Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-15 / 11. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. január 15. Finn, ír, svéd Tiltakozások az amerikai rakéták telepítése ellen Továbbra is széles mérete­ket ölt a tiltakozás az új tí­pusú közép-hatótávolságú amerikai rakéták nyugat-eu­rópai telepítéséről hozott NATO-döntés ellen. Az európai biztonságért és együttműködésért küzdő finn bizottság Helsinkiben közzé­tett nyilatkozatában nyoma­tékosan hangsúlyozta: az Egyesült Államok imperialis­ta köreinek és a NATO-nak a fegyverkezési hajsza fokozá­sára irányuló politikája alá­ássa az enyhülés alapjait. Az új típusú nukleáris rakéta­fegyverek gyártásával és nyugat-európai telepítéséről szóló döntés újabb akadályo­kat emel a leszerelés útjába. Az ír Munkáspárt Dublin- ban nyilvánosságra hozott közleményében a NATO-dön- tést a fegyverkezési verseny kiszélesítésére tett lépésnek nevezte, s rámutatott, hogy a határozat nemcsak az európai kontinens, hanem az egész világ békéjét veszélyezteti. Nyilatkozatban ítélte el a Carter-kormányzat által ki­erőszakolt NATO-döntést a svéd munkáspárt—kommu­nisták is. Babrak Karmai üzenete Khomeinihez A Bakhtar hírügynökség jelentése szerint Babrak. Kar­mai afgán vezető üzenetet in­tézett Khomeinihez és fel­hívta az ajatollah figyelmét arra, hogy Iránban bizonyos személyek és körök — az amerikai imperialisták fel- bujtására — a forradalmi át­alakítások és a Szovjetunió önzetlen segítsége ellen irá­nyuló propagandát indítottak és ellenséges akciókat hajta­nak végre. Karmai — az Af­ganisztáni Demokratikus Köztársaság vezetősége nevé­djen — biztosította Khomei- nit, hogy Afganisztán a lehe­tő legszorosabb barátságra és testvériségre törekszik az Iráni Iszlám Köztársasággal. Karmai szerint nincs olyan tényező, amely okot szolgál­tathatna a testvéri muzulmán afgán és iráni nép, az Afga­nisztáni Demokratikus Köz­társaság és az Iráni Iszlám Köztársaság közötti ellenté­tekre. Karmai végezetül biztosí­totta az iráni kormányzatot, hogy az afgán kormány nem engedi felhasználni területét az iráni iszlám forradalom és a testvéri iráni nép ellen irá­nyuló tevékenységre. Meg­győződését fejezte ki, hogy az iráni fél hasonló állás­pontra helyezkedik. Pakisztáni jelentés Uszítás a „szent háborúra” A pakisztáni propaganda hónapok óta tartó szovjetel­lenes kampánya következté­ben az ország Afganisztánnal szomszédos határvidékén, a szinte teljes törzsi független­ségben és a középkori elzárt­ságban élő hegyekben valósá­gos háborúpszichózis alakult ki. Vasárnap 13 törzsi vezető már „szent háborút”, dzsiha- dot sürgetett a szomszédos Afganisztán ellen, hogy — úgymond '— megvédhessék iszlám hittestvéreiket. Ziaul Hak elnök a szent háborút szorgalmazó törzsi ve­zetőknek azt válaszolta, hogy kormánya minden szükséges lépést megtesz „védelmükre”, vagyis erőteljesen fegyverke­zik. Hak elnök maga sem ta­gadja, hogy az afganisztáni ellenforradalmárok Pakisz­tánban gyülekeznek — koráb­ban csak menekülttábo­rokról beszélt. Azonban vál­tozatlanul azt állítja, hogy Pakisztán nem fegyverzi fel és nem képezi az afgán kor­mány ellen lázadó erőket. Eközben a pakisztáni kor­mány egyre szorosabban együttműködik külföldi szö­vetségeseivel: hétfőn érkezik Islamabadba Lord Carring­ton brit külügyminiszter. Huang Hua kínai külügymi­niszter pedig egy vasárnapi közlemény szerint még ebben a hónapban felkeresi Pakisz­tánt. Joshua Nkomo, a Zimbabwei Hazafias Front társelnöke ha­zatért Rhodesiába. Az afrikai ország fővárosában több mint százezer ember üdvözölte a falszabadító mozgalom vezető személyiségét. A Biztonsági Tanácsban a Szovjetunió vétóval akadályozta meg, hogy az Egyesült Államok gazdasági szankciókat kény- szerítsen ki Irán ellen. Harold Brown amerikai hadügyminisztert Tokióban fogadta Ohira Maszajosi japán miniszterelnök. (Kelet-Magyarország Volefotó) (Folytatás az 1. oldalról) barátság fenntartása és fej­lesztése. Ez utóbbi nyert ki­fejezést abban is, hogy az ENSZ-közgyűlés Afganisztán ügyében összehívott rendkí­vüli ülésszakán — amely idő­ben egybeesett Gandi minisz­terelnökké történt kijelölésé­vel — India képviselője ar­ra az állásponra helyezkedett, hogy a Szovjetunió az Afga­nisztánnal megkötött barátsá­gi, jószomszédsági és együtt­működési szerződés és az ENSZ-alapokmány értelmé­ben cselekedett, s nincs ok kételkedni abban, hogy a szovjet csapatok az afganisz­táni kormány kérésére meg­felelő időpontban el is fogják hagyni az országot. Ezért az álláspontért Indira Gandhit hétfőn éles támadá­sok érteK a választások vesz­tesei, a dzsanata párt vezetői részéről, akik azzal a váddal illették az új miniszterelnököt, hagy „eltávolodik” az el nem kötelezettségi politika elvei­től. Lengyelországi levelünk Testvérmegyénkben N yolcadik kongresszusára készül a Lengyel Egyesült Munkáspárt. Február 11-én a varsói Kultúra és Tudomány Palotájának kongresszusi termében az ország kommunistáinak tanácskozásán a küldöttek szék­soraiban ott lesznek testvérmegyénk, a rzeszówi vajda­ság képviselői is. A múlt heti vajdasági pártértekezleten számba vet­ték a rzeszówiak a hetvenes évtized és különösen az elmúlt kongresszus óta eltelt évek eredményeit. Az 50 ezer párttag képviseletében 280 delegátus előtt számolt be Leon Kotarba vajdasági első titkár egyebek között arról, hogy tekintélyesen növekedett a tájegység rész­vétele az ország javainak előállításában. A legutóbbi négy évben a rzeszówi vajdaságban vállalt terv, a fela­datok hiánytalanul megvalósultak, sőt némely területen ennél többet is sikerült elérni. Megközelíti a 35 milliárd zlotyt a beruházások értéke, s ez a korábbi öt esztendő fejlesztéseinek egynegyedével több. A beruházások mintegy felét a körzet iparának fej­lesztésére fordították, s ennek köszönhető tíz új nagy­üzem és húsz kisebb gyár működése. Itt épült fel jaz ország egyetlen magnezitüzeme, a legnagyobb lengyel cukorgyár Ropczyceben, gyárrészleget alapított az Unitra Rzeszówban, sörgyár létesült Lezajskban. A rze­szówi vajdaság ipari termelése az országos átlagot meg­haladó mértékben, évente 9,3 százalékkal növekedett. Különös figyelmet érdemel a hazai piacra szánt termé­kek mennyiségi növekedése és az exportfejlesztés is. Ez utóbbi a két kongresszus közötti időben megközelítőleg 70 százalékkal emelkedett. A rzeszówi vajdaság — az ország 49 vajdaságának egyike — ma Lengyelország exportjának több mint 2 százalékát teremti elő. A leg­tekintélyesebb exporttal a mieleci repülőgépgyár büsz­kélkedhet, amely külföldi megrendelésre éppúgy készít teljesen felszerelt gépeket, főként mezőgazdasági repü­lőket, mint légi járművek motorjait, hajtóműveit. A gyár számos közös terméket készít a szovjet iparral együttműködve. Ami a hazai igények kielégítését illeti, csupán az utóbbi két évben négyszáz új, vagy alapvetően korsze­rűsített termékkel jelentkezett a belföldi piacon a vaj­daság ipara. Szó volt a pártértekezleten arról is, hogy a rzeszó­wi vajdaság 20 ezer családja költözött új lakásba az elmúlt négy esztendő során, ennek ellenére még ma is több tízezren várnak lakáskiutalásra, nem ritkán 8—10 évig is. A következő két esztendőben mintegy tízezer új otthon felépítésére lesz itt szükség. A vitában a felszólalók hangsúlyozottan szóltak a tájegység mezőgazdaságában rejlő gazdag tartalékok mozgósításáról, az állatállomány bíztató fejlődése mel­let az ésszerűbb takarmánygazdálkodás itt is — mint országszerte mindenütt — kulcsfeladat. A rzeszówi vi­dék legnagyobb tartaléka a cukorrépa és a kukorica ve­tésterületének növelésében rejlik. A rzeszówi pártkonferencia huszonhárom küldöttet választott a LEMP VIII. kongresszusára. A vajdasági pártbizottság első titkárának ismét Leon Koterbat vá­lasztották meg. Titkárok: Tadeusz Glowaty, Zdzislaw Kielar, Bernadetta Kilián és Jan Kwolek. Rzeszów, 1980 január. SziLág.yi Szak&Lai Gerencsér Miklós: 1------- - - ---------------------------­FERDE HÁZ 25. Semmi másra, csakis erre számított Edit, mégsem hitt a fülének. — Jól hallok?!... — Ne legyen okod arra, hogy veszteségről beszélj. Veszteség árán hozzám senki ne ragaszkodjon. Legkevésbé az, akit a legjobban szeretek. Bolond szertelenség rob­bant Editben, repült Danka nyakába. — Te drága ... Most győz­tél le igazán... De ezt a ve­reséget boldogan vállalom. Büszke vagy és nagyszerű ... Nagyszerű!. Inogva tartotta Danka za­bolátlanul ficánkoló asszo­nyát. Aztán derékon ragad­ta, a rekamiéra lendítette. Csókolták, harapták egymást, összegabalyodtak komikusán és fenségesen. Dezső motorhoz értő em­bernek képzelte magát. Für­dőnadrágra vetkőzve, hasán és combján olajos kéznyo­mokkal dekoráltan szerelt a diófa alatt. Jószerével csak a váza maradt egyben a zöld Pannóniának. Többi alkat­részéből valódi kirakodóvá­sárt rendezett a kőfaragó. In­dián csíkokkal díszített képe felragyogott, amikor megpil­lantotta az udvarra lépő Editet, aki Dankába csim­paszkodva le sem tagadhat­ta volna, hogy jól tartották öleléssel. Harsányan és tapintatlanul bömbölte a kőfaragó: — Mindenütt szerelem! A lányom randevúra rohan, a húgom meg a férjét zabálja. Micsoda ízlés!... A tündöklőén tiszta és egészséges Edit nevetve kiál­totta a diófa alá a fontos új­ságot: — Jöhetnek a vevők! Dezső meglepett csodálko­zással lépett ki a lombok ár­nyékából. Elismerő fölénnyel fürkészte a tanárt. — Nocsak. Félreismertelek, sógor? — Biztos vagyok benne — hagyta rá a tanár, és elnéző mosollyal viszonozta a kőfa­ragó képzelt fölényét. Dezső megbocsátó kedvé­ben volt. — Semmi baj. Az a fő, hogy megjött az eszed. — Eddig tehát eljutottunk — próbált úgy viselkedni Danka, mintha nem tűnne fel neki Dezső faragatlansága. — A többit rátok bízom. És még valamit: az új ház építésénél számíthattok az izomerőmre. — Feleségéhez fordult, arcon csókolta. — Sok szerencsét... Estére megjövök. Ne csodál­kozz, ha spicces leszek. ígéretében benne volt, hogy úgysem váltja valóra. De a reményt is kifejezte, hátha elmarad a vásár. Editet való­sággal megemelte a hála. Alig lépett ki Danka a hal­lási távból, komolyan kérte bátyját: — Légy vele tisztelettu- dóbb. Megérdemli. Elnézőn sandított húgára a kőfaragó. Beleegyezése jelé­ül Edit orra hegyéhez érin­tette olajos ujját. — Jól van na. Tőlem na­ponta leporolhatod tollseprő- vel. — Beleegyezése sokkal töb­bet jelent számomra, mint gondolnád. — Egyéb közölnivalód nincs? Mert nekem van. — Tehát? — sürgette Edit. — Először a ti lakásotokra találjunk vevőt. így akarta Edit is, de azért meglepte a kívánság. — Mit jelentsen ez a kikö­tés? — Hogy aztán ne legyen semmi curikk — adta meg a kőfaragó a tiszta magyará­zatot. — Jó. De Zoliék hol fognak lakni? — Zoliék állnak a legjob­ban. Mennek Rózsi anyjához. Eszes öcsém e pillanatban az anyósánál vendégeskedik. Nyert ügye van, mert vitt az öreglánynak egy kis kömény­magos Likőrt Már Edit sem törődött a motorkerékpár szétszórt al­katrészeivel. Nehéz aggoda­lom zaj dúlt meg benne. — Köménymagos likőr ... mi ez ahhoz képest, hogy apánkat az angol koronagyé­mántokkal sem lehet meg­vesztegetni ... Fölment a lakásba, kedvet­lenebből, mint ahogy a biz­tató körülmények indokolták. Karikó Imre eltervelte, hogy csónakázni viszi Mártit, hadd legyen minél szebb a vasárnapjuk. De a lány hal­lani sem akart a Dunáról. Ehelyett a Sárga Csikóban dédelgette a nagyapját, ud- varoltatott magának a nyug­díjasokkal, sört ivott és ciga­rettázott. Egyáltalán, bolon­dul viselkedett, amire semmi magyarázatot nem talált a szerszámlakatos legény. Ami­kor pedig ajánlották a nyug­díjasok, hogy jó lenne végre meginni az áldomást az egész Burján családdal a ház el­készültének örömére, Márti még furcsább lett. Ideges élénkséggel megragadta Kari­kó kezét: — Gyere... Most haza kell mennünk — és vonszolta maga után az udvarlóját. Meg sem állt vele Editék lakásáig. A szögletes fejű, kerek szemű legény mit sem értve hebegett köszönés kép- pen. — Csókolom, Editke... Jó napot Dezső bácsi... Türelmetlenül, követelő élénkséggel kérdezte a lány: — Hát Károly? Hova lett Károly? Edit belülről is elhalkult a meglepettségtől. — Jó napot, Imre ... Márti annál hangosabban követelte a tanárt: — Hol van Károly?! Dezső jól kiöltözött a ház iránti érdeklődők fogadására. Csillogó alpakkaöltönyben fe­szített, hatalmas mellére ezüstmintás bordó nyakken­dő terült. Mártira rivallt: — Elcserélték malacért! Miféle házkutatás ez?! Mit akartok itt?! Legkevésbé Karikó Imre ismerte ki magát a buta helyzetben. Masszív, összefo­gott lényével ellentétben el­fogta a bizonytalanság, s ezt nehezen tűrte. S az sem tet­szett neki, hogy kiabálnak a lánnyal, akit szeret. — Nem akarunk semmit. Mártinak volt fontos, hogy feljöjjünk. — Igen — dacoskodott a lány. — Imrének meg kell tudnia, hogy mire készültök. De ti mondjátok el neki [Kü­lönben is muszáj volt haza­jönni. Nagyapa küldött ben­nünket. — Igen? — gyanakodott Dezső. Mi a szösz. Szóval az öreg pandurkodik fölöttetek? — Csak üzenetet küldött. Itt söröznek a Sárga Csikó­ban azok az öregek, akik se­gítettek az építkezésnél. Ál­domást akarnak inni veletek. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom