Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

1980. január 13. ^ KM VASÁRNAPI MELLÉKÚT « KONYHA ZÖLDSÉGES HURKALEVES. Hozzávalók 4 személynek: 2 db sárgarépa, 1/4 kg zeller, 2 fej vö­röshagyma, 15 dkg húsos szalon­na, 2 evőkanál olaj, 1 és 14 li­ter húsleves (leveskockából vagy frissen főzve), 10 dkg árpagyön­gye, 1/2 kg burgonya, 1/4 kg vé­res hurka (füstölt) szeletekre vágva, só, őrölt bors, petrezse­lyem. A megtisztított sárgarépát, zel­lert, hagymát és szalonnát felda­raboljuk. Egy edényben olajat forrósítunk és a szalonnát és a zöldségeket, valamint a fele mennyiségű hagymát megpárol­juk. A húslét hozzáöntjük és fel­forraljuk. Az árpagyöngyét a le­vesbe tesszük és 1 óra hosszat főzzük. Amikor már körülbelül 45 percig főtt, a megtisztított és feldarabolt burgonyát is hozzá­tesszük és 15 percig együtt főz­zük. Közben a szeletekre vágott véreshurkát a fele mennyiségű nyers hagymával egy serpenyő­ben megpirítjuk. A levest fűsze­rezzük. Végül beletesszük a hur­kát is és petrezselymet szórunk bele. HURKALEVES. Hozzávalók 4 személynek: 1 liter húslé (leves­kockából vagy frissen főzve), 1/4 kg májashurka, 8 dkg véreshur­ka, só, bors, ha szükséges, 8 kis szelet kenyér. A húslevest felforraljuk. A hurkákat bőréből kivesszük és a forrásban lévő levesbe tesszük. Majd felfőzzük. Szükség szerint sózzuk és borsozzuk. Minden tá­nyérba két szeletke kenyeret te­szünk és levessel leöntjük. MADRIDI PARADICSOMLE­VES. Hozzávalók: 2,5 dl víz, 1 kávéskanálnyi húslevespor, 1/4 kg paradicsom, fél paprika, turbo- lya, só, bors, 2 kávéskanál cse­resznye likőr, 1 evőkanál felvert tejszín. A vizet, a húslevesport, felda­rabolt paradicsomot és paprikát a fűszerekkel együtt feltesszük főni, és fedő alatt körülbelül 20 percig jjácpljuk. M^jd szűrőn át­szűrjük. Tálalás előtt a likőrrel ízesítjük és a tányérba öntve te­tejére tesszük a tejszínhabot. Hulladékbőrök hasznosítása A bőr napjainkban is kedvelt anyag. A készen kapható cipők, saruk, táskák és dísztárgyak mellett magunk is készíthetünk bőrből sokféle holmit. A kezdeti próbálkozásokhoz ele­gendő másfél-két kilogramm hulladékbőr, amelyet a legtöbb MÉH-telepen beszerezhetünk. Ki­lónkénti ára méreteitől függ. Az apró darabkákat, amelyekből kü­lönféle tokok vagy igazolvány- tartó készíthető, már 9,— Ft-ért megkaphatjuk. Türelmes ember kezében ezek a kis darabkák is szép tárggyá állhatnak össze. A következő szerszámokra van szükség: olló, cikcakkvágó olló, lyukasztó vagy ár, a cipészek és kárpitosok által használt görbe tűk, vagy az ezt megfelelően he­lyettesítő zsákvarrótű. Az egyes részek egymáshoz erősítése tör­ténhet ragasztással is, ebben az esetben az illeszkedő részek leg­alább egy centiméter szélesség­ben fedjék egymást. A ragasztás és a varrás kombinációja nagy­mértékben erősíti a kötések szi­Klasszikus ajándék egyszínű nyakkendő Ha időben körülnézünk, bizo­nyára találunk megfelelő alap­színű, hagyományos formájú nyakkendőt. Bár örök téma, hogy az vásárol utolsó pillanatban — csak nyakkendőt — aki... de ha egy fiatalember a szive válasz­tottjától kap egy téglavörös nyak- ravalót, s erre a hölgy előzőleg ráhlmezte az árbocos vitorlát.. . szóval ez felidézheti a nyári Ba­latont, a találkozást és valljuk be őszintén, a farmerzubbony alatt is romantikus szivek do­bognak. Vagy a nagylány szeret­ne apunak örömet okozni, s a minden szabad idejét a kocsinak szentelő édesapát meglepi egy, a kocsijukkal azonos szinü, autós­motívummal ellátott halvány- szürke nyakkendővel. Néhány motívumot lerajzoltunk: száröl­téssel, a nagyobb felületeket egy­más mellé illesztett 5—7 mm hosz- szú fonaldarabok kitöltésével ké­szítsük. Az elkészült hímzést nedves ruhán keresztül gyengén átvasaljuk. Jó munkát! Sok sikert! P. lárdságát, érdemes ezt a megol­dást választani. A varrást kézzel és géppel egyaránt elvégezhet­jük, de a gépi varrást, megfelelő varrógép hiányában, csak a fi­nom kidolgozású vékony bőrök­nél alkalmazzuk! Kézi varráshoz használhatunk vékony bőrcsíkot vagy színes spárgát, amennyiben az öltések távolsága egyenlő, mindkét var­róeszköz szépen keretezi mun­kánkat. A kapható hulladékbőrök kö­zött hasítottbőrtől az egészen pu­ha kesztyübőrig sokféle kapható, hogy melyiket érdemes válasz­tani, azt minden esetben a ké­szítendő tárgy jellege határozza meg. Pénztárcát, aprópénz táro­lására alkalmas tarsolyt, igazol­ványtartót puha alapanyagból is összeállíthatunk, a kulacsok, üvegek burkolására és egyben szállítására is alkalmas tokokat már érdemesebb ellenállóbb bőr­ből készíteni, amelynek egyik oldala nem nyers, tehát a szoká­sos védőszerekkel ápolható. A kézitáskák és bevásárlószaty­rok, tolltartók középfinom anyag­ból a legszebbek. A tárgyak elkészítésének me­nete a következő: Előzetes terveinknek megfele­lően beszerezzük a nyersanya­got, a bőröket méretük és szí­nük szerint csoportosítjuk. Az anyag egyik oldalára filctollal vagy szabókrétával fölvisszük a méreteket, majd egyszerű olló­val, vagy cikcakkvágóval kiszab­juk az egyes darabokat. Ezután bejelöljük a varráshoz szükséges lyukak helyét, lyukasztó, eset­leg ár segítségével végig is lyug- gatjuk egy-egy oldala mentén. Érdemes az oldalpárokat illeszt- '▼e lyuggafri, így nagy poatdBsS- gú lesz munkánk. Még mielőtt a tárgyat összeál­lítanánk, el kell döntenünk, hogy a bőrnek melyik felét kívánjuk kívülre rakni, a nyers, sok eset­ben szálasán bolyhosat, vagy a sima, fényes felületű kidolgo­zottat? Üvegek burkolásánál ér­demes a nyers oldalt kívülre for­dítani, mert érdessége miatt biz­tosabb fogást biztosít. Táskák esetében többféle megoldás kí­nálkozik a vállszíjak és fülek el­készítésére. Készülhet a fül két összeragasztott bőrpántból, de egy szélesebb csíkot is bevarrha­tunk egyik éle mentén. Termé­szetesen az anyag visszájának szánt felületén varrva, majd a ruhapántoknál alkalmazott fo­gással, egy fakanál nyele segít­ségével ki kell fordítani. Ameny- nyiben sötétbarna, fekete színű bőrrel dolgozunk, készen kapha­tó szíjat is fölerősíthetünk fém- «karikák közbeiktatásával. Az el­készült tárgyakat díszíthetjük gyöngyrátétes brossal, fából esz­tergált gyöngyökkel, fagombbal és fémcsattal. Amennyiben a bőrből készített táska belső, nyers oldaláról kis szálak dör- zsölődnének le, béleljük ki. Be­vásárlásra használt táskáink legjobb bélésanyaga a viaszos­vászon, retikülökhöz bélésanyag­nak a bársony, esetleg kord ajánlható. Bőrszíjakból készített fonat öv­nek és táskafülnek egyaránt szép lehet. Jó szórakozást az újra fel­fedezett anyaghoz. Cs. L Túlzott gyógyszerfogyasztás is oka lehet Mit kell tudni a tiilzúgásról? Sok ember panaszkodik orvo­sának arról, hogy éjszaka, ha egyik vagy másik oldalán ’*ffek- szik, zúgni kezd a füle. Ezen a dolgon könnyű segíteni, ám az érintettek mégis orvoshoz fordul­nak miatta, mondván, hogy fia­talabb korukban nem volt fülzú­gásuk. A kellemetlen jelenség okának kiderítése céljából először is azt kell tisztázni, vajon a fülzúgás az érveréssel (pulzussal) szinkron­ban zajlik-e. Ezt úgy lehet a leg­könnyebben meghatározni, ha a „páciens” állkapcsának forgójá­ban (a fültőnél) ujjúval érzékeli pulzusát és ezt összehasonlítja a fülzúgás frekvenciájával. Ha a kettő azonos ütemű, akkor a fülzúgást a nyaki és agyi arté­. . Varróit és yert csipkék A textilművesség két ifjabb ága, a varrott és a vert csipke készítése a XVI. század köze­pén jelent meg Európában. A két nemes csipke ősét azok a kelmeszél-eldolgozási módok képezték, amelyekkel a szövött anyagok végein szabadon álló fonalakat megerősítették, hogy ezzel megakadályozzák a kel­mék felbomlását. A megerősítés a nyitott szövetszál beszegésé- vel vagy a lógó fonalak össze- csomózásával történt. A varrott és a vert csipke Olaszországból származik, de továbbfejlődésében nagy szere­pet játszott Németalföld és Franciaország is. A csipkemű­vészet ebben a három ország­ban érte el fejlődésének csúcs­pontját és innen terjedt to­vább. A varrott és a vert csip­kék többnyire annak a helység­nek nevét viselik, amelynek la­kossága az illető csipkefajtát eredetileg készítette vagy for­galomba hozta. A minták azon­ban vándoroltak, és a kölcsön­hatás is nagy volt rafíir múltá­val tehát a név a csipke típu­sát jelölte már és nem a hely­séget, ahol készült. A csipkék értékelésekor elő­ször azt állapítják meg, hogy varrott vagy vert technikával készültek-e, milyen a mintán a sűrűbb és a ritkább részek ará­nya, és a kidolgozási mód il- lik-e a mintához. Végül azt is mérlegelik, hogy ornamentiká­juk — díszítő elemeik összessé­ge — korhűnek, hitelesnek te­kinthető-e. A valódi csipkék eleinte lenfonalból készültek. A késői barokk korban gyakran használtak selyem-, sőt arany- és ezüstfonalat is, de a művé­szi értékű csipkék mindenkori „legnemesebb” anyaga mégis a lenfonal maradt. A vert csipke készítésének munkaeszközei a képen látha­tók: az orsó alakú verőfák, a forgatható hengeres párna és sok-sok gombostű. A készíten­dő csipke papírra felvitt mintá­ját gombostűkkel erősítik a hengerpárnára. A verés négy fonál ncQ7pfnnó<iá«!á+ iplpnfi Orosz népi csipke készítése a Sznyezsinka háziipari szövetke­zetben. (MTI Külföldi Kép- szolgálat) riákban lökésszerűen áramló vér mozgása okozza. Minden szívve­réskor1 rpi^fei mozgást végeznek a Hest vívőérei, de ezt a mozgást az artériák rugalmas falai csilla­pítják. Idősebb korban persze, amikor az artériák merevebbé válnak, rezgések, rázkódások lépnek föl a szívverés következ­tében, s ezek átkerülnek a szomszédos szövetekre, így a fül- és agyi artériák esetében a középfül érzékeny szöveteire. A vibráció a hallóideg ritmikus in­gerlését okozza, és fülzúgás lép fel. Másfajta fülzúgással fordult orvosához nemrég egy rockze­nész. Kétségbeesetten mondta el, hogy alig két hét alatt sípoló fülzúgás alakult ki nála, állandó hangmagassággal, melynek hang­ja nem változott a pulzus függ­vényében, s éjjel-nappal kínozta a zenészt. Az elkeseredett férfi nemcsak zavarónak érezte a fül­zúgást, hanem még hivatásának gyakorlását is veszélyeztetve érezte emiatt. A tinnitusznak is nevezett fülzúgásra már jóval nehezebb magyarázatot találni, mint a bevezetőben leírt esetre. Tinnituszt a hallómechanizmus csaknem minden zavara okozhat — akár a fülben, akár az agy hallóközpontjában lép fel. A tinnitusz egyik igen elterjedt okán könnyű segíteni. A gyógy­szerfogyasztásról van szó. Ugyanis nemcsak a túlzott mér­tékű ÁSS (acetilszalicilsav) fo­gyasztás (többek között az asz­pirin hatóanyaga), hanem más orvosságok is v okozhatnak kóros fülzúgást. A sípoló fülzúgás azonban legtöbbször rejtély ma­rad az orvosok számára. Szeren­csére csak igen ritkán utal ko­moly betegségre. Gyakran egy idő után magától megszűnik a tinnitusz, vagy pedig a „beteg”, aki eleinte jóformán beleőrül a fülzúgásba, lassacskán hozzászo- • kik. Újabban vannak már gyógyszerek is, amelyek bizo­nyos esetekben megszüntetik a tinnituszt. Orr-fül-gége specialis­ták pedig kifejlesztettek egy olyan készüléket, amely magas hangot bocsát ki, s így alkalmas arra, hogy erős tünetekkel or­voshoz forduló páciensek pana­szait enyhítse. A tavaszi divatban együtt vi­selhetők az egyszerű és fantá­ziadús öltözékek. Jelszava: el­lentét és harmónia. Interjú Vá- iriös Magdával, a Magyar Divat Intézet vezető tervezőjével. A Magyar Divat Intézetben az ország vezető tervezőiből és gyártmányfejlesztőiből alakult Művészeti Kollégium közremű­ködésével dolgozzák Já az eu­rópai divathoz, ipari hátte­rünkhöz, a hazai lakosság testalkatához, öltözködési szo­kásaihoz, ízlésvilágához alkal­mazkodó, mindenkori divat­irányokat. A divat irányítói külön naptár szerint dolgoznak. Amikor mi a tavaszi ruhatá­runk összeállításával foglalatos­kodunk, ők két évvel előbbre járva már azt is tudják, hogy milyen színű, alapanyagú és formájú ruhákat viselünk majd 1980 tavaszán. Vámos Magdát, az intézet divatterve­zési főosztályának vezetőjét ar­ra kértük, hogy lapozzon visz- sza 1978-as naptárába és mond­ja el nekünk: mi jellemzi az idei tavaszi divatot. — A tavaszi divat jelszava: ellentét és harmónia, amit a klasszikusan egyszerű és fan­táziadús öltözékek egymásmel- lettisége jellemez. A meglévő és az új ruhadarabok harmo­nikusan kiegészíthetik egymást. Az ellentét és harmónia nem csupán az alapanyagok felhasz­nálásában, a tervezési megol­dásokban, a technológiai kivi­telezésben, hanem a viselésben is fellelhető. A klasszikus, a lezser és a sportos, valamint a folklór forrásokból táplálkozó fantáziastílusok nagy teret en­gednek a változatos öltözködés­nek. — Milyen színeket ajánlanak tavaszra? — Az INTERCOLOR Nemzet­közi Színbizottság ajánlását fi- gyelembevéve négy színcsoport­ra építettük fel a divatot, ezek tizenkilenc színt foglalnak ma­gukban. Megőrizzük a téli idény lágy, pasztellszíneit, a gyapjúszínek mellett a púderes, hamvas rózsaszínt, a háncs­szint, az ekrüt, a pezsgőszínt, a galambszürkét, az aranysárgát és a világos bronzszínt. Az erőteljesebb színeket, mint a paprikapirost, a narancssárgát, nefelejcskéket, párizsikéket sportruházathoz és kiegészítő, díszítő színeknek javasoljuk; a sötétebb színeket pedig, mint a füstszürkét, acélkéket, sötét mohazöldet, sötétbarnát klasszi­kus formákhoz ajánljuk. — Melyek a divatos alap­anyagok? — A puha fogású, lágyan eső, természetes szálhatású, kor­szerű kikészítésű anyagok. Az alapanyagok sima felületűek, sűrűbb szövésűek, száraz fogá- súak, mattok, vagy fényesek. Divatosak a csomókkal díszí­tett, rusztikus, kéziszövést után­zó kelmék, vagy a vásznat utánzó gyapjúszövetek, a krepp és a lágyabb, kártolt minőségű anyagok. — Milyen lesz a tavaszi női divat? — Két fő irányzata a klasszi­kus és a sportos stílus. A klasszikus öltözékek reggeltől estig viselhetők, szélsőségektől mentesek, ezért minden korosz­tálynak és súlycsoportnak ajánlhatók. A sportos öltözéke­ket a célszerűség és kényelem jellemzi. A klasszikus irányzat egyik jellemző formája a fiú­kabát, amely különböző széles­ségű, férfias reverrel, egyenes vállal, lazán derékra karcsúsí­tott törzzsel, egy- vagy kétso­ros gombolással készül. Újdon­ság az öltözékeket kiegészítő egyenes vonalú, mélyített kar- öltős, oldalhasítékos ingkabát és a keskeny, szűk, béleletlen, gombolás nélküli kabát. A klasszikus kosztümök kiegészí­tője a férfias mellény. A szok­nyák egyenesek, rakottak, vagy hólosak, a nadrágok egyenesek, férfiasak. Újra nagy hangsúlyt kap a kompié. Jellegzetes ösz- szeállítások: szoknya, tunika, ehhez 3/4-es, vagy 9/10-es kabát, vagy kivágott ruha és ingka­bát. A szabadidő-ruházat ké­nyelmes öltözéktípusa a Szaha- ra-kosztüm. A sokzsebes felső­részes egyenes szoknya, trapéz nadrágszoknya, térd-, vagy hosszú nadrág illik. A divatos ingruhát minden korosztály vi­selheti. Alapanyaga selyemjer- sey, vagy zsorzsett. A nők fon­tos ruhadarabjai a farmeröltö­zékek, amelyeket az idősebb korosztályok is bátran viselhet­nek. — Hogyan öltözködjenek a férfiak? — Az öltönyök könnyedén kö­vetik a test vonalát, a vállak természetesek, a válltömés mi­nimális, a fazonszélesség mér­téktartó. A zakókon gyakori az oldalhasíték. Az öltönyhöz vi­selt nadrág pontosan a derék­vonalnál kezdődik, csípőben szorosan testre szabott, szára egyenes, alsó szárbősége 26—29 centiméter. Újdonság az ingka­bátos öltöny, amelynek felsőré­sze egyenes vonalú, vagy kar­csúsított, inggalléros, vagy „fa- zonos” és béleletlen. Férfiak számára is divatos a szafari, a lemberdzsek és a lemberdzsek- ing, amely a csípő vonaláig ér, hossza általában kötött pántba fogott. Az öltönyhöz viselt in­gek veszítenek karcsúságukból, a gallérok félkemények, vagy puhák. A nyakkendők széles­sége nem haladja meg a 12—13 centit. — Az úgynevezett kiegészítő­ket is megtervezték tavaszra? — Igen, mert öltözékeink a kiegészítőkkel válnak teljessé, ezért mindig nagy szerephez jutnak. Az 1978-as cipődivat a ruhadivathoz alkalmazkodik. A klasszikus női cipőket a ke­csesség, könnyedség jellemzi és az egészen alacsonytól a tíz centi magasig mindenféle sarokmagassággal készülnek. A sétacipőnek 2—4, a mokasszin- nek és a nyelves cipőnek 2—6, a nagyon divatos körömcipő­nek 7—9 centis sarka van. A férficipők puha, finom bőrből és a valódit jól utánzó műbőr­ből készülnek, de nagy szerep­hez jutnak a különböző tex­tilanyagok, a len és a kender rusztikusán kidolgozott válto­zatai. A gyermekcipők divatja a felnőttekéhez igazodik, bizo­nyos típusoknál elmosódik a különbség a fiúk és lányok ci­pői között. A gyermekcipőknél különösen fontos a jó felépítés, amely a láb egészséges fejlődé­sét biztosítja és könnyen ke­zelhető. Szólnunk kell a tás­kákról is. A klasszikus stílusú táskák mérete közepes, vagy ki­csi, vállpánttal, vagy kettős fo­góval készülnek. A sportos tás­kák puhák, nagy rakodóterük van. Divatosak a vödör, ta­risznya, és duda formák, ame­lyek tűzésekkel, domborítások­kal és rojtozásokkal díszítet­tek és átlósan vállra vetve, vagy simán vállra akasztva hordhatók. Férfiak és nők szá­mára egyaránt divatosak a kes­keny bőr- és lakkövek mellett a bőrből és textilből fonott csatos, vagy megkötős övék. A textilöveket bőrrel vagy műbőr­rel szegik, a bőröveket mintás égetéssel, perforálással díszítik. A hazai ruházati ipar vállala­tainál egyre erőteljesebb az a törekvés, hogy könnyen érté­kesíthető, azaz korszerű, diva­tos termékeket gyártsanak. H. M. Rajz: Vámos Magda € SIAILIAIDI- CITITIHICIN Nőiesség, kényelem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom