Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-20 / 16. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. január 20. KB Kedves Barátom! Valamikor a nyáron, aratás idején egy fa árnyékában beszélgettünk a búzaföld dön. Azt mondtad, nagy gondod van, állandóan az foglalkoztat, s nem tudod, mitévő légy. Lehet, hogy nem szó szerint idézem, de megpróbálom: „öt éve dolgozom ebben a gazdaságban, azóta vagyok főagronómus. öt év hosszú idő. Ügy gondolom, ez idő alatt amit csak lehetett, megcsináltam, elértem a termelőszövettel. Az elmenetel gondolata foglalkoztat. Nem tudok már újítani, más munkahelyen talán másképp lenne.” Napokig engem sem hagyott nyugodni a gondolat. Én is dolgoztam termelőszövetkezetben, s egyre csak azon járt az eszem, vajon meddig maradjon egy jó szakember egy helyen? Elég annyi, hogy megmutassa, hogyan kell gazdálkodni? Mondjuk öt évig, mint a te esetedben, vagy ettől kevesebb is elég, talán tíz év is szükséges? Esetleg legjobb egyetlen munkahelyen eltölteni a munkáséveket, s onnan nyugdíjba menni? Sokáig kavarogtak bennem ezek a kérdések, a gondolatok, amíg hozzákezd- tem az íráshoz. Ebben közrejátszott az is, hogy a múlt héten más szakmai körökben ugyancsak szóba került ez a téma. Kemény összecsapásoknak voltam tanúja. A változtatók táborának legfőbb érve az volt, hogy a csúcsponton kell abbahagyni. Űj helyen tiszta lappal indulhat az ember, s az sem közömbös, hogy a régi munkahelyén aratott sikerei elkísérik az új helyre is. A másik, a maradók tábora egyértelműen elvetette ezeket. Szerintük, ha valaki egy gyárban, vagy vállalatnál elérte a munkájával a csúcsot, ne akarjon azonnal más csúcsokat meghódítani. Be kell tartani a törvényszerűségeket is, mert legtöbbször a csúcs után hullámvölgy jön, s az az igazán jó szakember, aki minél rö- videbb idő alatt túljut a hullámvölgyön. A két nézet nem dőlt el. Nem tudták a vitapartnerek meggyőzni egymást, mindenki ragaszkodott az igazához. Visszatérve a te esetedre, az előző munkahelyedről nem ilyen okok miatt kellett eljönnöd. Ott teljesen más volt a légkör, szinte lehetetlenné tették a munkádat. Nem is tudtál olyan eredményeket felvonultatni, mint a mostanin. Igaz, itt teljesen másak a körülményeitek, mind a személyi, mind pedig az anyagi. Kollégáid ugyancsak jó szakemberek a maguk területein. Megbíztok egymásban, s ez a kölcsönös munka jó alapja. Az anyagi körülmény pedig azért lehet jó, mert jó a termelés. Nem szabad megfeledkezni a tagokról sem. A szavaiddal élve az szent dolog, hiszen az ember csak akkor várhat becsületes, jó munkát, ha magától is azt kívánja meg. Nem is kell a községben senkit sem hívni ugyan, jöjjön már dolgozni, mennek maguktól az emberek. Ennek természetesen ára van, tudjátok ti is. Jól fizet a téesz, segítitek a háztáji termelést, megkönnyítitek a tagok életét, elintézitek ügyes-bajos dolgaikat. Ezek után nem csoda, hogy harmadszor kaptátok meg a kiváló termelőszövetkezet megtisztelő címet. Ha úgy gondolnád, hogy eltértünk a tárgytól, tévedsz. Ez ugyanúgy hozzátartozik, hiszen egyedül nem érhetted volna el ezeket a sikereket. Akkor ott a búzaföldön mondtad a magad gondját, de a másik pillanatban már a tagok problémájával foglalkoztál. Azon törted a fejed, jövőre hogyan lehetne még nagyobb jövedelmet biztosítani a dolgozóknak, könnyebbé tenni a munkájukat. Emlékezz csak vissza, én azt mondtam, kár az elmenetelen tömi a fejed. Ezt persze nem azért mondtam, mintha megijednék az újtól és téged is féltenélek ettől. Nem. Ismerlek, nem vagy olyan, aki a saját árnyékától félne. Tréfásan még meg is jegyeztem: ha most téesz- elnök lennék, biz’ isten elcsábítanálak. Azonban továbbra is tartottad magad az elmenetelhez, azt mondtad, nem tudsz újítani. Ezt magad cáfoltad meg ez évi munkáddal, mert eredményeitek alapján most is jogos várományosai vagytok a kiváló címnek, egy sor, a tavalyitól jobb eredményeket értetek el. Véleményemet kérted, levelemmel segíteni akarom döntésedet, de neked kell egyedül eldönteni. Ebbe senki sem szólhat bele, rólad van szó. Baráti üdvözlettel: Szilágyi József gyárigazgatóval a piac hatásáról Két éve áll a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi egységének az élén. Mint üzemszervező mérnök korábban Jászberényben, a Hűtőgépgyárban dolgozott. Mit ért Ön a ruhaiparhoz? — Ha arra gondol, hogy meg tudok-e varrni egy ruhát, akkor valóban keveset. De azt hiszem, hogy különböző vezetői szinteken mások a követelmények, amikor a szakmai tudást kérik számon. Nálunk egy művezetőnél alapvető, hogy a szalagon dolgozó szakmailag ne tudjon neki újat mondani. A műszaki osztályvezetőnek, a termelés felső irányítóinak ugyancsak részleteiben kell ismerniük a gyárat ahhoz, hogy ne legyen gond a termeléssel. A gyár igazgatójának feladata viszont már irányítás, szervezés, tehát olyan dolgok, amihez, úgy érzem, megszereztem a szükséges végzettséget. Jó iskolának bizonyult korábbi munkahelyem, ahol éppen a gyáregységek szervezésével, az ebből adódó irányítási feltételekkel, kapcsolatokkal (foglalkoztam. £ Vagyis az irányítás követelményei el- w térnek a szakmai végzettségtől? — Másak. Amennyiben az irányításhoz feltétlenül vezetői készség kell. Ha a kongresz- szusi irányelveket nézzük, akkor a vezetők hármas követelménye megmaradt. A vezetőnek továbbra is szervezni, koordinálni, ellenőrizni és sok esetben döntenie kell. Továbbra is feltétel, hogy politikailag megbízható legyen. A szakmai ismereteket nem biztos, hogy csak diplomával lehet megszerezni, hiszen létezik önképzés is. Én úgy tartottam helyesnek, ha elvégzem a Könnyűipari Műszaki Főiskolát, amelynek harmadéves hallgatója vagyok. Azonban a szakmai rutint pó- toljáik az olyan munkatársak, akik rendelkeznek kellő ismeretekkel. A vezetői kollektívának ebben van a szerepe. Egyébként,,.ha,, az üzemben járok, nem szégyellem megkér-: dezni a dolgozót, valamit hogy kell csinálni. Kérem, hogy mutassa meg, magyarázza el, miért úgy csinálja. A A VOR nagy vállalat, hat gyárban fo- ^ lyik a termelés Várpalotától Vásáros- naményig. Mit jelent az, hogy nagyvállalati szervezetben dolgoznak? A gyáraknak milyen önállóságuk van? — Gyárunk teljes önállósággal rendelkezik. A termelt javak arányában részesedik a nyereségből. Mindez bizonyos munkamegosztást jelent a központ és a gyár között. A műszaki fejlesztés, a beruházások, de még a gépek elosztása is centralizálva van. A kereskedelmi tevékenységet ugyancsak a központban bonyolítják. Ugyanakkor a gyár maga dönt a bérfelhasználásról a megadott bérszinten belül, a termeléshez szükséges létszám biztosítása, a termelés szervezése, annak lebonyolítása viszont már helyi feladat. ember legyen a talpán, aki a túlzott decentralizációt kívánja. A vállalaton belüli munkamegosztás állandó finomításra szorul. Mi az, amin változtatni érdemes a gyár és központ kapcsolatában? — Lényeges nálunk a programozás kérdése. Jó lenne, ha hosszabb távra ismernénk a feladatainkat, hiszen így jobban fel tudnánk készülni azokra. Erről már készült egy tanulmány és elemzés a vállalatnál. A termelés előkészítését viszont előbb-utóbb jobban centralizálni kell, ugyanis a VOR egy számítógépes modellezési előkészítő rendszert kíván megvenni, s ezt magasabb fokon csak így lehet kihasználni. Ami még bejátszik a gyár és a központ kapcsolatába: a reagálási készség, a beavatkozás gyorsasága. Itt olajozottan megy minden. Ezt bizonyítja, hogy amióta nagyvállalat a VOR, éppen 1979-ben érte eL a légki emelkedőbb eredményt. A Az előbbiek arra utalnak, hogy nem le- ^ hét csak a méretek, más nemzetközi szokások alapján megítélni egy vállalatot, hanem az adott gazdasági feltételeket is figyelembe kell venni, ehhez szükséges vállalati munkamegosztást érdemes kialakítani. Milyen szervezeti formái vannak ennek? vetelmény a vezetési színvonal iránt. Őszintén meg kell mondani, hogy voltak vezetők, akik kiléptek, többször minőségi cserét kellett végrehajtani, olyanoknál, akik különben jó szándékú, igyekvő emberek voltak. Miután alapvetően az emberi oldalról fogtuk meg a szervezést, így a gyáron belüli átrendeződés nagyobb zökkenők nélkül zajlott le. £ A munkásoknál ez mit jelentett? — Abból indultunk ki, hogy akkor teszünk jót a dolgozóknak, ha megköveteljük a munkát. A mennyiségi és minőségi termelést szigorúan ellenőrizzük, de mellette jóyal többet kereshetnek. Ehhez nekünk a féltételeket kellett biztosítani. Az eredményihez tartozik, hogy nincsenek létszámproblémáink, hogy nálunk a Szalagon sem ritka a négyezer forintos kereset. A Amiről eddig beszélgettünk, azok a feladatok megtalálhatók a kongresszusi irányelvekben, a gazdasági szabályozók idei módosításában. Vagyis a változó gazdasági feltételekhez szükséges igazodniuk. — Ügy érezzük, szinkronban vagyunk azokkal a követelményekkel, amelyek az irányelvekben szerepelnek, a szabályozó mó— Évek óta rendszer a VOR-napok megtartása. Mindig más gyárban két napon át a vállalati tervkészítést tárgyalják meg a központiak a gyári vezetőkkel, a párt- és tömegszervezeti vezetőkkel, valamint a szocialista brigádok képviselőivel. Alkalmas ez a fórum a személyes kapcsolatok kialakítására is, de méginkább a közös gondolkodásra, s a gyári érdek helyett a vállalati, népgazdasági érdek megismerésére. liláin \unat £ És a helyi kapcsolatok? v 'a Á‘— Erről szintén csak jót mondhatok. A megyében dolgozó tanácsi vállalatokkal, szövetkezetekkel együtt tudunk működni. Természetes, hogy nem mindig csak Budapestről várunk megoldást, hanem helyben is segítjük egymást. Legutóbb például a háziipari szövetkezetben egy gép javításához ment a műszerészünk alkatrésszel együtt, máskor a Diruváll-tól kértünk segédanyagot a zavartalan termeléshez. A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület helyi szervezetének támogatását szintén élvezzük. A gyárban például megszervezzük a műszerészek továbbképzését. Szóltunk a hasonló megyei üzemeknek, hogy szívesen látjuk az ő dolgozóikat is. dosítások írnak elő. A hatékonyabb, a piaci viszonyokhoz jobban alkalmazkodó termelésre törekszünk. A VOR-nak igen jelentős a tőkés exportja, de a Szovjetunióba irányuló szállítmányoknál ugyanolyan minőségi követelményei vannak. Azzal, hogy ezt a megrendelők megelégedésére teljesíteni tudjuk, eleget teszünk a legfontosabb követelményeknek^.’; o-J/O . . , . , . . - hcvc*>rrTrv^or*r tn t^n rrc^tP VP. lijjyitu bO'V'Uá'itt ' ^ CT % A S a dolgozókat hogyan tudják ebbe be- vonni? — A munkaverseny nemcsak szólam, hanem mérhető valami nálunk. A szocialista brigádok a takarékosságban, az önköltség csökkentésénél érhetnek el eredményeket. Mindez a gazdaságosságra van hatással. Eddig nem csalódtunk a versenyben, a munkásokban, tehát joggal bízhatunk most is abban, hogy az ő tenniakarásuk segít az eredmények elérésében. A Ebben az esztendőben milyen új feladataik vannak, mit vár 1980-tól? A kapcsolat, a központra való támaszkodás lehet egy bizonyos mankó is, a felelősség elhárítása. Mi erről a véleménye? Melyek azok az előnyök, amelyek a" nagyvállalati formából adódnak? — Elsőnek a kereskedelmi tevékenységet említem. Egyrészt az alapanyagok beszerzését, hiszen évekre visszamenőleg nem emlékszik nálunk senki arra, hogy alapanyag-ellátási zavarok miatt gond lett volna a termeléssel. Pedig az országban sok konfekcióipari kisüzemnél előfordul, hogy éppen ez gátolja a termelést. Másrészt a piacon való fellépés is más egy nagyvállalat esetében. Ügy hiszem, hogy az igen magas minőségi követelményeket támasztó, pontos szállítást kívánó amerikai piacra különben nem tudtunk volna betörni. A gépek központi elosztása pedig azt eredményezi, hogy jobb a kapacitás kihasználása, hiszen az egy-egy modellhez tartozó kulcsgépeket könnyen át lehet csoportosítani. A gyárnak könnyebbség az is, hogy nem modellezünk, nem szerkesztünk, hanem az adott gyártási programhoz mindezt készen kapjuk. A A nyíregyházi gyár a maga 700 fős lét^ számával, évi félmillió termék gyártásával a VOR legnagyobb egysége. A tőkés országokban a közepes nagyságú vállalatok ekkora méretűek. Nem megy-e a rugalmasság rovására, hogy nem elsőkézből kapnak minden információt, hanem a vállalati központon keresztül? — A könnyűiparban a piac hatásai és változásai nagymértékben befolyásolják a vállalati eredményességet. Alkalmazkodni szükséges a divathoz, az igényekhez. Nálunk viszont a nagyvállalati forma ezt jól megvalósítja, hiszen ha sürget a határidő, akkor akár hat gyárban is lehet egyszerre ugyanazt az öltönyt gyártani. Véleményem szerint piaci — beszerzési és eladási — viszonyok mellett — Lényeges, hogy mennyire kényelmes a vezetés, mennyire önálló és mennyibe támaszkodik a központra. Tőlünk nem magyarázatot, hanem termelést várnak. Előbb gondolkodni kell azon, ha van valamilyen probléma, hogy mit lehet megoldani saját hatáskörben, s csak ha nem megy, akkor kérjünk segítséget. Ahogy a karbantartóknál mondják, amikor a festőt arra utasítják, hogy fesse be az eget. Nem azt kérdi, hogyan, hanem azt, hogy milyen színűre. Abból kell kiindulnunk, hogy a munkásaink azért jönnek az üzembe, hogy dolgozzanak és keressenek. Márpedig a kollektíváról való gondoskodás feltételezi a cselekvőképességet. A A nyíregyházi gyár a korábbi években w nem tartozott a legjobbak közé. Két évvel ezelőtt ezért döntöttek úgy, hogy a termelékenység növelésére külföldi szervezők igénybevételével hoznak intézkedéseket. Mi volt ebben a gyár szerepe? — Ha csak a központtól vártuk volna a szervezést, s mi magunk nem akartuk volna, akkor eleve halott dolog lett volna. Azonban látni kellett, hogy sem mennyiségben, sem minőségben nem hozzuk azt a szintet, amit a piac megnövekedett igényei megkívánnak. Bár a szervezés 20 millió forintba került, azonban tulajdonképpen a meglévő személyi és tárgyi feltételek mellett kellett megvalósítani. Az eredmény, hogy 23 százalékkal, közel negyedével nőtt a termelékenység, a ruhaiparban országos méretekben is kiemelkedő. Mindez embereket érintett, munkásokat és vezetőket, akiknek a megszokotton változtatni kellett. — A két évvel ezelőtti minőségi követelmények és vezetési módszerek túlhaladottá váltak. Aki akkor jól tudott irányítani, most csak közepes szinten van, úgy megnőtt a kö^isärnai^l ^ITERJ^j — Az új szervezés által kitűzött célokat az év végére értük el. Most az a feladat, hogy ezt az eredményt állandósítsuk. A termék- szerkezet bonyolultsága tovább nőtt. Szovjet exportra például kockás öltönyöket szállítunk, ahol szigorúan illeszteni kell az egyes kiszabott darabokat. Mindez magasabb színvonalú munkát igényel. A gyártáselőkészítés cselekvőképességének szükséges javulnia ahhoz, hogy a bonyolultabb termékeknél sikerrel álljunk helyt. A kisegítő és kiszolgáló tevékenységnél pedig magasabb szint elérése a cél, mégpedig kisebb költségekkel. A Vagyis éleződő versenyben mutatja meg a VOR nyíregyházi gyára, hogy alkalmas nagyobb feladatok ellátására. — Tudjuk, hogy sem a termelésnél, sem a minőségnél nem vagyunk a legmagasabb szinten. Versenyezni viszont éppen az igényesebb gyártással, a megrendelő igényeihez való alkalmazkodással lehet, például a fejlődő országokkal, ahol jóval alacsonyabbak a munkabérek. Vagyis minőségi szempontból biztonságos tőkés exportot kívánunk megvalósítani, felkészültünk a bonyolult, akár háromrészes öltönyök gyártására is. A múlt évben elért színvonal megtartása bizakodásra ad jogot, tehát ezen az úton érdemes tovább haladnunk. Ehhez azt várom, hogy a kollektíva bére is megfelelően emelkedik. Csakis a gazdaságos termeléssel érhetjük el, hogy nemcsak a tavalyi eredmények után, hanem remélhetőleg 1981 elején, az idei hasonló szintű termelés zárásakor szintén emelt fővel várhatjuk az értékelést. ^ Köszönöm a beszélgetést. Lányi Botond
