Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-22 / 17. szám

1980. január 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Bizalom politikánk iránt A MAGYAR SZOCIALIS­TA MUNKÁSPÁRT alap­szervezeteiben országszerte lezajlottak, illetve néhány helyen a napokban szerve­ződnek az MSZMP XII. kongresszusát előkészítő ta­nácskozások. A beszámoló taggyűléseken — még tavaly november—decemberben — megvitatták az alapszerveze­tek elmúlt öt esztendei te­vékenységét, most januárban pedig a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit és a párt szervezeti szabályzatá­nak módosítására vonatkozó javaslatokat tűzték, illetve tűzik napirendre. Sok helyütt újjáválasztották már az alapszervezeti, illetve leg­több helyen a pártvezetősé­geket, s küldötteket válasz­tottak a felsőbb szervek párt­értekezleteire. A pártértekez­leteket megelőző fontos ese­ménysorozat tapasztalatairól az MSZMP KB párt- és tö­megszervezetek osztályán tá­jékoztatták az MTI munka­társát. Az alapszervezeti tanács­kozások egyértelműen bizo­nyították: egész párttagsá­gunk és a pártonkívüli dol­gozók is bíznak az MSZMP politikájában, egyetértenek a pártnak a szocialista társa­dalom továbbfejlesztése ér­dekében kifejtett tevékeny­ségével, bizalommal és vára­kozással tekintenek a kong­resszus tanácskozásai elé. A taggyűléseken töretlenül érvényesült a demokrácia: nyílt, elvtársi vitákban for­málták állásfoglalásaikat az alapszervezetek, mindenki, aki bármely kérdésben szót kért, az szót kapott, kötetle­nül kifejthette véleményét mind az ország, mind sző­kébb környezetének gondjai­ról, teendőiről, átlagosan számolva minden harmadik párttag élt e jogával a beszá­moló taggyűléseken. A párt­tagság nagy érdeklődését tükrözi, hogy a gyűléseken a tagság 85—90 százaléka je­lent meg, több pártszerve­zetben pedig 100 százalékos volt a résztvétel. A beszá­molók foglalkoztak a párt­vezetőség, a pártcsoport munkájával, a tagfelvétel kérdéseivel, a pártoktatás helyzetével, megtárgyalták az adott munkahely termelé­si, gazdasági problémáit, a szocialista brigádmozgalom eredményeit, a tömegszerve­zetek tevékenységét. A ta­pasztalatok szerint a beszá­moló taggyűléseken reálisan számba vették: hogyan sike­rült munkájukban érvénye­síteni a XI. pártkongresszus határozatait, összegezték az eredményeket, de önkritiku­san foglalkoztak a politikai munka hiányosságaival is. A párt alapszervezetei ma­gasfokú politikai érettségről, kommunista felelősségtudat­ról tettek tanúságot. Ügy tű­nik, hogy messze túljutot­tunk azon a korábban nem ritkán tapasztalt gyakorla­ton, hogy a gondok láttán egymásra, le- és felmutogat­va odázták el a megoldásokat azok, akik voltaképpen erre lennének kötelezettek. Éppen ellenkező-jelenség tanúi le­hettünk: a pártalapszerveze- tek ezúttal többnyire nem szorítkoztak csupán a saját, szőkébb értelemben vett tevé­kenységükre, szinte könyve­lői pontosságú mérlegek el­készítésére, hanem döntően a mai és az előreláthatóan holnapi gondokból kerestek ésszerű kiutat, igyekeztek a feltárt problémákra jó meg­oldásokat felkínálni. ISMÉT BEBIZONYOSO­DOTT, hogy párttagságunk nem csupán jóváhagyólag ért egyet politikai céljaink­kal, gazdasági törekvéseink­kel, hanem ha lehet, az eddi­gieknél még jobban, eltökél­tebben, cselekvőbben kíván részt venni e célok és törek­vések valóra váltásában, sőt — ahogyan egyértelműen megfogalmazódott — részt követel e közös munkában. Döntően e szemlélet volt a mozgatórugója a beszámoló taggyűlések vitáinak, s arról folyt az eszmecsere, hogy a sokoldalúan feltárt és így a korábbinál teljesebben felis­mert gazdasági, termelési, fejlesztési, műszaki gondok megoldásában miként tehet­nek a kommunisták a jelen­leginél még többet. Helyzetünk reális és pon­tos felmérése a kongresszu­si előkészítő munka első sza­kasza volt. A következő etap: taggyűlésen, pártcsoport- értekezleteken a kongresszusi irányelveket érdemben vi- tatták-vitátják meg, amelye­ken több helyütt részt vettek, illetve részt vesznek a Köz­ponti Bizottság tagjai. A kongresszusi irányelvekről folytatott eszmecserék, vi­ták 800 ezernél több párttag számára tették, teszik lehe­tővé, hogy közvetlenül bele­szóljanak a párt politikájá­nak alakításába. A kongresszusi készülődés e fontos szakasza még tart. Az eddig történtek gazdag ismeretanyagának birtoká­ban is rendkívül nehéz — és érthetően korai is — még a legalapvetőbb és leginkább általánosítható tanulságokat összegezni. Néhány jellemző, a politikai irányítás teendő­it segítő tanulságot talán még sem elhamarkodott vál­lalkozás már most is számba venni. Általánosítható ta­pasztalat volt: az irányelve­ket a párttagság kedvezően fogadta, összességében az a vélemény, hogy jó programot ad a következő öt évre. A viták tapasztalatai alap­ján is megállapítható, hogy a párttagság továbbra is egyetért a párt fő politikai irányvonalával és a kong­resszustól ennek további megerősítését várja. A tag­gyűlések új vonása volt, hogy a korábbiaknál többen foglalkoztak a nemzetközi helyzettel, külpolitikánk fő irányaival és feladataival. A párttagság támogatja a párt külpolitikáját, annak szilárd ihternacionálista alapját. Igénylik, hogy a párt a jö­vőben is minden lehetséges módon segítse elő a béke megőrzését. Társadalmi és politikai vi­szonyaink fejlődését értékel­ve a kommunisták egyetér­tettek az irányelvekben meg­fogalmazottakkal: társadalmi rendszerünk szilárd, a mun­kásosztály betölti vezető Sze­rénát, szövetségi politikánk jól segíti a fejlett szocialista társadalom építését. Az el­vek meghirdetése mellett azonban konkrétabb intéz­kedéseket várnak az alkal­mazotti létszám csökkentésé­re, a bürokrácia visszaszorí­tására. A taggyűléseken he­lyeselték a magasabb köve­telmények megfogalmazását a gazdasági építőmnnkában. Kifejezésre juttatták több helyütt, hogy jelenlegi gaz­dasági helyzetünk alakulásá­ban nemcsak a külgazdasági tényezők, hanem saját mun­kánk gyengesei is közreját­szottak. A KOMMUNISTÁK ÁL­TALÁNOS HELYESLÉSSEL fogadták a főbb ideológiai és művelődésnolitikai feladato­kat. Sok helyütt kezdemé­nyezték a kispolgári életmód, magatartás határozottabb el­ítélését. a szocialista életmód kiszélesítéséhez nélkülözhe­tetlen feladatok konkrét megfogalmazását. Egyetértés alakult ki abban. hogy emelni kell értékrendsze­rünkben a munka, ezen belül különösen a fizikai munka becsületét, mivel ez tovább­fejlődésünk alapja. Határo­zottabban fogalmazódtak meg a kommunista magatar­tás követelményei, mint pél­dául: a párttagoknak vállal­ni kell a szükséges vitákat, „ütközéseket’’, fel kell lépni az egvenlősdiség ellen, nem szabad eltűrni a párt erejét, tekintélyét gyengítő passzív­magatartást. Szinte minde­nütt elhangzott, hogy erősí­teni kell a kommunista pél­damutatást. A kongresszust előkészítő munka fontos és felelősség- teljes teendője a párt külön­böző irányító szerveinek új- jáválasztása az alapszerve­zetek vezetőségeitől egészen a megyei, budapesti pártbi­zottságig. Mint ismeretes, a pártalapszervezetek máso­dik — januári — taggyűlési sorozatának másik fő témája a pártvezetőségek újjává- lasztása. Az eddigi tapaszta­latok szerint a taggyűléseken gondos mérlegelés, a tiszt­ségre javasolt emberek szak­mai munkájának, politikai rátermettségének, emberi magatartásának alapos vizs­gálata után döntöttek arról, hogy az elkövetkező években kik vezessék az alapszerveze­teket. A választásokon fontos tö­rekvésként nyilvánult meg, hogy a pártalapszervezetek vezetőségeiben növekedjék a fizikai dolgozók és a nők aránya, s jelentős számú fia­tal is helyt kapjon az alap­szervezeti, illetve a pártve­zetőségekben. A vezetőségválasztások le­zajlása a kongresszusi elő­készületekben újabb, fontos időszak kezdetét jelenti: a következő napokban, hetek­ben sor kerül az MSZMP fel­sőbb irányító szerveinek pártértekezleteire. Február­ban tartják meg a vállalati, intézményi, majd ezt követő­en a kerületi, járási, városi, illetve városi-járási pártér­tekezleteket. Ezek napirend­jén az elmúlt években végzett munka értékelése, a kong­resszusi irányelvekkel kap­csolatos észrevételek, véle­mények összefoglalása, a pártbizottságok, illetve a fel­sőbb szintű pártértekezletek küldötteinek megválasztása szerepel. Március 1-én és 2- án, illetve 8-án és 9-én tart­ják meg a budapesti, a me­gyei, illetve a megyei jogú pártértekezleteket. A kongresszust előkészítő tanácskozássorozat nem ki­zárólag a párttagság ügye: a pártonkívüliek számára sem közömbös, milyen mérlegről adhatnak számot a kommu­nisták, hogyan értékelik a pártmunka fejlődését, mi­lyen új feladatok megoldásá­ra mozgósítanak céljaink maradéktalan megvalósításá­ért. Pártunk, mint a magyar társadalom eszmei, politikai vezetője, feladatát a mun­kásosztály, a nép érdekeinek hű szolgálatában látja. A KÖZVÉLEMÉNY NA­GYON JÓL TUDJA, hogy a szocialista társadalom feléoí- tése nem szűk pártérdek, még- csak nem is egyedül a mun­kásosztály érdeke, hanem az egész társadalomé és csak az egész nép műveként valósul­hat meg. T eli busz. Egy asz- szony száll fel. Két keze tele csomag­gal. Látszik: vain benne súlyos is. Nem öreg, nem is fiatal. A fia, aki vele száll fel, olyan tízéves forma lehet. Ép, egészsé­ges gyerek. Két kezét a bundája zsebébe dugja és tolakszik az anyja után. Sóik a csomag. Egy férfi megszánja az asszonyt. Kínálja a helyet. Eddig a pozitív jegyzet. Lám, egy férfi átadta he­lyét a nőnek, mert elvétve ilyen is akad. Az asszony köszöni a helyet, és a kö­vetkező pillanatban Du- duska fürgén és ügyesen besikliik az ülésre. Aztán ÜL Lábait, könyökét szét­terpesztve, tele üli a he­lyet, hogy mellé még egy csomag se fér. Az aggódó anyai kérdésre, hogy „jól ülsz-e Dudus'ka?” már nem is felel, kábámul az ablakon. LEVÉL CORVALANTÓL Ajándék a hármas ikreknek Ricsóka András brigádjá­ból három-négy ember dolgo­zik most a Sóstón. Már a szezonnyitásra készülnek. A szerelőkből, betanított és se­gédmunkásokból álló tizen­három tagú brigádból a töb­biek a városban szerteszét dolgoznak: lakossági beköté­seknél, illetve hálózatfekte­tésnél. Jószerivel csak reggel találkoznak. Legtöbbjük bejá­ró, tehát este sem egymás társaságát keresik. Talán ezért volt meglepő, hogy ép­pen ők nyertek egy olyan ve­télkedőt, melynek teljesítésé­hez a kis közösség együttmű­ködésére volt szükség. A mi brigádunk című ver­senysorozatot a megyei mű­velődési központ hirdette meg. Igen népszerű volt. El­ső helyét — megosztva még Á szerelők névjegye nak számon, így fogalmazott: — Bár még fiatal brigád­ról van szó, jó néhány terü­leten máris érződik a közös­ség nevelő, fegyelmező ere­je — ha arra van szükség. Vagy más esetekben az, hogy nem csak a munka, de az em­beri kapcsolatok is összekötik őket; nemcsak munkaidőben van közük egymáshoz. Megtudtuk például, hogy tavaly nécven végeztek köny- nyűgép-kezelői tanfolyamot. három brigáddal — a SZA- VICSAV Luis Coc.valan , Szo­cialista Brigádja nyerte. Ez azért is érdekes, mert nem termelési eredményeket mér­tek, hanem elsősorban kultu­rális jellegű, illetve az élet­móddal kapcsolatos pályázati kiírásokat tartalmazott a verseny. Vajon van-e ennek valami rangja, jelentősége a brigádéletben, a brigádok egymás közötti megítélésé­ben? — Az a jelentősége — fog­lalta össze véleményüket Gombos András brigádveze- tő-helyettes —, hogy hirtelen kiugrott a brigád. Addig alig lehetett hallani róla, mert csak 1977-ben alakult. Voltak olyanok is a versenyben, akik már ötszörös aranykoszorú­sok ... Á közösség ereje A művezető, Kerülő Mi­hály, akit egyébként tiszte­letbeli brigádtagként tarta­A postánál nagyon so­kan szállnak fel. Időseb­bek és gyerekesek is. Egy idős asszony nem állja és megkérdezi, hogy a kisfiú talán beteg? Csupa sértettség az anyja. Duduska nem be­teg, most éppen korcso­lyát akartak venni neki, de sajnos korcsolya nem volt... Nézem az úti társakat. A férfi, aki átadta volt a helyét, mereven bámul ki az ablakon, nem mer, és nem akar sehová Se nézni, mert egy kicsit szégyenli magát, hogy ő volt a ba­lek. Néhányon, ők ülnek, kárörvenidőn mosolyognak A csónakokban Papcsák János és Ricsóká András. (Cs. Cs.) Egyik társuk munka mellett vizsgázott le nyolcadik osz­tályból. A volt brigádvezető, Mikó Dániel pedig — szin­tén munka mellett tanult to­vább — jelenleg már a víz­gazdálkodási szakon a főis­kola levelező tagozatán tanul. Mindezt csak úgy lehetett megcsinálni, ha a továbbta­nulókat segítették. Ügy is, hogy a feladatok megoldásán törték a fejüket, de úgy is, hogy rádolgoztak a másikra, ha értelmes elfoglaltság mi­att volt távol. Amióta egyik társuk meg­halt, a Székelyben lévő sír­ját az ott lakó brigádtagok is segítenek gondozni. Felaján­lás, pont nélkül. És azért sem várnak jó pontot, mert egyik brigádtagjuk, Márkus László hármas ikreit támo­gatják. Legutóbb karácsony­kor kopogtattak be egy kis ajándékkal. Számon tartják a a férfin, mert lám nekik volt igazuk, hogy ülve maradtak. És Duduska? Ö terpesz­kedő unalommal nézi az utcáit, a semmit, mert va­lahol még romlatlan ösz­tönnel érzi, de elkényez­tetetten már nem tudja, hogy most nem illik néz­nie senkire. L átomásom támadt: elképzelem Dudust pocakos ifjúként egy tele autóbuszon, ahol idegrohamot kap, mert egyetlen öregasszony se lesz ott, aki átadná neki a helyét. Szegény gyerek! Nem ő tehet róla, hogy 8—10 éves korára nem ne­velték holnapi fiatalem­berré. Szégyen, nem szé­gyen: az édesanyját sem tud tam sajnálni. Aki a tö­mött buszon fiacskája mellett minden fáradal­mat feleslegesen átvállal­va, állt. (tha) születésnapot is. S most, a verseny díjáról úgy döntöt­tek, legyen a legnagyobb, a negyedik Márkus gyereké: iskolai ruhákra, tanszerekre költik majd. Móricz nyomában A vetélkedőn különféle feladatokat kellett teljesíteni. Például adatot gyűjteni név­adójukról. Ez nem volt ne­héz, hiszen már korábban kapcsolatot kerestek Luis Corvalannal. Levelet is vál­tottak. Dedikált fényképet kaptak a hírneves kommu­nistától, aki jókívánságait küldte a brigádnak. Kirándu­lást is szerveztek, Móricz nyo­mában, Szatmárban. Ilyen programokra szívesen megy mindenki, de egyébkén^ nem erőltetik, hogy felhívásra kö­zösen moziba menjenek stb. — Az volt a legizgalma­sabb — meséli Ricsóka And­rás —, amikor összegezni kel­lett: hogyan lehetne több a borítékban. Ami rajtunk mú­lik: a munka minőségét kell javítanunk. Nagyobb felelős­séget vállalni, személy sze­rint is. De ami nem rajtunk múlik: anyagellátás, munka- szervezés szóval,' ha ez mindig jó volna, több lenne a mi borítékunkban is. És vé­gül: nagyon sok függ a mun­kafegyelemtől. Az a bizonyos munkafe­gyelem — nos, ez elég tág fogalom. De a brigádfegye­lem már jóval konkrétabb. Ez a brigádfegyelem a meg­alakulás után elég hamar „működni” kezdett: munka­végzésre, életmódra egyaránt kiterjedve. Egyik társuktól például azért váltak meg, mert az illető gyakran nézett a pohár fenekére. És, hogy a napi munkák során ez mit je­lent, arra mondott példát Gombos András: — Nem emlegeti itt senki a munkaerkölcsöt, vagy a vállalatért érzett felelősséget, de végül is arról van szó. Egyszerűen csak rádöbben az ember, hogy valamit nem jól csinált, mert azt éreztetik ve­le a többiek: Veled nem jó dolgozni! Például nem kap lakossági bekötéseket... Ki vétett? A legkényesebb területnek egyébként ezt tartják. A la­kosság ugyanis a szerelő sze­mélyében magával a SZAVI- CSAV-val „találkozik”, mun­káján keresztül ítéli meg a vállalat munkájának színvo­nalát. Ezért kezdeményezte ez a brigád a „Munkád mellé add a neved!” akciót. Min­denkinek van egy névre szó­ló kártyája, rajta a vállalat telefonszáma, ahol esetleg pa­naszt lehet tenni. Így, ha hi­ba van, könnyen ellenőrizhe­tő, ki vétett. És egyszerűsödik az ügyintézés is. Baraksó Erzsébet Duduska

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom