Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-30 / 24. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. január 30. Napi külpolitikai kommentár Irán — elnökválasztás után Magyar—laoszi gazdasági tárgyalások Budapesten I rán lakossága a sah elűzése utón egy évvel Ahol Hasszán Band- szadr személyében megválasztotta a köztársaság első elnökét. Baniszadr fiatal, energikus ember, vallásos muzulmán, ugyanakkor modem képzettségű és gondolkodású közgazdász. Megválasztása segítheti az országot abban, hogy a korábbinál gyorsabban lábaljon ki a forradalmi változások után szinte elkerülhetetlen, többé-ke- vésbé kaotikus állapotokból. Erre utalt első beszédében maga Baniszadr is, aki nem véletlenül szólt nagy hangsúllyal az inflációról, a munkanélküliségről, az iráni közegben oly fontos bazárok problematikájáról, az egész helyzet jellegéből adódó gazdasági gondokról. A téma gyors és őszinte felvetése felelősségérzetről tanúskodik, ami egyértelműen pozitív jelenség. Kevésbé örvendetes azonban az államfő megválasztását követő néhány megnyilatkozás, amelyek jól érzékeltetik a helyzet bonyolultságát, a bel- és külpolitikai erővonalak kuszaságát, de az elnök személyének esetleges ellentmondásait is. Baniszadr az iráni nép szenvedéseiért megfelelő súllyal tette felelőssé az Egyesült Államokat, elutasította az Egyiptommal és Szaúd-Arábiával kötendő paktumra csábító szirénhangokat, ugyanakkor viszont első beszédei és interjúi nem voltak mentesek (főleg Afganisztánnal kapcsolatban) a szovjetellenes kirohanásoktól sem. Bár az iráni történelem első megválasztott államfője a leadott 14 millió szavazat több mint hetvenöt százalékát megkapta, új magas funkciója a korábbinál is láthatóbbá tehet bizonyos belpolitikai törésvonalakat. Ennek már az első órákban két — bizonyos külpolitikai kihatásokat sem nélkülöző — belpolitikai jele volt: O Baniszadr a leMonde- mak adott, tehát széles nyugati tömegekhez (és politikusokhoz) eljutó interjújában élesen bírálta a rádió és televízió vonatkozásában gyakorolt „botrányos cenzúrát”. Nyílt titok, hogy ez a két kulcsirobézmény változatlanul annak a Ghotbzadehnek az irányítása alatt áll, akinek — a túszügyben tanúsított különvéleménye miatt — Baniszadr kénytelen volt átengedni a külügyminiszteri széket ... O Bár a megválasztott elnök hangsúlyozta, hogy a túsz-ügy megoldása elsősorban Washington magatartásán múlik, kijelentette: „nem ért egyet mindennel, amit a követséget megszállva tartó diákok tesznek” és hozzátette: „nem lenne jó, ha hatalmúik független lenne a kormánytól”. Természetes, hogy az új elnök a központi hatalom megszilárdítását szorgalmazza, ez valóban a konszolidáció egyik feltétele. De legalább ilyen természetes, hogy a hatalmi struktúra kiépítése többféle személyi, sőt politikai előjellel történhet. Harmat Endre Plenáris üléssel kedden a Parlamentben megkezdődött a magyar—laoszi gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság 3. ülésszaka. A két delegációt Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, illetve Sanan Sauthichak laoszi közlekedési, szállítási és közmunkaügyi miniszter, a bizottság társelnökei vezetik. Borbándi János megnyitó beszédében utalt arra, hogy a két ország kapcsolatai a laoAndrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere befejezte a Szíriái Arab Köztársaságban tett hivatalos baráti látogatást és hazautazott. Látogatásáról közös közleményt, adtak ki. A dokumentum megállapítja, hogy a tárgyaló felek leszögezték : határozottan elutasítják az Camp David-i alkut és az aktív washingtoni támogatással létrejött egyiptomi—izraeli különszerződést. Elítélték az imperialisták, mindenekelőtt az amerikai imperialisták kísérletét, hogy megtorpedózzák az enyhülést, csapást mérjenek a nemzeti felszabadító mozgalmakra. A közlemény szerint rendkívül fontos, hogy az arab országok és népek akcióegységben lépjenek fel a közel- keleti ügyekben tapasztalható minden fajta kapituláció ellen, és azért, hogy elérjék a térség igazságos és tartós békéjét. A felek kijelentették, hogy együttesen küzdenek az (Kelet-Magyarország telefotó) szí forradalom győzelme után mélyültek el. A mostani plenáris ülésen mindkét delegációvezető rámutatott, hogy a magyar—laoszi gazdasági kapcsolatok a proletár internacionalizmus, a kölcsönös előnyök elveire épülnek. Az ülésszakon megvitatják az 1980—85 közötti évekre a gazdasági együttműködés lehetőségeit és a technikai- műszaki kapcsolatok időszerű kérdéseit. igazságos és átfogó közel-keleti rendezés eléréséért A felek véleménye szerint az imperialista körök és csatlósaik — az iráni és az afganisztáni eseményekkel kapcsolatos kampány leple alatt — az arab népek figyelmét el akarják terelni az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért vívott harcról, bomlasztani szeretnék az arab és a muzulmán országok kapcsolatait, éket verni közéjük és a Szovjetunió, illetve a szocialista országok közé, aláaknázni az el nem kötelezett mozgalom egységét és akcióképességét. A felek elítélték Washington Iránra gyakorolt katonai és gazdasági nyomását, síkra- szálltak az iráni—amerikai konfliktus békés rendezése mellett. A tárgyaló felek kijelentették, tiszteletben kell tartani Afganisztánnak azt az akaratát, hogy megvédje földjét, területi épségét, a haza egységét és el nem kötelezettségi politikáját. Giscard d'Estaing francia elnök befejezve tárgyalásait hazautazott Üj-Delhiből. A képen vendéglátói búcsúztatják az indiai repülőtéren. (Kelet-Magyarország telefotó) Gromiko befejezte szíriai látogatását Közös közlemény a tárgyalásokról Moszkvában aláírták a magyar—szovjet árucsere-forgalmi egyezményt Moszkvában kedden ünnepélyes keretek között írta alá Veress Péter, hazánk külkereskedelmi minisztere és Nyikolaj Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere az 1980. évi magyar —szovjet árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv az ötéves árucsere-forgalmi megállapodás, valamint más gazdasági egyezmények előirányzatai alapján szabja meg a jövő évi áruszállítási programot. Az idei árucsere-forgalom értéke meghaladja az ötmil- liárd rubelt, s ez a tavalyi év forgalmához képest mintegy 5 százalékos növekedést jelent. A Szovjetunió legnagyobb kereskedelmi partnerünk: a Szovjetunióból szerezzük be például a magyar népgazdaságban felhasznált kőolaj 76 százalékát, a fűrészáru 65 százalékát, a földgáz 27 százalékát és a villamos energia 23 százalékát. Az idei jegyzőkönyv kidolgozása során elsősorban a két ország 1980. évi népgazdasági feladatait vették figyelembe. Az áruszerkezet ebben az évben is a már kialakult tapasztalatokat tükrözi: a magyar kivitelben nagy része van a gépek, berendezések, valamint egyes közszükségleti cikkek exportjának, behozatalunk jelentős részét a nyersanyagok, energiahordozók, a félkész termékek és gépi berendezések importja jelenti. Az idei jegyzőkönyv értelmében például 7,5 millió tonna kőolajat — egész importunk több mint kilencven százalékát — 3,8 milliárd köbméter földgázt — ennek jó részét már az orenburgi vezetéken — 800 ezer tonna kokszot, 7,5 milliárd kilowattóra villamos energiát 2,-2' millió tonna vasércet, 1,1 millió köbméter ipari fát, 850 ezer köbméter fenyő fűrészárut hozunk be a Szovjetunióból. A könnyűiparnak a Szovjetunió 44 ezer tonna gyapotot, 3,5 ezer tonna lenrostot szállít, 86 ezer tonna cellulóz, 70 ezer tonna papír, ugyanennyi karton is érkezik. A közlekedés húsz motorkocsit kap a budapesti metró számára, ezen felül több mozgólépcsőt. Az idén 45 ezer Lada személygépkocsi érkezik Magyarországra. A belkereskedelmi választék bővítésére, egyes Magyarországon nem gyártott cikk pótlására a többi között 20 ezer hordozható televíziót, 65 ezer porszívót, 100 ezer kerékpárt, 28 ezer hűtőszekrényt, 25 ezer háztartási varrógépet, 3,7 millió rubel értékű tranzisztoros rádiót importálunk, s szovjet automata mosógépek is érkeznek majd a magyar üzletekbe. Természetesen az import jelentékeny részét adják a szovjet gépek és berendezések, így a többi között szerszámgépek, elektronikai berendezések, bányagépek és mezőgazdasági gépek. Az idén mintegy 6 ezer Ikarus autóbusz érkezik a Szovjetunióba, a Lada gépkocsik gyártásához 410 ezer különféle komp- lektumot szállítanak. Változatlanul a Szovjetunió a legnagyobb vásárlója a magyar úszódaruknak is. Jelentős szerepet kapnak az exportban a magyar köny- nyűipar, az élelmiszeripar termékei is. Veress Péter a jegyzőkönyv aláírásakor megállapította: ez Magyarország külgazdasági kapcsolatainak legfontosabb dokumentuma. A nemzetközi gazdasági helyzet, országaink gazdasági helyzete nem volt problémáktól mentes, s az idén sem lehet erre számítani. Ennek ellenére a két ország megállapodása — amely egyúttal előkészítője kereskedelmi kapcsolataink fejlesztésének a következő ötéves terv időszakára — a két ország, a két párt és a két kormány törekvését tükrözi az együttműködés állandó továbbfejlesztésére. — Ebben az évben ünnepeljük Magyarország felszabadulásának 35. évfordulóját. Rövidesen sor kerül pártunk XII. kongresszusára. Ezt a két fontos eseményt a magyar dolgozók jó munkával akarják megünnepelni. A mi feladatunk ezzel kapcsolatban az, hogy ezt a megállapodást minél jobban teljesítésük — hangoztatta^ Veress Péter külkereskedelmi miniszter. Nyikolaj Patolicsev méltatta a két ország kereskedelmigazdasági kapcsolatainak rendkívül gyors fejlődését. Mint mondotta, a jelenlegi már a 21. árucsere-forgalmi jegyzőkönyv, amelyet magyar partnereivel aláirt. A szovjet külkereskedelmi miniszter rámutatott arra, hogy a Szovjetunió és Magyarország kapcsolatait minden téren. íev a gazdasági és kereskedelmi együttműködésben is a testvéri, internacionalista szellem hatja át. A két ország kommunista pártja. kormánva- határozta meg azokat a feladatokat, amelyeknek megvalósításét a kereskedelem eszközeivel is elősegítik. 37. — Hálás vagyok, hogy nem akarsz felpofozni. De úgy látom, a mérlegelésig már eljutottál. Mégsem maradhatott szándékoltan fásult a mérnöknő. A cél közelében hatalmasodjon el rajta a céltalanság érzete? — ezt ostoba, szánalmas összeomlásnak tartotta volna. Logikailag olyan helyzetbe jutott, hogy akkor sem adhatta fel szándékát, ha ehhez lett volna kedve. Valamiképpen megnyugtatta az érdeklődők elmaradása, ugyanakkor majdnem összeroppant miatta. Ugyanígy: voltaképpen vigasztalni akarta apját, mégis szemrehányásnak érződött a megjegyzése. — Édesapám is minden szavunkat a szívére veszi. Most megfigyelhették volna, hogy Burján Péter mekkora vulkánt tart féken azzal a nagy önuralmával. De csak annyit vettek észre, hogy az öreg tompán mellbe üti magát az öklével, és nem a beszédtől nyög, hanem attól, hogy tébolya ellenére emberi maradjon a hangja. — A szívemre kell vennem, ha egyszer minden szavatok a szívemet veszi célba!... — Idegesek vagyunk — vallotta be Edit közös nyugtatóul. A kérdés szinte kinyújtózott a kétségbeesett öregből: — De mitől?! — Attól vagyunk idegesek, hogy mindegyikünk a legjobbat akarja. Egymásnak is, meg saját magának is. És mert nagyon akarjuk a magunkét, egyikünk sem hajlandó engedni. Reményt érzett az apa, hogy hátha mégis szót tudnak érteni. Helyeslőn buzdította lányát: — Hát akarjatok! Ebben mindig veletek tartok. De a jót nem szabad akarattal elrontani. — Semmit nem fogunk elrontani, édesapám... Csak most az egyszer bízzon bennünk. ígérem, minden úgy lesz, ahogy jónak látja. De bármilyen sokra becsülöm az érzelmi méltóságot, édesapámét úpp úgy, mint Károlyét, vagy a magamét, a pénz nem engedi meg nekünk, hogy lenézzük. Ránk erőszakolja a fontosságát. Kell, kell a pénz. Nem nekem kell, hanem a pillanatnyi társadalomnak. Az emberek sürgetik, hogy pénzünk legyen. Csak azokat hajlandók becsülni, akik bírják az iramot. Hiába vagyok büszke a becsületemre, hiába jogos az önérzetem, ha kopott a kabátom. Lássa be, drága édesapám, hogy az emberek sokkal inkább megbocsátják az üzleti ügyességet, az önhasznú mozgékonyságot, a güzü- lő élelmességet, mint a kopott kabátot. Még a becstelen üzletet is megbocsátják, de a szegénységünket soha. Száz és száz példát sorolhatnék elő, amit nap nap után produkál a város, a húspiaci pecsenyesütőktől a milliomos lókupecekig, a zöldséges császároktól a nertíbundás kötődésekig. Ismerünk embereket, akik madáreleségből gazdagodtak meg, autószerelőket, akik húszezer forint alatt föl sem vállalják a javítást, pincéreket, akik bőröndben hozzák haza az ötszázasokat a balatoni szezonról. — Hogy mersz bennünket az alvilághoz hasonlítani?! — szakította félbe az apja. Edit még hajlékonyabban, még békülékenyebben folytatta : — Akkor arra kérem édesapámat, tessék elgondolni, kikhez köt bennünket a mindennapi munkánk. Nem élhetünk társadalmi kapcsolatok nélkül. Zsíroskenyérre és teára hívjak vendégeket, amikor a taxisofőrök között is a Napoleon konyak járja? Vacsora helyett rendeljek sóskiflit és ásványvizet; ha elmegyünk szórakozni ? És miért ne mennénk? Remélem, nem csak a parazitáknak, a prostituáltaknak, meg a nyugati turistáknak muzsikálnak az első osztályú helyeken. És a világ arra való, hogy járkáljunk benne. Karcsi szokta idézni Goethét, hogy tudniillik nem gomba az ember, hogy ott rothadjon el, ahol kinőtt a földből. Akkor tehát autóstoppal utazzunk kirándulni oda, ahová a barátaink saját gépkocsival érkeznek, esetleg a saját nyaralójukba? Tessék megérteni, drága édesapám, hogy mindezt nem én találtam ki. Bárcsak így lenne. Bárcsak bebizonyíthatná, hogy képzelődöm. De ami van, az létezik és rám kényszerítették. Vagy elfogadom, vagy lemondok mindenféle társasági kapcsolatokról. De nem tehetem, mert függök tőlük. Mihelyt észreveszik, hogy fütyülök a kialakult szokásokra, azonnal ejtenek. És ez már nem ízlés, nem divat, nem élet- felfogás dolga, hanem létkérdés. Egészen pontosan a jövőm, a hivatásom, kenyerem. Bármilyen gyönyörű ez a lakás, nem fog megmenteni a száműzetéstől, ha dacolok a kialakult szokásokkal. Kikezdenek, mellőznek, lépésről lépésre hátrább szorítanak, ha más akarok lenni, mint ők! Akkor aztán nem azért kell elköltöznünk innen, mert jobbra váltjuk a jót, hanem azért, mert a közfelfogással szembeni dacolásunk miatt utálnak ki bennünket nemcsak a Gólyahír utcából, de az egész városból. Mindez oly világos ... Lehetetlen, hogy ne értené meg, édesapám ... Edit szavai után gyászossá vált a csend. Burján Péter ebből a komor hallgatásból csak a roppant súlyt érezte. Nagyon távolinak érezte Dezső hangját: — Ez ám a szentírás, nem a Biblia. — Az én igazságomhoz nem kell ennyi szó — mondta a nyugdíjas kőműves. — Az én igazságomhoz már egyetlen sző sem kell. Csak ragaszkodnom kell hozzá. Azt pedig mindenáron megteszem ... Több érve nem lévén Editnek, végső kapaszkodóként a puszta akaratára hagyatkozott. Ráeszmélt, hogy ő is megsértődhet. S mivel így tett, nem figyelt eléggé, mit is mondott az apja. Az elhangzott szavak ezrei között, a túlzó kifejezések sűrű előfordulásában föl sem tűnt neki az a „mindenáron”. Annál elkeseredettebben törődött bele, hogy a megértetés vágya hiú ábrándnak bizonyult. — Akkor hát nincs remény ... — adta fel a lelki- ismereti harcot. — így is jó. Sajnálom, hogy szomorúságot kell okoznunk édesapámnak. — Én már azt sem sajnálom — tágított a résen Paula. — Ennyi érv még az ellenségeinket is meggyőzte volna! (Folytatjuk) ~ &■*>' íT:->k - y&'7 lm m fi TmTIS EEROE HÁZ
