Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-13 / 36. szám

1980. február 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Elvtelen tapintat I smerik a „tapinta­tos” embereket? Minden bizonnyal igen, hiszen valamennyi­ünknek volt már alkal­munk ezzel a típussal ta­lálkozni. Majd elolvad a nyájas­ságtól, amikor szeretettel­jes kézfogással, baráti öle­léssel búcsúzik a másho­vá áthelyezett munkatárs­tól. Kiváló munkaerőnek nevezi, akinek távozásá­val súlyos veszteség éri a vállalatot, a műhelyt, az osztályt, de a népgazdasá­gi érdek ugyebár ... Az­tán, miután az illető ki­ment a szobából, meg­jegyzi : „Csakhogy túlad­tam rajta... Inkább egy emberrel kevesebb, mint­sem egy ilyen csapnivaló, hanyag munkatárs ...” A másik „tapintatos” ember telefonon így be­szél a felsőbb szerv egyik dolgozójával: „Hogyne, kérlek, hogyne... Ügy csináljuk, ahogy mond­tad ... Nagyon jó, hogy felhívtad erre a lehető­ségre a figyelmünket... Nagyon köszönöm... Ha legközelebb látsz valamit, okvetlenül hívj fel... Igényt tartunk a segítsé­gedre ...” Aztán amikor helyére teszi a kagylót, a „tapintatos” ember kije­lenti: „Ügy csináljuk, ahogy elhatároztuk. Ször­nyű, milyen buta ez az ember. Ostoba ötleteivel bombáz.” A „tapintatos” ember nagyon megértő, amikora munkás arról panaszko­dik, hogy kimaradt a jo­gos órabéremelésből: „Sza- kikám, magának igaza van. Pikkel magára a mű­vezető. De hát mit csinál­jak? Ha az ügyében össze­vitatkozom vele, — csak maga húzza a rövideb- bet... De bízza csak rám. Majd kárpótoljuk más formában.” A panaszkodó munkás távozása után a „tapintatos” ember a be­szélgetés fültanúival közli valóságos véleményét: „Lusta, hanyag ember, és még emelést kér. Igazság szerint le kellene szállíta­ni az órabérét.” Ilyenek ezek a „tapin­tatos” emberek. Megdicsé­rik a csapnivaló munkát végző beosztottat — ne­hogy elvegyék a munka­kedvét. Helyeslik a meg­fontolatlan véleményeket —, ha az föntről jön. Igaz­ságtalannak nevezik a he­lyes döntést, — hogy akit érint az ebben megnyil­vánuló kritika, ne vegye magára. A „tapintatos” emberek úgy vélik, hogy néhány meg nem szolgált elismerő szóval senkinek nem ártanak. Nos, az illemtankönyvek valójában arra intenek, hogy minden együttélés alapja a tapintatos, egy­más önérzetét, embersé­gét tiszteletben tartó vi­selkedés. Szükség van ta­pintatra, emberségre, jó szóra. Csakhogy az előbb vázolt „tapintatosak” kasztja nem szemtől szem­be, de — ami rosszabb — a hátuk mögött és nyilvá­nosan is megszégyeníti az embereket. Napról napra megszegik nemcsak a vi­selkedés, hanem a társa­dalmi magatartás írott és íratlan normáit is. A jó modorú ember kellemes légkört teremt maga kö­rül. Az ilyen „tapintatos” bizonytalanságot, ideges­séget, nyugtalanságot te­remt. Hiszen senki sem lehet biztos benne, hogy mi valójában a véleménye róla, munkájáról. A „ta­pintatosak” azzal is meg­szégyenítik az embereket, hogy nem tartják őket képesnek az igazság elvi­selésére. Az elvtelen, kényelmes „tapintat” kialakulásának megvan a maga története. A „tapintatos” ember nem feltétlenül ilyennek szüle­tett. Az esetek jó részé­ben valamikor szókimon­dó volt. Aztán megmond­ta valakinek a vélemé­nyét, s tévedett. Vagy helytálló volt a vélemé­nye, de mégis vereséget szenvedett. Más „tapinta­tosak” valamikor híresek voltak gorombaságukról. Semmibe vették az embe­reket, durván, lebecsülő- en beszéltek velük. S ami­kor ezért megkapták a magukét, hangot változ­tattak. Megmaradtak ugyan goromba embereknek, ezt azonban hízelkedéssel lep­lezik. Olyan „tapintatos” ember is akad, aki nem maga járt pórul nyíltsá­gával, hanem mások „ká­rából tanult”. Volt idő, amikor a nagy politikában is lábra ka­pott az ilyesfajta „tapin­tatosság”. Vezetők, akik különben könnyű lelkiis­merettel bántak az embe­rek önérzetével, sőt sze­mélyes szabadságával is, beszédeikben, megnyilat­kozásaikban csöpögtek a nyájasságtól. Csak a jót idézték — és elfeledkez­tek a bajokról. Sőt az is előfordult, hogy ahol hiá­nyok mutatkoztak, „ta­pintatosan” eredmények­nek igyekeztek azt is fel­tüntetni. Aztán — a leg­utóbbi húszegynéhány év­ben magyarországi politi­kai története elég példá­val szolgál erre — kide­rült, hogy a tömegek az őszinteséget igénylik, s nem kérnek az ilyesfajta „tapintatosságból”. Annál kevésbé tartanak ilyenre igényt, mert a dolgok szé- pítgetése egyik akadálya volt a bajok orvoslásá­nak. Az ember tudja, hogy hol a hiba, a baj, tudja azt is, hol lehet és kell a dolgon segíteni. őszinte vezetők és az igazságot megértő mun­kások közös erőfeszítései­nek szép eredménye pél­dául az, ahogyan a ter­mékszerkezet átalakulá­sával mind több üzem, szövetkezet lábal ki a ba­jokból. Ehhez előbb ki kellett mondani, hogy vannak gazdaságtalanul, ósdi módon dolgozó gyá­rak és szövetkezetek. S azt is meg kell érteni, hogy az állami segítség­nek vannak körülmények szabta határai. Népünk a példákból okulva megér­tette és megérti, hogy jobb életének alapjait el­sősorban saját magának kell megvetnie. S ok „tapintatos” em­ber tapasztalhatta már a saját példá­ján, hogy az effajta ma­gatartás előbb-utóbb őt magát is lehetetlenné te­szi. Végtére, ha az embe­rek nem is szívesen hal­lanak saját hibáikról, szí­vesebben veszik, ha a sze­mükbe mondják azokat, mintha a hátuk mögött hangoztatják. A válasz kézenfekvő: a „tapintatos” ember való­jában gyáva. Mindenről megvan a maga vélemé­nye, de azt csak „veszély­telen formák” között köz­li, nehogy helyt kelljen állnia érte. A „tapintato­sak” inkább rosszul dol­goznak, halogatnak helyes és fontos intézkedéseket, nehogy ezzel „megsértse­nek” bárkit is. Gyávaság­ból elkerülik a nyílt véle­ménycserét, a vitákat, jól­lehet, ezek sok esetben előbbre vinnék egy em­ber fejlődését, vagy egy- egy kérdés megoldását. Kényelmesek, végső fokon mindenkihez gorombák, csak önmagukkal szem­ben tapintatosak. K. F. TERDIKÉK ORSZÁGOS SIKERE Csőbéklyó gyöngybetűkkel A fiúk színes fémmel is dolgoznak. A fémhulladékot összegyűjtik és eladják, de ezzel a vállalat kasszáját gya­rapítják. Van saját, közös kasszájuk is, hogy meg tud­ják lepni egymást egy-egy fontos eseményen. Mindössze nyolcán vannak, s tavaly ke­reken egy tucat újítást vezet­tek be. Igen jelentős újításo­kat is a magukénak mond­hattak, ezért nyerték meg az Országos Vízügyi Hivatal ál­tal hirdetett brigádok közötti újítási versenyt. A derék esz­tergályos fiúk a Szabolcs- Szatmár megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat központi műhelyében dolgoznak. Azt mondják, néhány jó ötletért idén sem mennek valamelyik szomszéd műhelybe. Szivattyúszerviz Mi is készül a központi műhely sokat tudó eszterga­gépein? Üjjászületnek itt a kopott, elhasznált hálózati és kútszivattyúk. A víz- és cső­vezetékek bonyolult hálóza­tához számos alkatrész kap új formát, új, ötletes alkatrészek Terdik Lajos is születnek. Itt van például a precizen halomba rakott csőbéklyó. A Dobó István Szocialista Brigád esztergá­lyosainak alkotása. A régi, kereskedelmi forgalomban hiánycikként szereplő csőbék­lyót tökéletesítették. Terdik Lajos brigádvezető bemutatja a nem nagy és nem is bonyo­lult alkatrészt. De hozzá te­szi: hiába a százezres, vagy milliós beruházás, ha nincs csőbéklyó, a lakások vízbe­kötése lehetetlen. A brigád ta­valy vállalta, hogy csőbéklyó­val ellátja a vállalatot, sőt hasonló profilú üzemeknek is készítenek újításuk terméké­ből. Munkakedvüket ismerve, nem meglepő, hogy a csőbék­lyókat többnyire műszak vé­gén, amolyan munka utáni le­vezetésként gyártják. A műhely parányi asztalára került a brigádnapló, amely az elmúlt évi vállalásokat tár­ja elénk. Az egy éve gyöngy­betűkkel írott sorok tanúsága szerint a brigád öt újítási ja­vaslat elfogadását tűzte 'ki cé­lul. De azóta tizenkét újítási javaslatuk vált közkinccsé. „Vállaljuk, hogy munkánkat a sürgősségi sorrendnek meg­felelően szervezzük.” Mint mondják, rájuk nem is várt senki. Ígéretet tettek szemé­lyenként harminc társadalmi munkaóra végzésére, bőven túlteljesítették, főleg a patro­nált óvodákban. A vállalás­nak megfelelően ketten szak- középiskolában tanultak, hár­man politikai tanfolyamon - vettek részt. Augusztusban a XII. pártkongresszus tisztele­tére pótvállalásokat tettek. Ennek megfelelően soronkívül gyártottak karmantyúkat és csőszerelvényeket az új pa- nyolai és nagyszekeresi víz­műhöz. A panyolai vízmű épí­tésével kapcsolatos munkáju­kat kereken egy hónappal le­rövidítették. A pótvállalás ér­telmében segítik a többi bri­gád újítási javaslatainak meg­valósítását. Szelep fagy ellen Halász Mihály esztergá­lyos : „Utóbbi pótvállalásunk részben azért született, mert azzal vádoltak bennünket, hogy azért miénk a legtöbb újítás, mert a központi mű­helyben dolgozunk. Nos, egy idős szaki (más brigádban dolgozik) közkifolyóval kap­csolatos elképzeléseit én va­lósítottam meg.” Az idős sza­ki azon töprengett, miként le­hetne megakadályozni a köz­kifolyó befagyását szalma- és rongytekercs nélkül. A fiatal esztergályos újított egy olyan szelepet, amely ártalmatlanná teszi a közkifolyókban a hi­deget. Az év második felében Nyíregyháza valamennyi köz­kifolyóját ilyen szeleppel lát­ták el! Fogarasi Lajos harminc év körüli művezető: „1976-ig a nagy létszámú műhely egyet­len szocialista brigádot alko­tott. Azóta négy brigádot ala­kítottak, illetve alakítottunk a műhelyben. Az élet igazolta, hogy jobb így. A mi brigá­dunk, a Dobó István brigád tavaly már elnyerte a bronz­Fogarasi Lajos koszorút. Idén szeretnénk ket­tőt lépni. Megpályáztuk az aranykoszorús címet.” Közös betétkönyv A munkasiker alapja itt is a megértés, az összetartás. Utóbbira mi sem jellemzőbb, mint hogy a brigád tagjai együtt töltötték a szilvesztert. Az újítási díjakra alapozott közös takarékbetétkönyvből a múlt évben meglepték két legfiatalabb társukat, akiknek a sok munka közepette is ju­Halász Mihály tott idejük a nősülésre. S fur­csa véletlen, hogy a brigád egyetlen idős tagja ekkortájt rendezte ezüstlakodalmát. Természetesen őt is kellemes meglepetés érte. Terdik Lajost az idei ter­vekről is kérdeztem. — Az új évben is keressük az újat, a jobbat. Nábrádi Lajos Ellesett pillanatok Te sem... Két nő indul" el az autó­busz egyetlen üres helye felé. Csaknem egyszerre látják meg a lehetőséget, de az egyiknek, a göndör vörös ha­júnak kevesebb utas mellett kell átpréselnie magát, a má­siknak, a szőke kontyosnak két szatyrot kell kikerülnie. Le is marad, szemlátomást ő a vesztes, a vörös már-már ott van, s ereszkedik le az ülésre, amikor a szőke kon­tyos hirtelen megfordul és mézmosollyai odaszól egy fér­finak: — Bácsikóm ... ott egy hely ... Tessék engedni az öregurat... A férfi — egyáltalán nem öreg úr, még sértetten és cso­dálkozva körülnéz, aztán kénytelen, kelletlen elindul. A szőke kontyos még a kar­jánál fogva odasegíti, aztán diadalmasan rávillan a vö­rösre: ha én nem, te sem... — mondja az elégedett pil­lantás. Rántotta Közkedvelt önkiszolgáló ét­kezőhely. Egy férfi két tojás­ból rántottát kér. — Ha lehetne, ne süssék meg nagyon... — szól a tá­lalónak, aki a megrendelése­ket a szakácshoz továbbítja. A tálaló ajikibiggyeszt. — Ne süsd meg nagyon... — tol­mácsolja a mondatot gúnyos mosollyal, mint aki ezt az egészet nem veszi komolyan. A szakácsnő a serpenyők mögül megnézi, ki az, aki nem fogadja el úgy a rántot­tát, ahogyan kapja, akinek különleges igényei, extra kí­vánságai vannak. És csak azért is úgy süti meg a rántottát, ahogyan szokta. Fogas-eset Bőszoknyás néni kapaszko­dik fel a vonatra, kezében csomag, kenyér, parizer és egy üveg Márka. — Megéheztem — mondja a szomszédainak magától ér­tetődő természetességgel, mert beszélgetni kell, hosszú az út, viszont enni is kell, mert így telik az idő. A Komszomol és a KISZ versenye Győztek a záhonyiak Versenyben állnak egy­mással a záhonyi átrakókör­zet fiataljai és a Csapon dol­gozó szovjet vasutasfiatalok. A múlt évben kötött szocialis­ta munkaverseny-szerződés eredményeit a hét végén ér­tékelték Csapon. Eszerint a záhonyi üzemi KlSZ-bizott- ság nyerte el a vándorzászlót, a Komszomol-fiatalok előtt. Megállapították, hogy a ver­seny hozzájárult a jobb ered­mények eléréséhez, csökkent a kocsik tartózkodási ideje, a csapi fiatalok segítették a zá­honyiakat a széles nyomtávú mozdonyok javításában, ugyanis a záhonyi vontatási főnökség rekonstrukciója mi­att nehezebbé váltak a javí­tás körülményei. A komszomolisták és a KlSZ-fáatialok újabb szerző­dést kötöttek a munkaver­senyre. Eszerint a XII. kong­resszus és a felszabadulás évfordulójának tiszteletére, az SZKP közelgő XXVI. kongresszusa tiszteletére elő­segítik a munka termelékeny­ségének javítását, a kocsik jobb kihasználását, gyorsítják az átrakást. A tavaly bevált módszerek alapján folyama­tosan kicserélik a legjobb if­júsági brigádok tapasztala­tait, a baráti kapcsolatokat politikai, kulturális és sport- delegációk cserélésével is erősítik. Bölcsőde, orvosi rendelő Két egészségügyi létesít­mény épül az idén Nyíregy­házán. Mindkettő előkészíté­séhez hosszúbb ideje kezdtek, de az építkezésre csak ezután kerül sor, tehát egyben na­gyon gyors munkára is van szükség. A Pacsirta utcán nyolcvan - személyes bölcsődét épít a ta­nács megrendelésére a Szá­év. Néhány év alatt hangulatos épülettömb, szinte kis város alakult ki a Rákóczi és Árok utca, Búza és Széna tér kö­zött: zömmel itt épültek a nyíregyházi munkáslakások. A lakónegyed befejezés előtt áll. A Búza téri oldalon a tíz­emeletes épületek alatt már évekkel ezelőtt átadták az új üzleteket, szolgáltató léte­sítményeket. A Széna téri ol­dalon viszont orvosi rendelő építését tervezték, s erre most kerül sor. Ez az egyetlen olyan orvosi rendelő, amelyet újként építtet 1976—80 között a tanács. Ezért különösen fontos, hogy az idén elkészül­jön, és a környék több száz családjának a közelben kul­turált orvosi ellátást tegyen lehetővé. A kiviteli tervek el­készültek — hamarosan kez­dődik az építkezés is. Az ernniivalóval nincs is baj, az elfogy, a márkásüveget vi­szont nem tudja a néni ki­nyitni. Nézegeti jobbról, bal­ról egyre csüggedtebben. — Én már máma nem iszom... — állapítja meg vé­gül —, s kosarába tenné az üveget, amikor egy fiatalem­ber megsajnálja s elkéri. — Maga csudát tud?! — néz fel rá hálásan a néni. A fiatalember nem válaszol, cselekszik, odafeszíti az üve­get a fogashoz, s egy mozdu­lattal leveszi a kupakot. — Micsoda ügyes ... — lel­kendezik a néni —, ezt én so­ha nem találtam volna ki. Nem hiába fiatal... Az utasok csendben moso­lyognak, egy férfi a fogasra néz, ezt ő sem tudta, hogy nem csak kabátot lehet oda akasztani, Ennyivel most ő is okosabb. És azonnal oda­helyezi — a sörösüvegét. (pauwlik)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom