Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-15 / 38. szám
1980. február 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Felelősség a városért N yíregyháza az utóbbi években nagyvárossá fejödött. A városi pártértekezleten az ipar, a közlekedés, az oktatás, kereskedelem, egészségügy fontos kérdéseit a beszámolók, felszólalók egyaránt elemezték, dicsérték, bírálták, tennivalókat fogalmaztak meg. A rangos közéleti eseményen azonban a város iránti felelősségről, az egészséges lokálpatriotizmusról, a lakosság-város kapcsolatról szintén sok szó esett. A megközelítés itt is kétoldalú volt: mit várhatunk el a várostól és mit adhatunk a városnak? A Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet kommunistáinak küldötte, Privigyei Jánosné arról beszélt először, hogy ő és munkatársnői is gyakran teszik szóvá a zsúfolt autóbuszokat, a közlekedés gondjait, a bevásárlás nehézségeit, ha valamit nem találnak az üzletek polcadn, vagy éppen udvariatlanságot tapasztalnak. De hozzá tette, munkahelyükön azt i'^ szóba hozták, vajon megvizsgálták- e az érem másik oldalát. Azt, hogy saját részlegükben rendben van-e minden, például lakossági szolgáltatást végző szalo- nukban a vállalási határidőkkel, a minőséggel. A felszólaló egyszerű, közvetlen szavakkal beszélt arról, hogy miközben mások munkáját bíráljuk, másoktól többet várunk, néha gondoljunk arra is, mi hogyan adhatunk többet, hogyan járulhatunk hozzá, — munkaterületünktől függően — az udvariasabb, gyorsabb, jobb ügyintézéshez.-válasz- ^ ték növeléséhez. A városért csak közösen lehet többet tenni, az egyoldalú bírálat, zsörtölődés aligha segít. Egy egészen más helyzetből, de hasonló gondolatokról beszélt az egyik körzeti pártalapszervezet titkára, Jebelovszki Miklós. Elmondta, hogy a többségében nyugdíjas párttagok milyen nagy figyelemmel kísérik a város életét, fejlesztését, gondjait, közülük sokan olyanok, akik néhány évvel ezelőtt gazdasági, közéleti vezetőként maguk is tevékeny alapítói voltak a városnak. Szívesen adják a közösségnek gazdag tapasztalataikat, de esetenként gondot okoz, hogy „ráérő nyugdíjasoknak, túlbuzgó csodabogaraknak” nézik őket a hivatalokban, olyan helyeken, ahol a kisebb közösség ügyeit intézik, kezdeményeznek, javasolnak, ötletek sorát hozta fel példaként, mennyi mindent meg lehet oldani összefogással a lakókörzetekben. Szóvá tette, hogy a lakóterületi rendezvények nem mindig elég színvonalasak, mert sokan közömbösek, éveken át soha nem vesznek részt ilyen rendezvényen. Ezt különösen két esetben fájlalják: ha olyanok bírálják, nézik lie az önként végzett hasznos közéleti munkát, akik maguk soha nem vettek még részt abban; s ha olyanok nem tisztelik meg akár csak egy esztendőben egyszer is a lakóterületi rendezvényeket, akik műszaki-gazdasági vezetőként, vagy közéleti ismeretek birtokában különösen sokat tudnának tenni a lakóterületi közösségért. Szép szavakkal beszélt a városról dr. Margócsy József, arról miként nőtt Nyíregyháza nagyvárossá, hogyan veheti fel a versenyt a hozzá hasonló nagyságú és szerepű városokkal. De kimondta azt is, hogy — mint régi lokálpatriótának, akinek nagyon sokat számít a város, aki szívesen tevékenykedik is érte, — sokszor faj, nem elég szép, nem elég gondozott Nyíregyháza — gyakran halljuk ezt másoktól is. De arról kevés szó esik, éppen mi, városlakók tesz- szük olyanná, amilyen: sokszor szemetessé, maghéjjal telivé. Sok más értékes gondolat, javaslat elhangzott még a városi pártértekezlet 26 felszólalójától. De ez a három is jól érzékelteti, hogy a munkás, a főiskolai tanár, irodalomtörténész és a nyugdíjas is hasonlóképpen látja: nagy utat tett meg fejlődésiben megyeszékhelyünk, s példaként állítható az itt lakók .társadalmi összefogása, akik közül évente 40— 50 ezren is vállalják, hogy társadalmi munkában segítik a városfejlesztést, az Együtt Nyíregyházáért akcióban. Az „együtt”-nek azonban nem csak a szervezett akciókra kellene vonatkozni. Jó lenne azt kiterjeszteni a mindennapokra, s felfigyelni olyan egyszerű tényekre, amit most talán hajlamosak vagyunk lényegtelennek tekinteni. H a figyelmesebbek vagyunk a saját munkánkban egymás iránt, ha nem dobjuk el a buszjegyet, cigarettavéget az utcán, ha nem hagyjuk szó nélkül a virágot, fát tördelőket, a parkot rongálókat, ha jó javaslatot teszünk a lakó- területi vagy más közéleti fórumon — már többet tettünk a városért. Marik Sándor Elkészült a gyógyszertári központ Nyíregyházán, a Csalié közben. Az új létesítményt 62 millió forintból az Épszer dolgozói építették. Erősíteni az alkotókészséget Héri László a vezetési módszereiről — Talán egy kicsit hiányzik, hogy a ^kimondottan szakmai kérdésekkel kevesebbet foglalkozom. Azonban egy tsz-elnöknek sokkal inkább a távlatokban szükséges gondolkodnia, hagy mit válasz- szunk, melyik ágazatot fejlesszük — fogalmazza meg Héri László, a rakamazi Győzelem Termelőszövetkezet elnöke. Bemutató gazdaság Ennek ellenére nem ritka, hogy téli időben hajnali ötkor a tehenészeti telepen találják, de az is gyakran megesik, hogy az elnöki irodában este hatkor ég a villany. Három éve váltotta fel a főagronómusi beosztást az elnöki poszttal Héri László. A tagság bízott benne, hiszen 22 éves korában a szövetkezet ösztöndíjasaként kezdte, s ennek már 17 éve. — Azóta is folytonos tanulás az életem. Ha az általános iskolát és a gimnáziumot is beleszámítom, akkor 26 évet jártain iskolába. Most éppen a marxista esti egyetem szakosítóját végzem. A tanulás nem csak az iskolapadban, hanem az életben, is kísérője volt. Először az emberekkel kellett megtanulni bánni. Előbb mint traktoros brigádvezető, majd mint főagranómus nálánál idősebb embereknek adott utasításokat. Közben a szövetkezeti gazdálkodás szintén fejlődött, a tsz-ben nagyszabású gyümölcsitelepítés folyt, új módszereket honosítottak meg a termelésben. — Sokat adott nekünk az, hogy a FAO, az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezetének bemutató gazdaságaként dolgozunk — mondja erről. — Támogatást kaptunk az új módszerek bevezetéséhez, magam is több országban jártam, ahol tanulmányozhattam a nálunk fejlettebb termelési módszereket. Az eredmény: ezek után vezettük be a karcsúorsós almatelepítést, fogtunk hozzá a kötetlen szarvasmarha tartáshoz. A tanulság mindig az volt, hogy ne elégedjünk meg a mai eredményekkel, mert különben lemaradunk a fejlődésben. Két község, Rakamaz és Tiszanagyfalu határában gazdálkodik a szövetkezet. Évente 130 millió forintos értéket állítanak elő, tavaly közel 40 milliós nyereséggel zártak. Nem mindegy, hogy egy ilyen nagy gazdaságnál hogyan alakul a szakmai vezetés, miben kérik ki a tagok véleményét. — Tudni kell, mi tartozik a hrigádgyűlésre, mi a bizottságokra — jellemzi az elnök. — És ösztönözni mindenkit, hogy a saját dolgaiba szóljon bele. összhangot teremteni Olyan összhangot teremtenek, hogy például az ellenőrző bizottság tagjai a munkaterv alapján végzik a vizsgálatokat, ugyanakkor egy-egy főágazatnál rendszeres a szakmai beszámoltatás, ahol megszabják a feladatokat. Az elnök pedig az ismereteit egyrészt ezekből az adatokból szerzi, másrészt a helyszínen való tájékozódás alapján gyűjt tapasztalatokat. — Arra vagyok büszke, hogy most is ugyanolyan közvetlenséggel beszélgetek azzal a traktorossal, akivel együtt jártam iskolába, mint húsz évvel ezelőtt. A közvetlenségnek más gyökere is van. Héri László rakamazi születésű, az édesapja is tsz-tag volt, a két öcs- cse a szövetkezetben dolgozik. — Nekem több előnyöm származott ebből, mint hátrányom, bár azt mondják, senki sem lehet próféta a saját hazájában. Gyerekként megismertem a rakamazi határt, az emberek nagy részét, így kevesebb volt a tévedési lehetőség. De amit fontosnak tartok: egy szem cseresznyét haza nem vittem a közösből. Rólam mindenki tudja, hogy aki rokonom, attól még jobban megkövetelem a munkát. Ez a viselkedés pedig találkozik az emberek igazságérzetével. Talán fellengzősnek tűnik, de a vezető a saját életvitelével mutasson példát. Szorító feltételek Ebben az évben tovább szorítanak a gazdálkodási feltételek. Rakamazon nem siránkoznak, haném azt vizsgálják, milyen módszerekkel tudják ellensúlyozni a kisebb nyereséget. Már évekkel ezelőtt az is meglepetést keltett, hogy a krumplijáról híres szövetkezet felszámolta a burgonya termesztését. — Az almaszüret és krumpli betakarítása időben nem fért meg egymással, ezért dönteni kellett — indokolja az akkori elhatározást. — Most pedig a termelésen belüli tartalékokat kell észrevenni. Mert igaz, hogy elégedettek lehetünk a 47 mázsás búzaterméssel, de van olyan terület, ahol csak 35 mázsa termett, míg egy másik táblában 60 mázsát értünk el. Ezeket a különbségeket érdemes megszüntetni. Aztán gondolkodunk a melléküzem- ág bővítését. Újfajta, havonta adott prémiummal kezdtük az évet, hogy a szakvezetők jobban érdekeltek legyenek a termelésben. ff Megnézzük fj másutt is... Az alkotókészséget erősítik Rakamazon, mert tudják, hogy csak így lehet jobb eredményeket elérni. Forgatják a szakkönyveket, megismerik és bevezetik a legújabb eljárásokat. — Megnézzük azt is, hogy másutt hogyan boldögulríák — folytatja Héri László. — Nekém például több társadalmi megbízatásom van, köztük a Nyírkert igazgató- sági tagság, ahol hasznos ismereteket szerezhetek, de másokat is segíteni tudok. Lányi Botond Holland exportmegrendelésre dolgoznak a Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezet röndüzemében. Laczi András az alumínium vázkereteket géppel hajtogatja. bőLevelet hozott a postás... Titkok tudója ÉLETÉBEN HÁROMSZOR JÁRT PESTEN: EGYSZER TÉNYLEGES KATONAKÉNT, MÁSODSZOR HAZAJÖVET A HADIFOGSÁGBÓL, HARMADIK ÚTJA PEDIG A KÖZLEKEDÉS- ÉS POSTAÜGYI MINISZTÉRIUMBA VEZETETT: KIVÁLÓ MUNKÁÉRT KITÜNTETÉST NYÚJTOTTAK ÄT A NYÍREGYHÁZI POSTÁSNAK, VAJDA ANDRÁSNAK AZ ELMÚLT ÉVBEN. Fiatalos mozgásán, temperamentumos beszédén nem látszik, hogy hamarosan a hetedik X-be lép. Pedig a kézbesítők foglalkozása soha nem tartozott az irigylésre méltóak közé. Eső, hó, hideg, szél edzette szikárrá, a kézbesítésért érzett felelősség tette ellenállóvá a nehézségekkel szemben. Manapság már ritka a megbízható, éveken át hűséges kézbesítő, különösen a hírlaphordók között. Vajda András pedig annak idején sorba állt ezért az állásért, s némi protekcióra is szüksége volt, hogy a postához kerüljön. — A tanácson dolgoztam azelőtt, az adóügyön. Akkoriban kellett a békekölcsönöket Íratni, javában folyt a kulákok leleplezése, de nekem nem tetszett az íróasztalhoz kötött aktatologatás. Szabadabb, életszerűbb foglalkozásra vágytam. 1955-ben egy fél évig vártam, hogy a postán kapjak munkát. Először csak belső feladatokat bíztak rám, levélirányítás volt a dolgom. Én osztottam szét az éjszaka bejött küldeményeket a kézbesítők fiókjába. Nagy öröm volt, hogy amikor az egyik szaktárs szabadságra ment, engem szemeltek ki a helyettesének. Később aztán maradtam is mindvégig ezen a poszton. Húsz éve járom Nyíregyházán a Széchenyi, a Vasgyár, a Színház, a Malom, a Szabolcs utca és a Bessenyei tér környékét. A város határában, a Bokréta utcán lakik. Reggel hatra, vagy hétre kell jönniük, a szolgálati beosztástól függően. Térkép nélkül is fejből ismeri a körzetét, nemcsak a házak sorrendjét, hanem még azt is számon tartja, hogy egy tizenegy lakásos házban melyik család hol lakik, s így nem kell összevissza járkálnia az udvaron. A leveleken kívül az ajánlott küldeményeket, a portosokat, néhány nyomtatványt, hónap végén a nyugdíjat, kéthavonta eddig a rádiódíjat, ezentúl a televízió előfizetési díját szedi ösz- sze. Naponta több ezer forinttal kell gazdálkodnia. — Megvallom, eleinte szorongtam, ennyi pénzt rám bíztak? Mi lesz, ha hiányt csinálok? De később hozzászoktam a gondolathoz: nekem ez a munkaeszközöm. Egyébként is, húsz éve ismerem a körzetemet, az akkori gyerekek közül sokan családosként is itt élnek, hosszú időn keresztül egyetlen „idegen” sem lép a körzetembe. A postás talán az a legközelebbi bizalmasa minden családnak, aki akarva-aka- ratlanul is titkaink tudója. Hiszen ő pillant először a bírósági idézésre, a rendőrségi felszólításra, ő kézbesíti a gyermekgondozási segélyt, a táppénzt, a gyerektartást. Ö viszi a sűrűn váltott leveleket az ifjú szerelmeseknek. — A legrosszabb időben is arra gondoltam, hogy sok embernek a postás jelenti a kapcsolatot a világgal. Ha valaki nagyon vár egy levelet, az bizonyára türelmetlen, s úgy gondoltam, ne kelljen feleslegesen várnia. Én is, mint szülő, nagyon örülök a kétszavas képeslapnak, s nyilván más is így érez. Vajda András a többszörös aranykoszorús Csályi Ferenc Szocialista Brigád tagja. Mit jelent ez a kézbesítőknek? Például azt, hogy az egyik megbetegedett munkatársuk helyet összeszedték az előfizetési díjakat. Nyugdíj előtt áll, de nem szándékszik még elmenni. — Nem a pénz miatt maradok. Szép családi házat építettem, a feleségem baromfigondozó a tsz-ben, a gyerekek is családot alapítottak. Jól megvolnánk enélkül is. De szeretek emberek között lenni, mozogni, s nagyon hiányozna a postástáska, ha nem akaszthatnám reggel a nyakamba. Amíg bírok, még én fogok kopogtatni a levelekkel a körzetemben ... T. K.
