Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
TÁJAK, KOROK, MÚZEUMOK 1980. január 13. FILMJEGYZET A budapesti Vajdahu- nyadvárban — amelyet az 1896. évi Millenniumi Kiállítás alkalmából építettek — rendezték be a Magyar Mezőgazdasági Múzeumot. A Városligeti-tő Széchenyi-szigetén álló várkastély magán hordozza az összes főbb építészeti stílusokat, amelyek valaha hazánkban meghonosodtak. A román stílusú műemlékek közül megtaláljuk itt a jáki templom híres kapujának másolatát. A kápolna, amely előtt a kaput felépítették, eredetileg könyvtár volt. A kastély földszintjén berendezett kiállítások között láthatjuk az erőgép történetét, fejlődését szemléltető műszaki gyűjteményt. A kép arról a gőzcséplögépről készült, amely 1852-ben — elsőként az országban — felváltotta az embert ebben a nehéz kétkezi munkában. A lokomobilt 1900- ig használták. Ismét egy könyv, mely a közismert író születésének századik évfordulójára készült, s mely minden bizonnyal eléri célját: jól tudatosítja Móricz jelenlétét, eredményesen járul hozzá írásainak még közismertebbé tételéhez. A Műelemzések Kiskönyvtára sorozatban megjelentetett munka Móricz néhány elbeszélésének rövid terjedelmű értékelését tartalmazza, s mindez kiegészül azzal a magyarázattal, mely a novellák öntörvényű világához használható kulcsot ad. A szerzőnek a kötet bevezetőjében feltett kérdéseire —, hogy tudniillik, szükséges-e még elemezni, értelmezni Móricz novelláit, és lehet-e egyáltalán újat mondani róluk — a könyv maga az eleven cáfolat. Olvasása meggyőz arról, hogy kell és lehet, sőt jó, ha időtálló alkotások ilyen módon újra nagyító alá kerülnek. A friss optikán keresztül látottak és megfogalmazottak ugyanis nem hatnak puszta ismétlésként, mindig találni olyat, ami eddig elkerülte a figyelmet, új szempontot, adatot, A tárlat egy másik részén viaskodó vadkanokat és egy békés mufloncsaládot láthatunk. (Győri Lajos képriportja) Az erdőgazdálkodásról, fakitermelésről szóló tárlat anyagában a szerszámok és a fából készült termékek mellett egy ritka érdekességet is felfedezhetünk: azt az egy köbméteres fahasábot, amelyet a vajszlói (Baranya megye) 280 éves kocsányos tölgy derekából metszettek ki. A leggazdagabb kiáUitási anyagot az I. emeleti vadászati bemutatón találjuk. A vadászfegyvereken kívül életnagyságban csodálhatjuk meg a vadon élő % állatokat, köztük a kaukázusi bölényt. sem tesz, csak „vendégei’ óhajait kiszolgálja. A fasiszták nem ismernek mértéket: egyikük még a gazda feleségét is megkörnyékezi. Az egyszerű paraszt számot vet a helyzettel. Sok választási lehetősége nincs. Vagy tovább tűr, vagy — lesz ami lesz alapon — szembeszáll az önkénnyel. Ondrej az utóbbi utat választja. Így válik hőssé és mártírrá. Nem mondom el a cselekmény további fordulatait, s különben sem az események érdekesek. Ennél fontosabb a politikai és morális tartalmú ellenállás indítéka, jellege és tanulsága. Frantisek Vlácil rendező (több emlékezetes csehszlovák film fűződik a nevéhez, például A fehér galamb és a Markéta hazarová) olyan végletes szituációt ábrázol, amikor az emberből elkerülhetetlenül „kiugranak” indulatai s cselekvőképessége — éppen a rendkívüli helyzetből eredően — meghatványozódik. Ondrej Baran, ha békés körülmények között él, valószínűleg sohasem jut el a „most, vagy soha” választásának kényszeréig. 1947 forró nyarán, amikor árnyak telepednek életére, s a szó legszorosabb értelmében a saját bőrén érzi a megaláztatást, a kiszolgáltatottságot, a szenvedést, nem követheti többé a be nem avatkozás kényelmes pozícióját. Szeme kinyílik, s fizetni akar. Azon az áron is, hogy esetleg vesztese lesz az eléggé kilátástalan küzdelemnek. A forró nyár árnyai-ban főleg a drámai légkör megjelenítése érdekes. Vlácil jó érzékkel választotta ki a tragikus események fordulópontjait — mindvégig a hősökre koncentrálva. A természet, a táj, a környezet hatásosan ellenpontozza a nyers erők szilaj összeütközését. Vihar előtti a csend, a napsütésben már ott érezhető a felhők közeli elkomorodása. 1978-ban nagydíjat kapott a mű Karlovy Varyban. Akkor főleg a közéleti politikum tetszett a kritikusoknak; sokan úgy vélekedtek, hogy a csehszlovák film megint megtöltődik izgalmas társadalmi tartalommal. A forró nyár árnyai- bemutatása óta két esztendő telt el, de máris elmondhatjuk, hogy Vlácil példáját és módszerét többen követték. Az eszmei „üzenet” mindemellett elválaszthatatlan a művészi nyelvtől. Nos, Vlácil a következőket tudja jól: ügyesen feszíti ki a drámai cselekmény ívét, figuráit sokoldalúan jellemzi, a balladái hangszerelésben is otthonos. Erőssége továbbá a színészvezetés (Ondrej Baran megszemélyesítője, Juraj Ku- kura egy tömbből faragott juhásza különösképpen rászolgált rokonszen vünkre). Kevésbé tetszenek a film for- tisszimói. A forró nyár árnyai erényeivel és hibáival együtt rangos filmteljesítmény. Átélhető, mert igaz; sokkoló, mert felkavaró; művészi, mert nagy formátumú tanulságait megragadó képi eszközökkel fogalmazza meg. Egyetértünk az Űj Szó kritikusával : „ ... a film azt vizsgálja, hogy a környező világ, az adott társadalmi, történelmi szituáció miként motiválja az egyéni cselekvés feltételeit, lehetőségeit... Frantisek Vlácil arról beszél, hogy az embernek a legreménytelenebb helyzetben is vállalnia kell önmagát és elveit.” Veress József Múricz-novellák amely az életműről alkotott képet gazdagítja. A válogatás során Móricz első írói korszakából négy, míg a harmadik alkotói periódusából három elbeszélés került kiemelésre. Miután az író e műfajt tekintve is roppantul termékeny volt, j ággal tűnhet kevésnek a,vizsgálat tárgyául választott hét novella. Mindezek ellenére mégis az történik, hogy Mátyásnak sikerül bemutatnia a novellaíró Móricz műhelyét, írásainak értékét, szépségét, összegeznie művészetével kapcsolatban a legfontosabb tudnivalókat. Móricz elbeszélései „kis drámák”, melyeknek cselekménye mélyén a korabeli társadalom valóságos ellentétei feszülnek — hangzik a megállapítások egyike, és ami tételként a továbbiakban megfogalmazódik, az a gyakorlatban nyomon követhető, azonosítható. Mátyás mindegyik elemzése lényegre törő, világos, érthető. Ahogy epizódról epizódra haladva fejti fel az írás szövetét, úgy jut el a novella alap mondanivalójáig, hogy közben megismertet a művészi eszközökkel, fogásokkal is. A megjelenésekor — 1916- ban — már nagy feltűnést keltett, s azóta is, mint a háborúellenesség megrázó írásos példájaként sokat említett Szegény emberek c. elbeszélés szomszédságában ott találjuk a másik, szintén a háború ellen írt jelentős alkotását, a Kis Samu Jóska c. novellát. Külön-külön, de így a kettő együtt még inkább érzékelteti, felerősíti az értelmetlen pusztítás, öldöklés igazi következményeit, fejezi ki az egyszerű emberek békevágyát — hiszen a háború valójában nem a közkatonák háborúja — válik tiltakozássá a brutalitással, erőszakkal szemben. Vagyoni különbségek, osztályellentétek ütköztetik a szereplőket a Tragédia, illetve az Egyszer jóllakni c. novellákban. Mátyás, a keletkezésüket tekintve jó évtizeddel egymást követő írásokat, mint ugyanazon alaptéma két variánsát veti össze, s a „továbbfejlesztett változat” mondanivalójának mélyülése tükrében az író társadalomszemléletének fejlődését is elénk vetíti. Elemzésre kerül továbbá a Magyarosan, a Komor ló, valamint a Kondás legszennyesebb inge c. kitűnő darab, s végül megbízható képet kapunk a kísérletező, a novellatípust teremtő Móricz Zsigmondról. Miután kötelező irodalom, ajánlott olvasmány, vonatkozó forrás egyaránt szerepel a kötetben — a szerző szándéka szerint is — elsősorban iskolai tanulók felkészüléséhez nyújthat segítséget. (Tankönyvkiadó, Bp., 1979.) Futaky László Mezőgazdasági i Múzeum Á forró nyár árnyai Sejtelmes az új csehszlovák film címe. Sejtelmesen kontrasztos és lényegretörően jó. Az andálúziai kutya címével tényleg nem lehet mit kezdeni, de a Négyszáz csapás, az Amerikai éjszaka, A férfi, aki szerette a nőket a lényegre is utal, hangulatot is teremt, értelmez is. Egy filmet nem a címe alapján kell megítélni (s különben is: a mű a lényeges, nem pedig az, hogy milyen vignetta díszeleg rajta). De azért ne tekintsük a dolgot lényegtelennek. Jó, ha a cím eligazít és várakozást kelt. Még jobb, ha a vásznon megelevenedő mese tömör foglalatát adja. Mondom, A forró nyár árnyai: telitalálat. Az a bizonyos nyár 1947- ben perzselte a földeket. Csehszlovákiában vagyunk. Mint a történelemből közismert, a demokratikus honfoglalás már lezajlott az országban, ám még mindig tevékenykednek a régi rend szekértolói. Csak két esztendeje, hogy elhallgattak a fegyverek: a „ki kit győz le?” kérdése végérvényesen majd ezután dől el. Ondrej Baran juhász akarata ellenére válik egy komor sorstragédia főszereplőjévé. Tanyájára bujkáló fasisz- - ták törnek be és ezzel elindítják a lavinát. A könyörtelen kalandorok kihasználják helyzeti előnyüket (a hely néptelen, számbeli fölényben vannak, Ondrej fél stb.). Első követelésük: sebesült társuknak orvosra van szüksége. Ezért útnak indítják a juhászt a városba. A kiszolgáltatott ember teljesíti a parancsot, mert attól fél: ha nem ezt teszi, a fegyveresek kiirtják családját. És ez még csak a kezdet. A betegnek hosszabb ideig feküdnie kell (a maroknyi banda ezt követően Nyugat felé venné útját). A zaklatások, utasítgatások egyre gyakoribbak : Ondrej egyebet
