Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-03 / 1. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. január 3. Egy rágalomhadjárat háttere legújabb hírek szerint »I Afganisztánban vissza- s-aJ tér rendes kerékvágá­sába az élet, de a nemzetközi porond nyugati rágalmaktól hangos. Az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb lapja, a Washington Post olyan cí­met ad egyik „elemző” cikké­nek, amely önmagában is jól érzékelteti, mire igyekszik fel­használni az afganisztáni fej­leményeket az amerikai veze­tés. A cím így hangzik: „Az enyhülés halott...” Az afgán helyzetre való nyugati — el­sősorban persze amerikai — reagálás félreérthetetlenül be­leillik abba a szovjetellenes kampányba, amelynek célja nem utolsósorban belpoliti­kái természetű: hidegháborús hisztéria felkorbácsolásával próbál „nemzeti egységet” te­remteni és ennek nyomán a hivatalban lévő apparátus számára szavazatokat szerez­ni. Mi az igazság Afganisztán körül? Ez a stratégiailag fon­tos helyen lévő ország a föld­kerekség egyik legelmaradot­tabb állama 'volt: nyomor, tudatlanság, teljes kiszolgál­tatottság jutott osztályrészül a népnek és a társadalom szerkezete szinte középkori szintefi konzerválódott. Az utóbbi években azonban so­kasodtak annak jelei, hogy a magas hegyek sem zárhatják el légmentesen Afganisztánt a világ változásaitól. Itt is meg­születtek azok az erők, ame­lyek az immár másfél évtize­de megalakult forradalmi párt vezetésével győzelemre akarták — és tudták — vinni az új életért vívott küzdel­met. Diadalmaskodott az áp­rilisi forradalom és az afgán nép Taraki elnök vezetésével megindult az új élet útján. A belső ellenforradálmi és a külső reakciós erők azonban nem nyugodtak bele pozíció­ik elvesztésébe. Fő céljuk az új rendszer lejáratása, kato­nai, gazdasági és politikai meggyengítése volt. Egyre növekvő mértékben folytatták fegyveres beavatkozásaikat és provokációikat. Kívülről, lé­nyegében az Egyesült Álla­mok imperialista köreinek, a kínai és pakisztáni vezetők támogatásával. A reakció népellenes törekvései megva­lósításához politikájával Ha- fizullah Amin államfő is hoz­zájárult. Amin szeptember­ben puccsal buktatta meg Ta­raki haladó rendszerét, a tör­vényesség durva megsértésé­vel és visszaéléseivel befeke­títette az áprilisi forradalom eszményképeit. lyen helyzetben, a szov­jet-afgán szerződés és az ENSZ-alapokmány megfelelő cikkelye alapján fordultak segítségért a szom­szédos Szovjetunióhoz a ha­zájuk érdekeit valóban szívü­kön viselő afgán erők — és a segítség nem is maradt el. „Országunk — írja a Pravda — nem titkolta: nem engedi meg. hogy Afganisztánt a Szovjetunió déli határán im­perialista agresszió előkészí­tésének ugródeszkájává vál­toztassák.” Ez az állásfoglalás különösen azoknak a hírek­nek a fényében tűnik indo­koltnak. amelvek szerint az Egyesült Államok fokozza fegyverszállításait Pakisztán­ba, amelv eddig is az Afga­nisztán elleni támadások fő kiindulópontja volt. Harmat Endre fl felszabadulás megünneplésére készülnek Phnom Penh-ben A felszabadításának közel­gő egyéves évfordulójára ké­szülő Phnom Penh-ben a for­radalmi közigazgatás központi és tartományi képviselői ta­nácskozáson vonták meg munkájuk eddigi eredménye­it, s vitatták meg a megol­dandó feladatokat. Pen Sovan alelnök a Népi Forradalmi Tanács nevében méltatta azo­kat az erőfeszítéseket, ame­lyeket „a kambodzsai nép és hadsereg tett a Pol Pot-rezsim következményeinek felszámo­lására, az újjáépítésre, az élet stabilizálásában, a forra­dalmi közigazgatás, a tömeg­szervezetek, a forradalmi had­sereg megszervezésében, a biztonság, a társadalmi rend fenntartásában, Kína, az Egyesült Államok és más re­akciós erők manővereinek meghiúsításában”. Egy Phnom Penh-i jelentés a tavaly elért katonai ered­ményeket összegzi, s többek között megállapítja: a Phnom Penh-i értékelés hangoztatja, hogy — a forradalmi fegyve­res erők folyamatosan erősöd­nek, s szorosan együttműköd­nek Vietnammal és Laosszal az ellenség terveinek meghiú­sításában. A külföldi hírügynökségek jelentik Salisbury: Négy nappal a tűzszünet életbelépése után kedden összecsapás volt rho- desiai katonák és a hazafias front egységei között Salis- burytől északnyugatra, Man- gula közelében. Hét afrikai életét vesztette. Hírügynöksé­gek szerint lord Soames brit főkormányzó rendelte el a katonaság bevetését a haza­fias front erői ellen. Az AFP úgy tudja, hogy a tűzszünetet eddig száz esetben sértették meg. (Kelet-Magyarország te- lefotó) RÓMA: Hétfőn éjjel szívroham következtében elhunyt Pietro Nenn! nemzetközi Lenin-békedí- jas olasz politikus. Nyolcvannyolc éves volt. Hatvan évig vezette az Olasz Szocialista Pártot, s párt­elnöki tisztéről 1969-ben mondott le. Mozgalmi múltjának fontosabb állomásai: a 30-as években részt vett a spanyol polgárháborúban, tevékenykedett az Avanti! fő­szerkesztőjeként, az antifasiszta koncentráció titkáraként, a Szo­cialista Intemacionálé V. B. tagja­ként. A nácik 1942-ben Francia- országban letartóztatták és ki­adták Olaszországnak. Internál­ták, majd 1943-ban kiszabadult. A nemzeti felszabadítási bi­zottság tagja lett, 1945-től 1947-ig miniszterelnök-helyettes, tárca­nélküli miniszter, illetve kül­ügyminiszter. 1946-ban az olasz alkotmányozó nemzetgyűlés tag­ja, 1948-ban parlamenti képvi­selő, a szocialista parlamenti cso­port elnöke. 1963-ban miniszter­elnök-helyettes. 1968—69-ben kül­ügyminiszter. Nemzetközi Lenin- békedljjal 1951-ben tüntették ki. (AFP—Reuter) Ríjad: Lemondott Mekka kormányzója és több más ma­gas rangú szaúdi katonatisz­tet királyi rendelettel eltávo­lítottak hivatalából, nyilván­valóan a múlt havi véres mekkai mecsetfoglalással ösz- szefüggésben. A rijadi rádió szerint a mekkai kormányzó „egészségi okokból” nyújtotta be lemondását, s Khaled ki­rály elfogadja azt. Utódját még nem jelölte ki. (AP, UPI, AFP) Ponta Delgada, Angra do Heroismo: A Richter-skála szerint 8-as erősségű földren­gés volt kedden délután a Portugáliához tartozó Azori- szigeteken. A goldeni (Colo­rado állam) földrengésjelző állomás szerint a rengések középpontja a szigetektől 120 kilométerre északnyugatra volt. A károk nagyságáról még nincsenek megbízható adatok, de egyes források úgy tudják, hogy a földmozgásnak több mint ötven halálos és mintegy háromszáz . sebesült áldozata van. (AFP, UPI, Reuter, AP) LONDON: Alapításának 50. évfordulóját ünnepelte a brit kommunisták lapja, a Mor­ning Star. 1930. január 1-én jelent meg először, akkor még Daily Worker címmel, s a londoni East end egyik régi áruházában nyomták. (Reu­ter) Róma: II. János Pál a ter­rorizmust és a fegyverkezési versenyt jelölte meg, mint a két legnagyobb bajt, amely az emberiséget fenyegeti az új évtizedben, az elmúlt év utol­só szentmiséjén mondott be­szédében, amelyet a hagyo­mánynak megfelelően az II Gesuban, a jezsuiták templo­mában tartott hétfőn este. (AFP, Reuter) KABUL: Kabulban ked­den megjelent az „Áprilisi forradalom igazsága" (Haki- kate inkilabe szaur) című na­pilap első száma. Az Afga­nisztáni Demokratikus Köz­társaság kormányának lapja húszezres példányszámban kerül az olvasókhoz: első szá­ma a kormány nyilatkozatát, s a forradalmi tanács és a kormány tagjainak fényké­pét közli. (TASZSZ) Berlin: Január 1-től a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban is kötelező a személy- gépkocsik első ülésén a biz­tonsági öv használata. íly módon Európában — Magyar- ország és az NDK mellett — Csehszlovákiában, Dániában, Franciaországban, Hollandiá­ban, a Német Szövetségi Köz­társaságban, Olaszországban, Svájcban, Svédországban, Norvégiában és Nyugat-Ber- linben vezették be a bizton­sági öv használatát. (MTI) QUEBEC: Szilveszter éjszaká­ján tűz ütött ki a Montrealtól 500 kilométerre fekvő Chapais ka­nadai bányaváros egyik éjjeli szórakozóhelyén. A szerencsétlen­ség következtében 41 személy életét vesztette, 50-en súlyos égési sérüléseket szenvedtek. Több sze­mély eltűnt, (DPA, UPI) Az ország építésének terve H arminc évvel ezelőtt, 1950. január 2-án kezdték el az első ötéves terv megvalósítását Magyarországon. Az ötéves tervről szóló törvény első paragrafusában ki­jelölték a fő feladatokat: Magyarország átalakítását agrár­ipari országból ipari-agrár országgá. A feladatok teljesítése nem volt könnyű, a napi ter­melőmunka mellett még a háborús károk helyreállításán is dolgozniuk kellett az embereknek. Ilyen körülmények között szükségszerű volt a gyors iparosítás, elsősorban a nehéz- és a gépipar fejlesztése. „Ez a döntő feltétele — állapította meg a tervtörvény — népünk további gazda­sági és kulturális felemelkedésének is, népi államunk és nemzeti függetlenségünk megszilárdításának és biztosítá­sának, a szocializmus építésének hazánkban.” Az öt év eredményei a tervkészítők elképzeléseit iga­zolták. A gyáripar az ötéves terv utolsó esztendejében több, mint két-és félszer annyit termelt, mint a terv meg­kezdése előtt, a nehézipar termelése 188 százalékkal, ezen belül a gépiparé 267 százalékkal nőtt, s a nemzeti jöve­delem ez idő alatt több, mint másfélszeresére emelkedett. Imponáló számok: különösen ha figyelembe vesszük, hogy a gyáripar, a nagyüzemű építőipar, a közlekedés, a külkereskedelem és nagykereskedelem területén ekkor vál­tak kizárólagossá a szocialista termelési viszonyok. Az or­szágépítő munka eredményeit gyárak, városok sora jelzi: új utak, hidak és sínpárok hozták közelebb egymáshoz a különböző településeket. Az első ötéves terv a mezőgazdaság számára is jelen­tős sikereket hozott. Már ekkor hatékony erőt jelentettek a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok. A mező- gazdaság sok tekintetben korszerűbbé vált: tízezernél több traktort és kombájnt, s számtalan más gépet kapott az ágazat, s öt év alatt több, mint 150 ezer katasztrális holdat tettek öntözhetővé. Az ötéves terv célul tűzte ki „népünk életszínvonalá­nak további emelését, fokozott ellátását mindenféle szük­ségleti cikkel, a lakásviszonyok megjavítását, az egészség- védelem kiépítését”. Az ipari munkásság reáljövedelme például több, mint húsz százalékkal, a dolgozó parasztságé pedig ennél is nagyobb mértékben emelkedett. Az egyéni jövedelmeken túlmenően igen magas volt a közvetett jut­tatások értéke. Az ötéves terv első évének sikerei büszkességel és — most már világosabban látjuk — túlzott magabiztossággal töltötték el az embereket. Felemelték a tervszámokat. „Az ötéves terv felemelése azt jelenti, hogy gyorsabban szá­moljuk fel gazdasági elmaradottságunkat, hamarabb le­szünk élenjáró országgá” — írta a Szabad Nép 1951 tava­szán. A tervmódosítás súlyos következményei ismertek. A jelszó: legyünk a vas és acél országa — nyersanyagbázis nélkül irreális volt. Eltorzult az iparosítás irama és üteme, az egyoldalú, erőltetett iparfejlesztés — s mindez főként a mezőgazdaság rovására — komoly gondok forrásává vált. I smertek hát az eredmények, csakúgy mint a hibák. A mérleg nyelve mégis az előbbiek felé billen. Nemcsak az akkori — mai szemmel nézve elisme­résre méltó — tervszámok miatt: az első ötéves terv leg­nagyobb eredménye, hogy megváltozott az ország, s ezzel együtt népünk arculata. Szebb, jobb lett hazánkban a dol­gozó emberek élete. Magyar küldöttség utazott Kambodzsába A Kambodzsai Nemzeti Egységfront és a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács meg­hívására — a kambodzsai népnek a Pol Pót—Yeng Sary-rendszer felett aratott győzelme első évfordulója al­kalmából rendezendő ünnep­ségekre dr. Markója Imre igazságügy-miniszter vezeté­sével szerdán magyar kor­mányküldöttség utazott Phnom Penh-be. 16. — A disznók... A lajhá­rok. Elrontották a vasárnapo­mat. — Legközelebb feltétlenül győzünk — biztosította két­ségbe nem vonható jólérte- sültséggel Félix Elek. — Győ­zünk, méghozzá idegenben. Most azonban tisztelettel el­távoznék, hogy ne zavarjam tovább az önök tiszteletre méltó családi társaságát. Ajánlom magamat... Tiszte­lettel ... Kézcsókom ... — az ajtóból még egyszer megha­jolt, kezét sporttársi köszön­tésre lendítette és nagyon szeretetre méltón nevetett vissza: — Hajrá, Vasutas! ★ Zoltán még mindig a meccs miatt bosszankodott. — Legalább az a bődületes löket talált volna be, amit Medve szúrt a pipára. — Mert mindegyik bomba­gólt akar lőni — csúfondá- roskodott Danka a csalódást okozó futballistákon. — Mint­ha az apró kis gólokat nem adná meg a bíró. Paula felismerte a pillana­tot. Óvatosan átállította a váltót. — Itthon mindenesetre száz­szor érdekesebb volt. — Kivételesen! — toldot­ta meg titokzatosan Dezső. Majdnem irigykedett a fia­tal tanár, hogy valami kelle­mesről maradt le. Hálás de­rűvel helyeselt a kőfaragó sógornak. — Igazatok van. Fene vi­gye azt a rossz meccset. Min­den ballábas átadásnál azzal vigasztaltam magam, hogy nincs semmi baj. Kész a há­zunk! A mérnöknő sugározva gyönyörködött nyurga, csupa lendület férjében. Szerelmes kedvességgel felelt a büszke kijelentésre. — Ahogy vesszük. Hökkenten fülelt feléje Danka. — Ahogy vesszük? ... — Igen. Mert hátha nem kész — bizonygatta neki mó­kázva Edit. Paula sietett a folytatással. — Például a központi fű­tés. Meg a járdabeton az ud­varon. Dezső újabb ütőhangszert kapcsolt a zenekarba: — Meg az alapozás. Sőt. Esetleg a telken is lehet még vitatkozni. Hagyta Danka Károly, hogy elernyessze a nevetés. Valami alattomos balsejtelem azon­ban útját állta a nevetésnek. Ezt az ágaskodást nyugtató rábeszéléssel kísérelte meg lecsendesíteni Paula, akinek sehogy nem állt jól az édes- ded beszéd. — Nézd, Károly. Kínálko­zik egy szerencsés lehetőség. Használjuk ki. A mi csalá­dunk sokra képes. Bebizonyí­tottuk. Muszáj nekünk leron­gyolódva örülni az új há­zunknak? Ezt eladjuk szé­pen és építünk helyette má­sikat. Így aztán házunk is lesz, meg pénzünk is. Hát nem nagyszerű? ... Düledezve fordult körbe Danka, aztán tekintetével megkapaszkodott a mázsás Burján Zoltánban. — Ez igen. Amíg meccsen van az ember, addig itthon rúgnak gólt neki. A feltétlen odaadástól aj- zott Paula lelkesen magya­rázta neki: — Bármikor megkapunk lakásonként négyszázezer fo­rintot. Ebből visszafizetjük a kölcsönt és ha új telket ve­szünk, a törlesztés és a vá­sárlás után is marad mind­egyikünknek legalább három- százezer forintja. Ennyi pén­zért érdemes még nyolc hó­napot közösen dolgozni. Vég­re beszerezhetünk mindent, ami kell. Kocsit is, akár Peugeot, ha úgy tetszik. Mo­dern ruhákat veszünk, uta­zunk, szórakozunk. Csak az találhat ebben kivetnivalót, aki fél a munkától. — Akkor én nagyon-na- gyon félek — mondta eluta­sítón Danka. — De hát más­nak is van véleménye. Hagy­játok már nyilatkozni Zolié- kat. Elvégre lakástulajdono­sok. Hálaadó szeretettel és csat­togó tenyérrel vágta hátba öccsét a kőfaragó. — Zoliék miatt nem aggó­dom. Olyan az én öcsém, hogy a falon keresztül is meglátja a hasznát. Rózsi pláne meg­ért bennünket. — Várj — próbált gondol­kodó képet vágni a kövér kő­műves, mintha éles esze len­ne. — Hadd törjem egy ki­csit a kókuszomat. Hát ahogy vesszük. Így az első hallásra mintha lenne benne fantázia. Isten bizony. Na Rózsikám, szólalj fel te is a taggyűlé­sen. Hallottad, az a kérdés, hogy kire szavazzunk. A jámbor asszony tompán nézelődött. Szeme, arca nem árult el egyebet, csak az ön­kéntes, jóhiszemű kiszolgál­tatottságot. — Nekem eddig is úgy volt jó, ahogy a család akarta. Edit úgy érezte, most jött el az ideje, hogy összegezzen. Biztos pozícióból, éles tekin­tettel figyelte férjét. — Akkor tulajdonképpen öten már döntöttünk is. Mi a véleménye a kisebbségnek? A tanáron csak a tétova tűnődés, a kedvetlen viselke­dés látszott. — Mármint a kisebbség?... Egyelőre a legnagyobb zavar­ban van. Férje örök vitatkozási haj­lamára célozva kedveskedő fölénnyel szólt Edit: — Ez meglepő. — Édesapád mit mond? — Bevallom, ő is a kisebb­séghez tartozik. — Pedig ő is lakástulajdo­nos. — De hallgatni fog ránk — jelentette ki Edit máris győz­tesen. Az állítást épp ily maga­biztosan tagadta a tanár. — Most az egyszer aligha. Paula az öreg Burján el­lenkezését kicsinyéivé pró­bált hatni az okvetetlenkedő tanárra. — Kitelik tőle, de nem valószínű. Remélem, a józan­sága ezúttal is nagyobb lesz, mint a konoksága. — Szóval zsarolni akarjá­tok? — vette elő epésebb ked­vét Danka Károly. Dezső vészt jóslón nyalogat­ta pipája csutoráját, mégsem lépett arénába. Edit intette is a tekintetével, hogy marad­jon nyugton. Inkább maga próbálkozott panaszkodó kér- leléssel. — Most nem az apánkról van szó. Hanem rólad, ötünk*- nek az a véleménye, hogy ér­demes nekivágni. Erre te tün­tetve ellenzékbe vonulsz. Kö­nyörgöm, légy belátással. Ne ellenkezz velünk ... — Ügy is van! — ejtette oda pont gyanánt a bunkót Zoltán, aki a frissen meggyő- zöttek hevességével kelt a terv védelmére. — A családi békét senki ne merje bánta­ni. Keccselünk újra és kész! (Folytatjuk) FERDE HÁZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom