Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-09 / 6. szám
1980. január 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Újító fiatalok a VSZM-ben Nem hiába mondják, hogy a VSZM kisvárdai gyára a fiatalok üzeme, hiszen az összlétszámnak mintegy 66 százaléka a 30 év alatti fiatal, s közöttük 152 a fiatal nő. A gyárban a 29 gazdaságvezetői munkakörből 12- őt 30 éven aluli fiatalok töltenek be. Tavaly és 1978-ban 4 fiatal fizikai munkásból lett vezető. A gyár vezetői nagy gondot fordítanak a szakmunkásképzésre. A betanított munkások továbbképzését szakmai tanfolyamokon biztosítják. Az elmúlt két évben a gyár fiataljainak 65 százaléka vett részt különböző szakmai tanfolyamokon. A fiatal szak- és betanított munkások jelentős része részt vesz az újítómozgalombán. Ezt elősegíti, hogy minden évben újítási feladatterv készül, mely tartalmazza a legfontosabb gyári teendőket. Az elmúlt két évben 84 dolgozó összesen 58 újítást nyújtott be, s ezek között 70 fiatal volt. Két év alatt az újításokra mintegy 50 ezer forintot fizettek ki. Az újításokból származó hasznos eredmény viszont több mint másfél milliót jelentett a gyárnak.-Üdvözletek B űnbánóan forgatom, rakosgatom a címemre érkezett újévi üdvözlőlapokat. Néhány éve meggyőztem magam arról, minek a formaságnak, a „kötelező” illemnek hódolni. Nem küldtem karácsonyi és újévi üdvözlőlapokat. Hogy az egyszerűsítés, az emberi lustaság is szerepet játszott ebben, meglehet. Hogy vagyok az üdvözletekkel? Nem esik rosz- szul, talán a hiúság miatt. De nem is tudok meghatódni, amikor kézbe veszem őket. Különösen nem dobogtatja meg a szívem a nyomdailag előállított egyen jókívánság, amelyre csak a nevünket kell odakanyarítani. Azt is elképzelem, némely elfoglalt barátom, ismerősöm átadja az üdvözlendők névsorát a titkárnőnek, aki szépen kipipálja a listán szereplőket. Néha persze téved, a kis hamis, elfelejt pipálni. Az idén is előfordult velem — ugyanattól két újévi üdvözletét is kaptam. A nagy rohanásban hogyan is várhatom el, hogy a futószalagszerű aláírásokat végző ismerősöm a borítékon lévő címzésre is ügyeljen ... Persze, lehetséges, hogy hálátlanságra hajlamos alkatom mondatja vetem mindezt. Nem elég, hogy egyetlen emberfiának nem küldtem újévi üdvözletét, de képes vagyok azokról is rosszat gondolni, akik gondoltak rám. Bizonyára jószívvel. Adósukká tettek és az adósságot tovább kell cipelnem. Ha csak nem segítek magamon és ki nem beszélem a bűnbánatom ... (Páll) CÉL: 5000 liter tej A Rakamazi Győzelem Termelőszövetkezet szarvasmarha-állománya eléri az 1600 darabot. A múlt évben egy tehén 3800 literes átlagtejhoza- mot adott. A tervek szerint az új fajták, köztük a holsteinfriz beállításával 5 ezer literes hozamot szeretnének elérni. Képünkön: osztrák nagy teljesítményű fejőgépek köny- nyítik a munkát. (Elek Emil felvétele) TÖBBET, TAKARÉKOSAN Hire jutottak Jármiban Merésznek tűnt a jármi Alkotmány Termelőszövetkezet kihívása, ezért a megyéből a közös gazdaságok fele mert csak vállalkozni, hogy csatlakozik ahhoz a versenyhez, amelyet hirdettek. A múlt év tételes zárása előtt jártunk Jármiban, hogy megnézzük, mire jutottak a milliókat érő vállalások teljesítésében. — A legnagyobb hasznunk abban van, hogy a tervezett költségekhez képest tíz százalékkal kevesebbe került a termelés — nézi az adatokat Bartha Ignác üzemgazdász. — Éves szinten ez 15 milliós megtakarítást jelent. A korábbi évekre jellemző bátor kezdeményezés most is megtalálható Jármiban. Válasz a kételkedőknek — Senki se akarta elhinni, hogy augusztustól decemberig elkészül az öt sertésól, aminek az építésére kedvező hitelt kaptunk — mondja Major József, a szövetkezet elnöke. Erre persze csak úgy volt lehetőség, hogy a tsz a saját építőbrigádjával végezte a kivitelezést. Egyébként is az építők 1979-ben sok dicséretet kaptak. A helyi 50 személyes óvoda építését úgy fejezték be, hogy hibapótlás nélkül tudták átadni az épületet. — Ahogy a munka kívánja, úgy hajtunk rá — jellemzi a felfogásukat Gorzó Tibor, az építőbrigád egyik festője. A sertésólak építésénél találtuk, s éppen nem a szakmájában szorgoskodott, hanem betonozott. Ez szorított leginkább, tehát még az egyik őri kertészbrigád is itt dolgozott. — A szocialista brigádok nélkül biztosan nem érnénk el ilyen eredményeket — állítják a Jakab testvérek, Károly, a főmezőgazdász és István, a versenybizottság elnöke. Erről lehet meggyőződni a gépműhelyben is, ahol Hel- meczi Árpád, a Május 1. brigád vezetőhelyettese, az egyik kiváló szerelő mondja: — Vigyázunk arra, hogy keveset álljanak a gépek, ne kerüljön sokba a karbantartás. Azt az alkatrészt, amit lehet, felújítjuk, s újra beépítjük. Az erőgépeknél az adagolókat úgy állítjuk be, hogy minél kisebb legyen az üzemanyag-felhasználás. Milliók terven felül A három községben, Jármiban, Paposon és Őrben gazdálkodó szövetkezet több mint 3000 hektáros területéből a legfontosabb a 344 hektár gyümölcsös. Ennek az eredményei határozzák meg jelentősen a jövedelmezőséget. Ezért szerepelt a márciusi vállalásban, hogy a tavalyi 65 százalékról 70 százalékra emelik az export minőségű alma arányát. Még ettől is jobb eredményt sikerült elérni, 75 százaléknál tartanak, így a tervezettnél 2,5—3 millió forinttal jövedelmezőbb az alma. — Leginkább azonban az állattenyésztés tett ki magáért — tájékoztat az elnök. — Itt a terven felül 5 milliós a nyereség, éppen a takarékosabb gazdálkodás révén. Az állattenyésztés eredményeiben egyaránt jeleskedett a juhászat, a hagyományos és a korszerű sertéstelep. A mátészalkai közös hizlaldát alig két éve vette át kezelésre a termelőszövetkezet, azonban a korábbi veszteség, vagy minimális nyereség helyett a mostani eredmények azt mutatják, hogy érdemes volt a sertéskombinát munkájára jobban odafigyelni. — Azért küzdünk, hogy elsők legyünk a megyében a sertéskombinátok között — jegyzi meg Kovács Istvánná, aki az 1972-es indulás óta a malacnevelésnél dolgozik. — Nagyon oda kell figyelni a kismalacoknál, sok tapasztalatot kellett szerezni, hogy megakadályozzuk a nagyobb arányú elhullást. Adagoltan etetünk, vigyázunk a takarmányfelhasználásra is. hoz képest ötdekás megtakarítást vállaltak a felajánlásban. Az adatok összegzése viszont azt mutatja, hogy negyven dekát értek el. A hizlalás többletbevétele 2,5 millió körül alakul. — Ogy hiszem, jó utat választottunk, amikor a takarékosabb gazdálkodást tűztük ki célul — összegzi Major József tsz-elnök. — Ezt megértette mindenki, s az eredmények bennünket igazolnak. Természetesen most, az eredmények láttán sem bizakodunk el, mert van még mit csinálni a szervezésben, a fegyelemben, áz anyaggazdálkodásban. Viszont az is igaz, hogy a tagsággal együtt még a nehezebb körülmények ellenére is lehet jó eredményeket elérni. Lányi Botond Politikai párbeszéi A MOSTANI TÉLI hónapokat szokatlanul élénk, pezsgő politikai élet jellemzi. A párt XII. kongresszusára készülve beszámoló taggyűlések vitatják a politikai élet helyi tapasztalatait. Megjelentek a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei, amelyeket az egész párttagság gondosan tanulmányoz és vitat a januári taggyűléseken, majd a pártértekezleteken. Ezzel egy időben választják meg a pártszervezetek vezetőségeit, a pártbizottságok tagjait. A kongresszusi felkészülés pezsgő politikai élete magával ragadja a szélesebb közvéleményt is. Ez kifejezésre jut a mun- kaverseny-mozgalomban részt vevők tömegakcióiban, és nem utolsósorban az irányelvek tanulmányozásában, az azokkal kapcsolatos véleménynyilvánításban, javaslatokban stb. A pártonkívüliek nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísérik a párttisztségviselők újraválasztását; jól tudják, számukra sem közömbös, hogy az elkövetkező évek nem könnyű feladatainak megoldásánál személy szerint is kik állnak majd a pártszervezetek élén. Ebben az igencsak megélénkült politikai párbeszédben, egyaránt helyet kap a számvetés az eredményekről és az előretekintés elvégzendő dolgainkról. Mérleget készítünk és programot csinálunk, összevetjük mai helyzetünket tegnapi önmagunkkal, és mérlegeljük részvételi lehetőségeinket nagy, országos céljaink megvalósításában. Ha a jelenlegi állapotokat a tegnapi önmagunkhoz, korábbi teljesítményeinkhez viszonyítjuk, kevés kivétellel jelentős eredményekről adhatunk számot. Jóleső érzéssel nyugtázhatjuk szorgalmunkat, fáradozásainkat. Az ilyenfajta összehasonlításnak is van létjogosultsága. A megtett úttól semmiképpen sem lehet elvonatkoztatni mai állapotunkat. Ezért ezt az összehasonlítást is el kell végeznünk, s kellő módon kell értékelnünk. A mai és a korábbi állapotnak ez az összevetése azonban — mutasson is az bármilyen nagy pozitív különbséget — nem szoríthatja háttérbe azt a fajta összehasonlítást, ami a saját tevékenységünk és a leghaladóbb, az élenjáró, ha úgy tetszik a ' világszínvonal között van. Ezt a szembesítést semmiképpen sem kerülhetjük meg, mert munkánk társadalmi értékítéletének alapvetően ez a meghatározója, egy pillanatra sem homályosíthat- ja el azt a másik típusú összehasonlítást. Ennek ma, a mi exportorientáltságú gazdaságunk viszonyai között döntő jelentősége van. A KÉTSÉGTELENÜL MEGLEVŐ élenjáró eredményeink mellett általánosabbak még a lemaradások, a behozni valók. Ennek sokféle oka lehet, döntően olyan objektív tényezők, amelyek egész történelmi fejlődésünkkel, sajátos természeti-földrajzi körülményeinkkel, gazdálkodásunknak általánosabb nemzetközi feltételeivel függnek össze. Minden bizonnyal sok rajtunk múló tényezőt is fel lehet sorolni. Lehet ezen sopánkodni, bűnbakokat keresni, de egy dolgot mindenképpen kötelező tenni: a lehetőségek maximális kimerítésével a különbségek megszüntetését megcélozni és ennek gyakorlati megvalósításáért nagyobb erőfeszítéseket tenni. Amikor tevékenységünk politikai mérlegét készítjük, ettől sem tekinthetünk el. Kellő — a kettős összehasonlításban megméretett — önkritikával kell megítélnünk munkánk mai színvonalát, és ebben az összefüggésben vizsgálni reális lehetőségeinket, meglevő és még feltárható erőforrásainkat, tartalékainkat. Lehet — sőt minden bizonnyal — az ily módon kialakult kép kevésbé rózsás színezetű, s több benne a sötétebb tónus, az azonban kétségtelen, hogy ez áll közelebb a valósághoz és ez tárja fel munkánk, feladataink igazi távlatait. Legalapvetőbb érdekeink mindnyájunkat erre a megoldásra szorítanak. A magunk választotta út mindenképpen nagy erőfeszítéseket követel anyagiakban, szellemiekben egyaránt, és az is bizonyos, hogy valamiféle „huszárrohammal” végigjárni nem lehet. Csak pontosan, szépen, erőnk és lehetőségeink optimális kihasználásával. R. I. ló úton A sertéstenyésztésben a tervezett abrakfelhasználásBaráioni, Róbéri 4 barátom hétéves és másodikos. A barátom játszik. Az édesanyja éppen vizsgázik valamilyen tanfolyamon, az édesapja dolgozik, napközi otthon a faluban a téli szünet alatt nincs, de ha lenne is: a gyereknek jár a szabadság. Róbert szőke, áttetszőén fehér bőrű, szeretnivaló, és meghatóan magányos gyerek. Amíg várnom kell, mellettem játszik. Egyedül hagyni a lakásban nem merik. Most a magány sem okoz neki gondot. Én jegyzetelek, de ő is szatyornyi játékkal jött: tele előtte az asztal műanyag katonákkal, géppuskással, pisztolyossal, lovassal, nyílazó és kést emelő indiánnal, coltosokkal és lasszóvetőkkel. Az asztal nagy. Az abroszon megelevenednek a műanyag figurák, unalmat űzni a társtalan gyereknek élni kezdenek a társak. A lesben álló indiánnak fedezék a hamutányér, a lasszóvetőt eltapossa a lovas, a kólásüveg mögül késes gyilkos les az arra menőkre. Barátom Róbert játszik. Vallatnom sem kell, hogy mi történik az asztalon, Robi mindent félhalkan mesél magának. Jajgat a megtaposott, sikolt a megkéselt, fütyülnek a golyók, sebet kap a ló is. „Pfüh ... pfüh”. Csattan az utolsó két lövés. „Mind meghaltak” — mondja a kis barátom elégedetten, és már állítgatja újra a bábukat, a késest, a gépfegyverest, a lovast, a lasszóst... Vallatom Robit, kérdem ki a hős? Egyik se hős. Kérdem, hogy miért harcolnak, és ő mondja, hogy az egyik el akarta venni a másiktól a kincset. Jön az édesapa. Elégedetten simítja meg a szőke kis fejet, mert a gyerek csendesen játszik. Negyedszer öli halomra a figurákat, suttogós félmondataiból egy kis szadistára csodálkozhatnék, de a legutóbbi krimiben lapult így a gyilkos, a legutóbbi esti filmben kínozták, űzték lóháton Kunta Kintét, a televízió híradójában robbant a gránát, épült a géppuskafészek. A játékfigurák maguk kínálják, hogy mi történjék velük, hogy milyen — tized- részben sem megértett — filmrészletek hősei legyenek. Szelídarcú kis barátom nem rossz gyerek. Ámulok, mert sokadszorra is sorra halnak a figurák, megsebesül, de sohasem hal meg a ló. Levetvén lovasát szabadon nyargal, ő hát a hős, ha be- vallatlan is, ő a túlélő, aki Robitól is megérdemli az életet. mA is barátom elmerülten #4 játszik, én pedig írni kezdek róla, mert valamit sokan elrontottunk, és rontunk. Ha a gyereknek nincs egy igazi hőssé felnövő játékfigurája. Bartha Gábor
