztatni, ahol a szükség követeli. A mozgás első szele elért minket is. Igaz, a Keletmagyarországi Vízügyi Építő Vállalat a helyes cél megvalósításához nem éppen a legszerencsésebb módon látott hozzá. A körültekintés hiányából adódó vállalaton belüli feszültség, a rossz tájékoztatás miatt bizonytalanság hatása ismert. Csak a tanulság az, amiért érdemes újfent visszatérni az ügyre és az, hogy papírra vessük: a Keviép vezetői elismerték a hibákat, amiket jó volna, ha mások már nem követnének el, hiszen a népgazdaság érdekében még számos helyen kerül majd sor hasonló lépésre. A debreceni vállalat vezetőivel lefolytatott beszélgetés végkövetkeztetése az volt: „Ha most kezdenénk, másként csinálnánk, de a hiba nem jóvátehetetlen.” Melyek is a tanulságok? A legfontosabb: meg kell értetni- az érdekeltekkel az eddig szokatlan lépések szükségszerűségét. El kell hitetni, hogy nem büntetésből válnak meg valakitől, hanem azért, mert a nagyobb közösség érdeke ezt kívánja. Igaz, a Keviép-nél utólag elmarasztalták azt a vezetőt, aki türelmetlenül látott az átcsoportosításhoz, de az utólagos elmarasztalás helyett jobb lett volna előre tisztázni, hogy a türelmetlenség az adott esetben több mint hiba. Csorba esett az üzemi demokrácián is. Az érintettek töredéke értesült csak első kézből a várható lépésekről. Munkásgyűlést nem tartottak, s csak részben fogadható el mentségként az érv, hogy a dolgozók jelentős része január“ elején fagyszabadságon volt. A debreceni beszélgetésből kiderült, hogy a hiba remélhetően már a múlt. Amit akkor elmulasztottak, azt most csak körültekintő munkával, többletráfordítással akarják helyrehozni. A személyzeti vezető utazgatással tölti az idejét, hogy próbáljon lehetőleg a dolgozók lakómegyéjében munkát szerezni, vagy akiknél ez nem sikerül, azok hajlandók legyenek az ország egy- harmadán működő vállalat valamely másik munkahelyén dolgozni. v És ennél a pontnál érdemes megállni. Mert a dolgozók a riportírás idején azt mondták: nem a lépés szükségességét, hanem az elintézés módját vitatják. Né- hányan azonban mintha mégsem látnák be a következmények indokoltságát, ódzkodnak elfogadni a másutt felkínált munkalehetőséget, még akkor is, ha az csupán a Debrecenbe való bejárást követelné meg, s mint a vállalat vezetői ígérik: kel fő létszám esetén busszal szállítják majd a változtatni hajlandókat. □ an azonban egy másik gond is ,amin a Keviép vezetőivel töprengtünk. Nevezetesen az, hogy — érthető módon — azoktól válnak meg, akik képzetlenségüknél fogva a leginkább nélkülözhetők, s akik eddig is elsősorban az építőiparban találtak kenyeret. Mivel a létszámcsökkentésben főleg az építőipari vállalatok és az iskolázatlan emberek az érdekeltek, komoly körültekintést igényel, hogy oda sikerüljön őket irányítani, ahol az országos munkamegosztásban szükség lehet rájuk. A Keviép-nél lassan túljutnak a nehéz időszakon; reményeik szerint a közeli napokban már végleges és lehetőség szerint mindenki számára kedvező megoldást találnak. Kétségtelen: nehéz helyzetben voltak, hiszen eddig járatlan úton indultak el és az úttörők szerepe nem mindig háládatos. ök voltak az elsők a sorban, viszont korántsem ők lesznek az utolsók. Jó volna, ha hibáikat mások már nem követnék. Mindenki, aki felelősséget érez ezért az országért, tudja: valóban nem egyszerű ügy a munkaerő átcsoportosítása, ám mégis olyan lépés, amit a népgazdaság nem nélkülözhet. Speidl Zoltán Szabolcsban 27 ozer hektár károsodik Rakétákkal a jég ellen Hányszor látni a mezőgazdászok aggódó arcát az égboltot kémlelve, a tornyosuló szürke felhők láttán. Megint jég lesz — hangzik a könyörtelen szó. A jég pedig nem kegyelmez. Elvégzi hivatat- lan dolgát, s mintha mi sem történt volna, eloszlik a felhő, kisüt a nap, csak hogy abban már nem telik öröme, amit lát. A jég nyomán pusztulás és halál marad. Kárba vész az addig végzett munka, megsemmisül a termény. Elsőként Baranyában A jég óriási veszteséget okoz minden évben. Hazánkban négy megyét sújt a jégkár több, mint fele. Sajnos, Szabolcs-Szatmár vezet, itt fizeti ki a biztosító az országos kártérítés 14 százalékát, de nem panaszkodhat Baranya, Bács-Kiskun és Heves sem. Tíz év átlagában jégkárra az Állami Biztosító évente 1 milliárd 210 millió forintot fizet ki, ebből Szabolcsnak 172 millió 700 ezer forint jut. — A jeget meg lehet előzni — kezdi a beszélgetést Kozák Béla, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnökhelyettese. — A környező országokban, az európai és tengerentúli államokban már évek óta használják eredményesen a rakétás jégelhárítást. Nálunk 1976-ban kezdődött kísérlet Baranya megyében a rakétákkal. A három év során olyan hasznos- tapasztalatod kát és eredményeket értünk el, amiket remélhetőleg a közeljövőben más megyékben is hasznosíthatunk. Baranyában 110 ezer hektáron őrködik a rakétás jégelhárítás. Három év alatt 260 millió forintnyi kártól mentette meg ez a rendszer a megye mezőgazdaságát. Természetesen ez búzában, kukoricában, vagy takarmányban nézve jóval többet jelent a pénznél. Szakemberkérdés Az elhatározás, a döntés nem egyszerű feladat. Különösen nem ilyen bonyolult kérdésben. Mert a rakétaki- lövő-helyek felállítása a beruházáson túlmenően egy sor más jellegű problémát is felvetnek. Az érdekelt minisztériumok és főhatóságok a kormánynak beszámoltak a baranyai tapasztalatokról. Ott döntés született: az országban több helyen — főként a legjegesebb területeken — be kell vezetni a rakétás jégelhárítást. Ennek a tervnek a kidolgozása folyik most, s előreláthatólag a második negyedévben kerül a program az Állami Tervbizottság elé. — Sok összetevőt kell megvizsgálni a tervezés során — mondja az OMSZ elnökhe- lyetese. — Hogy csak a leglényegesebbeket említsem: el kell kerülnünk a légi folyosókat, hiszen a rakéta 8000 méterig is felemelkedik. Azonkívül a lakott településektől távoli helyekre kerülhetnek a kilövőbázisok. Egyeztetni kell a programunkat a szomszédos országokkal, és még egy sor fontos dologra is tekintettel kell lennünk. Persze ezt rugalmasan, gyorsan igyekszünk megoldani, a lehető legrövidebb idő alatt. Egy másik lényeges tényező, a megfelelő szakemberek kiképzése. Sokszor a radar jelzésétől számítva, 10 perc alatt dönt az állomás vezetője, hová, milyen irányban, mekkora rakétát és hányat lőjön. Addig minden információt beszerez a légtérről, értesíti a környező településeket. A baranyai kísérlet erre is kiválóan alkalmas. A leendő vezetők megtanulják, begyakorolják feladataikat. Szabolcs a következő? Baranyában már megvalósult a régi álom, de Szabolcs- Szatmár megyében évente még 27 ezer hektár károsodik jégverés következtében. Ez annál is szomorúbb, mert nagy területű álló kultúráról van szó. Évente átlagosan öt jégesős nappal számolhatnak a gazdaságok. Szabolcs mellett Bács-Kiskun és Heves megye is kérte a rendszer felállítását. Egy radarállomás kiépítésével, valamint 15—20 raketa- kilövő-hely felállításával 250 ezer hektáron lehet negyedére csökkenteni a jégkárt. Ez „A gond a dolgom.. // M adár Miklós elfoglalt, ember. A biri Táncsics Termelőszövetkezet főkönyvelő-helyettese. Idő, erő és kedv kell a háztájihoz is, de ebből már elvesz a közélet. — Hogy mi a közéleti munka? Egy kicsit talán szenvedély is, egy kicsit megszokás és aki megízlelte, annak mindenképpen kötelessége. 1959- ben helyeztek ide. Az életemből tíz évet dolgoztam a tanácsnál. Két évtized egy községben nagyon nagy idő. Most már itt vagyok otthon. Ha nem használnám rpindazt, amit a tanácsi munkában megtanultam, ha nem próbálnám ezt a közösséget szolgálni Véle, akkor úgy érez- ném, hogy becsapom az embereket. — Tanácstag? — Amióta ' tanácsok vannak, csak egy ciklusban nem voltam az. — Biriben nincs önálló tanács, Nagykálló messze van. Nem nehezebb-e így a munkája? MADÁR MIKLÓS — Nem, ezért nehezebb, illetve nem csak ezért. A nagyközségi közös tanács épp olyan részének tekinti Birit, mint Nagykállót. Más dolog, hogy itt azért mi vagyunk közelebb az emberekhez. Van ember, akinek a tanácstag a tanács. És azért van itt gond elég. Nálunk a mezőgazdasági szakszövetkezet későn alakult át termelőszövetkezetté. Amikor más községek ugrásszerűen fejlődni kezdtek, akkor mi még egyhelyben topogtunk. Nagy tehát az elmaradás, de az emberek igényei nem a történelmet, hanem a szomszédokat nézik. Én azt szoktam mondani, hogy már a rómaiak fürdőket építettek, a törökök is. Mi itt a rossz vízzel kínlódunk. Nos, ez a legnagyobb gond. Kellene járda, szűk az iskolaudvar, kevés az óvoda területe. Játszótér kellene. Különben talán az is jellemző, hogy az új óvodáról a kicsi udvart mondom... — Elégedetlen ember? — Nem. A türelmetlenség viszont szerintem erény, ha jól használja az ember. Itt a tanácstagi csoport vezetője vagyok. Sokat beszélgetünk ezekről a dolgokról. Megint csak a víz: egy kutunk van, onnan kellett megoldani az intézmények vízellátását. Nos, ehhez kellett valamennyi vezeték is. Talán módom lett volna, hogy bekössék hozzám is, de azt mondtam magamnak, hogy ha nekem lesz vizem, akkor már nem tudok olyan hittel harcolni a vízműért. — ÖJennyi időt, energiát vesz el a tanácstagi munka? — Nem tudom megmondani. Ez nagyon változó, nem is számoltam ki soha. Ez nem idő kérdése. Szerintem akkor is tanácstag vagyok, amikor a termelőszövetkezetben dolgozom a jobbért, mert erősebb szövetkezet, gazdagabb falut jelent. — Szereti a faluját? — Ne értsen félre, de szerintem nem szeretni kell egy falut, hanem érezni kell a gondokat és örülni az örömöknek. Talán lokálpatrió- tábbnak látszanék, ha dicsekszem az óvodánkkal, a bolti ellátással, a sportolókkal, a fiataljainkkal. Ha azt mondom el, hogy mennyit jelent nekünk a posztógyár Kálióban, hogy mennyit változnak, akik munkássá lettek. Ez is igaz, de a gond a dolgom. — Szereti hát a gondokat? — Nem, de mire elmúlnak, addigra megszeretem őket. Bartha Gábor elegendő is, hiszen Szabolcsban nagyobb területet nem is lehet a biztonság megkerülése nélkül ilyen védekezésben részesíteni. Ez a terület magában foglalná a nagy almatermő körzeteket, a dohány- és burgonyatermelő vidéket és a többi kultúrát is. Három megye — Bács-Kiskun, Heves és Szabolcs-Szatmár — jogos várományosa az elkövetkezendő években a rakétás jégelhárításnak. Közülük is talán elsőként az ország legkeletibb tájegységében valósulhat meg. Persze ez nem máról holnapra történne, folyamatos, tervszerű és nagy pontosságú munkát követel. A szakemberek szerint leghamarabb 1983-ban válhat valóra ez a ma még álomnak tűnő, de óriási hasznot hozó módszer. Sipos Béla Műszaki szemlére készülnek A nagyhalászi Petőfi Tsz gépjavító' műhelyében 52 darab erő^ és munkagépet készítenek fel a március végén sorra kerülő műszaki szemlére. Kecsmár Ferenc egy Jonh Dérré 4630-as típusú traktor főjavításán dolgozik. (Császár Csaba felvétele) A Hafe nyíregyházi gyárában dolgozik Terdik Piroska. Automata esztergagépen műszakonként 80—100 tehergépkocsihoz szükséges perselyt készít. (Császár Csaba felvétele) E gyszerre csak arra lettem figyelmes, hogy a druszám, Márton Lajos napok óta otthon van; ám se vizet nem húz a kútból, fát se vág tüzelőnek; a malacokat- csirkéket nem éte- ti, sőt a háztájiban lévő tehenét sem feji, holott arra büszke volt mindig: mennyi tejet ad a Rózsi naponta; legalább liternyivel többet, mint a hasonló korúak a szövetkezetben, szintén az ő keze alatt. — Az asszonynak is benne van ebben a keze — mondotta egyszer —, ha nem vagyok itthon, korpás moslékot itat vele s a vödörbe belekever még össze- maréknyi malactápot is. Hát láthattad már, olyan az én Rózsim, mint a sőre; hogyne adná a tejet ?! Én a szövetkezetben nem gazdálkodhatok ilyen gazdagon. Most pedig, mondom, már napok óta csak ténfergett az én barátom az udvaron, vonván az inát, mint cigány a döglött ló sódarát, amelyet harmadnapos el- földelés után jól megszívott a humusz. — Mi van veled? — Legszívesebben azt mondanám: a hétbaj, az van énvelem. Galambos Lajos Láz — Nem birs’ menni. A karodban nincs erő. Naponta jön hozzád a kis- orvos, ahogyan megfigyeltem. Injekciót ad. — Azt ad. Aranyat. Mindkét vál- lamba folyékony aranyat. — De hiszen akkor neked brucellózisod van. — Ilyesmit mondott az orvos. — Humán bri- cellózis. — Pontosan ezt mondta. — Máltai láz. Ezt nem mondta? — Nem, csak az előbbit. Márpedig ez a betegség onnan származik, Málta szigetéről. Angol hajósok szálltak ott partra, s ' nagy szomjúságban-éh- ségükben nyers kecsketejet ittak. Hiába figyelmeztette őket a .hajóorvos, a legénység rá se hederített. Annakidején még nem tudták a gyógymódját ennek a betegségnek, igen sokan a nyirokizmok megduz- zadásában pusztultak el, hallatlan szenvedések között. — Amikor továbbképzésen voltál, nem figyelmeztettek erre? — Sok mindenre figyelmeztetik az embert. De hát ki tud ellenállni annak a jó, friss, habos tejnek? Amikor az ember meghúzza az edényt istenesen, van annál felségesebb érzés? Nagy nyári melegben egy korsó habos sör sem ízlik jobban. — Hát forrald föl a tejet. — Az már nem az igazi, testvér. Az már olyan, mint a szegény négylábúaknái a mesterséges megtermékenyítés. Semmi élvezet benne. — De remélem, többé nem iszol nyers tejet? Tanultál. — Tanultam. Ezután vedelni fogom. Immunis lettem. így mondták az orvosok. Jól megtanultad, druszám.
