Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. január 13. Ill VÁROSAINK 1 ÉVE Jól sáfárkodtak a lehetőségekkel Szervezettebb munkásszállítást sürgetnek Hová fut ötszáz busz ? Egy éve, hogy ünnepi tanácsüléseken adták át a városi rangot jelentő oklevelet hazánk nyolc nagyközségének, köztük Fehérgyarmatnak és Vásárosnaménynak. A várossá nyilvánított települések nem szőhettek merész álmokat, ám a korábbiaktól nagyobb lehetőségekkel már az első évben is jól sáfárkodtak. Fehérgyarmaton a várossá válás első évének legjelentősebb feladatai között a lakásépítés folytatása, a kereskedelmi hálózat korszerűsítése, a gyermekintézmény-hálózat bővítése szerepelt. Tavaly nyáron 28 lakást adtak át a Május 14. téren, földszintjén műszaki bolt, húsbolt és kenyérbolt nyílt, s augusztusban újabb 28 lakás alapozásához láttak hozzá a város főutcáján. Épültek lakások az OTP- beruházásban és magánerőből, hozzáláttak egy 50 gyermeket befogadó óvoda alapozásához, s november 7 tiszteletére egy ezer négyzetméternél nagyobb alapterületű ABC-áruházat avattak a fiatal város lakóinak nagy örömére. Az egyik legnagyobb eredménynek mégis a közel tízmillióért — jelentős társadalmi munkával — felépített autóbusz-pályaudvart tartják, amely a fiatal város vonzáskörzetéhez tartozó 49 község mintegy 60 ezer lakójának közlekedési gondjait enyhíti. Vásárosnamény tavaly szeptemberben új iskolával gazdagodott. Földbe kerültek a vízműhálózat, a szennyvízvezeték csatornái, üzembe helyezték az 1200 köbméter kapacitású szennyvíztisztító berendezést és az 1200 köbméteres víztornyot. Az urbanizáció felgyorsulása új iparág meghonosítását hozta: az ÉRDÉRT vállalat volt ládagyártó telepét üveggyártásra rendezik be, s az üzem leendő dolgozói már Ajkán és Salgótarjánban tanulják új szakmájukat. Elkészült az 56 fokos termálvíz hasznosítására a strandfürdő tanulmányterve, kialakították a jubileumi park helyét, új kenyérgyár épült, több lett a járda és a szilárd burkolatú út. Egy év igazán nem nagy idő egy település életében, új városainkban azonban az eddigieknél dinamikusabb fejlődés vette kezdetét. A személyszállítás, a munkásszállítás egyre nagyobb feladat. A megyében a közü- letek több, mint ötszáz autóbuszt üzemeltetnek. A Volán a tömegközlekedést közel 250 autóbusszal bonyolítja le (ebből 35—40 vesz részt a megyeszékhely utasforgalmának, helyi közlekedésének lebonyolításában.) Sok és elavult E hatalmas járműpark gazdaságos, az utazóközönség érdekében történő jobb kihasználása évek óta foglalkoztatja az üzemeltetőket és a közlekedési szakembereket egyaránt. A közelmúltban a Közlekedési Tudományos Egyesület és a Szervezési, Vezetési Tudományos Társaság munkacsoportja, mérnökök, közgazdászok, elméleti és gyakorlati szakemberek készítettek tanulmányt. Ebben az utazás jobb szervezése és a takarékosság volt a két fő szempont. Az elemzésből kitűnik, hogy a közületi autóbuszállomány indokolatlanul felduzzadt. Külön gondot jelent, hogy e járműveket nem tudják kellően kihasználni, továbbá, hogy többsége régi autóbusz, ame- Ijrgjcne^javítása _is nehézkes. A vállalatok mégis ragaszkodnak hozzájuk, s ennek fő oka, hogy a saját busszal történő munkásszállítást szociális jutténtek ilyen kezdeményezések.) Ezzel meg tudják szüntetni a párhuzamosan közlekedő járatok egy részét, s ezenkívül egy központi javítóbázison nagyüzemi módszerekkel tudnák elvégezni a karbantartást, a javítást. Ez az egyébként is gondokkal terhelt alkatrészellátásban is javulást eredményezhetne. Kezdeményezések történtek a tényleges szállítás, javítás és üzemeltetés kérdésein, kívül a munkarend összehangolására, az egységes vagy hasonló tarifákra (most nagyon eltérő összeget fizetnek a saját munkásszállító járművet igénybe vevők), és az egymás íözti elszámolások rendjére S.DOVWD ävttt» « Ai'Mf'-lekedsgezervezo szak- ?nj)^elg£ft§g$K>n jpjent% takarékossági lehetőséget látnak abban, hogy a közületek ne közlekedtessék saját autóbuszaikat ott, ahol a Volán vagy a MÁV menetrend szerinti járataival lényegében azonos idő alatt lehet eljutni a lakóhelyről a munkahelyre. Most sok ilyen van. „Sajót" helyi járat? A közületi autóbuszállomány kihasználtságát elemzők rájöttek arra is, hogy több vállalat Nyíregyházán saját helyi járatokat közlekedtet, az egyes városrészek között. Ez indokolatlan, a dolgozók helyi munkába járására pazarSzórakozzék bosszankodva, avagy bosszankodjék szórakozva. Akár ezt a címet is adhatnánk e néhány sornak, ami ezután következik. Hakni- zók — még tavaly kelt — műsorajánlatát lapozgatjuk. Ezekkel árasztották el a művelődési házakat. S mivel félő, hogy a hakni túlél gazdasági nehézséget, elemi csapást, mindent — nem árt felidézni: milyen szórakozást ígérnek az élelmes szervezők és mennyit kérnek érte... Az egyik műsorajánlat a „Vidám téli esték” címet viseli. Feltehetően még a tavaly téli estékre készült, de 80 telén sem árt vigyázni, mit vásárol közönségének a népművelő. Néhány művész neve szerepel a sor elején — mézesmadzagként, majd három „népszerű” és „kedvelt” dalénekes következik, akiknek a nevét soha senki nem hallotta. A kísérő „zongora- művész” — olvashatjuk, majd a másik lapon — egy más összeállítású műsorban — már egyetemi tanárrá lépett elő. Kétségek között hagyva bennünket, vajon főállásban egyetemi tanár és mellékállásban zongoraművész az illető, vagy fordítva? Lelkesítő az is, hogy a „Vidám téli esték” című műsor — 5500 forint a tiszteletdíja, plusz útiköltség —, nem ismer lehetetlent. „Ha zongora nincs, kérem jelezni szíveskedjen, viszünk csemba- lettet.” És még egy poénnak szánt megjegyzés: „Esetenként, színházi elfoglaltságtól függően, Hacsek és Sajó ...” Megtudhatjuk a másik lapról azt is, hogy a hakniműsor önzetlen szervezője író, humorista, 30 éve szolgálja a színpadot, verseket ír, humoreszkeket, sanzonokat, vidám anekdotákat mesél híres és kedvelt művészekről, akiket konferál. „Örökszép” melódiákat ajánl — parádés szereplőkkel 6 ezerért, egy oldallal arrébb ugyanő: 2 órás remek nóta- és népdalestet kínál zenekarral 6200-ért, zongorával ezerrel kevesebb. Talán a legmegrázóbb élménnyel az úgynevezett „Sportélmény találkozó” címszóval ellátott műsor kecsegteti a madárnak nézett népművelőt és közönségét. „Vidám beszélgetés a múltról, reális, de aggodalom nélküli a jövőről” — olvashatjuk. Már a mondat sem érthető, de ez a legkevesebb. A műsor szervezője itt a labdarúgó rovat tudósítójává nevezi ki önmagát — hol, miként csinálja ezt, nem tudjuk, ö tart bevezetőt, majd a régi aranycsapat egyik tagját ígéri, aki „vidám élményeiről tart előadást.” Ám a nevetést sírás követheti, mert az aranycsapat tagjának élményei után: „Reális beszámoló az argentínai világbajnokság érdekes és fájdalmas eseményeiről, s a reményekről a jövőt illetően!” Itt egy név következik, az egyik sportláp munkatársa mondja el mindezt, aki csodák-csodája, ott volt Buenos Airesben. Hogy mi újat és mást tud mondani, mint amit mindnyájan tudunk már rég a foci-világbajnokságról, ez rejtély marad. Fontos viszont, hogy a találkozó után levetítik „a magyar—angol és a magyar —brazil meccsek izgalmas és gólokban gazdag jeleneteit”. És az ár: a három „szereplő” tiszteletdíja — filmekkel együtt — 2700 forint, plusz útiköltség. * Hát nem megéri? A hakniból hasznot húzó szervezőnek igen, a tartalmas szórakozásra vágyó közönségnek, nem. Mert nem szeret bosz- szankodva szórakozni... P. G. tatásként kezelik, amely jelentős mértékben segíti elő a munkaerő megtartását. Párhuzamos járatok Az MTESZ szakemberei a vállalati együttműködésben látják a munkásszállítás gazdaságosságának fő lehetőségét. Azt javasolják, hogy valamilyen formában helyezzék központi irányítás alá a közületi autóbuszokat. (A záhonyi térségben korábban már törlés saját autóbuszt üzemeltetni. A Volán és az üzemek együttműködése érdekében a Volán Tröszt irányelveket adott ki. Az egyik cél az, hogy a közlekedési vállalat törzsihálózata, a főutakon jól szervezett, színvonalas legyen. Azt javasolják, hogy az együttműködés révén a törzs- hálózatra történő utasszállítást oldják meg közösen az autóbuszokkal rendelkező kö- zületekkel. M. S. Fényűzés állami pénzen A nagyvonalú igazgató és művezető Nem követtem el semmilyen bűncselekményt! — így védekezett valamennyi meghallgatása alkalmával a büntetőeljárás során Keller Bálint, aki a Könnyűbeton- és Szigetelőanyagipari Vállalat nyírteleki üzemének a műszaki vezetője volt. A kezdetben meggyőzően hangzó védekezést követően széles körű nyomozás indult, melynek során több bűncselekmény elkövetésére derült fény. A KÖSZIG vállalat nyírteleki üzeme 1978 első felében kezdte meg egy újfajta építkezési anyag, a per- lit gyártását, amelynek egyik fontos alapanyaga volt a cement. A gyártás megszervezésével és irányításával Keller Bálintot bízták meg, aki a gyártási folyamatra, valamint a bizonylatolás rendjére vonatkpzó előírásokat megfelelően ismerte. Munkaköri feladata lett volna a bizonylatok szabály- szerű elkészítése, és a raktárból kiadott anyagok tényleges felhasználásának ellenőrzése. E munkaköri kötelezettségének azonban nem tett eleget, szándékos mulasztásai miatt jelentős mennyiségű cementtel nem tudott elszámolni. Az egyébként nagyvonalú műszaki vezető akkor sem jött zavarba, amikor közel 100 mázsa cement hiányát kérték tőle számon. Nem esett kétségbe, gyorsan készített egy hamis bizonylatot, s így akarta elszámolhatóvá tenni a tényleges hiányát, ez azonban nem sikerült. Nagyvonalúsága egyébként más vonatkozásban is határtalan volt. Barátai lakásának építéséhez úgy nyújtott segítséget, hogy gátlástalanul tulajdonította el a vállalat tulajdonát képező építkezési anyagokat, amelyeket Debrecenbe és Sajőszentpéterre szállíttatott, természetesen vállalati gépkocsival. Ugyancsak e vállalatnál dolgozott igazgatói beosztásban Dobró Zoltán is, akinek az évi reprezentációs keretét 2400 forintban határozták meg. Ez azonban kevésnek bizonyult a nagy vendégforgalmat lebonyolító igazgatónak. A barátai és a felettesei látogatása alkalmával a szállodai, valamint az étel és ital költségeit a 2400 forinttanulságos esete ból nem tudta fedezni, ugyanakkor a vendéglátás költségeit a saját zsebéből sem akarta fizetni. így választotta Fényes János beosztottjával azt a megoldást, hogy a központi gyárnak a vendéglátás magas kiadásait más vállalati költség címén számoltatta el. A csalássorozatra végül is rájöttek és véget ért az állami költségen való fényűzés. Keller Bálint és társai közel 30 ezer forint kárt okoztak a vállalatnak. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Kozmáné dr. Váradi Katalin tanácsa hűtlen kezelés és sikkasztás miatt Keller Bálintot 10 hónapi fogházra és 5 ezer forint pénz- büntetésre ítélte, valamint kötelezte a vállalatnak okozott kár megtérítésére. Dobró Zoltánt csalás bűntette miatt 8 hónapi, Fényes Jánost pedig 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte, velük szemben azonban a szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet nem jogerős. Dr. Király Gyula ügyész KÓKA HELYETT KÁRPÁTI Új nevet akarok! A születés pillanatától a halálig elkísér mindenkit a szüleitől örökölt családi és a szintén már tőlük függetlenül kapott keresztnév. Egy ember sajátos azonosító jele, olyannyira, hogy a név azonossá válik a viselőjével. Az évszázadok óta meghonosodott névviselés is átalakulóban van: ma már nem szükséges leélni a nem tetsző névvel egy egész életet. FEHÉRNEMŰ VAGY TELEPÜLÉS? 1955-ben hozott a Minisztertanács egy rendeletét, melynek értelmében a belügyminiszter engedélyezheti a családi és az, utónév megváltoztatását. Az 1974-ben életbe lépett csalódj ogi törvény óta mind több állampolgár él is ezzel a lehetőséggel. Az országban évente átlagosan 3 ezer’kérelmet nyújtanak be a tanácsokhoz, és Szabolcs- Szatmár megyében is növekednek az ilyen irányú igények. Nyíregyházán például tavaly közel ötvenen töltötték ki a nyomtatványt és rótták le a százforintos illetékbélyeget. — Leggyakrabban a rossz hangzású, kellemetlen érzetet keltő, vagy éppen nehezen kiejthető neveket akarják újra cserélni — fogalmaz Bán Györgyné anyakönyvvezető a Nyíregyházi Városi Tanácson. — Nemrég egy férfi akart megszabadulni a vezetéknevétől, Bugyinak hívták, s nyilván nem az azonos elnevezésű, településre gondolt senki, amikor az illető bemutatkozott ... ELVÁLT FÉRFI — ÜJ NÉVVEL Üj nevet kért az a férfi is, aki a Billi nevet örökölte a szüleitől. A Hadabás, Hado- bás elírását gyakran eltévesztették a hivatalokban és kellemetlen félreértésekre adott alkalmat. A megunt családi név helyett rendszerint a szépen hangzó földrajzi neveket kedvelik. Gyakori a Mogyorósi, Meggyesi, Mezősi, Kárpáti. Az utóbbi években a válások növekedő száma is befolyásolja a névviselést. Az asz- szonyok közül, aki nem tartja meg a férje nevét, két hónapig bejelentheti szándékát az anyakönyvvezető előtt. A tapasztalat szerint erről megfeledkeznek, s később kérvényezni kell a névhasználatot. De elvált férfi is akadt már, aki meg akarta változtatni a vezetéknevét, miután volt felesége ragaszkodott az asz- szonynév használatához ... EGY CSALÁDBAN HÁROMFÉLE Három nevet ajánl az anyakönyvvezető az ügyfeleknek. Nem választhatók a tömegnevek, a Kiss, Tóth, Nagy, Kovács, védelem alatt állnak a történelmi nevek, s ugyancsak nem viselheti senki az égitestek nevét. Egészen más a helyzet a keresztneveknél. Míg Ladó János utónévkönyve meg nem jelent, rendre-másra adták volna Nyíregyházán az akkor még nem anyakönyvezhető Annamária nevet. Miután lehet, szinte egyetlen kislányt sem hívnak így... A lányoknál a megszokott becézett, névalak törvényesítését akarják többen, például az Annából Anikó lesz. Egy másik alkalommal az Elemér akart új utónevet. Az örökbe fogadásoknál is gyakori az új név felvétele. De akadt már a megyeszékhelyen olyan család, ahol egyszerre változtatta meg az egyik szülő és a két gyermek a nevét, s mindany- nyian mást választottak ... Az anyakönyvvezetők előtt többnyire a fiatalok és a középkorúak jelentik be szándékukat. Az öregek maradnak a megszokottnál. T. K. NEVETŐ ÉS SlRÓ HAKNI „Ha zongora nincs, viszünk csembalóitól“
