Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

1980. január 27. ^ KM VASÁRNAPI MELLÉKLET CISIAILMLIDHCITlTlIilClN Hideg vagy főit vacsorát? A háziasszonyok mindennapi gondja — mit adjanak a család­nak vacsorára? ... Hideg vagy lőtt ételt? Függ attól, hogy a családtagok délben főtt vagy hi­deg ételt fogyasztottak és a reg­geli és ebéd milyen kalóriatartal­mú volt. Vannak azonban általános ér­vényű szabályok. Ezekből ismer­tetünk néhányat: a vacsora leg­később hét órakor kerüljön az asztalra; ne főzzünk túl sokat; a vacsorák legyenek változatosak; a vacsoraasztal mindig ízlésesen legyen megterítve. A kevés szabad idővel rendel­kező háziasszony sokszor nyúl a konzervhez, hogy gyorsan elké­szítse az éhes családtagok részé­re a vacsorát. Ez nagyon helyes, de nem tanácsos kizárólag kon- zervekből készült ételeket adni az asztalra, különösen gyerme­keknek és terhes nőknek. A vacsora összeállításánál fi­gyelembe kell vennie a házlasz- szonynak azt is, hogy az üzemi ebédet fogyasztó családtagok ál­talában zsírban, szénhidrátban gazdag, viszonylag magas kaló- riájú, de fehérjékben, zöldfé­lében, vitaminokban szegény táp­lálékot kapnak, tehát a vacsorá­val ezt kell kiegészíteni, egyen­súlyba hozni. Ügyeljünk arra is, hogy a vacsoraétkezést ízeiben is változatossá tegyük, s ha pél­dául az üzemi ebéd paprikásbur­gonya volt, estére ne készítsünk ugyanazt vagy hasonló ízű ételt. Néhány könnyű vacsorarecept: Lecsó virslivel vagy halsaláta barna kenyérrel, idénygyümölcs. Sonka (vagy más felvágott), ra­kott zöldbab tejföllel, párolt al­ma. Héjában főtt burgonya, tú­róval, tejföllel, vagy gombás rántotta, gyümölcs. Rakott spe­nót reszelt sajttal és sovány sült­hússal, limonádé. Alufóliában sült csirke vagy hal, konzervből készült zöldborsósalátával, para­dicsomlé. Joghurtos tökfőzelék sajtos omlettel, gyümölcssaláta. Sült csirke párolt zöldfélével, idénysalátával. Rakott burgonya, saláta, idénygyümölcs. Hidegsült, burgonyasaláta, csipketea, gyer­mekeknek lágytojás. Sonkás-saj­tos melegszendvics, citromos tea, tejszínhabos gyümölcsszeletek. Este, ha a család leül az asz­talhoz vacsorázni, szó kerül a nap eseményeiről is. Kerüljük vacsoránál az ingerült vitákat, a gyermekek fenyítését, a kelle­metlen témákat. A nyugodt csa­ládi körben elfogyasztott vacsora legyen a meghitt együttlét ideje, így válik a vacsora nemcsak a test, hanem a lélek egészségére is. Nem vagyok süket! A nagymama a konyhában porol az unokákkal. — Ilyen nagy gyerekek, és még mindig nem tudnak kö­szönni ! — Köszöntek, édesanyám — szól be a fia az előszobából — itt kint hallottam, hogy kö­— V^gyáR KníÍFrt—' ftiteileriice- dik a nagyi — ne nézz egészen süketnek! Más alkalommal azt mondja a fia: — Van itt egy kis finom sült hurka. Neked tettük el. A nagymami elvörösödik, s magából kikelve méltatlanko­dik. — Hogy beszélsz az anyád­dal? Hát ezért taníttattunk, ezért küzdöttünk érted? A fia értetlenül hallgatja a kifakadást. Nem érti, mivel sértette meg. Kiderül, a mama egészen mást hallott. Megmon­dani sem meri, hogy mit. A nagymama nem hallja meg az óra ketyegését. Ha megszó­lítják, összerezzen, mert nem veszi észre a közeledőt. Az ér­kező többszöri hosszú csenge­tésére neszei csak fel. Az or­vos hallókészüléket javasol. Nem kell, nem hordja, mert ő nem süket. 0 nagyon is jól hall mindent. Bár mindenkinek ilyen jó füle lenne! A mama mindinkább elszige- telőaik1,0«^ ‘ IfihaS' <i~ 'ttel8“V«Ő " társalgás. Mikor negyedszer kell valamit megismételni — mikor Zsolti helyett Horthyt ért —, már gyerek, felnőtt egy­aránt ingerült. Ingerült és kia­bál. Erre mondja a mama an­gyali ártatlansággal: — Ne üvöltsetek velem! Nem vagyok én süket! No, és a sértődései. Mikor na­pokra a szobájába vonul, és csak hümmög, ha kérdezik. Legtöbbször kiderül, a sértődés oka ismét a félrehallás, félre­értés. Egy apró hiúság, a hallóké­szüléktől való idegenkedés mi­lyen súlyos következményekkel járhat: hisz a családjával való jó viszony megbomlása, az el­szigetelődés a tét. (AL> Magánépítők — közérdekek Az én házam, az én váram. — Ki ne ismerné ezt a mondást? Amikor 1960-ban kezdetét vet­te az első 15 éves lakásépítési program, az volt a cél, hogy a megépülő 1 millió lakásnak egy- harmada készüljön csak magán­erőből — a többi az állam dol­ga. Nos, 1975-re az arány megfor­dult. A magánerő ugyanis nem azonos a házilagos kivitelezéssel. Magánerősnek számít a statisz­tikában minden olyan építkezés, amelyet nem teljes egészében fi­nanszíroznak állami forrásból, így az OTP, vagy a munkahely beruházásában, szervezésében épített lakások ugyanúgy ma­gánerősek, mint az OTP-köl- csönnel, vagy anélkül épített csa­ládi házak. Az állami — cél- csoportos — lakásokat értelem­szerűen az állami építőipar ké­szíti, míg a magánerőből épülők­nek csak egy töredéke jut az ál­lami kivitelezőkre. A nagyobb hányadon a szövetkezeti építők, a kisiparosok és a házilagos ki­vitelezők (kontárok, fusizók, ro­konok, barátok) osztoznak. A magánépítők körét szűkítsük most azokra, akik családi házra — vagy elvétve az ennél gazda­ságosabb sor- illetve láncházra — vágynak, és nézzük meg, hogy az ő érdekeik mikor, mennyire esnek egybe a köz érdekével. Ha valaki magára vállalja a lakásigényének megoldását, ez­zel már önmagában csökkentette az államtól lakást várók számát. Viszonzásul az állam — az OTP közbeiktatásával — hitellel siet az építtető (a valóságnak jobban megfelelő, közhasznú szóhaszná­lattal: az építő) segítségére. A hitel összege aszerint változik, hogy az állam , mennyire ítéli korszerűnek az építeni kívánt la- kástipust. Legkisebb hitel — az építési költségek legfeljebb 50 százaléka — a családi házra jár. Ennél magasabb hitel nyújtható a kisebb telekigényű sor-, lánc- és átriumházakra. Ezeknél az építési költségek 70 százalékát előlegezi az állam és a visszafi­zetési határidő, valamint a kamat is itt a legkedvezőbb. A helyi ta­nács természeti adottságaitól és anyagi lehetőségeitől függően közműves telkekkel segítheti az építőket. Ai in'dújá^hfe táft&fft íjjj&r „a tervek készítése és az anyagok beszerzése. Az Építésügyi Tájé­koztatási Közoont az egyedi ter­vek egytizedéért — átlagban 800 forintért — kínál típusterveket. Ezzel csak annyi az éoítő dolga, hogy a telkére adaptáltatja. Az anyagi előny mellett — a több tucatnyi variáns miatt — vál­tozatosak is ezek a házak, éssze­rűen fedik a különböző életvite­lű és nagyságú családok igényét, az is lényeges szmpont, hogy a kereskedelemben kapható anya­gokból állnak össze. Ennek elle­nére évente a kereken félszáz­ezernyi családi házból mindössze 5—6 ezer készül az ÉTK főváro­si, pécsi, kaposvári, debreceni, győri, szegdi, miskolci irodáiban vásárolható típustervek alapján. Sajnos még nem áldozott le a A női cipődivat jellegzetes darabjai Csak címszavakban fel­sorolva az 1979—80. ősz-tél cipődivatjának képviselőit: a csizmák, bokacipők, ma­gasan záródó pumps, spor­tos félcipők, kora őszi köny- nyű lábbelik, alkalmi cipők és szandálok. Az elegáns csizmák orr­formája hegyesedő, fejvá­gásuk magasan záródó. Vé­kony, karcsúsított sarokkal készülnek. A sportosak fi- r man kerekedő orr-résszel, sportos fejvágásokkal, be­tétesen vagy békanyelvvel, rusztikus csatokkal és fű­zőkkel, természetes kikészí­tése bőrökből, alacsony sa­rokkal, általában formatai- pakkal jelennek meg. A bokacipők az elegáns csizmákhoz igazodnak, de a klasszikus formák is gyako­riak. Űjdonság a magasan záródó pumps. Kecses orr­formával és sarokkal, finom bőrökből, finom csatokkal és díszekkel kerül forga­lomba. A sportos félcipők és koraőszi könnyű lábbe­liknél nem történt lényeges változás. Az alkalmi cipők hegyes orrformájúak. Szépen ívelt, magas sarkakkal, finom bő­rökből, gyakran lakkból ké­szülnek. Vékony pántokkal és keresztpántokkal fonva és tekerve, finom fém dí­szekkel és láncokkal jelen­nek meg. sátortetők korszaka, bár az 1973- as III. lakásépítési konferencia után — itt az építészek ugyan­csak elítélték a rossz térszerve­zésű, szemet bántó családi háza­kat — olyan határozat született, hogy az egyedi terveket engedé­lyezés előtt be kell mutatni az építészekből álló zsűrinek. Ez a megoldás azonban felemásra si­került, mivel ha előbb nem, ak­kor a fellebbezés után engedélyt kap az építő, ha a terv nem üt­közik bele egyetlen egy építési szabályba se. Pedig a környezet és az épület harmónikus kapcso­lata nemcsak elvont „városképi szempont”, hanem a lakók köz­érzetét is befolyásolja. Lépjünk még egyet, következ­zen az anyagbeszerzés. Itt újra csak előnyösebb helyzetben van­nak azok, akik mondjuk sorház, vagy kisebb társasház építésébe fogtak, hiszen az utánjárás meg­oszlik az építőtársak között és a jobb kihasználás miatt olcsóbb lesz a fuvar is. Tehát ismét ta­lálkozik a köz- és a magánér­dek. Az utánjárás megosztása sajnos nem utolsó szempont. A mennyiségi hiány mellett az anyagok idő- és térbeli egyenet­len elosztása is bosszantó. Ha kapható cement, akkor a TÜZÉP- telepeken jószerivel nem tudják hol tárolni, ha pedig nincs, ak­kor a harmadik határba kell ér­te menni. Ha a családi ház építési költ­ségeiből levonunk 10 százalékot a tervezésre, közműbekötésre, az anyagok megszerzésének olajo- zottabbá tételére, akkor a mara­dék, három — többé-kevésbé egyenlő — részre osztható. Az első harmad az anyag ára, a második a fuvardíj, míg a har­madik a munkabér. Ebből kide­rül az is. hogy a szűkös kivitele­zői kínálat mellett a költségek is a házilagos kivitelezést szorgal­mazzák. így azután csak a feltét­lenül szakértelmet igénylő mun­kákhoz fogad az éDítő szakem­bert, a többit igyekszik ügyes kezű barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal együtt elvégezni. Ezt megkönnyíti a kölcsönző válla­lat. amely méltányos díj ellené­ben rendelkezésre bocsátja a Szükséges munkaeszközöket. A bérelhető eszközök köre mára Ugyancsak kibővült: többek kö­zött zsaluzóanyag, betonkeverő, taoétázógéo, festékszóró szere­pel a listán. A tapétázógép naDi használata 100 forintba, míg egy heti igénybevétele 500 forintba kerül; egy 230 literes betonkeve- rőgéDnek Dedig 230 forint az egy napi bérleti díja. Az építést a beköltözés követi, de a komfortfokozat növelésére — például központi fűtés besze­relésére — vagy később a felújí­tásra újabb anyagi segítséget kaphat a tulajdonos. Ugyanis a lakások értékének növelése a közösségnek is érdeke. — németh — Kiskabátok, mellények Az idei tél divatjában — a kombinációs lehető­ségek miatt — óriási sze­repet kapnak a kiskabá­tok. Amint a Magyar Di­vat Intézet modelljeiből is láthatjuk, sokféle hosz- szúságban és formai meg­oldásban divatosak. Pél­dául blézer, blouson, 3/4- es, 7/8-os sportkabát stb. ^Jellegzetes áj típus a kosz­tüm fölött viselhető ún. „felső” kiskabát, amely részleteiben sokszor azo­nosul az alatta viselt kosz­tümkabáttal és csak mé­reteiben alkalmazkodik funkciójához. A kiskabá­tok sokszor készülnek me­leg béléssel, téliesítve, így téli kabátot is helyet­tesíthetnek. Kombinálha­tok szoknyával, nadrág­gal, kosztümmel, mel­lénnyel. Fürdőszobánk higiéniája Mindennapi jó közérzetünk, munkakedvünk, de némi túl­zással mondva — még társas emberi kapcsolataink harmo­nikus volta is a fürdőszobá­ban alapozódik meg. Az ala­pos, jóízű tisztálkodás jobb kedvűvé, magabiztosabbá te­het bennünket. Éppen ezért reggelente a fürdőszobánk­ba belépve kedvet kell érez- nünk az ott-tartózkodásra. Ennek alapfeltétele, hogy für­dőhelyiségünk — legyen bár­milyen kicsi —, szinte pati­katisztasággal fogadjon. Egy piszkos mosdókagyló, az elő­ző napi fürdés után takarí- tatlanul maradt kád, a kö­vezeten, vagy a pvc-padlón ott hagyott víz, vagy a cso­mókban szétszórt haj nem marasztal, de egyenesen elri­aszt. A piperepolcon szétszórt tubusok és üvegcsék rende­zetlensége, az összegyűrt, nedvesen maradt törülköző mind-mind kedvünket szeg­heti, s tisztálkodásunk elkap- kodását eredményezheti. A fürdőszoba rendbentar- tása napi feladat. Lakásunk nyújthatja az ápoltság, gon- dozottság érzését akkor is, ha csak hetenként egyszer vé­gezzük el benne az alapos ta­karítást. Ugyanezt nem biz­tosíthatjuk a fürdőszobában, ha nem tesszük rendbe na­ponta. A háztartás-vegyipar nagyon sokféle folyékony sú­roló szert kínál, s ezek leg­nagyobb része dezinficiáló, azaz fertőtlenítő hatású is. A Kozmetikai és Háztartás­vegyipari Vállalat BIP néven hoz forgalomba karcmentes, folyékony tisztító szert. A BIP a csempék, a fajanszok, de a zománcozott kádak tisz­títását is megkönnyíti, s egy­ben fertőtleníti is kádunkat, mosdónkat. Ajánlatos különösen a kis lakásokban a Konfort toalett légtisztító beszerzése is. Ab­ban az esetben is elhelyez­hetjük a kellemes illatú lég­tisztítót a fürdőszobánkban, ha a W. C.-énk külön helyi­ségben van. A tisztaság fél egészség, — tartja a közmondás. Az sem vitatható, hogy az egészséges életmód elengedhetetlen ré­sze a kulturált tisztálkodás. Mit értünk azon, hogy kultu­rált? Azt például, hogy le­gyen minden családtagunk­nak külön törülközője, de külön szappana is. A szappan ugyanis — a tévhittel ellen­tétben — nem fertőtlenít. S akik azonos szappannal mos­danak, egymásra átvihetik a gombás fertőzéseket. Helyes a külön szappantartó haszná­lata is, ez jó, ha szappanun­kat nem áztatjuk szét. Egy­szerű erre a megoldás; a szappant új korában középen lyukasszuk át, s tartsuk da- milszálon felfüggesztve. így mindig száraz marad. A fér­fiak számára BAC szappant szerezzünk be, a gyerekeknek nagyon kellemes a Kami 11 ás Babaszappan, a család nőtag­jai hamar megkedvelik az izzadásgátló Lady Cameát. A szivacs használata fürdésnél, mosdásnál azért nem ajánla­tos, mert nehezen szárad, s nedves lyukacsaiban megte­lepednek a gombák. A frottír mosdókesztyű jót tesz bő­rünknek, hamarabb is szá­rad, és időnként ki is főzhe­tő, ami a szivacs esetében nem valósítható meg. Legyen mindenkinek két fogkeféje, — ajánlják a fog­orvosok abból a meggondo­lásból, hogy ily módon lesz ideje fogkefénknek a kiszá­radásra. Igazán nem luxus családtagonként a két fogke­fe; ennyit megér fogaink ápo­lása. Az erős ízű fogkrém a kisgyermekeket taszítja, nem szívesen mosnak fogat, a fel­nőttek által megszokott, csí­pős fogkrémekkel. Külön ne­kik készül a fogmosáshoz kedvet csináló Hófehérke és fluoros Gabi gyermekfogkrém, s a dobozban még mesefigu­rákat is találnak az aprósá­gok. Nem egészséges a közös fé­sű, és hajkefe használata sem. Fürdőszobánkat úgy ren­dezzük be, hogy mindenki számára legyen külön hely a piperepolcon a maga tisztál­kodó és szépítkező szerei el­helyezésére. Végezetül még annyit für­dőszobánk állandó csinosítá­sáról, hogy a legdrágább il­latszerek, a legpompásabb tubusok és a legrafináltabb kozmetikai szerek felvonulta­tása sem pótolja a rendsze­res, mindennapos takarítást. A fürdőszobába belépve, csak a patyolattisztaság látványa és érzékelése teremti meg igazán a kedvet kinek-kinek az alapos és jóízű tisztálko­dáshoz. K. fi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom